d) Wesselényi január 22-iki beszéde, melyben a rendek álláspontját védi a sérelmek és a sorrend kérdésében.
d)
Wesselényi január 22-iki beszéde, melyben a rendek álláspontját védi a sérelmek és a sorrend kérdésében.
Wesselényi január 22-iki beszéde, melyben a rendek álláspontját védi a sérelmek és a sorrend kérdésében.
B. Veselényi 22-ik Januar Beszédje.*
L. 114. l.
Küldethetnek s küldessenek e most elől[eges] sérelmek Ő felsége eleibe s mi módon vétessenek fel a kir. elő adások, ezen kettős tárgyba szólván, a praeferentialékra nézve: 1825-ben a propositiok közzül az elsőben igaz a praeferentialék fel terjesztése előtt ereszkedtek bele, de azt akkor tehették; mivel az első propositiónak, melly a koronázást foglalta magába,* hamar lejendő el végzését látták, nints ezen eset most, midőn a kir. elő adások olly szoros kaptsolatban vagynak, hogy azoknak egymásból follyó hosszú lántzát, minek utánna meg kezdjük, más tárgyakat félben szakasztani, s külömbözőket belé füzni nem lehet. 1830-ban nem ereszkedtek a RR. a kir. propositiók harmadikába,* minek előtte a praeferentialékat fel terjesztették vólna, holott annak természete az időre nézve sokkal kevésbé vólt haladékot szenyvedő mint a mostaniaké. Ezen fontos sérelmek elől[eges] felterjesztése már két ország gyülésén az egybe gyült RR. által szükségesnek esmértetett, és azt most nem olyannak nézni – következlenség lenne annyival inkább, mivel orvoslások nem történt, annál fogva a sérelem sulya még az ólta is nőt. Nem tsak a mult Ország gyülésen, régebben is szükségesnek tartották az Ország rendei leg érzékenyebb sérelmeiknek, ő Felségétől mindenek előtti orvoslását kivánni, több illyetén eseteket és törvényeket el halgatván, tsak az 1583-ik 1-ső igen nevezetes törvényt emlitem, hol sérelmeiknek sokszor s rég ólta kért eltörlését minden Contributio tovább adása meg tagadásának hatalmas eszköze által követelték.*
Karolina Auguszta királyné megkoronázását.
Az ujoncmegajánlásba. (Ez országgyűlés Írásai, 26. l.)
Az 1583. évi I. tc.-ben a rendek két évre portánként két-két forintot ajánlottak meg, azonban oly feltétellel, hogy ez idő alatt a király sérelmeiket orvosolja. Egyszersmind hangsúlyozták, hogy a jövőben adót nem adhatnak, ha régi szabadságukat helyre nem állítja.
Ha az vólna a kérdés, vétessenek e fel a kir. előadások vagy nem? ha az RR kir. elő adásoknak az elől sérelmek fel terjesztése orvoslásáig történendő fel függesztését kivánnák, ugy az Ország birálya által fel hozott ellen vetések hellyeken vólnának. De mennyire értem, nem ez az RR szándéka. Nem akarják ezen sérelmekért a kir. elő adásokat el mellőzni, tsak egyben akarják azokat ezekkel kötni. Bizonysagára ennek már ezen orában az RR. a kir. elő adás 1-ső pontjában belé ereszkedtek, kerületi Ülésekben azt dólgozásaik tárgyává tették. De szinte azon törvény parantsolja azt is, hogy minden Or[szág] gyülésén, minden sérelmek általánosan s el mulhatatlanul orvosoltassanak. Nem az országos rendektől függvén az Or[szág] gyülésnek mikori bevégzése, soha sem az Ország rendei az okai ha azon törvény ezen részének elég nem tétetik, s azért nem is szenyvedheti kárát ama törvény nem általok történt végre nem hajtásának. A király az Ország gyülést bé végezheti s bé végzi, ha ezen tette ama törvénynek nem tellyesitését az Ország rendei kárára okozta, nem lehet hogy a közelébbi Or[szág] gyülésen ugyanazon törvény megint az ő hasznára s ezeknek hihető ujj kárára magyaráztassék; és logicai következésnek látom hogy ha egy Or[szág] gyülésen félben hagyatott a Kormány valamit, aminek bé végzését a törvény tisztán parantsolja, a közelebbi Ország gyülés ama félben szakasztott mivnek további folytatásán kezdődjék. Mellyekért illőnek s szükségesnek látom hogy az elől[eges] sérelmek ő Felsége eleibe most terjesztessenek.
Ha a kir. elő adásokban az 1-ső és 2-ik pont nem olly móddal van egybe kötve, hogy azok eránt az együtt történendő Sanctio fejeztetik ki, melly tsak az Or[szág] gyülése végén történhet, – a 3-ik t. i. az adó biztosi tárgyat illető pont eddig nem vólna külön s a Sanctio, az ország gyülésének bé végzése után téve, ugy leg kisebb aggodalmam sem lenne sőt a kir. elő adásoknak mind szava, mind reményt nyujtó tartalma lelkemnek leg mélyebb érzéseiben rokon vissza hangzást találna, s tökélletesen meg egyezne azon gyermek korom ólta vallott hitemmel, szivem leg forrobb ohajtásával, hogy t. i. az önkény járma senkit se nyomjon, a törvény paizsa mindenkit egyenlően védjen s az addig el nyomottak sorsa emberi léthez illővé váljék. Ezeknek tzélzását lehetet vólna mondom külömben a kir. elő adásokban szemlélnem, mert ugyanis leg előbbis az Urbariumot tévén a munkálkodás tárgyává, az addigi provisarium hellyébe* törvényt akar állitatni, – szép jövendőre mutat ez N[agy] M[éltóságú] Fő RR., a provisorium kedvellése, vagy azokkali fel hagyás bizonyos hév mérője egy uralkodás törvényt követni vagy el gázolni kivánó törekedésének.
Az úrbéri szabályzatot Mária Terézia 1767. január 23-án bocsátotta ki.
Határtalanságot szerető uralkodásnak minden provisorium drága kintse mert ezen körben mozoghat önkény szabadon, s ezen gyenge gátot törheti leg könyebben által, korlátozó polgári intézetek iránti hodolást mutat, ha egy uralkodás provisoriumokat el törleni kész. A provisoriumok veszedelmességéről, s arrol szólván, hogy az Urbarium tárgyába nálunk záros, és eredetileg nem törvényből származott provisorium létez, légyen szabad elő adásom sorából kitérnem, s e tárgybéli provisoriorol közelebbről szóllanom.
Év könyveinket vizsgálván, meg kell vallanunk, hogy a parasztságnak sok viszontagságokat és nyomást szenvedett sorsán mostan uralkodó Házunk eleitől fogva segiteni kivánt. Sok izben szóllitották fel királyaink az ország rendeit, de fájdalom! s szégyen kevés sikerrel. Több nevezetes tanusággal tellyes eseteket, és törvényeket sem emlitvén, tsak az 1764-ik dologra vagyok bátor N[agy] M[éltóságú] fő RR. figyelmét vezetni, akkor ditsőségesen uralkodott királyunk, Mária Therézia szivre hatólag szollitotta fel az Országosan egybe gyült RR., hoznának az Urbariumra nézve tzélirányos törvényeket, segitenének nem tsak szóval, de már valahára tettel is, a parasztság nyomorult sorsán, és találnának oly módokat, mellyekkel ő Felsége is ön Lelkiesméretét meg nyugtathatná. Nem visgálom miért, de kevés rész vételt talált ezen fel szóllitás; sok más tárgyak annyira el foglalták az Ország figyelmét, s idejét hogy az Urbarium és parasztok sorsára nézve semmit sem tettek. Keresztyéni kötelesség szerént tehát igy szólván kénytelenitett M. Therézia Or[szág] Gyülésen kivül segiteni a dolgon. Igaz, törvénytelenül tette de az emberiség parantsoló javára, melly minden törvények törvénye. Ekkor jelent vólt meg nemzetünk előtt a Sybilla 9 könyveivel, kinált véllek, drágáltuk, el utasitottuk, s hárma a tüzbe repült, sok esztendeig országos egybe gyülhetés malasztjai nélkül vólt hazánk kénytelen sinlődni.
A mult század utólsó negyedében Jóseph, ezen korának diszete, thronon ülő Nagy Férfi, igaz hogy törvénytelen uton, de áldást érdemlőleg el törlötte az emberiség ama motskát a jobbágyságot.* 1790-ben magokévá tették az Ország RR. ezen tselekvést, s a parasztság sorsát tanátskozások tárgyává tették. Ekkor jelene meg másodszor a sybilla, már tsak 6 könyveivel, ujra ajánlotta, megint drágáltuk, ismét halál praedájává lőn.
1785. aug. 22.
A hellyett hogy a Jobbágyságot el törölvén, annak minden maradványait is ki küszöböltük, és szenyeit magunkról le mostuk vólna, a hellyett hogy a parasztokat az önkény és bizonytalanság azon terheitől meg mentsük, mellyek személyét és birtokát régi jobbágyi helyheztetésének következésében, nyomták, a ditső mivet fél szegen hagytuk, hosszu időkre nyuló 42 évekig haladó küldöttség tárgyává tettük.*
Az 1790/1-i országgyűlés tárgyalta ugyan az úrbér kérdését, azonban mellőzve minden lényeges reformot, Mária Terézia szabályozását az 1792-i országgyűlésig érvényben hagyta, a vitás problémák megoldását pedig a rendszeres bizottságra bízta.
Most ujra előttünk áll a Sybilla 3 utolsó könyvével. Ne idézzük el magunktól és ne engedjük hogy ezeket is tüzbe vesse, mert a menyekre mondom, amelly láng azokat hamuvá tészi, magunk és maradékunk személlyét és birtokát emésztendi el.
Botsánatot kérvén hogy ezen el térésem által a N[agy] M[éltóságú] Fő RR. béketürésével vissza éltem, követem félbe hagyott elő adásomat. A kir. előadások, minek utánna az első pontban a provisorium el törlését kivánják, a másodikban a törvénykezésre nézve utasitanak az önkény meg szüntetésére, s a Crimin[alis] Codex ki dólgozását vévén tzélul, olly tárgyban kivánnak javitást, mellyben a leg nagyobb sérelem létez, az t. i. hogy nem tsak törvénybeli hijjányak vagynak, de nintsen is törvény. Mi lehet ennél törvényesebb törekedés? vannak olly lelkes szavak itt a kir. elő adásokban, mellyek tisztán ki fejték, hogy a parasztság helyzetét nem tsak javitani, de biztossá is kell tenni, hogy az ő kötelességeit szint ugy mint jussait el kell határozni, és hogy azon kettős nehéz jármot, melly lételét keseriti, az önkényt a bizonytalanságot örökre szét kelletik törni.
De ha meg tekintjük hogy ezen kettős nyomás honnan jön s hogy annak el enyésztése kinek kerül áldozatokba, meg kell vallanunk, a parasztot nem tsak az Urbarium terheli, nem tsak a földes Ura nyomja vagy nyomhatja, hanem szint ollyan vagy talán még nagyobb sujja alatt nyög a kormánynak, a köz tehernek. Azon minden értéket fellyül muló s elemésztő károsodásokat, mellyek a katona tartás önkényessége által okoztatnak, nem a földes Urak, hanem egyedül a kormány orvosolhatja. Hasonlolag azon önkény, melly a kereskedési gátlások s a miatt okozott pénz meg szükitése által a parasztnak minden iparkodásait sikeretlenné tenni képes, nem a földes urtól jön, azon is tsak a kormány segithet. Fájdalom! mind ezen a parasztra több felől ható nyomásnak töben hasznát aratják, azért áldozatokban kerül annak el törlése. Ha a földes Ur a parasztnak hellytelen terheléséből hasznot vesz, igen is illő, és szükséges hogy illy átok terhelt hasznát fel áldozza. És bizonyosan készek is vagyunk mi erre, de szint olly illő és szükséges, hogy a kormány is hasonló nemü hasznáról, le mondjon, külömben azt kellene hinnünk, hogy tsak a mi költségünkel és kárunkal akarja a parasztot jobb karba tenni és talán tsak azért hogy az önkény eddigi utján maga számára tőlle annál többet vehessen. Ez azon aggodalom, mellyet gerjeszthet az, hogy a kir. elő adásokban az Urbariom és törvénykezési tárgyak sanctio alá kivántatnak, ami csak az Ország gyülés végén történhetvén minden más tárgyak ezen diaetárol el – ugy lehet hosszas időkre halasztatnak. (Erre a NÁDOR kénytelem vált fel esmerni hogy jobb lenne ha ez nem vólna a propositiókba.)
Jó Magyar Sziv szük mellyben nem lehet, az igazi hazafinak keble elég tág a bizodalom hü érzésének bé fogadására, de tsak ugy ha a parantsoló értelem vezeti oda; valamint nyilt sziv kész bizodalomra gerjedni, szintugy az okosság tiszti, tsak akkor táplálni azt, midőn biztos okát látja. A bizodalom olly növevény, mellyet szép szó s igéretek ollykor csillámló sugári nem sarjaztatnak. Csak a tiszta szándékot bé bizonyitó tettek hosszu sora, s a követeltség élesztő melege növelik azt, de az bizonyal oriási fává is nőtteti.
Ha a magyarnak nem lehetett mindég szerentséje, hogy ezen jól tévő meleg nyilt szivére hasson, nem tsudálhatni, hogy ahol meg fontolás aggodalomra mutat utat, szép szavak nem gerjeszthetnek benne tökélletes bizodalmat.
Meg győződésem szerént illyetén aggodalom oka annak, hogy az RR. a kir. elő adások rendében meg nem nyugodnak, s hogy ohajtják az Urbariálét, Commerciálét és Contri[butionale-] Commisariaticumot egybe foglalva terjeszteni Ő Felsége eleibe, mellyek együtt és tsak eggyütt eszközölhetik a parasztság jobb sorsát, s önkény alólli ki menekedését.
Részemről ohajtom az Urbariálénak mindenek feletti felvételét, de tsak ugy, hogy a Contri[butionale-] Commissariat[icum] nyomban kövesse s eggyütt váljanak törvénnyé. Ezek után kivánom azon tárgyak előleges ki dólgozását, mellyekben lehet az önkénynek azon más nemeit meg semmisiteni, mellyek még a parasztott terhelik, Millyenek főképpen a Codex Criminalis és a kereskedési tárgyak.*
V. ö. Kardos S.: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái, Budapest, 1905. I. k. 168. s köv. l.
