Bank.*
Bank.*
Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 71-ik számából. K. F.
Ki szabadságát megosztja, nem veszít szabadságából, sőt a ki szabadságokat bocsát osztályra, szabadságot nyer; mert szabadságnak nincs többesszáma; de nem is azért említénk áldozatot, mivel napról napra több a remény az 1723: 90. t.-cz. valósításához, melyben írva van: hogy ki a közállomány jótékonyságaiban részes, részének kell lenni a közterhek viselésében is, az ily részesülést nézetünk szerint igazság kivánja meg, igazságosnak lenni pedig sohasem áldozat; de különben is a közterhekre adózott pénzt olybá vehetni, mint a díjt, melylyel vagyonunkat tűz, víz vagy jégeső ellen biztosítjuk: hanem azért szólottunk áldozatról, mivel a humanismus, emberszeretet s nemzeti dicsőség igényei szintúgy a kor szükségei közé tartoznak; de ép e miatt kétszeres kötelességünk az országos pénzviszonyok ügyében oly intézetek keletkezéséről gondoskodni, melyek segedelmünkre legyenek, hogy az áldozattételben, melyre készség e nemzetben soha sem hiányzott, pénzszüke ne gátoljon.
Minő intézetek a bankok s mennyire alkalmasak a kereskedésbe élénkséget hozni, a pénzforgást meggyorsítani, aránylag csekély tőkével az adás-vevési összeget sokszorozni, de kellő korlátok közt tartott bankjegy kibocsátással magát a tőkét is szaporítani, s a – úgyszólván – holtan heverő értéket folyóvá tenni? Mindezt ismert dolognak gondoljuk feltehetni; abba pedig, hogy egy bank értékének hanyadrészét fordíthatja ingatlan birtokrai kölcsönzésre; hanyadrészét váltó leszámításra, minő feltételek alatt vállalhat el kormányadóssági törlesztést, minő kamatlábra alapíthatja munkálódásait stb., bocsátkozni szükségtelennek tartjuk; mindez a számtan dolga, melylyel, mihelyt az indulási pont meg van határozva, a pénzügyi tapasztalások nyomán tisztába jönni avatottaknak nem lesz nehéz: inkább csak arról akarunk egy rövidke szót szólani, hol vegyük pénzalapját egy magyar banknak? mely az úrbéri örökváltságot olcsó kamat mellett hosszabb időre kölcsönzésével közvetítse, s ez által egyrészről az úrbéri földet szabaddá tenni segítse, másrészről a földesuraknak pénzkútfőt nyisson, itt egyet az uzsorások karmai közül, még mielőtt elvérzett volna, megszabadítandót, amott egy másiknak birtoka elrendezésére módot nyujtandót, miszerint több jövedelme lehessen, mint volt, míg sovány földeit az úrdolgosok bosszusan, henye kezei művelgeték.
A törvényhatóságok háziadó-tára fordíttassék a magyar bank megalapítására és megvan a pénzalap. Ezt mi egy ép, egészséges gondolatnak tartjuk, melyben az életfejlemények gazdag csirája rejtezik: Meg kell azonban jegyeznünk: 1. hogy miután a bankok ingyen egyetlen egy bankjegyet sem szórnak ki, hanem vagy földbirtokra vagy zálogra kölcsönöznek, vagy biztos váltókra előlegeznek: következőleg mindaz, a mi kölcsönzéseik, előlegezéseik fedezésére szolgál, egyszersmind a bank valóságos értékét is növeli, ennélfogva még akkor is teljes biztossággal működik az intézet, midőn háromszor-, négyszerannyi bankjegyet eresztett ki, mint a netalán beváltás végett előmutatandó jegyek fizetésére készpénzzel bir: mindazáltal körülményeink közt, minden attól függvén, hogy a közönség kezdetben mindjárt tökéletes bizodalommal birjon a bank iránt; erre nézve pedig a papirospénzkori emlékezetek sok elfogult keblet, a különbséget egyszerre felfogni nem igen tudót, mondhatni nem a legkedvezőbb hangulatban tartanak; tanácsosnak vélnők eleinte szabályul venni föl, hogy a bank csak még egyszer anynyi bankjegyet s ne többet bocsáthasson ki, mint a mennyi ezüst és arany készpénzalappal bír. E szerint tehát ha felvesszük, hogy például a törvényhatóságok háziadó-tárai ezüstben, aranyban s bécsi bankjegyekben, melyeknek beváltása iránt bizonyosan lehet oly egyezkedésre lépni, mely a bécsi bank által is örömest elfogadható, éven át 4 millió pengő forintot vesznek be; ezt átadják a felállítandó magyar banknak s cserébe ugyanannyi értékü bankjegyeket vesznek át, adótáraik rendeltetésének fedezésére; a magyar bank ezen 4 millió forintnak pénztárában tartása mellett az örökváltság elősegítésére részletes törlesztések s mérséklett kamat mellett ne többet, mint csak ismét 4 millió bankjegyet adhasson kölcsön és folyvást mindig annyit, mennyi a részletes törlesztések s kamatok fejében visszafizettetik. 2. A készpénz nem igen nagy bőségben lévén honunkban, s így hihető levén, hogy 3–4 esztendő mulva a törvényhatóságok háziadó-tárába legnagyobb részben már a mi bankjegyeinkkel történnének a befizetések: mi azon alapszabályt, hogy a háziadó-tárak öszszege magyar bankjegyekért cseréltessék be, 3–4 esztendőn túl nem terjesztenők. Ily megszorítással nem gondoljuk, hogy az adóba fizetett bécsi bankjegyeknek készpénzrei beváltása is nehézségre vagy neheztelésre találna. E szerint tehát tekintetbe vevén, hogy a törvényhatóságok háziadó-táraiba sok fizetések nem készpénzzel, hanem beszámításokkal (például hivatalos vontatókróli nyugtatványokkal stb.) történnek; valami pedig már a második évben mindjárt a forgásba tett magyar bankjegyekkel fizettetnék. Nem vélünk ez úton egy-egy évre több készpénzt a bank alapjánál fordíthatónak mint három milliót s így négy éven át 12 milliót. 3. Szükségesnek tartanók, hogy a bank alapja ne csak a háziadó-tárakra, hanem együtt és egyszersmind részvényekre is építtessék. Nyereségesebb vállalatot képzelni is alig tudunk, mint egy jól rendezett bankot Magyarországban; a részvények elkelésén tehát kételkedni nem lehet. Ezt pedig azért tartanók szükségesnek, hogy a bank törvény által megszabandó korlátok között s a nyilvános számadásnak hatalmas őrködése mellett a státusnak ne csak ótalma, hanem ellenőrsége alatt is álljon ugyan: azonban ne a státus, hanem magánosokból álló egyesület által kezeltessék. E szerint ha 4 év alatti részes befizetések mellett 500 pengő forintos 24.000 részvény útján szintúgy annyi gyűjtetnék be, mennyi a háziadó-tárakból begyülendne (t. i. 12 millió forint): a banknak összes készpénzalapja 24 milliót tenne s erre 48 millió bankjegyet bocsáthatván csak ki, mondhatjuk, ez volna a legszilárdabb bank az egész világon. 4. A részvényesek meghatározandó szabályok szerint szednék részvényeik után az osztalékot; azon jövedelemnek pedig, mely a háziadó-tárakból eredett összeg után esnék, nézetünk szerint mindig az alaptőkéhez kellene csatoltatnia s ez évről-évre növekedendő egész pénzalapnak minden mások előtt jobbágy-örökváltsági kölcsönzésekre fordíttatnia; mi hogy annál szaporább sikerrel történhessék, szabályul kivánnók vétetni, hogy akárminő legyen bár különben a váltóleszámítolási disconto, vagy zálograi kölcsön kamatja örökváltsági kölcsönözésnél száztól négynél nagyobb kamatot a bank semmi esetre se kivánjon.
Kérdjük mi: nem roppant kár-e már csak az is, hogy például a hadiadó-tárban évenkint mintegy 5 millió pengő forint több hónapokon át a forgásból elvonva hever, miután a kir. kincstárba csak kétszer történik esztendőn át a beszolgáltatás? Kérdjük mi: nem halálos vétek-e, hogy hazánkban közönségnél úgy, valamint magánosoknál annyi pénz, mondhatnók, halva vesztegel itt rövidebb, másutt hosszabb ideig, s hogy nincs intézetünk, melynek segedelmével annyi holt erő életeleven keringésre üdülhetne? És pedig lehet ily intézetünk, lehet áldozat nélkül; a nemzetnek csak szilárdan akarnia kell, s elfoszlik akaratja előtt minden valódi s képzelt akadály, mint álomkép.
