Irányi Dánielnek
Irányi Dánielnek
Turin, 1870. május 5.
Kedves Barátom!*
* Irányi Dániel. K. F.
Leirattam Ön kivánsága szerint a lomtáramból ügygyel-bajjal kikutatott alkotmánytervet* is s ide rekesztve küldöm.
* Javaslat, Magyarország jövő politikai szervezetét illetőleg, – tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására. – A franczia köztársaság példája szembeszökő tanubizonyságot szolgáltat azon igazsághoz, melyet egész életemen át vallottam, tudniillik hogy a népfelség elvének kijelentése teljességgel nem elegendő, akár az egyéni jogokat, akár a népszabadságot biztosítani, ha egyrészt a kormány túlságos hatalommal van felruházva, másrészt pedig az országgyűlés (legyen bár az egyetemes szavazatjog kifolyása) a népfelség egyedüli organumát képezi, minthogy törvényhozói mindenhatósággal is bir s egyszersmind egyedüli törvényes gátul is szolgál a kormány kihágásai ellen.
Láttuk, hogy a közszavazattal választott kormányelnök büntetlenül támadhatott fel a nemzet szabadsága s az alkotmány által biztosított egyéni jogok ellen.
Láttuk, miként a közszavazat által választott népképviselőgyűlés magát ezen szavazatjogot – saját hatóságának eme kútfejét – is eltörölte.
Láttuk, miként e két mindenhatóság folytán nemcsak minden jog, minden szabadság megsértetett, minden biztosíték megtöretett, minden demokratiai intézvény meghamisíttatott s a köztársaság hazudsággá változott; – de még maga a köztársaságnak névszerinti fennállása is kérdésbe vonatott, (Ez 1851-ben, a deczember 2-iki államcsiny előtt iratott K. F.) elannyira, hogy a köztársasági érzelmek s a köztársasághozi ragaszkodás bűnné vált a népfelség ezen korlátlan hatalmu organuma előtt, s a szegény köztársaság oda jutott, hogy Moore Tamás hazafiui panaszszava szerint:
»Szeretni őt árulás – védeni halál.«
Szegény nemzet! oda jutottál, hogy újabb forradalomra legyen szükséged, ha nem akarod mindazt elveszteni, mit annyi kínos forradalmakkal szerzettél!
Szomorú! de természetes.
Előre láttam s nyilvánosan megjóslottam azt azon perczben, midőn hirét vevém a franczia köztársaság alkotmányának; láttam, hogy a franczia nemzet, daczára a multak tapasztalásainak, még mindig nem képes megválni centralisationalis hajlamától, mely hizeleghet a nemzeti dicsőség hiuságának, – de a szabadságnak bizonyos halál.
Képzeljünk kormányt, mely vas fegyelemnek teljes szigorával rendelkezik egy nagyszámú állandó hadsereggel, kormányt, melynek évi pénzereje másfél milliárdot halad, kormányt, melynek kinevezésétől s elmozdításától függ minden közhivatalnok az országban – még a falusi »maire«-ket sem véve ki, kormányt, mely a nemzetőrséget kénye szerint feloszlathatja, az országot ostromállapotba helyezheti stb., s mindezt azon egy feltét alatt, hogy kárhoztatást ne vonjon magára az országgyülés többségétől, mely a hatalomban s annak előnyeiben vágyik osztozni.
S képzeljünk e mellett egy országgyülést, melynek hatalmát semmi sem korlátozza.
Egy ily kormánynak s gyűlésnek merő Washingtonokból kellene állani, hogy a hatalmukkali visszaéléstől a nemzet biztonságban legyen.
Washingtonok pedig korán sem teremnek bőségben.
De meglehet, hogy a francziáknál ezen centralisationalis hajlam hagyományos érzelmeknek lévén kifolyása, a nemzeti jellemmel van összeforrva. Ez esetben inkább sajnálat mint rosszalás illeti őket. Mert a nemzet szive úgy mint egyéneké megtörhet, de nem könnyen változik, s így a franczia nemzetnek még sok kisérleteken kellend keresztülmennie, mielőtt öröklött hajlamából kivetkőznék.
Azonban, akármint legyen is ez a francziákra nézve, a magyarnál ez másképp van. A magyarnak ellenkező irányban fejlődött ki nemzeti jelleme. A magyar nemzet szabadságra vágyik inkább, mint a hódítók dicsőségére.
Én tehát mint magyar, ismerve nemzetem jellemét s osztozva benne, én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem. Beszéljenek »erős kormányról« azok, kik a »rend« ürügye alatt uralomra vágynak. Én azt hiszem, hogy a rendnek nincs erősebb biztosítéka, mint megelégedés, mely csak szabadság alapján lehetséges. Én tehát ellene vagyok a központosítás eszméjének; én gyűlölöm a mindenhatósági irányt, úgy a törvényhozó, mint végrehajtó hatalomnál, és sohasem fogok kezet nyújtani oly intézvények behozatalához, melyek egyrészt ellenkeznek az emberi jogokkal, miket az államnak védeni s nem elnyelni kell; másrészt ellenkeznek a politikai szabadsággal is, mert a hatalmat csak a szabadság rovására lehet összpontosítani.
Én azt óhajtom, hogy úgy az emberjogok, mint a politikai szabadság minden csorbítás ellen biztonságban legyenek.
Ezen szempontból indulva, ime feljegyzem a vezérelveket, mikre hazám jövendő szerkezetét fektetve látni óhajtom:
Főalapelv: a népfelség vagyis önkormányzat.
Nép alatt értem a honpolgárok egyetemét.
Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annálfogva egyetemes szavazatjogot feltételez.
Azonban a honpolgárok egyeteme választói jogának gyakorlatával s az ezen választásból kifolyó megbizatások csak az államot összesen érdeklő tárgyakban képezhetik a népfelség organumát.
Vannak ennek más organumai is.
Az egyén – az egyéni jogok körében, – a család a családi ügyekre nézve, a község a községi ügyekre s a megye a megyei ügyekben szerintem szintoly sérthetlen organumai a népfelségnek, mint az összes nemzet a nemzeti ügyekben.
Sok család rosszul vezeti a családi dolgait, de azért nincs oly korlátlan despotismus a világon, mely magát a családi ügyek gyámnokává felvetette volna, azon ürügy alatt, hogy ő azokhoz jobban ért.
Szintúgy mint a családnak, önkormányzati szadsággal kell birni az egyénnek, a községnek, a megyének.
Szabad országban a polgároknak önkormányzati szabadsággal kell birniok mindazon jogok gyakorlatában, melyek őket mint egyéneket, mint családokat, mint községi s megyei tagokat megilletik.
Az egyén jogai nem függhetnek a család, a község, a megye, az állam kényétől, ellenkezőleg; a családi kényuralom ellen pártfogást kell találniok a községben, a községé ellen a megyében, a megyéé ellen az államban s az államé ellen az egyéni, családi, községi, megyei önkormányzat elvének az alkotmány által elismert sérthetlenségében – mint szinte a megye azon jogában, hogy az állam kényúri parancsaitól a végrehajtást megtagadhassa; – a köztisztviselők felelősségében, melynek valóságát biztosítsa az, hogy minden egyénnek, családnak, községnek és megyének joga legyen panaszt emelni akármely köztisztviselő ellen, bármi magas helyzetű legyen is az, s a nyilvánosság által ellenőrzött független birák által a hatalommali visszaélést megboszultatni.
A mely szabadságot követelem az egyéni jogok számára, követelem azt a családi, községi, megyei önkormányzat számára is. Szabad embert nem elégítheti ki a politikai szabadságnak azon paránynyá szétmosott adaga, mely abban határozódik, hogy időszakonkint egy-egy szavazatot vet ezerek vagy milliók szavazata közé a választásoknál; neki sérthetlennek kell magát éreznie egyéni jogaiban, s szakadatlan befolyással kell birnia községi s megyei ügyeiben.
Ennélfogva:
I. Az egyéni jogoknak el kell az alkotmányban számoltatniok, s ki kell mondatni, hogy azokat a törvényhozás sem nem módosíthatja, sem el nem törölheti.
Ezen jogok közé tartoznak némely egyebeken kivül a gondolat szabadsága (szabad sajtó), a lelkiismeret szabadsága (vallás) s az egyesülés szabadsága.
Ezen szabadságoknak határa egyedül a mások hasonló szabadságának sérthetlensége.
A mi egy embernek szabad, szabadnak kell lenni többeknek is együtt. Szám a jogban különbséget nem tehet.
Szerintem tehát sérthetlen emberi jogok közé tartozik egyesülhetni másokkal az egyéni szabadság körében, akár erkölcsi, akár az anyagi érdekek kifejtése, gyámolítása s biztosítása végett.
Egy hiten, egy valláson lévő egyének egyesülnek. Íme az egyház. Egylet az s nem egyéb; társas szövetkezés, mely magát szabadon rendezi s kormányozza. Nincs semmi köze az állammal s az államnak nincs semmi köze ővele.
Vannak országok, hol a lakosok különféle nyelvet beszélnek, s annálfogva különféle fajhoz, vagy ha úgy tetszik nevezni, nemzetiséghez tartoznak: – de vagy vegyesen laknak más fajokkal, vagy, ha kisebb-nagyobb tömegben bár, de az államnak természetileg s historiailag delimitált földterületén laknak.
Mit fognak cselekedni nemzetiségök érdekében? – Fel fogják osztani az állam territoriumát nyelvek szerint? – ez vagy gyakorlatilag lehetetlen, mert keverve laknak más fajokkal, vagy legalább lehetetlen az állam felbomlása s így a többi polgárok jogainak s biztonságának sérelme nélkül. Az állam nemzetet feltételez, – de a »nemzet«-nek nem a nyelv egyedül criteriuma. Nyelvegység még nem képez nemzetegységet s nyelvkülönbség nem akadályoz nemzetegységet. Anglia s az észak-amerikai Egyesült Statusok nyelve egy; de egy nemzet nem lesznek soha. Másrészt az észak-amerikai Egyesült Statusokban vannak angol, ir, franczia, spanyol, hollandus, német, olasz s isten tudná mi más nyelvet beszélő lakosok, s egy és más közülök milliókra menő, de azért minden nyelvkülönbség mellett nem képeznek-e egy nemzetet? s minő borzasztó gondolat volna az Egyesült Statusokat nyelv szerint akarni felosztani! – Avagy nem egy nemzet-e Svájcz azért, mert vannak német és franczia és olasz és vallon nyelvű lakosai?
Mit fognak tehát egy államnak nemzeti egyetemét képező több nyelvű lakosai cselekedni nemzetiségi érdekeik biztosítására s kifejlesztésére?
Azt fogják tenni, mit vallási érdekeik biztosítására s fejlesztésére cselekesznek.
Egyesülni fognak.
Nyelvközösség, úgy mint vallásközösség, társas érdek. Társadalmilag kell azt előmozditani a statusban, nem pedig a status felibe emelni, mi a status felbomlását vonná maga után.
Felveszem például a vallási érdek köréből azon egyházat, melynek magam is tagja vagyok. Az augsburgi vallástételt követő evangelikusok egyházát. – Miként kormányoztatott az Magyarországon, mig Magyarország szabad volt? – Kormányoztatott: a községi egyház közgyülése s a közszavazat útján választott lelkipásztor s helybeli felügyelő által; több községi egyházak egyesítve voltak esperességekbe (senioratus), s ezek kormányoztattak az esperesekhez tartozó egyháztagok közszavazatával választott seniorok s senioralis világi felügyelők, mint szinte az egyházak községi közgyűlései által választott esperesi gyűlés által; – ismét felebb – több esperességek egy-egy kerületbe (superintendentia) egyesíttetvén, – a kerületek kormányoztattak közszavazat útján választott superintendensek, kerületi közgyűlések által – mindezek felett állott végre az egyetemes egyházgyülés, hol a kerületek főtisztviselőik által, az esperességek követek által valának képviselve, hol azonban az evang. egyház minden tagja szójoggal birt; ezen gyülésnek elnöke lévén a világi felügyelő, egyházközségenként összeszedett közszavazat útján választva, kinek egyszersmind tisztében állott a közgyülés határozatait végrehajtani, s az egyház érdekeit a törvényhozás és kormány előtt képviselni.
Ezen kitünőleg demokratiai szerkezetű organisatio útján az evangelikus egyház – ámbár tagjai más vallásuakkal keverten szét voltak szórva az egész hazában – mégis teljes társadalmi egységgel birt, – s a nélkül, hogy magának territorialis hatóságot követelt volna az országnak csak egy talpalattnyi földe felett is, az egyházi érdekek körében (a felekezeti iskolákat is beleértve) tökéletes és sikeres önkormányzatot gyakorolt.
Hasonló módon kell eljárni a nemzetiségi ügyben.
Társas ügy az is, mint a vallás.
Tehát egy nemzetiséghez tartozó honpolgárok nemzetiségi érdekeik előmozdítása végett társaságba állnak, községenkint, képviselet útján, kerületi egyleteket képezendnek, s a kerületeket egy köznemzeti egyletbe összeforrasztandják, adnak maguknak oly szerkezetet, a mint nekik tetszik, csinálnak magoknak szabályzatokat, kormányozandják egyletüket ezen szabályok szerint; szóval társas önkormányzati teljes szabadsággal gondoskodandnak mindazon erkölcsi s társas érdekek előmozdításáról, miknek összegét »nemzetiségnek« nevezzük.
Ezen egyesületnek nincs semmi köze az állammal, az államnak nincs semmi köze ővele. Az állam nem kiván tőle egyebet, mint hogy gyűlései nyilvánosak legyenek, miszerint, ha törvényt sértenének, a törvény uralma fentartassék.
Így lehet, így kell a nemzetiségi érdeket biztosítani az egyéni jogok körében társadalmilag.
II.
A mi a községet illeti.
A község szabad és független községi ügyeinek igazgatásában. Szerkezete a közszavazat (suffrage universel) sérthetlen jogára van alapítva.
Az alkotmány meghatározza a tulajdonságokat, melyekkel kisebb vagy nagyobb számú család-aggregatumnak birni kell, hogy községgé lehessen. – Több lakott helyek is egyesíttethetnek egy községbe.
Az alkotmány kimondja, hogy a közszavazatjog sérthetlen és változtathatlan – s hogy minden községi tisztviselő elmozdítható a község által, – de ezen túl sem a megye, sem a kormány, sem az országgyűlés nem avatkozhatik a községek beligazgatásába.
Következőleg minden község időszakonkint maga határozza meg, mily nyelven viendi a községi igazgatást: – jelentéseit, levelezéseit a megyéhez, kérelmeit a kormányhoz, törvényhozáshoz azon nyelven intézi; – válaszokat, határozatokat a megyétől s megye útján a kormánytól azon nyelven veszen, melyet a megye magára nézve megállapított; de ha ezen nyelv nem ugyanaz volna, mely a községé, a megye hasábosan fordítást fog közleményéhez csatolni.
Azonban az alkotmány biztosítja a kevesebbség számára egyénenkint azon jogot, hogy panaszt, kérelmet a községhez saját nyelvén intézhessen s a községi birák előtt magát saját nyelvén védhesse.
A községi nevezet mellőzhetlen feltételei közé tartozik legalább is egy elemi község-iskola alapítása.
Ez iskolában – a hol több vallásbeliek a lakosok – vallásos oktatás nem adatik. Az errőli gondoskodás minden felekezetnél saját egyházát illeti. – Ha egyvallásuak a lakosok, a községnek szabadságában áll a vallásos oktatást is felvenni iskolájában; – de miatta sem más vallású növendéket kizárnia, sem a vallásos oktatásbani részvétet kötelezővé tenni nem lehet.
Ezen iskola a község igazgatósága alatt áll. Annálfogva a tannyelvet is a község határozza meg.
De a tanitási s tanulási szabadságot biztosítja az alkotmánya községbeni más nyelvű kevesebbségnek vagy akármi egyletnek (mint az egyház, a nemzeti egylet, földmívelési, ipar- s kereskedelmi egyletek stb.), sőt minden egyes ember is joggal bir iskolát nyitni (nyilvánosság, ellenőrség alatt) s mindenkinek joga van iskolát választani.
Az elemi községi iskolákra nézve a megyének, kormánynak törvényhozásnak nincs joga azoknak igazgatásába avatkozni – de az állami közérdekek szempontjából a törvényhozás meg fogja határozni a közoktatási minimumot, minél kevesebbre szorítkozni nem szabad.
Így például: minden polgárnak kötelessége a hazát megtámadás ellen védeni; tehát a hazának joga van megkivánni, hogy ezen kötelesség teljesítésére minden honpolgár képezett legyen. Annálfogva az elemi katonai oktatásnak (testtartás, mozgás, sorakozás s az egyszerű alapgyakorlatok) már a községi iskolákban el kell kezdetni. – Az iskola kormányzatával megbizott községi tisztviselő felelős a kormánynak a kiszabott minimumért. Annálfogva a kormány felügyeleti hatósággal leend felruházva, melyet azonban csak a megye útján gyakorolhatand.
Ily szerkezettel, míg egyrészt a népfelség elve a községben teljes valósítást nyer, másrészt mind a nemzetiségi érdeknek, mind a kevesebbségi s egyéni jogok biztosításának a községekben meg lesz felelve.
Azonban a község s annak közszavazatilag választott tisztviselői nemcsak önkormányzati testületet képeznek, hanem egyszersmind végrehajtói is leendenek a megye határozatainak, a kormány rendeleteinek s a törvényeknek mindazon ügyekben s érdekekben, melyek a megye, kormány s törvényhozás hatóságához tartoznak.
Ez a valóságos demokratia. A nép hozza a törvényeket s a nép a végrehajtó is.
Annálfogva, hogy a kormányzat sikeresítése biztosítva legyen, azon községi tisztviselők, kiknek köréhez tartozandik a törvények s felsőbb rendeletek végrehajtása, felelősek a kormánynak s megyének a végrehajtásról.
A kormány azonban a községgel egyenesen nem közlekedhetik, a községhez egyenesen nem intézhet rendeleteket. Az illető megye útján kell azt tennie.
Ez szükséges, miszerint a község oltalmazva legyen a kormány részérőli minden kényuralom ellen. Ha mégis sértve találná magát a község, vagy vádat emelhet a kormány ellen az illető biróság előtt, vagy panaszos kérelemmel járulhat az országgyűléshez. Megyei visszaélés ellen pedig a kormányhoz folyamodandik.
III.
A mi a megyéket illeti.
A megyék számát s határait a törvényhozás határozza meg. Ha csak fontos ok nem forog fenn, a historiai felosztást nem tanácsos változtatni.
A megyei beligazgatásra tulajdon azon népfelségi elvek lesznek alkalmazandók, melyeket a községre nézve felállítottam.
Mindenre nézve, mi a megyei önkormányzat köréhez tartozik, a megye tökéletesen független hatóság. Statumokat hozhat belkormányzatára; – de minthogy egy évi megyei gyűlés nem birhat több joggal mint egy másik évi, a megyének nem tartozhatik hatóságához egy éven túl terjedő terheket róni a megyei lakosokra, mert azokra nézve a következő évi megyei gyülés többé nem birna rendelkezési hatósággal. – Adóssággal tehát a megyei lakosokat specialis törvény általi felhatalmazás nélkül nem terhelheti. – Mint szinte oly jogokat sem tulajdonithat magának, melyek az összes nemzet souverainitásához tartoznak (például pénzverés vagy papirpénz-kibocsátás, avagy kibocsátási engedély).
A megye áll: megyebeli községek által közszavazat útján időszakról időszakra választott képviselőkből, kik azonban megbizóik által mindig visszahívhatók. – A választási időszakot s a visszahivás módját a törvény határozza el. A megyei közgyűlés a választás utáni első összüléskor többség által elhatározza, minő legyen a megyei közigazgatás nyelve a jövő választásig. Azon fog levelezni a kormánynyal (ha azon nyelv nem a magyar, magyar fordítást is ragasztván hozzá), s a kormánytól is hasonló módon veszen feleletet s rendeleteket. Eredetinek mindig azon szöveg vétetik, mely a megyének hivatalos nyelve.
De a kevesebbség jogának itt is, mint a községben, tiszteletben kell tartatni. Mindenki szólhat saját nyelvén a megyei gyűlésekben, – s panaszokban, kérelmeknél, ügyvédletnél a megyei tisztviselők s megyei biróságok előtt, kiki saját nyelvét használhatja. – A megyének a biróságok számára tolmácsokról gondoskodni kötelessége.
A megyei közgyülés, saját választása utáni első alkalommal, megválasztja a megyei tisztikart, mely utasítását a megyegyűléstől kapja s annak felelős. – Ha tisztviselővé a képviselők közül választatnék valaki, megszünik képviselővé lenni s hely e új választással pótoltatik az illető község részéről. – Tisztválasztásoknál senki sem bir kizárólagos candidationalis joggal, minden megyegyűlési tag proponálhat, s ha más két tag támogatja a javaslatba tételt, a proponált személy candidatusnak tekintetik. A képviselők számának legalább kétszer annyinak kell lenni mint a tiszti karnak. Több lehet; a megyétől függ e részben rendelkezni.
A kormány végrehajtás végett a megyékben s községekben rendeleteit a megyegyűléshez küldi.
A megyegyüléseknek nincs jogukban a kormányrendeletektől a végrehajtást megtagadni, azon oknál fogva, mivelhogy azokat czélszerüeknek nem itélik. Minden kormányrendeletnek, – melynek alkotmányossága s törvényessége kérdésbe nem vonatik végrehajtásáról felelős a megyegyűlés és megyei tisztviselő a kormánynak, – mely engedetlenség esetében őket az országos főtörvényszék elébe idéztetheti büntetés, s a végrehajtás halogatásából eredhetett kár s hátramaradás miatt: kárpótlás végett.
Azonban, ha a kormány rendelet czélszerüségére nézve kétsége forog fenn a megyének, – saját veszélyükre (azaz a fentebbi felelősség veszélyére) – a végrehajtást függőben tarthatja a megye addig, míg rögtön (4 óra alatt) expediálandó felterjesztésére a kormánytól választ veszen. Ha a kormány megmarad rendeleténél, a végrehajtásnak azonnal meg kell történni.
Felterjesztés csak voksolás útján mehet határozatba. A voksolás a jegyzőkönyvbe névszerint bejegyzendő a következhető felelősség végett.
Alkotmányossági s törvényességi szempontból azonban a kormányrendeletek szabadon taglalat alá vehetők a megyegyűléseken, s ha a többség szavazat útján úgy találja, hogy a rendelet alkotmányellenes (mint pl. ha törvényhatóságilag meg nem szavazott adót vagy újonczolást követel), annak a megye ellenállhat, sőt ellenállani kötelessége; azon esetben pedig, midőn a megyegyűlési többség úgy találja, hogy a rendelet törvénytelen, hogy a kormány túllépett hatósága körén, s vagy egyéni jogokat sért, vagy pedig a községi avagy megyei önkormányzatba bele vág, a megyegyűlés két izben felirást tehet ellene (végrehajtását időközben felfüggesztvén), de ha a kormány mind a két felirásra adandó válaszában ragaszkodik rendeletéhez, a megye köteles azt végrehajtatni, de egyszersmind, ha törvénymagyarázati hibát vél fenforogni, panaszt tészen a kormány ellen az e végre rendelt magas törvényszék előtt, s büntetést és kárpótlást követel.
Hasonlóképpen minden egyes egyén, család vagy község, mely a megye határozata által magát jogaiban sértve érzi – folyamodhatik orvoslatért a kormányhoz – a kormány meghallgatja a megyét s rendelkezik. Ilynemü rendelete ellen is, mint a másneműek ellen, a törvényhozási kérelem vagy a magas törvényszékhezi panasz szabadsága, úgy egyeseknek s községnek, mint a megyének fenmaradván.
A megyei tisztviselőkkel a kormány egyenesen nem levelez. Minden kormányrendelet csak megyegyülési határozat útján juthat végrehajtásul megyei tisztviselő kezébe. – De a kihirdetett törvény végrehajtásának kötelessége nem függ megyei határozattól, s a törvény végrehajtásának elmulasztásából eredő felelősségtől a tiszviselőt megyei határozat fel nem mentheti.
Minden megye tartozik legalább is egy másod (megyei) iskolát alapítani s fentartani – vallásra való tekintet kizárásával. Az abbani tannyelvet a megyegyűlés határozza meg. A megyében honos minden nyelvnek azonban taníttatni kell azoknak számára, kik egyben vagy másban résztvenni akarnak (azaz nyelvtanítás obligativ, de nyelvtanulás optativ). A törvény meg fogja határozni az ezen tanodákbani oktatás minimumát, s a tanodai igazgatással megbizott tisztviselő ezen minimumra nézve a kormánynak, egyebekre nézve pedig a megyének felelős.
A kevesebbség – egyesületek – s egyesek ily iskolák felállítására nézve is szint azon joggal birnak, mint a költségekről mondva volt.
Ily szerkezet mellett a megyék a szabadságnak megtörhetlen oszlopai lesznek, a közszellemet fejlesztik, a közdolgok iránti részvétet elevenen fentartják, a népet a végrehajtásban is részesítik, s így a népfelség elvét minden irányban valósitják; egyszersmind pedig a nemzetiségi érdekek kivánatinak minden tekintetben megfelelendnek.
Ezen megyerendszert semmi új theoriák által ki nem pótolható megbecsülhetlen institutiónak tartom.
Kossuth Lajos.
Ezen terv több nyelven már rég a nyilvánosság birtokában lévén, nekem nem lehet semmi beleszólásom abba, hogy ki mit s mennyit akar belőle felmelegíteni; hanem annyit mégis megjegyezni kivánok, hogy e terv 19 év előtt iratott, azóta haladt a világ s a világgal én is, detailokban egyet-mást most talán másként irnék, de az elveket, melyek a szerves test »ossaturáját« képezik, ma is igazaknak, sőt örök igazságoknak hiszem.
Kossuth Lajos.
