Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Kossuth – ifj. Kossuth Lajosnak.
Ferrara, 1866. julius 24.*
* Ferrara az olasz király főhadiszállása volt, a hol ez idő szerint Kossuth fiával, Ferenczczel, tartózkodott.
Kedves Fiam!
Ugy jártam mint az, a ki menyegzőre indul s torra érkezik.
Nemcsak hogy Cialdini előre nem mozdul, de sőt holnap a »suspension d’armes« meg lesz kötve olasz részről is – mint előzménye az armisticenek; s ez viszont előzménye a békének.
A porosz nagyon équivoque szerepet játszik. Usedom az erős porosz nevében pörölyözi a gyenge olaszt, hogy vállalja magára a fegyvernyugvás visszautasítását – míg Bismarck osztrák commissariust fogad el a porosz főhadiszálláson; azzal megegyezik armistice iránt, s csak miután megegyezett, hivatja Bazalt, hogy ő is nyugodjék bele. Ez természetesen recriminál, panaszkodik, hogy nem az osztrákkal, hanem vele kellett volna először megegyezni, s útasítás-hiányt allegál. Így kerül ide a dolog, mint már fait accompli, a porosz és osztrák közt; ezek is recriminálnak; feltételeket tesznek – de már Istriát nem merik követelni; – franczia részről azonban jó dispositiót mutatnak arra, hogy Velencze teljes dignitással és becsülettel jusson az olasz birtokába – szóval a herczeg arra kér, maradjak itt a suspension d’armes megkötéséig, a mi holnap lesz. Ricasoli is azt mondja, c’est trčs probable – hogy holnap meglesz, csak a porosz feleletet várják. – Hadjárási tervekről többé szó sincs. Mi chance marad még fenn a rendes fegyvernyugvásig? s mi viszont e közt és a béke közt? s van-e és mi teendő hazánkra nézve? ez más kérdés – hanem jelenleg tény, hogy Cialdini előküldetéséről már szó sincs – én tehát a táborba absolute hiába mennék, – mire oda érnék, ott lesz a »halt«.
Nagyon fáradt vagyok a sok járás-kelés s audientiák miatt. Tehát a szomorú végeredmény közlésén kivül csak a következőkre szorítkozom:
A míg reggelizném az étteremben, jön egy is, más is megszólítani; jön Texier, jön Grattoni etc. etc., érkezik Artom megelőzni látogatásomat stb., valaki ezek közül nevemen talál szólítani – erre hozzám jön egy idegen s azt mondja: porosz tiszt vagyok, gróf Csákytól vagyok itt missióban.
Micsoda missióban? kérdém.
Dépęcheket hoztam Csákytól Usedomnak, Bernhardinek, Ricasolinak és – – Turinba Komáromynak – aztán meg magyar tiszteket toborzok.
Én: Hát Komáromy Turinban van? látta Ön őt?
»Nem. Volt, de már nincs ott. Szombaton érkeztem Turinba, Komáromy pénteken indult onnan vissza Párisba – stb.«
»S hozzám nincs Önnek semmi izenete? semmi levele?«
»Nincs. – – Istenem, talán hibát is követtem el, hogy ezeket Önnek megmondtam.«
»Mikor indult Ön Berlinből?«
»16-án.«
* * *
Valami rút intriga forog ott fenn, majd nyomába jövünk, most nem kell iránta lármát ütni – bottal nem fogunk verebet. Hanem az előleges teendő ez:
Menj el Usedomhoz, mondd meg neki, hogy én Csákytól 22-kéről távsürgönyt kaptam Berlinből, melyben ez áll:
»Malgré les préliminaires de paix le mouvement dans le pays et l’expédition d’ici auront lieu ŕ la fin du mois.«
És ennek folytán ide jöttem sürgetni, hogy az expeditio innen is megtörténjék.
Az olasz kormány nagyon elcsudálkozott ezen dépęche felett – miután ő épen tegnap kapta telegraphilag Poroszországból hivatalosan a tudósítást, hogy a porosz kormány az osztrákkal a fegyvernyugvás iránt megalkudott, forma szerint megalkudott s az olaszt hozzájárulásra szólította fel.
Azt vélte tehát, hogy az én dépęchem valami félreértésen alapszik, melyet okvetlenül szükséges felvilágosítani, különben vagy helyrehozhatlan mulasztás, vagy pedig borzasztó szerencsétlenség lehet a dolog következése.
Felkérem tehát Usedom grófot, az olasz kormány tudtával s tanácsára, legyen szives kormányának a következőket telegraphálni:
»Kossuth egy sürgönyt kapott Csákytól Berlinből, melyben ez áll:
»A békeelőzmények daczára innen a betörő-expeditio a hónap végén elindul. Kossuth megmutatván e sürgönyt az olasz kormánynak, ez ellentmondást lát e közt és a fegyverszünet hivatalos notificatiója közt.
Félreértések elkerülése végett a porosz kormány kéretik sürgönyileg felvilágosítást adni Csáky értesítésére vonatkozólag.«
Ilyes valaminek nyomban telegrapháltatni kell – insistálj a lehetségig Usedom tegye – itt a kormány ezt tartja legillendőbbnek.
Ha absolute nem akarná (a mi nagyon gyanus volna), úgy minden ügyességedet ki kell fejtened, Cerruti tegye Baralnak.
Közöld e levelemet Irányival, kit köszöntök. Csókollak,
szerető atyád
Kossuth.
Kossuth.
