Kiss Miklós – Kossuthnak.
Kiss Miklós – Kossuthnak.
Páris, 1866. junius 6.
Tisztelt Kormányzó Úr!
Kormányzó Úr május 20-iki levelét s annak mását itt találtam, s nem kis önmegnyugtatásul szolgált, hogy majdnem mindenben úgy jártam el Berlinben, mint a levélbeni utasítások igénylék.
Két dolgozatot készíték s május 21-én beadtam Bismarck grófnak. Az egyik czíme: »Ce qu’il faut faire avant la déclaration de la guerre.« A másiké: »Ce qu’il faut faire aprés la cléclaration de la guerre.« Nem értem még reá a lemásolásra, mert iszonyú sok dolgom van minden tekintetben, mással pedig a világért sem merném lemásoltatni, de majd ehhez is hozzá fogok jutni.
Addig is nyugodjék meg Kormányzó Úr, minden kielégítőleg van elintézve, a legio felállítása 1-ső pont, de hiába, Bismarck nem Cavour; Vilmos, nem a Re galantuomo! itt rejlik az egész. Azonban első ajánlatim már eszközölve vannak egyrészt, így a hirlapok inspiráltattak, a nyomdát rendbe hozzák, az emissariusokat, kiket én küldék innét, az én utasításaimmal látták el s már el is küldék Slesiába s Csehországba, persze csak a magyar ezredek hol, mely hadtest, mely dandárban lételükről való tudomásszerzésért, egyébiránt ezen utasítás nem hosszú, holnap meg fogom küldeni.
Az orosznál való tudakolás vagy előkészítés legiónk iránt nem találtatott tanácsosnak B. által, ez iránt itt fogok dolgozni az orosz követségnél, tessék Flórenczben szinte tudatni az olasz követséggel, hogy semminemű szin alatt nem fogunk ezúttal a lengyelekkel cause commun-et csinálni. Az általam tanácslott beszerzéseket B. kéz alatt már megkezdé, mert a királylyal eleve nem lehet ezeket megértetni, még az is kitelik, hogy békét köt puskapattanás előtt, de ez még sem valószinű! iszonyún dolgozik körüle a reactio s az austriai intriga, nehéz, iszonyú nehéz Bismarck állása, Damocles-kard van feje felett s égő parázs talpa alatt, népszerűtlensége iszonyú, szerencse, hogy ambitiója, erélye, tűrése szinte iszonyú, de szerintem még nem ért ahhoz a mesterséghez, melylyel a királyságokat nagyobbítják vagy csak meg is mentik.
Azonban én a parlamentaris főnököket is láttam, Grabon, Zwesten, Löwe, Kalb stb., s ha ezek jutnak a polczra, a burkus-magyar szövetség azonnal alá lesz irva s megpecsételve! de ezek csak egy vesztett csata után jutnának kormányra, előbb nehezen; különben a mi Bismarck állását erősíti, az éppen eme pártfőnökök s az egész burkusság puhaságában, moralis bátortalanságában rejlik.
A háborún nem kétkedik senki Berlinben. B. azt mondá, 6 mellette s 1 ellene.
Párisból nem irok. Irányi, kivel a herczegnél találkoztam, meg fogja az ittenieket irni, hogy mért küldettem Berlinbe, erről sem irok, ez nem levélbe való, nem is tudja szerintem a földön csak öt ember, felesleges mondanom, hogy nem magyar-burkus, hanem franczia-burkus tárgyú volt útam, de csak félig sikerült. Ez nagy baj, s még ezt drágán fizetheti meg Burkusország.
Mert a reactio, papság s Austriát bálványozó franczia szibariták N. császárt is roppantul ostromolják, de nem hiszem, hogy levegyék lábáról, ámbár nem utasítja el a furfangos, de fényes ajánlatokkal előállókat.
Klapkát nem lehet mellőzni, olyan a milyen, kevesen vagyunk, szegények vagyunk, s ő nagyobb fontossággal bir Európában, különösen a katonai Európában, mint hinnénk, aber das wird sich schon finden!
Csak már az ágyú szólna, mert addig ki nem engedi a lobogót tűzni Vilmos király. Akkor minden lesz; eleget mondám én, hogy késő lesz, de hát hiába, mit der Dummheit kämpfen Götter selbst vergebens.
A költségeket eddig saját ugyan, ugyancsak lapos zsebemből vezetem, de ha háború lesz, helyre fog az ütődni.
A herczeg nagyon kedvetlen, pedig nagyon jól van most a császárral, ő is szegény mindig Cavourt epedi, persze – de hát Cavour nincs, hát Bismarck s Lamarmorával kell dolgozni.
A napokban fogok irni, most sietek nagyon.
Egész tisztelettel
Kiss Miklós.
Kiss Miklós.
