Ifj. Kossuth Lajos – Kossuthnak.
Ifj. Kossuth Lajos – Kossuthnak.
Flórencz, 1866. julius 10.
Édes Atyám!
Cerruti ma reggelre magához kéretett, gondolván, hogy valami bizonyosat mondhat már, de ez bizon még nem így történt. . . . . Ricasoli az éjjel a táborba utazott, honnan Visconti még nem tért vissza. – Folynak az egyezkedések, a tanácskozások . . . . végleges megállapodás még nem jött létre . . . . ma még semmi bizonyost nem lehet mondani – »mais soyez sűr qu’on fait tout au monde pour se tirer de ces difficultés« stb. stb. – ismét azt mondja, hogy talán holnap fog valamit mondhatni – s holnap majd holnaputánra fogja halasztani a dolgot, s így megyünk még a jó isten tudja meddig.
Blancot is láttam. Ő ugyanazt s ép annyit mond mint Cerruti. Mindketten ma ugyanazt mondják mint tegnap, s tegnap ugyanazt mit tegnapelőtt . . . . mindég igen általános kifejezések; semmi bizonyos, s az örökös refrain, hogy mindent el fognak követni a nehézségek elháritására. – Hogy mikép akarják ezt megtenni, arról semmit sem mondanak, s úgy látszik, nem is fognak semmit mondani, míg minden el nincs határozva. Azt mind a ketten határozottan véleményüknek vallják, hogy az előkészületeket nem kell felfüggeszteni – s hogy jól teszed, útadat Garibaldihoz folytatni.
Kijövet Irányihoz mentem. Ő mondta, hogy kapott tőled levelet s hogy 9-én szándékozol Garibaldihoz menni. Így tehát ma reggel küldött távsürgönyöm, melyben megemlítem, hogy ezek az urak utazásod folytatását óhajtják, egészen felesleges volt, s valószinűleg kezedhez sem jutott.
A reám bizott missiót nem végezhettem el, mert sem Ricasoli, sem Visconti nem lévén itt ismét Cerruti és Blancnak mondtam el a dolgot. Ők azt felelték, hogy most a mindent háttérbe szorító kérdés az: hogy lesz-e fegyverszünet vagy nem. – Ha lesz, úgy ezek a dolgok persze elvesztik fontosságukat. Ha nem lesz, úgy majd könnyű lesz megegyezni a felett, hogy miféle expeditiót lesz katonai- s politikailag legtanácsosabb megtenni; addig az e feletti tanácskozás idő előtti volna. A mi a porosz feleletet illeti, azt mondják, igen jól ismerik. Közöltetett velük. Ez épen az az elvbeni elfogadás, miről már napok óta értesítettek. A végleges feleletet közösen adandják meg, e felett folynak egyre a tárgyalások.
A naplókivonatot lemásoltam, s elmentem Usedomhoz; rövid ideig lehettem csak nála, sokáig kellett várnom, s míg bent voltam, betört hol valami titkár, hol a felesége, s az inasok minduntalan jelentettek valakit. Az irást Usedom kérésére ott hagytam – ő azt a jó hirt közölte velem – hogy a porosz visszautasította a fegyverszünetet – de mivel az Agenzia Stefanira s nem pedig Wertherre (ki, mint láttam, a hivatalos sürgönyöket szokta aláirni) hivatkozott, még nem igen lehet egészen bizonyosnak tekinteni. Nem is távsürgönyöztem meg, mert már a multkor is oly positivitással mondta Usedom, hogy a porosz elfogadta a fegyverszünetet, hogy megtelegrapháltam, s aztán még sem volt egészen való, a mit mondott. Kapott hirt Poroszországból, hogy a magyar organisatióra nézve megtétettek az előleges intézkedések. Ismételve megemlítettem, mily jó volna, ha Te már Poroszországba mehetnél. – Még korán van arra, úgymond – légy biztos, Bismarck mindenre gondol. – – Poroszországba meneteled egy óriási bomba volna a politikai téren, melynek elvetését tüstént az explosiónak kell követni, nehogy idő maradjon az észrevételek, a nották s az admonitiókra a külföldi hatalmasságok részéről . . . . . . Majd eljön, úgymond, annak is a maga ideje.
Arról, a mit a naplókivonatban Poroszországra nézve irsz, volt némi általános tudomásuk. Hallottak valamit a májusi titkos franczia missióról is (azért irom tudomásuk, és hallották többes számban, mert ma Usedomnál felesége is volt – s miatta sem én, sem férje nem jutottunk szóhoz). Semmi részletet azonban nem ismernek; tudják, hogy a franczia egy ismeretlen nemzetiségű, vöröses, kissé szőke, kövér embert küldött oda a missióval, ki sokat futkosott ide-oda Berlinbe; azt mondta mindenki, hogy fontos járatban van, de senki sem tudta, hova való s kicsoda. – A leirásban rá lehet Kiss Miklósra ismerni.
. . . . . A mit a teendőkről irtál, majd jobban megolvassa Usedom s ezért kérésére ott hagytam a másolatot.
Ennyi az, a mit mondhatok, ez, mint látod, nem sok. Irányinak átadtam megbizó leveledet. Utasításod szerint e levelet duplicatumban küldöm, habár semmi fontos nincs benne.
Miután Feri nem megy veled Garibaldihoz, azt gyanítom, hogy a bankókészítés nem sikerült – abban a dologban is, úgy látszik, hátra megyünk – pedig valószinűleg arra szorulunk.*
* Magyar bankók a felkelésre. Ez az óriási munka, melynek gyors elvégzését atyám rám bizta, s azért maradtam Turinban, teljesen sikerült. K. F.
Csókollak Ferrivel együtt szeretettel.
Lajos.
