Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Turin, 1866. julius 9.
Kedves Fiam!
Ma délután megyek Garibaldihoz. Rövidebben irok mint szeretném, kevés időm van. Tartsd magad szóról-szóra utasításomhoz:
1. Menj el Ricasolihoz. Irj neki egy kis levélkét, ily értelemben:
»Atyámtól utasítva vagyok Excellentiáddal némely fontos dolgokat közölni. Esedezem egy percz kihallgatásért. Az előszobában várom Excellentiád parancsát.«
Vidd el magad e levélkét, várjál, s ha elfogad, mondd neki a következőket:
»Emlékezni fog Excellentiád, hogy atyám elmondta volt, miként még junius 22-én értesítve volt Párisból arról, hogy szándokban van Velenczét az osztrák által Napoleon császárnak cedáltatni, mit szinte azon sikertelen titkos missióról, mely még május 27-ikén intéztetett Berlinbe Párisból s melynek sikertelensége a Tuilleriák politikáját Poroszországra nézve nem kedvező irányba fordította.
Atyám kéri Excellentiádat, legyen meggyőződve, hogy, a mit most közöl általam, szintúgy mint amaz előbbi közlés, minden kétséget kizáró leghitelesebb kútfőből van merítve.
Atyám nem tudja, minő közlést vett az olasz kormány a porosz kormánytól az osztrák-franczia propositióra adott választ illetőleg, de atyám positive tudja, minő választ adott a porosz király Napoleon császárnak, s kötelességének tartja azt Excellentiáddal közölni.« – A porosz király ezt felelte:
»Megilletődéssel köszönöm s elfogadom Felséged közbenjárását. Már báró Gablenzczel directe érintkeztünk is a fegyverszünet feltételei végett, melynek pontjai ilyformák: Austria leköti magát nem öregbíteni seregét, a porosznak joga leend seregeit élelmekkel ott, a hol vannak, ellátni. A preliminárékra nézve a porosz követ (Goltz) külön utasítást fog kapni. Végelfogadás előtt azonban értekeznie kell a királynak szövetségesével, az olasz királylyal.«
Ilyen a porosz királyi válasz.
Julius 7-én délután 3 órakor hitték, hogy Goltz megkapja az utasításokat. Közleni fogja atyám, mihelyt megtudja tartalmukat.
Thouvenel, mindamellett hogy beteg (7-ikén reggel operálták), folyvást intime érintkezésben van a császárral. A császár sajátkezűleg irta meg neki a velenczei cessiót. Thouvenel nem barátja a projectált compositiónak. Atyám ügynökének ezen kérdésére: »est-ce fini?« azt felelte: »pas du tout, ce n’est qu’ŕ présent que cela va commencer.«
Herczeg Napoleon dühös az alkú ellen. Hat dépęchet küldött csütörtökön az olasz táborba, mindenre a mi szent kérvén a királyt s tábornokait, támadják meg Austriát. Tagadó választ kapott.
Azóta, úgy látszik, változott a dolog. Cialdini átkelt a Pón, de a király serege még nem. Atyám élet-halálkérdésnek tartja, hogy a támadás gyorsan prosequáltassék előre, s esdeklik Excellentiádnak, ne adjon a fenforgó körülmények közt eldöntő súlyt azon különben igen alapos tekinteteknek, hogy Garibaldi volontairjei előbb aguerriroztassanak, mielőtt az expeditio megtörténnék. Ha a sereg előre haladna gyorsan (atyám azt hiszi, nem fog nagy ellenzésre találni), Garibaldit könnyű volna a sereg nyomában avanciroztatni előre s Pragerhof tájáról oldalt bevetni Magyarországba. Atyám azt hiszi, ezzel vége volna az armisticenek.
Azt is tudja atyám, hogy a császár (N.) értesülve van az olasz elégedetlenség felől, aggódik a nehézségek felett, miket V. E. királynak ez elégedetlenség okozhat. A gyűlöletet sem dissimulálja magának, melyet az olasz örökre táplálni fog iránta, azért kedvezni kezdend Olaszországnak, két erősséget a négyszögből tüstént olasz őrséggel kiván betöltetni, a másik kettőt lerontatni.«
Ezek atyám hirei. A porosz király válasza positiv tény. Atyám kérdi báró urat, megengedi-e, hogy, a mit megtud, jövendőben is közölhesse. Ha igen, minthogy neked el kell jönnöd Flórenczból, kéri, hogy azt Irányi úr által tehesse, ki atyád távollétében atyádnak megbizottja gyanánt marad Flórenczben.
Ezekről Irányinak most nem kell még szólanod. Apprehensio lehetne belőle, pedig még nincs oly lábon Ricasolival, hogy ily igen confidentialis érintkezésbe ereszkedhetnék, mielőtt útját megcsinálnók.
2. Küldöm naplóm kivonatát fordításban, másold le, s a tisztázottat magaddal vive, menj el Usedomhoz s mondd meg, hogy elmenetelem előtt entrevuem lévén Ricasolival, alkalmam volt vele némely tényeket s némely nézeteket közölni, s megbiztalak, add át naplómnak erre vonatkozó kivonatát miniszter úrnak tudomásul.
3. Irányinak irt levelemet nyitva küldöm, olvasd át, ragaszd le s add át, miután előbb a napló kivonatát lemásoltad, mert, mint a levélből látod, az eredetit Irányinak kellend átadnod.
Csókol szerető atyád
Kossuth.
