Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Turin, vasárnap julius 8-án, este 10 1/2 órakor.
Kedves Fiam!
– – – – – – – – – – – – – – –
Várom holnap estig a hireket, s ha nem jő a fegyverszünet elfogadásának hire, este megyek Garibaldihoz, ha jő, nem megyek.
Ma este látom, hogy Cialdini átment a Pón, ellentállás nélkül.
Én azt gyanítom, hogy az osztrák már átengedvén Velenczét, legfeljebb a várakat rakja meg, de sík téren nem fogad el csatát, hanem huzódik vissza. Cialdini s a király bátran nyomulhatnak előre. Az osztrák retirál kis erővel, ereje nagyját Albert főherczeggel feldobja a porosz ellen, hol időközben folytatja az alkut a fegyverszünet feltételei iránt, s a mint déli hadserege felérkezik, csatát viv a porosz ellen.
Ha az olasz ármáda csakugyan nem találna ellentállásra, gyorsan haladhatna előre, nagyon tanácsos volna Garibaldit 25–30 ezer volontairrel (csak kis erőt hagyva Tirolban) a haladó sereg után küldeni velünk, hogy Pragerhof tájáról oldalt csapnánk Magyarországba. A magyar felkelés véget vethetne az alkuknak. Ricasoli azt mondta nekem, hogy még nem bizik a volontairekbe, kell még nekik vagy egy havi aguerrirozás. Ez most alárendelt tekintet, ha sejtelmem valósul, hogy az osztrák innen kivonul.
Említsd ezt Cerrutinak, Blancnak, hogy jó volna, ha Viscontival s tán Ricasolival szólanának iránta, s tudósíts, mit mondanak reá. – Ha csak este irhatsz, holnapután (mert e levelemet csak holnap este kapod) duplicatumban küld leveledet, egyiket ide, másikat dupla borítékba Helfyhez, hogy szolgáltassa kezemhez, ha Milanóban vagy azon túl volnék.
Irányi bevezető levelet kér Cerrutihoz és Usedomhoz. (Megint egy formalitáskodás.) Megadom holnap.*
* Lásd a 381. sz. lapon. K. F.
Hanem mielőtt ő így forma szerint functióba lépne, neked fogom naplómból a Ricasolivali utolsó beszélgetés azon részét francziául elküldeni, mely arra vonatkozik, hogy miként látom én a helyzetet s mit vélnék teendőnek.
Téged jól ismervén Usedom, s te, ha jó vénában találod, nyiltabban szólhatván vele mint a még ismeretlen Irányi, jobbnak látom, hogy te mondd meg Usedomnak, miként én oly tényeknek vagyok ismeretében, melyek nagy világot vetnek a helyzetre, s bizonyos corollariumokat involválnak, hogy azokat elmenetelem előtt elmondtam Ricasolinak, s hogy jegyzékbe vevén, téged felhatalmaztalak Usedomnak tudomására ajánlani, ha reá engedelmet ad. Legyen nálad irásban s add által, ha kivánja.
Hanem előbb másold le s tartsd meg másolatát, a végett, hogy majd egy Irányihoz intézendő levelemhez (melyet hozzád küldendek) hozzá csatold, miszerint neki irányul szolgálhasson, ha majd te eljösz. Megirom, mikor jőjj.
Blancnak mondd meg, hogy mondhatlan veszteségnek tartom, ha Artomnak a lapokban annoncirozott útja talán azt jelentené, hogy helyet cserélnek. Ügyünk végvonaglásában egy hatalmas támasztól lesz megfosztva.
Perczel pénzzavarjai miatt Irányinak irtam, hogy mit gondol? Akartam, hogy ne csak mi tudjuk, ha csakugyan elhatározom magam neki pénzt küldeni, hogy az honnan jő.
Csókollak, édes jó fiam, pár nap alatt felmentelek a kellemetlen helyzet alól.
Szerető atyád
Kossuth.
Kossuth.
