Károlyi grófné – Kossuthnak.
Károlyi grófné – Kossuthnak.
Stresa, 1866. julius 26.
Igen tisztelt Barátom!
Épen irni akartam Önnek és némely jó hireket közölni, mint p. o. hogy otthonról azt irták, hogy minden készen van, hogy csak jönni kell, hogy egyik fiam tudósítással bement, a másik (Pista) tudósitással kijött, hogy azt, a miről Komáromy irt volt, 17-én át volt adva, az, a ki beszélt, 20-án visszajött, hogy Pistám kiszökött, mert az újonczok közt lett volna, neve már a városházánál fel volt irva. Akartam irni, hogy fiaim már indulni akarnak, kérdezni akartam, vajjon fiaim az olasz-magyar legio vagy a porosz-magyar legiónál fognak harczolni? – akartam mondani, hogy Mednyánszky Sándor utolsó levele már Glogauból szól, azt mondja, hogy a magyar foglyok nagy lelkesedéssel átlépnek a szabadságért küzdeni, hogy a situatio nem változott azóta, hogy Komáromy Berlinből elment volna – – hogy ma már néhány zászlóalj gyalog s talán két század huszár készen lesz. Mint mondom, mind erről akartam irni, mikor az utolsó telegrammok mind armistice és békéről szólnak, mind bizonyos! és egészen megzavartak engemet. – Ön, ki a miniszterelnökkel összejön, ki Usedommal beszél, kérem az istenért, tudassa velem egy pár szóval, van-e még remény? – vagy vége mindennek? Meguntam, örömmel láttam volna bár mind az 5 fiam résztvenne a szabadságharczért, tudom is, hogy ott a helyén lettek volna, de ha megint nem lesz semmi, nem szeretném, ha ok és haszon nélkül compromittálják magukat, most még csak úton vannak, mert az első zászlóaljjal be akartak menni, de ha vége, visszahivom őket! ezt csak Önnek mondom, hogy már elmentek! kérem, ha e levelemet vette, mi holnap reggel leend, sziveskedjék és telegrapháljon – pár szóval, hogy tudjam, mi igaz, mi nem, van még remény vagy már nincs. Beszéljen úgy, mint egy öreg barátunkról, érteni fogom, és ha Önnek nincs ideje, irasson egyik fia által – azt, a mit telegramm által nem lehet tudatni. A tetőn elég Stresa – és nevemet – ismernek, nem kell a hôtel. Ha a háború folytatódik és mi is részt veszünk, akkor Rhenus-partra, tán tovább is megyek, ha vége, akkor magam sem tudom. Lamarmorát szeretném, higyje el, saját kezemmel megölni, ő a trop tard oka.
Mit tud Türr-ről? neje márczius óta nem hallott róla.
Várva várok egy telegrammot Öntől – és aztán egy levelet is.
Adja az isten, hogy még ne legyen vége minden reménynek – bocsásson meg e confusus levelemért, de igazán zavart vagyok.
Őszinte aggodalommal zavart barátnéja
Károlyiné.
