d) 1833 március 14 Kerületi ülés. Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása.
d)
1833 március 14
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása.
1833 március 14
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek vallásos viszontizenetének megvitatása.
A 14-ik Martiusi fő RR ülésének, mellynek resultatumait a 24-ik s 25-ik szám alatt, a reá következett kerületi tanácskozásokat pedig jelen levelünk elején adtuk, nevezetessebb részei igen röviden előadhatók:
A királyi lakás iránt miután a Fő RR a felirásnak* érdemében megegyeztek, G. SZÉCHENYI azon kérdést tevé, hol fogna ő Felsége lakni? mellyre
Iratok, I. k. 118. l.
Az ORSZ[ÁG]BIRÓ (magyarul) Budán a várban quae caeteroquin est legalis regia sedes – vagy másutt ahol ő Felsége akar, s nem kétlem, ha teljesitetik kérésünk, lesz gondoskodás a nemzet méltóságához illő királyi lakásról. Tudjuk azt is Lajos, Zsigmond, Mátyás királyok Budán lakván, ott oly paloták vóltak, mellyekhez hasonlók Európában sem találtattak. Ezen megfejtéssel Gr. Széchényi tökéletesen meg volt elégedve.
Az addresse iránti válasz* vitatása alatt nevezetes vólt hogy minden egyes pontnál, a Nádor felszóllitása mellet is, huzomosabb csend uralkodék, és senki sem akart szóllani, s végre az inditványok többnyire a Tárnok, és Országbirája között forogtak, s ritkán szakasztá félben az ezeket helybenhagyó csendet egy két szó. Szembetünőleg látszott azon szellem vezérlete, hogy a fölirásnak coute – qui (sic) coute már csak ugyan fel kell menni. Azomban a praeferentialék iránt, miután a Nádor végzésnek nyilatkoztatá, hogy a fő RR. már egyebet nem kivánnak annál hogy a sérelmek a fölirás végére tétessenek:
Iratok, I. k. 116. s köv. l.
GR. ANDRÁSSY KÁROLY másás mondásokkal teljes, de irásbol olvasott beszéddel álla fel, kivánván magát a principiumot védeni, mellyre nézve a nádor azt nyilatkoztatá, hogy a RR. által felhozott okok előbbi meggyőződésétől teljességgel el nem mozditják. Rövid foglalatja ez:
A propositiókra adandó válasszal egyben foglalva egy felirásban, még pedig ezeknek homlokán, melly helyet a nemzet számokra 25 év óta kijelelt, küldődnek e fel az előleges sérelmek? Ezen kérdés egyszersmind magában foglalja azt is, ha orvosoltassanak e vagy ismét maculatura közé hajitassanak? A KK. és RR. igazságos kivánságát ostromló okok s álokok közül felveszi az 1790: 13. czikelyt, s kéri, nyúljon kiki őszintén kebelébe, s kérdje valjon 40 év óta ezen törvényczikely 2-ik részének meg nem tartása, az Országgyülés tetszés szerinti eloszlatásának jusa, s végre a Thronusnak mindent hátratartóztató korlátlan vétója által a legsérelmesebben nem játszódtaték e ki nemzetünk, s nincs e most is nagyon közel ahoz hogy újra ki játszattassék? s ha csupán a halomra gyült sérelmek orvoslása végett öszve hivott ezen országgyülésen a fő sérelmek csak azért, mivel fő sérelmek, nem orvosoltattnak, mi lesz a bizodalom még létező maradványából? s bizodalom hijával (hová számitja a két tábla közötti egyetértést) lehet e a rendszeres munkák körében valami idvességest reménleni? Különösnek látja, hogy a világos törvény megtámadtatik. Ez legbiztosb út arra, hogy mi hamarébb néhány idegen ministerek féketlen önkényének alája vettessünk. Ő inkább szeret Mister Blaxtonnal* citatumokat idézni, mert csak kettő az út, törvény – vagy önkény, s ha van harmadik, az a legroszabbik, mert az a csalódás ösvénye. Megfelel az idővesztésre, s fájlalja hogy némely szédelgő hamis vezéreknek s vasárnapi gyermekeknek sikerült a békételenség bizonyos szellemét felébreszteni, melly tüskén bokron keresztül előre kerget. Ez nagyon hasonlít a szédelgés azon neméhez, melly a franczia revolutio előtt elragadta az ottani nemességet. Nem hiszi hogy a jelen alkalmat úgy kell nézni, mint a melly soha sem tér visza. Korunk hasonlít a 16-ik század kezdetéhez, valamint akkor a lealacsonyított lélekisméreti szabadság köz kivánata vólt Europa népeinek, úgy most törvényre alapitott, s az önkény becsapásaitol biztositott politikai létel szilárd köz követelése egész Europának. A Monarchia külső, belső helyzetét vizsgálva, mindenüt jele mutatkozik, hogy hátra menésről vagy vesztegállásrol többé szó nem lehet, meredekről kocsizunk mi lefelé, s inkább kerék kötő lánczra lesz szükségünk. Bővebben felel azon ellenvetésre, hogy az előleges sérelmek nem érdemlik a RR. által számokra ki tűzött elsőséget, s úgy hiszi, jaj azon nemzetnek, melly magános dolgait a közjónak, s a nemzeti becsületnek elébe teszi. Különösen a sórol szépen elmélkedik, s kifejti hogy erre nézve miben fekszik a sérelem alapja. Emlékezetbe hozza, hogy a praeferentialék kiemelése mind a két Tábla meg egyezésével történt; s utánna teszi, hogy törvényhozó testnél, indulatosság után legnagyobb hiba az inconsequentia, ő reményli hogy a RR. táblája melly ön méltóságát, s követeltségét eddig oly csudálatosan fel tudta tartani, adott szavát most sem szegi meg. A Praeferentiale praeferentissimumnak azon physicai, s moralis garantiát tartaná, melly biztosítana hogy a törvények nem csak minket köteleznek, mert ily garantia nélkül minden constitutio vagy hazugság vagy kegyelem. Azt hiszi, ez is fog annak idejében követeltetni. Beszédjét azzal végzi, hogy az előleges sérelmek orvoslása nélkül bizodalom nélkül az az alap nélkül, és fövényre épitünk, vagy olly épitményt emelünk, melly fejünk felett öszvedűl.
Blackstone William. V. ö. 164. l. 9. jegyz.
Erre – A NÁDOR: Menyire becsüljem a szó szabadságát, ujabb jelét adtam, midőn azt is mi a körön kivül mondatik, békével meg halgattam. Második észrevételem az: eddig itt irot beszédek olvasása szokásban nem volt, hanem kiki ön értelmét, ön szavaival fejezte ki szabadon, ha irott szónoklatok mondatnának; ki állana jót, hogy a szónokok tennen értelmöket fejezik ki, s nem mással késziteték beszédöket. Azért úgy vélem, elölülői hatóságom hozza magával, az eddigi szokást jövendőre is föltartani, hogy itt irott beszédek ne tartassanak.
Az ülés folytában legnevezetesebb vólt GR. KÁROLYInak ellenvetése, mellyet a Nádornak azon kijelentése ellen tett, hogy ámbár nintsenek a RR. kivánságának helyessége felől meggyőződve, még is időnyerés tekintetéből engednek. Ő ugy vélé, ezt mondani méltóság ellen van, s csak egyszerűen kiván felelni hogy reá állunk.
Martius 21-én visza kerülvén a fő RRhez a RRnek 20-ik Martiusi ülésökben (lásd feljebb)* megálapitott válaszok.* Az egész ülésen egy különös boszonkodás neme tünt ki, hogy lehetetlen lévén a felirást továbbra is hátráltatni, a RR. kivánságában csak ugyan mindenre nézve meg kellet egyezni. A mint hogy azon ovással, hogy a RR. elveikben, teljességgel nem osztoznak a főRR: meg is egyeztek, e szerint tehát a magyar renunciumokon kivül, e következő 4 felirás teszi az eddigi tanácskozások bé végzett fejleményét: 1) A magyar nyelv, – 2) a Pesti lakás. Hány fog ezek közül a hólnapi elegy ülésben, megpecsételtetni, s felküldetni? nem tudom, de hogy hólnap pecsétlés lesz, hihető. (Babona remarque: Pénteken olvastattak fel a RR. tábláján legelőször a k[irályi] propositiók. Pénteken, megy fel az első felirás.)
L. 246. l.
A rendek harmadik válasza a királyi proposítiók ügyében, (Iratok, I. k. 120. s köv. l.) és viszontizenetük a királyi lakás tárgyában. (U. o. 119. l.)
