Szent-Iványi Károlynak
Szent-Iványi Károlynak
Turin, 1868. ápril 14.
Tisztelt Elnök úr!*
* Ürügyet kerestek. Jobb hiányában a váczi levelet vették elő, hogy az 1848-diki törvényekről lemondani nem akaró közvélemény eleven röptének szárnyát szegjék, mert érezték, hogy, míg a közvéleményt el nem némítják, a közösügyes államjog nem fog gyökeret verni a nép érzelmeiben. Feledték, hogy az elnémítás nem kiirtás. A nemzet egyetemes szivének szentélyéhez nem fér a hatalom!
A kormány hűtlenségi bűnrészességnek kiáltotta ki a Kossuth Lajos iránti bizalmat. Az országgyűlés többsége helybenhagyásával pecsételte meg a proscriptiót s Pécs városa a proscribált Kossuth Lajost választotta be a képviselőházba.
A Kossuth Lajos mandatumát verifikálták, mire ő a fenti levelet intézte Szent-Iványi Károlyhoz, a képviselőház elnökéhez, mely felolvasásra azonban nem került, mert annak publikálását a Deák-párt leszavazta. K. F.
A hirlapokból látom, hogy Pécs városa ország gyűlési képviselőjévé még mult évi november 10-kén lett megválasztatásom a képviselőház által e napokban igazoltatott.
Én az 1867-diki törvényekben nem szövetkezést látok a közös fejedelem uralkodása alatt levő országokkal, hanem látok egy államtestületté összeolvadást az osztrák birodalommal, és kétségbevonhatlannak hiszem, hogy a szabadság, melyet ezen összeolvadás mellett hazánk a legjobb esetben is élvezhetne, csak tartományi természetü lehetne, biztos pedig még mint ilyen sem.
Én az 1867-diki törvényeket ellenkezőknek tartom hazánk törvényes függetlenségével;
ellenkezőknek tartom az e függetlenséget biztosító alap-törvényekkel, melyek egyszersmind a Habsburg-Lotharingiai dynastia magyar királyi állásának is alapját képezik – – –;
ellenkezőknek tartom az 1848-ki törvényekkel, melyek a nemzetnek minden állami ügyek közül, minden idegen avatkozástól ment rendelkezési jogát biztosítják;
ellenkezőknek tartom különösen az 1848: III. t.-cz. 6. és 8-dik §§-aival, melyek azt rendelik, hogy »minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban ő Felsége a végrehajtó hatalmat kizárólag csak a független magyar felelős miniszterium által gyakorolhatja s a magyar hadseregeknek az ország határain kivüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokrai kinevezéseket illetőleg is csak a király személye körül leendő felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett határozhat«.
Ekként levén az 1867-diki törvényekről meggyőződve, lelkiismeretem nem engedi, hogy azokat kiindulási pontul elfogadjam avagy csak kapunak is tekintsem, melyen át számkivetésemből – legbensőbb meggyőződéseim megtagadása nélkül – hazánkba visszatérhetnék. Kötelességemnek tartom annálfogva Elnök urat tisztelettel értesíteni, hogy a képviselői állást hazánk jelen közjogi viszonyai közt el nem fogadhatom s el nem fogadom.
Hogy ezen elhatározásom kijelentésével az igazolásig késtem, méltóztassék azt, kérem, azon körülménynek tulajdonítani, hogy, mert szabad királyi Pécs városa választói ép akkor tiszteltek meg bizalmukkal, midőn azon hitemnek minden izgatástól s izgatási szándoktól ment kinyilatkoztatása miatt, hogy az osztrák ház uralmát hazánk önállásával s függetlenségével össze nem egyeztethetőnek hiszem, a miniszterium határozatából, belügyminiszteri rendelet által notoriusnak lettem kihirdetve, – én, bizva a képviselőház jogérzetében, kötelességemnek itéltem el nem zárni választóim előtt azon elégtételt, miszerint a képviselőház határozata által megnyugtathassanak, hogy egy miniszteri rendelet, valamint a bizodalom korlátozására nem, úgy a választhatási jog megcsonkítására sem elegendő.
Ezen megnyugtatás a képviselőház határozata által meg levén választóim számára nyerve, sietek tisztelt Elnök urat képviselővé lett megválasztatásom el nem fogadásáról azon kéréssel értesíteni, hogy szabad királyi Pécs városa választóinak huzamos idő óta nélkülözött képviseltetési joguk érvényesítésére, új választás elrendelése által, mihamarább alkalmat nyujtani méltóztassék.
Van szerencsém Elnök úrnak megkülönböztetett tiszteletemet jelenteni.
Kossuth Lajos.
