Halász Pálnak
Halász Pálnak
Baraccone di Collegno.
Prov. di Torino. 1874. május 4.
Prov. di Torino. 1874. május 4.
Nagytiszteletü Lelkész úr!*
* Halász Pál, tályai lelkész, levelet intézett Kossuth Lajoshoz, melyben kérte, irja meg pontosan születése napját, hogy a hiányosan vezetett anyakönyvbe azt utólagosan bevezethesse. K. F.
Én ugyan bármi nagy emberre is, annál inkább igénytelen személyemre nézve, nem magánjogi, hanem történelmi érdek szempontjából nagyon henye dolognak tartom annak kutatását, hogy ki mely napon született, miután ez a nyomokat, miket egy vagy más ember tettekben s eszmékben maga után hátrahagyhatott, sem meg nem örökítheti, ha veszendők, sem el nem törölheti, ha maradandók: mindazáltal Nagytiszteletűséged iránti tekintetből teljes készséggel adok annyi felvilágosítást ápril 26-káról keltezett levelében hozzám intézett kérdésére, amennyit adhatok. Feleletem azonban csak csonka lehet, mert azt tudom ugyan, hogy hol s mely évben születtem, de születésem napját nem tudom, s hónapja felől sem vagyok bizonyos.
Szüleim helyesen vannak a velem közlött keresztelési bevallásban megnevezve: atyám kossuti s udvardi Kossuth László volt; s mert a László nevet ugyanazon egy időben többen is viselték (László volt a s.-a.-újhelyi járás főszolgabirája, ki Magyar-Jesztrében, szintúgy László volt, ki Szalókon lakott, mindkettő Zemplénmegyében, családom ezen ága római katholikus volt; a mi águnk evangelikus), megjegyzem, hogy atyám családunk ősrégi fészkében Kossuthon, Turóczmegyében született, fia volt Kossuth Pálnak és Benitzky Zsuzsannának. Anyám volt Weber Sarolta, Tyrlingi Wéber Andrásnak (a XVII. századbeli vallási üldöztetések egyik vértanuja utódjának) és Hidegkövy Erzsébetnek leánya, ki Zemplénmegyében Liszkán született, hol atyja a Mária Terézia idejébeni háboruk alatt szerzett katonai érdemei jutalmául kapott postaállomást birta.
Ennyi az, a mit egész bizonyossággal mondhatok. Többet nem. – Emlékszem az aranyozott rézcsattos nagy családi bibliára, melyből szokás volt atyám házánál, vasárnaponkint nehány fejezetet felolvasni s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én s nővéreim születésnapjaink a keresztelés adataival ősi szokás szerint be voltak jegyezve. A szüleim emléke iránti kegyeletből ereklyéül becsülném e rézcsattos bibliát, ha megvolna. De nincs. Elpusztult ez is viharos életem fergetegeiben mint sok egyéb, mire az epedő honszeretet s az emberi érzelem, mire ész és sziv becset helyeztek, s mert vidékünkön s koromban inkább a tágabb körben ismert név-, mint a születésnapokat volt szokásban »megülni«, én pedig emlékezőtehetségem fiókjában nem igen tartottam érdemesnek hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó biografiai adatkák számára, hát biz’ én lassan-lassan születésem hónapját s napját elfelejtettem emlékezetemben megtartani, mindössze is azon negativ reminiscentiám van felőlük, hogy nem a légmérséki változékonyság hónapjában, nem áprilisban születtem, hanem hogy mikor? azt biz’ én teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. – Úgy rémlik előttem, hogy szeptemberben, 16. és 19-ik közt, alkalmasint 19-én; de nem merném reá szavamat adni, ámbár gyanítom, hogy az eseménynél, mely számomra bút sokat, örömet vajmi keveset hozott, alkalmasint jelen voltam; bárha talán burkoltan is, mert burokban születtem, mely azonban az én esetemben bizony nem igazolta a népies babona hitet, hogy »burokban születni szerencsét jelent«.
Tehát ha az anyakönyvtartási pontosság a csorba keresztelési bevallás kitöltését csakugyan megkivánná, méltóztassék oda jegyezni nevem mellé, hogy születésem hónapja s napja nem tudatik. Mindennek meg van a maga haszna. Születésem napja nem levén tudva, nem lesz nap, a mely emlékezetemet feléleszsze, s így nevem hamarább lesülyed oda, a hová vágyakozom, a feledékenység örvényébe.
Adja át, Lelkész úr, – kérem – öreg kortársam s barátomnak, nagytiszteletü Nagy Mihály lelkész úrnak, barátságos üdvözletemet, s fogadja Ön szivesen nagyrabecsülésem kijelentését
Kossuth Lajos.
