Irányi Dánielnek
Irányi Dánielnek
Turin, 1869. márczius 30.
Kedves Barátom!*
* A »váczi levél« közlése miatt fogságba vetett Böszörményi László a börtönben meghalt. Halála egyik nőtestvérét olyan mélyen érintette, hogy a fivér ravatalánál összeesett és kiszenvedett. Böszörményi László halála felett érzett fájdalmának ad kifejezést Kossuth Lajos Irányi Dánielhez intézett fenti levelében.
Böszörményi László temetésén az egyetemi ifjuság is részt vett. Az ifjuság nevében Hegedüs Sándor, hirlapiró, az »Ellenőr« munkatársa, a jelenlegi m. kir. kereskedelemügyi miniszter, helyezett igazán szép és lelkes beszéd kiséretében koszorut a ravatalra. K. F.
Tegnapi levelem már postára volt küldve, midőn az egy idő óta későn érkező lapok Böszörményi halálának hirét meghozák.
Mély megilletődéssel olvastam a nemes szavakat, melyekkel Ön a jó ügy e rendíthetlen bajnoka emlékének adózott s melyekben bánatos részvéttel osztozom. – Jól esett látnom, hogy még a kormánypárt főközlönye sem tagadta meg az elhunyt emlékétől a tiszteletnek azon adóját, melylyel a tiszta hazafiságnak s szeplőtlen jellemnek ellenség, úgy mint barát, egyenlően tartozik. Szomorú sorsa az emberiségnek, hogy ez adó lerovása rendesen csak akkor érkezik, midőn már nem nyujt a szenvedésekben vigasztalást. De mit mondjak a kormányról, mely a régóta haldoklót börtönben hagyta meghalni? Nem tudom, ha inkább boszankodom-e a henye kegyetlenség, mint álmélkodom a minden mértéket meghaladó botorság felett, mely még csak annyi tapintattal sem birt, hogy az előre látott halál siettetésének odiumát magáról elhárítani tudja. Miként várhassa a nemzet, hogy e kormány őrje tudjon lenni az ország erkölcsi dignitásának, midőn látja, hogy még saját maga dignitásának sem fogja fel igényeit. – Leverő gondolat ily tehetetlen kezeket tudni az országhajó kormányrudjánál! Hova fogják azt ily kormányosok mellett a szelek sodorni?!
Kossuth Lajos.
