Irányi Dánielnek
Irányi Dánielnek
Turin, 1870. február 17.
Kedves Barátom!*
* Irányi Dánielhez. K. F.
Van szerencsém február 3-áról keltezett, 10-én vett levelére válaszolni.
A törvényhatósági és községi szervezést illetőleg alapelveimet ismeri Ön. Ott vannak azon alkotmánytervben, melyet Ön »Histoire de la Révolution de Hongrie« czimű munkájába felvételre méltatott.
Hanem én megvallom, borzadok a czélba vett rendezéstől, – melyet a közösügyes törvények kormányhatalom-terjesztési logikájának fatalis befolyása alatt álló majoritás fog »megművelni«. A jurisdictióktól már elvették a jurisdictiót; – elvesznek tőle mindent, a mi hatóság. Csak kötelességeket hagynak fel. Bureaucratikus géppé teszik. Becsülöm Önök igyekezetét, hogy még »terveket« is készítenek, s épüléssel fogom olvasgatni jeles beszédeiket, melyeket tervök értelmében fognak tartani. Hanem nem lesz biz annak semmi practikus eredménye.
Mindenre nézve, a mi »intézvényes természetű«, a közösügyes törvény átkozott logikája szabja meg a mértéket. Elvégzik azt a Deák-klubban. – Aztán beszélhetnek Önök. – – – – – – – –
Hanem mert felszólít Ön, figyelmeztetem némely alapigazságokra.
1. Ne téveszszék Önök szem elől a különbséget, mely a törvény és az institutio közt fenforog. Amaz parancs, mely önmagából nem fejlődhetik. Emez organismus, mely önfejlődési éléterővel kell hogy birjon. Ha nem bir ilyennel, nem alkalmazkodhatik az élet változó igényeihez, tehát nem is lesz – institutio – válik mechanismussá.
Corollarium! Institutiók hatóságát nem kell codifikálni. S eljárási módozataikat sem kell feszesen rideg keretbe szorítani, – a magyar törvényhatóságoknak önkormányzati organumoknak kell lenni. S az önkormányzat elvének a statutarius jog lényeges kelléke.
Az angol parlament, a magyar országgyűlés institutiók, kifejlődésüket annak köszönhetik, hogy hatóságuk sohasem codificáltatott, sohasem iratott körül törvénynyel. Ha a hatalom egyben-másban önkénykedni akart, alkalmas időben megmondta a törvény, hogy ez s ez is a parlament vagy országggyűlés hatóságához tartozik (pl. az adómegszavazás), de sohasem mondta, hogy mi az, a mire e hatóság szorítva van, hol végződik?
A megyei rendszer az által nőtte ki magát az alkotmányos élet védbástyájává, hogy hatósági köre sohasem lett codificálva.
A hol »tabula rasa« fekszik a szervező előtt, ott persze a »Charták« kénytelenségek. Hanem aztán a codificált szabadság hátra is marad az élet mögött, s lesz belőle belháboru, mint Amerikában; míg az organikus fejlődésű test fejlik az élettel, simul az élet igényeihez.
Tehát vigyázzanak Önök a codificatióval. Maradjanak elastikus elveknél. Törvényhatósági ügyek önkormányzata – végrehajtó organumai a törvénynek s az ország kormánya törvényes rendeleteinek (e szóban nagy biztosság van a törvénytelen rendeletek ellen), mely végrehajtást szabadon választott képviselői által eszközlik, kikkel azonban (ha csak egyes esetben a törvény mást nem rendel) a kormány egyenesen nem, hanem csak a törvényhatósági közönség (köz- és kisgyűlések) által érintkezhetik (ez lényeges).
Továbbá felügyeletet gyakorolnak a községek felett, és szabadon tárgyalják a nemzet akármely közérdekeit, s azok iránt nézeteiket az országgyűlésnek petitiók, a kormánynak felirások, más törvényhatóságokkal levelezés útján szabadon kifejezik; a törvényhatósági közgyűlések lévén a törvényhatósági közönség nézetének s közvéleményének nyilvános alkotmányos közegei.
Ha aztán valamely egyes ügynek, mely ekkorig a törvényhatósági organismusba még nem volt beillesztve, oda beillesztése kivánatosnak látszik (mint pl. én kivánnám, hogy a népnevelési ügy oda beillesztessék s a miniszteriális tanfelügyelők, kik úgy illenek a magyar alkotmányos életbe, mint ököl a szemre – alispánokkal cseréltessenek fel), azt meg lehetne mondani, hogy a fentebbi alapelvekben kifejezett hivatásokon kivül, melyeket a törvényhatóságok a multban is gyakoroltak, vagyis »az ország törvényhatóságainak eddigi törvényes hatósága az 1848: III. t.-cz. 26. §-ának világos rendelete szerint is, ezentúl is teljes épségben fentartatván«, még ezek és ezek is teendőikhez csatoltatnak.
2. Tekintve a pártok állását a jelen országgyűlésen, nevezetesen azt, hogy nem a kormány a többség kifolyása, hanem a többség a kormányé, »blindly following the dictates of the faction which had the upperhand« – mint Lord Brougham a Tudorok idejebeli parlamentekről mondja (fiat applicatio); tekintve azt, hogy egy közösügyes kormány, akárkik legyenek is tagjai, nemcsak nem akar, de nem is akarhat életerős törvényhatósági organismust, – tekintve azt, hogy Önök, kik ily organismust akarnak, magukat azzal teljességgel nem kecsegtethetik, hogy elveiket törvénynyé emelik – és tekintve azt, hogy a törvényhozás tereme nem cathedra, hanem politikai taktika mezeje, én megvallom, azt tanácsolnám, hogy Önök, kik különben is 48-asoknak nevezik magukat, a 48-diki törvényhozás szellemét vegyék irányadónak.
No, már az 1848-diki törvényhozás teljességgel nem látott semmi összeütközést, semmi kiegyenlíteni valót a miniszteri kormány és a megyei rendszer között. Bizonyítja ezt az, hogy ugyanazon t.-cz. (1848: III.), mely a miniszteriumot felállította, egyszersmind kimondta (26. §.), hogy »a törvényhatóságok eddigi törvényhatósága ezentúl is teljes épségben fentartandó«. – Nem ideiglenesen, nem addig is, míg rendelkezhetnének, hanem feltétlenül ezentúl is teljes épségben.
Továbbá a 48-diki törvényhozásnak esze-ágában sem volt az, hogy a megyék hatóságát és eljárását törvény által kell megszabni.
Mit mond az 1848: XVI. t.-cz.?
Rendelkezik arról, hogy mit kell tenni a megyei szerkezetnek a közszabadsággal összhangzásba hozatalára.
És miben határozza meg ezt az »összhangzásba hozatalt?« megmondja az 1. §. Egyenesen és kirekesztőleg abban, hogy a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről törvényjavaslatot terjeszszen elő a miniszterium.
Ez az egész. – Hatóság, eljárás rendezésének szükségéről nem is álmodott. Az elsőről megmondta a III. czikkben, hogy fentartassék teljes épségben, a másodikat a statutorius jog körébe tartozónak tekintette.
Világos contradistinctiót tett e részben a megyék és városok közt. Az utóbbiakra megmondta a XXIII. t.-cz. 25. §-ban, hogy az alatt, míg a törvény részletesen intézkedend, a tanács s a városi közgyűlés ez s ez hatósággal ruháztatik fel.
A megyékre nézve nemcsak hogy semmi ilyest nem mond, de sőt a III. czikkben ellenkezőt mond, véglegesen – s ezekre nézve csupán azt látta szükségesnek, hogy a megyék népképviselet alapján constituáltassanak, ép úgy mint az országgyűlés követi háza képviselet alapján constituáltatott. De azért valamint az országgyűlés hatóságát nem kellett codificálni, úgy a megyékét sem kell.
Népképviseleti alapra kell fektetni a megyéket; ez által meg lesz az összhangzásba hozatal a közszabadsággal.
Ez a 48-diki törvények szava is, értelme is, szelleme is.
Én e mellett maradnék s ezen túl nem mennék, ha Önöknek volnék.
Ismétlem, a megye nem törvény, hanem institutio. Nem kell annak élet- és fejlődési erejét szabályokkal megkötni, különben (tekintve kivált az országgyűlés keblén ülő közösügyes viszony lidérczét) lesz belőle »Bureau«, lesz dróton rángatott bajazzo, lesz a »hatalomegység bedressirozott ármádája«, – de nem lesz az élettel fejlődni kellő szabadság szerves organuma.
3. Ismét tekintve a tényleges állapotot, én óhajtanám, hogy mellőztessék az a feletti vita: van-e és mikor a törvényhatóságoknak joga nem teljesíteni a kormány rendeletét?
De az persze nem fog mellőztetni. A »hatalom« biztos lévén a többség felől, nem fog a mellőzésbe beleegyezni.
Önök persze insistálni fognak e kifejezésnek: »a kormány törvényes rendeleteit felelősség alatt végrehajtani kötelesek«.
Erre azt mondandják: igen, de ki határozza meg, hogy melyik rendelet nem törvényes.
Erre azt mondandják: egy alkotmányszéket kell felállítani. (Lásd alkotmánytervemet Ön historiájában.)
Ezt a többség elveti.
Quid tunc?
Nézetem az, hogy ekkor Önöknek azt kell mondaniok: »ha így van a dolog, biztosításról kell gondoskodni, hogy a kormány ne adjon ki törvénytelen rendeletet«.
Miben lehet e biztosítást feltalálni?
A felelősség elvének minden tisztviselőre, a minisztereket is beleértve, szabatos törvénynyel életbeléptetésében – angol értelemben – t. i. hogy a miniszterek nemcsak az országgyűlésnek felelősek (ez csak akkor ér valamit, ha a kormány nem bir többséggel a házban, mégis kormányon marad s törvénytelenséget követ el, különben nem ér semmit pártja nem hagyja el; figura docet; a hevesi eset, a mi valóságos partialis államcsiny volt – – – Mégis!! hanem felelős a miniszter, a ki törvénytelen rendeletet kiad, úgy mint a tisztviselő, a ki végrehajtja, az e végre alkotandó alkotmányos birói szék előtt – mindenkinek panaszára, legyen az egyes ember vagy testület, a ki magát a törvénytelenség által személyében, vagyonában, polgári jogaiban sértve érezi. (Olvassák meg Önök többek között a magyarra is lefordított Lieber »On civil Liberty« X. fejezetének 11-dik szakaszát.)
Ha a megyék hatóságának körülirásába bocsátkozik az országgyűlés, s a kormány és a törvényhatóságok közt előfordulható törvényességi kérdés elintézése végett egy alkotmányszék felállítását elveti, egy a miniszterekre is kiterjesztett felelősségi törvény – a jogállapotnak s a törvény uralmának nélkülözhetlen postulatuma.
Önöknek készen kellene tartaniok egy ily törvényjavaslatot, s ha az alkotmányszék elvettetik, nyomban beadni a háznak.
4. Én megvallom, Önök helyzetében még tovább mennék, s ha az országgyűlés a törvényhatóságok hatóságának körülirásába bocsátkoznék s az 1848: III. t.-cz. 26. §-ának kifejezéseivel be nem érné – én indítványoznám, hogy a törvényhatóságok képviseleti alapon a törvényhozásnak is részeseivé tétessenek az által, hogy a főrendi tábla eltöröltessék s helyébe a törvényhatóságok követeiből álló országtanács állíttassék.
Azt mondják reá, hogy azt nem lehet ily incidentaliter eldönteni.
Jó; én tehát beadnék egy e végre készen tartott törvényjavaslatot, melynek nem kellene hosszúnak lenni; pl. o.:
»Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról.«
1. §. A főrendi tábla eltöröltetik.
2. §. Helyébe az ország törvényhatóságainak követeiből álló országtanács (senatus) állíttatik, mely mindazon jogokkal és hatósággal birand, melyekkel az ezennel eltörölt főrendi tábla birt.
3. §. A követek száma. Erre nézve az Erdély sok székeire való tekintetből ezt javasolnám:
A megyék, székek és kerületek népességük aránya szerint egy, két vagy három követet küldenek az ország tanácsába, kik a közgyűlések által választatnak s általuk vissza is hívhatók.
Azon megyék, székek és kerületek, melyeknek népessége 100 ezeret meg nem halad, egy követet küldenek.
A melyeknek népessége 100 ezernél több, de 300 ezeret meg nem halad, két követet küldenek.
A 300 ezeret meghaladók hármat.
Pest városa két követet küld.
A magyarországi többi királyi városok azon arányban, mely az 1847-diki országgyűlésen tárgyalt rendezési javaslatban proponáltatott (nincs kezemnél).
Az erdélyi kir. városokról nem tudok véleményt adni. Számukat sem tudom.
Fiume egy követet küld.
Horvátország a vele kötött alku bázisán, ha csak mást nem kiván.
4. §. A választás és visszahivási eljárás módja.
Voilŕ tout. En ezt beadnám. Tudom, nem fogadják el. De magot vetni a jövendő számára, hivatása az oly pártnak, mint az Önöké – nem pedig apró részletekig bele menni a hatalomegységi törekvésnek megyehatóságát és eljárást lecodificáló velleitásaiba.
Ha Schvarcz azt javasolta, hogy a szavazati képesség irni és olvasni tudáshoz köttessék, én határozottan vele tartok. – Határozottan nemcsak, hanem többet kivánok, mint azt az Újkorszakban (vagy miként hivták) a közoktatási reformról irt levelemben kifejtettem.
Ez nemcsak census, hanem suffrage universel közművelődési garantiával.
A népnevelést az iskolákra nézve ingyenesnek s kötelezőnek kivánom. S az errőli gondoskodást az állam elengedhetlen kötelességének tartom.
Ezt vevén alapul, azt mondom: a választás jog; jog gyakorlatához képesség kell.
Ha a status gondoskodott arról, hogy e képességet mindenki megszerezhesse, méltán követelheti, hogy azt joggyakorlata feltételének is tekintse.
Tehát az elemi iskola végzését vagy azon minimum-ismeretek másképeni megszerzését, melyek az elemi iskolában taníttatnak, a választási jog gyakorlatára feltételül szabnám. Természetesen ez csak a tankötelezettségi törvény hatása alá eső nemzedékre értetvén.
Határozottan ez a véleményem.
Fogadja Ön stb.
Igaz barátja
Kossuth Lajos.
Kossuth Lajos.
