Az Athenaeum igazgatóságának
Az Athenaeum igazgatóságának
22. Via dei Mille. Turin, 1892. november 25.
Tisztelt Igazgatóság!*
* Az Athenaeum igazgatóságának. K. F.
Ki nem mondhatom, mennyire bánt, hogy Irataim már oly régóta készülőben lévő IV. kötetével még mindig hátralékban vagyok.
A kötet előszavából meg fogja tudni – s reménylem, jóakaró elnézéssel fogja fogadni az olvasó közönség – annak előadását, hogy miből eredett a késedelem.
Tollam alá oly anyagbőség torlódott, hogy egy tárgy kifejtése folytán több izben meg kellett munkám tervét változtatnom, míg végre a következő kötetek számára téve félre azt, a mit kidolgoztam (s a mi valóban kötetekre megyen), a chronologia szempontjából véglegesen megállapított munka ezen kivitelében annyira jutottam, hogy a IV. kötet tartalmának túlnyomó részét sajtó alá rendezés végett még a mult augusztus végén átadhattam Helfy barátomnak, a kit szerencsém volt azon szivességre megnyerni, hogy nemcsak a mint az előbbi három kötettel tevé, Irataim IV. s a jobbadán már szintúgy kész V. és VI. kötetének, hanem a koromnál fogva sokáig immár nem késhető halálom után fenmaradandó minden Irataimnak is sajtó alá rendezését elvállalja.
Azonban a neki akkoron átadott kézirat a magam elébe tűzött feladatra való tekintetből kiegészítéseket, magyarázatokat, némi nem lényegtelen közbeszurásokat s logikai összekapcsolásokat igényelt, oly pótmunka, melyet, ha munkaképességemet bénító akadály közbe nem jő, reméltem, még szeptemberben elvégezhetni.
De a sors egy keserves csapást mért reám; szemeim megsokalták a hosszu szolgálatot, látótehetségem nagyon rohamosan hanyatlik, csak egy-egy levélirás is napokig tartó munkaképtelenségre kárhoztat.
Ez ok miatt vagyok kénytelen a kiadó czég igazgatóját nemcsak arra megkérni, hogy sziveskedjék irántam, az aggkor terhét sinlő öreg iránt még egy kis elnézéssel lenni, hanem arra is, hogy nevemben a – fájdalom, már nagyon is méltán – türelmetlenkedhető előfizetőket azon nyilatkozatommal megnyugtassa, hogy semmi esetre sem fogok tisztelettel kért elnézésükkel visszaélni, mert intézkedtem, hogy munkám haladéktalan bevégzésében, még szemeim rohamos hanyatlása által se legyek megakadályozva.
Nem irói elbizakodottságból, a mire semmikép sem lehetnék szerény tehetségeimmel jogosítva, hanem a tárgyalt történelmi momentumokból s a hozzájuk füződő észrevételekről meríthető tanuságoknál s tanulmányoknál fogva azon reményben intézem ez esedezést az olvasó közönséghez, hogy ez újabb késedelemért némi kárpótlást fog szerény munkám kevésbbé tökéletlen voltában, s a következő két kötetnek – éljek vagy haljak – minden esetre késedelmetlen megjelenésében találhatni.
Felhasználom ez alkalmat kifejezést adni lekötelezettségre hálás érzetének az oly bő mértékben tapasztalt s jövőre is kikért nagybecsü jóakaratáért, melylyel az Athenaeum igazgatósága engem megtisztelni s gyámolítani meg nem szünik s kiváló nagyrabecsüléssel maradok lekötelezett alázatos szolgájuk
Kossuth Lajos.
