c) 1833 március 12 Kerületi ülés. Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása.
c)
1833 március 12
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása.
1833 március 12
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása.
Az elébbi ülések közül hátra van még a 12-ik Martiusi kerületi ülés tanácskozatinak azon része, melly a fő RRnek a vallásos tárgyban adott viszonizenetjök tárgyára tartozik. Melly is itt következik:
SISKOVICS felolvassa a fő RRnek vallás iránti viszon izenetjöket.*
Iratok, I. k. 114. s köv. l.
G. ANDRÁSSY: Két eldönteni való tárgyat látok, 1.) reá állunk e vegyes küldöttségi utra, mellyet a fő RR javallanak, 2.) mit válaszolunk. A Deputationalis utat a mi illeti, akár az elérni ohajtott, s ha eléretik nagyon sikeres czélt, akár a tárgy fontosságát tekintsem is, reá nem álhatok. Amit mondanak a fő RR. hogy ezen tárgynak mostanság lett felvétele a törvénnyel, szokással és felvett sorral ellenkezik, arra csak azt jegyzem meg, hogy én se törvényt, se szokást nem tudok, a melly gátolna, nálunk van az initiativa, mellynek mindazáltal további vitatásától praescindálok. A sorral is meg tudom egyeztetni, mert soha se mondották a RR hogy az Operatumokban szakadatlanúl úgy dolgozandanak, hogy mást is a mit előlegesnek itélnek fel ne vegyenek. A mi azon kérdést illeti, hogy mit feleljünk, azt tartom az initiativa szövevényes kérdésébe ne ereszkedjünk, hanem csak röviden a kérdésre válaszoljunk.
PÁZMÁNDY: Én olvasván a főRR izenetét, bővebb feleletnek szükségét nem vélem, mert azt látom, hogy a forma ellen vétettek, mivel sem mi, sem atyáink nem láttak ollyat, hogy a rendek táblájátol megküldött izenet belső érdemének fontolásába sem ereszkedtek. Én az initiativa kérdésének fejtegetésébe, támogatásába nem ereszkednék, hanem röviden azt mondanám; miután a főRR a comitialis praxist elhibázták, kivánjuk hogy izenetünket belső érdemére nézve pontonként vegyék fel.
GYERTYÁNFY hasonló értelemben szóll, s hozzá adja, ellenkezne a ház méltóságával, azt a mit teljes ülésben fölvett, küldöttségre ereszteni. Kijelenti, hogy az initiativa sértésének mindég teljes erővel ellene fog mondani.
BALOGH: A főRR válaszának a rövid foglalatja ez: hogy ámbár átlátják is a tárgy fontosságát, s igazságát, de miután azt a törvényel, szokással, és kitűzött munka sorral ellenkezni vélik, vegyes küldöttségre utasittatni kivánják. Nem lehet tehát igy rövideden, hanem fejenként kell felelni. 1.) Nincs törvény ellen, mert az 1791: 13. czik., mellynek egyoldalú magyarázatján épitenek a főRR, az előleges sérelmekre is alkalmaztatható, mellyeket mégis elfogadtak a főRR in thesi, nem is mondhatják hogy ezen tárgy kevésbé fontos, mert ha belső mivoltát nem emlitem is, már a királyi kötés levelében is akarták azt az Országrendei iktattatni.* 2.) Nincs szokás ellen, mert csak a mostani országgyülésére hivatkozva is tudjuk, hogy már hány tárgyat vettünk fel, a magyar nyelvet, királyi lakást, pesti diaetát. 3.) Nincs a sor ellen is. De azért kivánják a főRR ezt vegyes külsötségre utasitatni, hogy ott nagyobb csendességgel megfontolással vétethessék fel. Erre hallgatni nem lehet, mert nem hiszem hogy egy pár mágnás jelenlétte nagyobb csendességet, megfontolást eszközölhetne, mint mellyel az Országos ülés bir. Ha hivatkozni szabad, azt mondá a főRRnél az Egyházi Rend egyik tagja, miért sürgetjük oly igen? hiszen se Botskay, se Báthory, se Bethlen nincs a hátunk megett. Igaz, de egy erősbb hatalom van hátunk megett, úgy mint: a köz vélemény hatalma. Ellene vagyok a küldötségnek, az csak a nyilvánosságot gátolja, s kivánom megmondatni, hogy miénk az initiativa, nekiek kötelességök felvenni, a mit mi küldünk.
II. Lipót 1790-iki koronázási hitlevelébe.
B. PRÉNYI az initiativa jusát vitatásba ereszteni nem kivánja, csak kifejeztetni véli hogy ahoz tántorithatatlanúl ragaszkodnak a RR. s hogy egy magasbb a királyi propositiókban is kijelelt czélt tüztek ki magoknak, mint sem hogy gondolhattak volna, hogy a fő RR segédkezeket nem fognak nyújtani.
DUBRAVICZKY tökéletesen kezet fog Bars, és Ugocsa elveiben, de azokba most nem kiván ereszkedni, csupán azt ohajtja kimondani, hogy méltóság ellen van küldöttségre relegálni, és hogy ilyes tettre nincs példánk a Comitialis szokásban, ha még egyszer visza vetnék, akkor indulna meg a nehéz artilleriával.
CSAPÓ úgy véli, most már nem a vallásos tárgy, hanem a képviselői tábla jusainak legszentebbike, az initiativa forog fen, csak erre kiván röviden felelni és semmi argumentatiókba sem ereszkedni.
PRÓNAY szintén úgy vélekedett, hogv a fő RR válasza a SS. legkényesbb jusát sérti, mellyet vegyes küldöttségnek alája vetni a méltósággal meg nem egyezik. Ő soha sem egyez meg hogy vitatás alá eresztessék ezen jus, melly oly világos, mint hogy nap van s nem éjszaka. (Ez nevetést gerjesztett, mert történetből homályos ködös idő vólt.) Ha ettől is megfosztatunk, úgy menjünk haza, mert sajnosan meg kell vallani, hogy úgy is a főRR sok sarkalatos kérdésekben, magoknak alkotványunkkal ellenkező vetót tulajdonítanak.
SOMSICH Baloghnak felelve, a többiek értelméhez azt adja: ő úgy tanúlta hogy asserenti incumbit proba, nem elég állitani, hogy ezen tárgy felvétele a törvényel s a t. nem egyez, hanem okát kell adni hogy miért nem egyez, ők ezt nem teszik, a RR tehát túl mennének kötelességökön, ha védenék cselekedettjöket.
MAJTHÉNYI (Bars) követ társa (Balogh) véleményére nyilatkozván, azt tartja: az initiativa jusa igen is világos, de csak a mi szemeink előtt, ezen világosságot a fő RR. vagy nem látják, vagy látni nem akarják, ő tehát az aggodalom palástja alatt semmit sem halgatna el, a mit kimondani szükség, s azt sem hagyná szó nélkül, hogy a főRR vetót arrogálnak magoknak, melly által a Statusok legszentebb czéljaikban hátráltatnak. Azt mondják a főRR, utasitsuk a tárgyat vegyes küldötségre s mivégett? hogy ott megjelenvén a főRR. táblájátol a moderatorok, nagyobb csendességgel, s megfontolással vehessük fel. Ezt szó nélkül nem hagyhatjuk, ha csak magunk is elösmerni nem akarjuk, hogy minden lépten professorra van szükségünk.
BERNÁTH csudálkozik hogy távozhattak el a főRR a régi szokástol, holott az Aristocratismusnak természete hogy mindenben a régihez ragaszkodik. Egyébiránt Pázmándyval megegyez a felelet rövidségére nézve valamint
NICZKY is (Vas), aki nem látja szükségét, hogy a vallásos tárgyrol csak egy szót is szóljanak a RR. Ő az initiativát oly szentnek tekinti, hogy a nélkül ezen Tábla semmi, s ha azt elvesziti, ő követ nem kiván lenni. Úgy hiszi, a veto hatalmának megtagadására is lesz idő, s alkalom.
PALÓCZY azt hogy a RR végzése tiz, húsz méltóság supercensurája alá vettessék, constitutiónkkal egyeztetni nem tudja, s a főRR. törvénytelen tette az ő figyelmét nem felszóllitotta, de fölriasztotta, azomban reménylvén hogy az öszve sereglett fellegek el fognak oszolni, reá áll Komárom v[ármegye] követének, egyeséget, békességet praedicáló javallatára, de világosan kimondja, nem tanácsolja, hogy a fő RR. az initiativa jusát még egyszer feszegessék, mert azon Borsod v[ármegye] melly egy hajdoni diaetárol nem két, hanem öt követeit haza hivta, csak azért hogy a királyi propositió felvételébe részt ne vegyen, ezen esetet is siratná, de abban részt nem venne.*
Közelebbi időbeli támpont hiányában s a megyei társadalomtörténeti kutatás közismerten elhanyagolt volta miatt az eset részletei nem állapíthatók meg.
BORSICZKY: Az, hogy mi vétettünk a forma ellen, feleletet sem érdemel, azt hogy ők vétettek, oly világos, hogy azt hiszem ő köztök is egy sem fogja tagadni, s csak azt lehet mondani: turpe est doctori si culpa redarguat ipsum. De abban hogy csendes lélekkel meg fontolás végett utasitsuk küldötségre, sértést látok, mert ez azt teszi, mintha mi nem megfontolva vettük vólna fel a tárgyat, erre világosan meg vallom, nem látok a fő RR tábláján annyi sok észt hogy abból még a Statusoknak is kiadhatnának kamatokra valamit.
PÉCHY: Minő csendes megfontolás uralkodik a főRendeknél, mutatja az, hogy Bocskayt Báthoryt, Rákóczyt emlegetik.
TERSZTJÁNSZKY (Pétsi kanonok): Úgy vélekedett mint most a főRR, de a Statusok akaratjának fejet hajt. Hanem más észrevétele van: még a minap mondá, hogy a Catholica Egyháznak is vannak sérelmei, de nem készült el az Egyházi Rend, mert úgy vélekedék hogy ezen diaetán csak az operatumok fognak föl vétettni. Nem tudja, hogy a Püspökök, kiket közelebbről érdekell, előterjesztik-e, ha igen, ugy csak a káptalanbeli követek által fogják azt tehetni, erre időt engedtetni kér, egy hónap nem a világ. Igy együt fel fognak vegyes küldötség által vétethetni.
PALÓCZY, BERNÁTH, PRÓNAY kijelentik, hogy minden vallásos sérelmet oly fontosnak néznek, hogy akár mikor fog tetszeni a venerabilis clerusnak azt initiálni, teljes lélekkel pártolandják. Ámbár Prónay meg valja hogy disproportiót lát a majoritás, és minoritás közt, s ha ez vét, fiscalis actiók, dicasteriumak utján* könnyen helyreigazittatik.
A fiscalis actiok megindítása a megyék feladata volt, az utasítást pedig a helytartótanácsnak kellett megadnia.
SOMSICH azt adá hozzá, ha oly fontosak azon sérelmek mint ezek, mellyek fundamentalis törvény sérelmét foglalják magokban, miért nem adták elő? ha elő adandják, azoknak érdeme fogja meghatározni a fontosságot, s előlegességet, most igy per formam retorsionis ebből ki nem mehetünk, tessék előadni, majd megvizsgáljuk, s az igazságig pártfogoljuk.
SZALOPEK: Vallásos gravameneket a Catholica Egyház ide mind addig elő nem terjeszthet, mig meg nem bizonyitja, hogy az Apostoli királyhoz, a supremus patronushoz hijában folyamodott orvoslásért; ezen úton mentek a protestánsok is, s nem csak hogy orvoslást nem nyertek de még nagyobb sérelmet tapasztaltak, azért tették ügyöket a SS köz ügyé; kövesse a Clerus ezen utat; ő nem hiszi, ha panaszkodtak; vagy egy panaszt orvoslás nélkül hagyott volna az apostoli kormány.
GR. LA MOTTE: Ha készen nincs a Clerus, miatta nem lehet a más sérelmének orvoslását elhalasztani. De nem is hiheti hogy sérelmeik a kormánytol erednének, hanem legfeljebb privatusoktol eredhettek, kik ellen az apostolicus kormánynál segitséget találhatnak.
TRSZTJENSZKY kinyilatkoztatja, hogy ha az általa kért út meg nem nyittatik, többé a Catholica Egyház sérelmei itt elő nem jönek; de azért még is oda fognak jutni, a honnan ezeknek is orvoslások váratik.
MAYER (fehérvári kanonok): Mielőtt ezen tárgy itt először fel vétetnék, én is helyesebbnek találtam vólna a küldötségi utat, a mint kérésemet s véleményemet ki is jelentettem. De miután országos ülésben fel vétetett, s ott én magam is azt hogy a pontonként való fölvételt nem ellenzem, kinyilatkoztattam, azt hogy már most ismét küldötségre relegáltassék, magam is helytelennek találom. Egyébiránt. minden követ csupán küldői nevökben szólhatván, úgy hiszem a Pétsi káptalan követe is csak maga káptalanja nevében szóllott, és szólhatott. Én is tehát az én káptalanom nevében kijelentem, hogy az ilyes vallásbeli czivodásokrol igen keveset tud, mivel ha valamely sértés történt, a magistratus igazság szeretetében mindég elegendő segédre talált, s azért declarálom, hogy én káptalanom részéről, semmiféle vallásos gravamenekkel sem fogok a T[ekintetes] Rendeknek alkalmatlankodni. (Hangos éljen követé az egyenes lelkü követ úr szónoklatát.)
SZ. HORVÁTH, SZIRMAY s mások is feliratták vólt magokat a szóllásra, de ki lévén a tárgy meritve, s a köz egyezést látván, declarálták hogy bővebben szóllani többé szükségesnek nem tartják, s Komárom V[ármegye] követének véleményére nyilatkoztak, melly is határozásba ment.* Hogy az ezen határozás értelmében készitett válasz* Országos ülésben is helyben hagyatván, a Fő RR. 18-ik martiusi ülésében minő foganatot szült, már megirtuk,* melly ülésre azomban még visza fogunk jönni.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 168. l.
Iratok, I. k. 115. l.
Olv. 228. l.
Olv. 238. s köv. l.
