Turin, 1868. márczius 29.
Tisztelt Városi Közönség!
A polgárok hazafisága az országok szabadságának talpköve.
De ha jó szerencsében hazafinak lenni csak könnyü kötelesség, a bal szerencse csapásai közt s a kilátások kétségei mellett hazafiságban meg nem rendülni magasztos polgárerény.
Losoncz városa áldozatkész hűséggel teljesítette kötelességét a hon megtámadott jogainak védelme körül.
És elkövetkeztek a jogtalan bosszuszenvedélynek átkos napjai, midőn az elbizakodott erőszak, a honfiszeretetet mint megbocsáthatlan bűnt üldözé.
Losoncz városát Magyarország Bresciájává szemelte ki magának az idegen segélylyel diadalmaskodott ellenség, mely saját erejével a magyart nem birta igába venni.
És neki dühödve a szenvedett kudarcz emlékezete fölött, súlyosan éreztette boszuját a védtelen várossal, melynek nevéhez a magyar szabadságharcz egyik fényes diadala van csatolva.
Dühöngött felette, mint féktelenebbül nem dühöngött semmi más község felett a hazában.
De Losoncz városának hazafisága sem a szenvedések alatt, sem a szenvedés emléke alatt nem ingott meg soha csak egy perczig is.
Az ily hazafiság nem puszta kötelesség többé, hanem magasztos polgárerény, melyet mély tisztelet illet az egykoruaktól, hálás emlékezet az utókortól, dicsőség mindenha.
Egy ily város által méltónak tartatni a polgárai közé soroztatásra oly megtiszteltetés, mely nemes önérzetre jogosít.
Olyannak nyujtva, ki száműzve van, mert hű maradt az ügyhöz, melyért Losoncz városa annyit szenvedett, a megtiszteltetés mély értelmet nyer.
Jutalom a multért, vigasztalás a jelenre, ösztön a jövendőre.
Hálát mondok Losoncz városa polgárainak, hogy testvéries jóakaratuknak e hármas értelmü jelére érdemesnek itéltek.
A díszpolgári oklevelet, melylyel számkivetésemben megtisztelni méltóztattak, őszinte meleg köszönettel fogadom.
Isten legjobb áldása legyen Losoncz városa közönségével.
Igaz nagyrabecsüléssel s hazafiui rokonérzettel maradok a tisztelt Városi Közönségnek
hűségköteles kész szolgája
Kossuth Lajos,
losonczi polgár.