Kossuth – Irányinak.
Kossuth – Irányinak.
Turin, 1866. szeptember 9.
Kedves Barátom!
Szeptember 3-kai levelére (melyet e perczben veszek) nem késem Önt tudósítani, hogy, bármennyi lelkiismeretlen emberrel találkoztam is életemben, olyant soha sem láttam, mint az a Csáky Tódor. – Ennek az embernek minden, de minden szava .... hazugság.
Hazudik, midőn azt mondja, hogy a köztünki kötést nem akarta aláirni. A legnagyobb készséggel, minden legkisebb észrevétel nélkül aláirta – s aláirván, kért, adjak neki is egy példányt, közel 10 óra este volt. Ő 10 1/2-kor vala indulandó – nem volt idő a lemásolásra, s így én, ki nem is álmodtam, hogy ilyen emberrel van dolgom, átadtam neki az általam is, általa is aláirt példányt azon megjegyzéssel, hogy, mivel úgy is hamar vissza fog jönni – mert neki kötésünk értelmében ott kell lennie, a hol én vagyok – vegye útjában másolatát, Komáromy által is aláirva egyik példányt hozza vissza magával az eredeti irományaink integritása végett.
Hazudik, midőn azt mondja, hogy én Bismarcknak külön levelet irtam általa, s hogy ő azt előbb adta át Bismarcknak, mint utasítását közlötte volna. Ez mind merő hazudság – nem irtam levelet Bismarcknak soha.
Hazudik, midőn azt mondja, hogy a junius 28-káról neki adott utasítást elmenetele napján este hozzá küldöttem, s azért ő azt el nem olvasta, s nem tudta, mi van benne.
Ez mind hazugság – a new-yorki fogadóban saját szállásomon, mind két fiam jelenlétében én magam olvastam fel neki a levelet – megkérdeztem, van-e iránta észrevétele? – azt felelte, hogy: legkisebb sincs. – Felolvastam egyszersmind előtte az azon alkalommal ugyancsak általa Kiss Miklósnak küldött levelet; és pedig annak kijelentésével olvastam fel, hogy kivánom, tudja, minő eljárásra van Kiss utasítva, kinek tisztében lesz, személyes odamenetelemig nevemben az ügyeket ottan vezetni. – E levélben Kisst többek között a tiszti kinevezésekre nézve oda utasítám, hogy azokra a propositiókat a legio parancsnok előbb neki (Kissnek) fogja bemutatni, s csak, ha ő helyben hagyta, történjék a felterjesztés a hadügyminiszterhez, mire Csáky még azt jegyezte meg, hogy ő azt könnyen kivihetőnek véli, hogy »a tiszteket maga Kormányzó Úr nevezze a hadügyminiszter minden avatkozása nélkül«. – Megjegyzem azt is, hogy épen ezen Csáky előtt felolvasott utasításban volt az is, hogy, kivévén az átjövendő fogoly altisztek közüli előléptetéseket – semmi tiszti avancementok ne történjenek. Mire Csáky különös amphasissal tette az észrevételt, hogy ez nagyon, nagyon helyes intézkedés.
Ezen részleteket azért emlitem, hogy még jobban accentuirozva lássa Ön, hogy hazugság ennek az embernek minden szava. – Sőt még egy trivialis incidenst is megemlítek hasonló czélból. – Ő azt hazudta Önnek, hogy utasítását elmenetele napján este küldöttem hozzá. A dolog pedig akként áll, hogy reggel olvastam fel neki a fogalmazást, azután leirattam két példányban számára és Kiss számára. – Este hozzám jött Csáky, átadtam neki utasítását, Kiss levelét, az akkor felolvasott s általa aláirt szerződést, s Napoleon herczegnek szóló egy levelet – a mi mind együtt köntöse zsebéből kivett más irományokkal meglehetős csomagot képezvén, szétnézegetett asztalomon, kérdezvén, ha nincs-e valahol egy kaucsuk papirkötő? mire – mert nem volt – lábamról vettem le egy vékony kaucsuk harisnyakötőt – mire még ő kigyelme nagyot kaczagott.
Szóval: ez egy hazug ember.
Óhajtanám, hogy hazugságai mások jelenlétében szemére legyenek lobbantva.
Kérem, mindenesetre insistálni az irományok, in specie a szerződés visszaadásának.
Azt, mit a kormány irányában teendőnek irtam, nem látom az Ön előbbi levelében jelentett kisérlet által kimerítettnek, – különösen újolag is szükséget látom az emlékirat beadásának.
Ha jobbnak tartja, Mogyoródyt irásban értesíteni, nincs ellene semmi kifogásom.
Komáromy is inficiálva van Csáky hazugsági természete által, »az otthoniak féltek, hogy én vezessem az ügyeket kivülről« – non sens! – hiszen egy az, hogy a régibb tapasztalások ezen félelemre semmi okot nem adtak, más az, erről nem is volt szó – én ellenvetés nélkül reá állottam, hogy a belügyeket ők vezessék otthon – itt csak a külügyek vezetése forog szóban.
Szives tisztelettel
barátja
Kossuth.
Kossuth.
