b) 1833 április 15 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A Jus fornicis kérdése. [II.] Vita a tárgyalások lassú előrehaladása fölött. [III.]…
b)
1833 április 15
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A Jus fornicis kérdése. [II.] Vita a tárgyalások lassú előrehaladása fölött. [III.] Az Urbariale vitájának folytatása.
1833 április 15
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A Jus fornicis kérdése. [II.] Vita a tárgyalások lassú előrehaladása fölött. [III.] Az Urbariale vitájának folytatása.
[I.] Beszédjét hangos tetszés követé, s reája még a következő napokban is sok követ ur dicsérettel hivatkozott, s ekkor legalább oly közönséges helybenhagyást támasztott, hogy nem csak a Jus fornicist kitörölni, de a mesterségi, s kereskedési iparnak szabad gyakorlását is mindenkép biztositani készek valának. – BERNÁTH ker[ületi] jegyző e szerint feltevén a változtatott szerkeztetést, mindjárt csak azáltal is nagy resensust támasztott, hogy a redactiót, a királyi városokban való szabad kereskedésre s mesterségüzésre is kiterjesztette, még pedig hozzá tévén: hogy „sub poena cassationis totius magistratus” amiről senki nem is álmodott, ezt némely követ urak annál nagyobb hibának tartották, mivel itt az Urbariumban a királyi városok csak oly tekintetbe jöhetnek jobbágyaik iránt, mint más földes urak, s ennyiben a törvény minden emlités nélkül reájok is tartozik, azon viszony pedig, melly a K[irályi] város, és város lakosa közt felforog, egészen másuvá tartozik, s könnyü lett vólna e praemissis annak idejében az industria korlátlan szabadságát ide is kiterjeszteni, itt kivált e szerint meg emlitve csak kedvetlen vissza hatást szülhetett, s a praesidium engedékenysége hozzájárultával visszavitetvén a kérdés oda, valjon kell e az országos redactiót változtatni? – amint már megiránk,* a többség szokás szerint a redactiora voxolt, s igy a Jus fornicis is megmaradt.
L. 296. l.
Vitatás közben, midőn a reactio nyilván mutatkozott
BALOGH ezeket mondá: A monopoliumok eltörlésében igen liberalisok vagyunk, midőn azok önhasznunkkal nincsenek öszveköttetésben, czéheket, vallásbeli, lelki monopoliumot, harmincz adót, loteriát s a t. igen készek vagyunk eltörölni, s miért? mivel minden monopoliumot szörnyü igazságtalanságnak látjuk. Miért nem vagyunk tehát hasonlón liberalisak, midőn önhasznunkkal ösze kötött monopoliumokról van szó? én pedig ilyennek tartok minden regálét, de itt ám, malombol, boltbol, még a levegőből is monopoliumot csinálnánk. Azt mondják, proprietásba vág, hát az usufructuatio, kilenczed, dézma s a t. megváltása, mellyet csak reméllem meg nem tagadunk, nem vág? lehet e enélkül az urbariumban engedélyt adni? Én azt tartom nem vétek egyes ember tulajdonába bevágni, midőn azt a Status tulajdonának gyarapitása kivánja. Igen jól tudom én hogy ezen elvek sokak előtt nem kedvesek, de én azért lelkem megyőződését szabadon kimondom.
Erre SOMSICH megjegyzé, nagyon csalatkozik a szólló követ úr, midőn azt hiszi hogy szabad gondolkozású elvei közönségesen kedvesek nem lennének, mert az ő szivében legalább teljes viszhangra találnak.
Miután mint fellebb emliténk, a többség a redactióra voxolt, s igy a fornix szó is ben maradt, GRÓF ANDRÁSY nyilván meg valja, meg nem foghatja, hogy lehet ezt most benn hagyni, miután harmadnap előtt közönséges vólt az állapodás, hogy kimaradjon. Többen hasonló értelemben szóllottak, de hiába, – hiába szóllott NOVÁK is mint vólt kerületi előlülő, s kifejté, hogy még az ő praesidiuma alatt, e részben minő állapodások történtek.*
Az ápr. 15-i kerületi ülésre vonatkozólag v. ö. Kölcsey, VII. k. 201. l.
[II.] A dolog váratlan fordulata sokakat mélyen megilletett, s a zajos tanácskozás azon tengely körűl forgott, mit kell a kerületi ülésekkel tenni, hogy igy ne menjenek. – KÖLCSEY jelenté, küldői nagy aggodalomban vannak, az országgyülése lassú folyamatja felől, – s ámbár BERNÁTH ezen intésre, mellyet Paterna monita-nak nevezett, emlékezetbe hozá, hogy a törvényhatóságok, egyedül tulajdon érdekjöket hasonliták ösze a Küldötségi redactióval,* még is esztendőkig dolgoztak, itt pedig 52 vármegye 48 királyi város érdekeit kell ösze hasonlitani. – CSÁSZÁR még is azt válaszolá: hogy ha Szatmár vármegye követe kötelességének tartá kijelenteni, hogy küldői a tanácskozások folyamatával megelégedve nincsenek, ő kéntelen kijelenteni hogy küldői a tanácskozások resultátumával sincsenek megelégedve. Ő a Circulusokat igy amint mennek, csak haszontalan idő vesztésnek nézi, s az Urbariumra nézve inkább abban hagyatni véli. – Ezen elvet TORKOS is pártolá, mivel úgymond a Systematicus munkákra nézve a Circulusok czélja t. i. a tárgyak kifejtése, már a megyei vizsgálatok által megelőztettek, s igy a nyilvánosság sem vesztene ha megszüntetnének, de NICZKY (Vas) parlamentaris tapasztalására épitett adatokbol indulván komolyan erősité, kedvesebb dolgot a kormánynak nem tehetnének a RR mintha megszüntetnék a kerületi üléseket. – BENCSIK jelenti, az ő küldői szintén nincsenek megelégedve sem a folyamat, sem resultatummal (hangos kaczaj, mivel eddig nem igen győztek a liberalis idaeák, Nyitrát pedig legtöbbnyire nem lehet vádolni hogy ultraliberalis volna.) De ott van minden baj, hogy a consultatio alatt, mindenik felül akarja szomszédját a liberalismusban haladni, a votisatiokor pedig (ez most szokás ellen nagyon sürű) nem lehet az útasitásban kitűzött elvektől elállani. SZENTPÁLY azt hiszi, ha a Bernáth által feltett módositásban foglalt elveket, a Praesidium disjunctive terjesztette volna a RR elébe voxolás végett, és nem in complexu az egész redactiót, a szóban forgott engedélyeknek nem kis része meg állott vólna.
A megyék az úrbéri rendszeres munkálatot, a Proiectum-ot, a Modificationes-t és a jegyzőkönyvet nyomtatásban való megjelenésük óta tanulmányozhatták.
Igy némellyek a Praesidiumot, mások a Jegyzőt vádolák, minek csúsztatott bé oly idegen elveket, mellyek határozásban nem vóltak – végre a pecsétet igy üté fel:
PETROVAY: Minden baj ott fekszik: Aristocraták készitették az operatumot, Aristocraták discutiálták a vármegyékben, Aristocraták veszik fel itt, az Aristocratiának pedig természete hogy nem enged, mig csak a szükség vas pálczája nem kénszeriti.
[III.] Ezzel tovább mentek a IV. art[icu]lusra – annak bévezetésében azon elv foglaltatik hogy a mi földet a paraszt bir, az mind az úré,* – ehez BEZERÉDY legalább azt kivánta hozzá tétetni quidquid terrarum Colonicalium, mert vannak nem urbarialis községek is. BÖTHY pedig egészen kihagyatni kivánta, nem akarja fejtegetni miért, de oly principiumot rejt, mellyet ő kiküszöbölni akarna. – Ebbe ROHONCZY mindjárt bele kapott, hogy azon elv nem más, mint a földes uri tulajdon elve, mellyet ő fel tartani kiván. Itt szokottan, Philippicákkal állott volna elő, de BÖTHY kéré követ urat, ne fogjon reá semmit, a mit nem mondott, ne merészkedjen az ő szive rejtelmeinek fejtegetésébe. Characteristica vonás gyanánt ide tesszük, a mi ugyan később a kilenczed kérdésében történt, t. i. BALOGH a kilenczedet a feudalismus következésének állitá, mire ROHONCZY azt felelé, hogy aki ezt állitja, az Gustermannak és Piringernek tanitványa.* – Erre BALOGH, ki egyébiránt személyeskedésre nem szokott ereszkedni, többször látván magát Rohonczy által sértetve azt felelé: hogy ő Gustermant, és Piringert igen is olvasta, s igyekezett abból a mi jó magáévá tenni, a mi rossz azt elkerülni s midőn ezt teszi, úgy véli, jobban megfelel törvényhozói küldetésének, mintha azt hinné, hogy őtet Committensei csak azért küldötték ide, hogy Verbőczynek kopott törvényét authenticálja. Biztossá is teszi követ urat, hogy a Jue publicumot nem oly rég tanúlván mint az érdemes követ úr, az elevenebb emlékezetében van!!
Cum omnis terrae proprietas ad dominum spectet et quidquid terrarum rusticus excolit, in origine sua ex concessione dominali tamquam fonte promanet … (Proiectum 25. l.)
Gustermann Anton Wilhelm († 1823) cenzor, a Teréziánumban a közjog tanára, „Die Ausbildung der Verfassung des Königreiches Ungarn” c. munkájával (1811, I–II. k.), Piringer Mihály udvari titkár, majd tanácsos († 1840) pedig „Ungarns Banderien und desselben gesetzmässige Kriegsverfassung überhaupt” (1810, 1816, I–II. k.) c. könyvével annak az aulikus iránynak a hívei, amelynek Izdenczy József volt a legismertebb képviselője.
A füst pénz iránt* DEÁK, ROHONCZY világosan be kivánák tétetni hogy az ezüst pénzben értetik. – PÉCHY azt tartá ez csak annyit tenne mint a nép adóját 1,300,000 ftal nevelni, – végre CSAPÓNAK azon figyelmeztetésére, hogy itt nem a pénzbeli szövetkezés* hanem az úri jobbágyi viszonyok forognak fel – kivált DÓKUSnak azon észrevételében, hogy a magyar törvény forintról beszélvén, ezüst forintnál egyebet nem is érthet, megnyugodtak, s maradt a redactio. – PETROVAYnak inditványa, aki jelenté, hogy küldői ezen aprólékos datiákkal nem sokat gondolnak, viszhangra nem talált.
A IV. art. 1. § szerint minden telkes jobbágy és házas zsellér census címén 1 ft-ot fizet a földesúrnak. (Proiectam, 26. l., Modificationes, 8. l.)
Adós és hitelező közt az ezüst- és papírpénz árfolyamának különbözetéből adódó viszony.
