Vukovich – Kossuthnak.
Vukovich – Kossuthnak.
61. Stanhope Street, Hampstead Road.
London, 1866. July 6.
London, 1866. July 6.
Nagyrabecsült Kormányzó,
Kedves Barátom!
Tegnapelőtt késő estve érkezett, e hó 1-én költ leveled – oly hosszu idő után minden esetre reám végre öröm lett volna érdekes soraidat venni, – de annál meghatóbb volt ezen leveled vétele mind a jelen körülmények, mind a benne foglalt fontos közlemények miatt. Köszönöm bizodalmadat s kérlek, légy meggyőződve föltétlen discretiómról, – a közlöttek mély titok gyanánt lesznek általam őrizve.
Én tudom, hogy Olaszországban fölvétettek általad a kapcsolat szálai, de óhajtám, hogy a poroszszal nyiljék ut együttműködésünkre. Féltem, hogy elégelve az olasz szövetséget, nem kerested a másiknak segédkezét, pedig bár az olaszban több a lelkesedés, de a poroszban több az erő, – amannál több szeretettel találkozunk, de ennél több biztosságra számíthatunk arra nézve, hogy tudja teljesíteni is, ha valamit magára vállal. Ez lévén nézetem, értesítésed épen arra nézve nyugtatott meg, a mi után vágyódtam.
A mi szives fölszólításodat illeti, választani ezen hely és Flórencz között, nekem az utóbbit elfogadni már a kitüzött föltételnél fogva sem illenék, mert azt a tulajdont, hogy francziául akadozás nélkül és correcte beszéljek, nem birom. Különben is, ha Angliában valami szolgálattételre ügyünkben Isten alkalmat ad, inkább itt rovom le kötelességemet, hol a viszonyokat ismerem, mintsem ismeretlen országban. Én az eseményekről többnyire elvontan magunk állásától szoktam véleményemet alakítani, – de cselekvésben részvétemnek csak a Te zászlód alatt van helye. – E megállapodás kifolyása nemcsak politikai gondolkodásomnak, hanem a jellemről való fölfogásomnak is.
Olaszországban csak akkor lett volna helyem, ha comité lett volna szerkesztve és Te engem méltónak tartottál volna arra, hogy tagja legyek. De helyeslem, sőt örvendek rajta, hogy comité nélkül magad vezeted a dolgot, s kérlek, ne is engedd magadat reá birni e határozattól eltérésre. – Oly időben, midőn rögtöni s titkos rendeletek szüksége napi renden van, comité vagy akadálylyá vagy neheztelések fészkévé válnék. Te, ki már oly régen gyakorlod a főnök minden feladásait, bizonyosan sohasem leszesz idegen jó szándéku vélemény szives meghallgatásától olyanok részéről, kik Magyarországot illetőleg mind jártasság, mind hazafiság hitelét megérdemlik.
A reám bizottak ama részét, mely közvetlenül teendő, mint a levelezés és proclamatiók fordítása, haladék nélkül, a többi utasításaidat a körülmények szerint és ujabbi meghagyásaid nyomán, tehetségem határáig, de híven fogom teljesíteni.
A mi financziális intézkedésedet illeti, azt mindég megnyugvással fogom elfogadni, – azon esetre azonban, ha a háboru folytában összeköttetésem családommal megszakadni találna, vagy az otthon növekedő pénztelenség lehetlenné tenné már is a súlyosbodó ellátásomat, – mert én nem szerzek, fájdalom! semmit, hanem hazulról élek – a Te irántam mutatott nagybecsü barátságod által igazolva leszek abbeli körülményeimnek, ha beállnának, veled őszinte közlésére.
A leveledben említett váltó még ekkorig nem érkezett meg.
Kivánságod szerint leveled s a mellékmények kezemhez jutását rögtön tudtodra adtam telegraph által, – válaszolni tegnap akartam, midőn a placardok: »Cession of Venetia by Austria to France« hirdetése megdöbbentett, – gondoltam, maig elhalasztva az irást, nyugodtabb leszek. De nyugodt nem lehetek, míg Tőled nem veszek jó hírt, azaz hogy nem dőlt össze reményünk s készületünk e meglepő tény folytában. Féltünk, hogy az osztrák megveri a poroszt, s ime úgy történt, hogy ez győzött gyorsabban és borzasztóbban, mint érdekünk kivánta, melynek hosszabb háboru kell.
Fogadd stb.
régi híved s barátod
Vukovich Sebő.
Vukovich Sebő.
