Kossuth – Kiss Miklósnak.
Kossuth – Kiss Miklósnak.
Flórencz, Hôtel New-York, 1866. junius 13.
Kedves Barátom!
– – – – – – – – – –
Itt vannak akadályok – főkép Lamarmora személyességéből eredők. Kis ember nagy viszonyok közt – de a crisis perczében elenyésznek a nehézségek. Ha holnap decretálják Frankfurtban a burkus ellen a szövetségi executiót – holnapután declarálva lesz a háboru – s akkor megszünnek a nehézségek, mik még megvannak.
Usedommal nagyon fontos értekezésem volt Cerruti jelenlétében. Usedom nagyon derék ember, pompásan fogja fel a situatio igényeit irányunkban. – Sőt ő volt az, a ki Bismarckot annyira convertálta, hogy lehetővé vált, hogy Önnel úgy szóljon B. – mint a hogyan szólt. – Usedom nemcsak mindenben egyetért velem, sőt bizonyossá tett, hogy a mit én neki mondék, ő mind azt rég mondta B-nak. Ők mindent adnak, a mi kell – expeditio is lesz, ez bizonyos, de én insistálván, hogy annak innen is meg kell simultanee történni, U. ennek szükségét annyira látja, hogy megmondta Cerrutinak, és meg fogja mondani még ma a királynak magának, hogy, ha nekem nehézségeket csinálnak, s vonakodnak megtenni, a mit kivánok; ő ezt annak jeléül volna kénytelen venni, hogy akaratjuk nem serius Poroszország irányában sem, hanem csak oly »restreint« hadi operatiókon jár fejük, melyekből Poroszországra inkább kár mint haszon háramolnék.
Szóval benne nagy támaszra találok, s okom van hinni, hogy innen is meglesz az expeditio – s nyujtatik egy politikai értelmü légio-reorganisatio által alap nekem mind a nemzethez, mind a hadsereghez szólani.
Baj, hogy itt e szó »pénz« annyira, nagy dolog, hogy azt szeretnék, sőt várják is, hogy a burkus adjon pénzt még itteni működésünkre is. Mig a dolog úgy áll, hogy a porosz kész minden költségre – a milliókig a maga oldaláról, – de azt mondja az olasznak: tégy hasonlót a te oldaladról – a közöset pedig felezzük. En attendant még utaznom is magaméból kell – pedig független, senkinek semmivel és semmiért nem tartozó, de nagyon szegény ember vagyok.
Enfin, itt tüzes a vas – s ütjük, és gonddal leszek, hogy meg ne hüljön.
Ergo: az ördögbe azzal a kószálással, édes Barátom! és munkához.
Öntől magától függ designálni a postot, melyben a nagy munkához járulni proferál. – Bennem mindig régi barátját találandja.
En attendant óhajtanám, hogy Berlinbe siessen vissza – s azon irányban s utasítások szerint, miket irtam, mint már az én egyedüli képviselőm is, mozdítsa az ügyet és »caveat ne quid respublica detrimenti capiat«.
Ismétlem a már máskor mondottat, ha gondolják Berlinben, hogy reám is szükség van – meg kell nyugodniok a directio egységességében, mellékes szereplést, mely nemzetem előtt a főfelelősséget mégis reám hárítaná – el nem fogadhatnék – s nem iszom meg a mustot, mit innen T., amonnan K. vagy akárki nálam nélkül sajtoltak.
Megteszi-e Ön? Megyen-e? ha igen, telegrapháljon ennyit: oui s azonnal küldöm a megbizást, ha az oui-hoz e szót ragasztja envoyez.
Ha nem, – értesítsen levélben, hogy tudjam magam mihez tartani.
Usedom referál a mai tanácskozásról B.-nak.
Ez idő szerint Berlin a főhely.
– – – – – – – – – –
Szives tisztelettel
barátja
Kossuth.
Kossuth.
