Kossuth – Veratis di Castiglionénak.
Kossuth – Veratis di Castiglionénak.
Hôtel New-York. Flórencz, 1866. julius 19.
Gróf Ur!
A kormánynyal folytatott tárgyalásaink során többek közt elhatároztatott, hogy a magyar legio szélesebb alapon ujjá fog szerveztetni.
Hogy ezen rendszabálynak politikai jelleg adassék, a lapokban is nyilvánosságra hozott levélváltás folyt Ricasoli báró ur közt és köztem.
Gróf ur ott fogja találni Ricasoli báró ur levele végén a következő mondatot:
»A királyi kormány által tett intézkedések folytán a magyar legio döntőbb módon fogja bizonyíthatni a dicső zászlójához füződő nemzeti jelleget.«
A megállapított czélhoz képest a hadügyminiszter ur megállapította az ujjá szervezett legio szabályzatát.
Ez a szabályzat nem mint miniszteri rendelet, hanem mint királyi rendelet hozatott nyilvánosságra.
Miután a legio létszámának szaporítása tekintetében főleg a magyar hadi foglyokra kell számítanunk, föltétlenül szükséges, hogy a legio a harcztérre jusson és ott mutassa a magyar zászlót és egyenruhát.
Ezt az intézkedést komoly politikai tekintetek is javalják.
A hadügyminiszter ur rendeletet adott, hogy a legio az Abruzzokból, a hol alkalmazták, visszavonassék és utnak induljon a tábor felé.
Én tudtára adtam a legiónak, hogy forró vágya teljesedésbe megy, hogy a vitéz olasz hadsereg oldalán harczolni fog a közös ellenség ellen.
Ezt a hirt a legio, a legnagyobb lelkesedéssel fogadta.
Csakugyan utnak inditották, de Bolognában megállították; a helyett hogy a csatasorban előre nyomulna, több nap óta arra van kárhoztatva, hogy a bolognai kórházakban betegápolói szolgálatot teljesítsen.
Képzelheti, Gróf ur, a legio mennyire meg van döbbenve, hogy a kórházakban rondaságokat kell eltakarítania, a helyett hogy a harcztéren az ellenséggel mérkőzzék.
Ily módon nemcsak hogy nem remélhetjük legiónk szaporodását, de sőt attól kell tartanunk, hogy a legio katonái közt a legnagyobb elégedetlenség fog lábra kapni.
Kérem, Gróf ur, sziveskedjék e tényeket ő Felségének tudomására juttatni és előtte azon igen tiszteletteljes, de sürgős kérelmünket tolmácsolni, kegyeskednék elrendelni, hogy a magyar legio haladéktalanul előre vitessék a csatasorba.
Ez a legio, bár mily csekély számu legyen is, a számot pótolni fogja a vitézség által; ég a vágytól, hogy megmutassa ő Felsége iránti hűségét.
Ha Magyarország szempontjából tekintjük a folyamatban levő hadmíveletek politikai horderejét, nem állhatom meg, hogy kifejezést ne adjak azon mély meggyőződésemnek, hogy Cialdini tábornok hadseregének előcsapatai közt kellene lennie a magyar legiónak; első sorban kellene magát mutatnia az ellenség előtt, hogy lássuk, minő hatást képes gyakorolni a magyar zászló és a magyar egyenruha az osztrák hadsereg magyar ezredeire.
Ott, ő Felsége hadseregének első soraiban, kellene e legiónak megkapnia azt a rendeletet, hogy csatlakozzék a Magyarországba rendelt expeditióhoz, a mely expeditio – hacsak egy ujabb Villafranca mennykője nem csap le fejeinkre – nem lesz kénytelen kerülő utakat tenni, egész Magyarországot a harczolók sorába fogja hozni, szivén találja az ellenséget és utját egyengeti a diadalmas szövetségeseknek Bécs felé, a hova ő Felsége kegyeskedett nekem találkát adni.
Felhasználom az alkalmat, hogy Gróf ur közvetítésével még egy kérést terjeszszek ő Felsége elé.
Lehetetlen ugyan, hogy ne érezzek aggodalmakat a franczia közvetítés tekintetében, de úgy hiszem, jó lesz el nem mulasztani a készületeket arra az eshetőségre, hogy a háboru azon akadályai, a melyek fenyegetnek, elesnek.
Ő Felsége kegyes volt nekem megigérni, és a kormánynyal ilyen értelemben történt a megállapodás, hogy – a mennyiben Magyarországba expeditio indul – az tetemes mennyiségü fegyver- és lőszerszállítmányt visz magával Magyarország részére.
Az időpont, melyre Ricasoli báró ezt az expeditiót – föltéve, hogy a béke nern köttetnék meg – kilátásba helyezte, igen közel van, és attól lehet tartani, hogy ezen szállítmány, mely Magyarország közreműködéséhez feltétlenül szükséges esetleg el talál késni, ha a fegyverek előkészítését czélzó intézkedések foganatba vételét tovább halasztják.
Nagyon esedezem tehát ő Felségének, méltóztatnék ezen intézkedések megtétele iránt illető helyen rendeletet adni.
Eleve is köszönetet mondok a támogatásért, melyet Öntől e nagy fontosságu ügyekben kérek, és van szerencsém ujból ismételni Gróf urnak legkiválóbb tiszteletem kifejezését.
Kossuth.
(Francziából.)
