1833 junius 21, 22, 24, 25, 26 Kerületi ülések. Tárgy: [l.] A vallásos izenet hatodszori megvitatása. A rendek az izenetet hatods…
1833 junius 21, 22, 24, 25, 26
Kerületi ülések.
Tárgy: [l.] A vallásos izenet hatodszori megvitatása. A rendek az izenetet hatodszor is átküldik a főrendekhez. [II.] A Lánchíd ügye először a rendek előtt.
Kerületi ülések.
Tárgy: [l.] A vallásos izenet hatodszori megvitatása. A rendek az izenetet hatodszor is átküldik a főrendekhez. [II.] A Lánchíd ügye először a rendek előtt.
[I.] Miután (a mint már megirtuk)* a 21-ik Juniusi kerületi ülésben Kölcsey és Poszavecz elölülésök alatt a vallás tárgyában költt Fő Rendi 5-ik izenet pontonként felvétetett, a Reversalisokat tárgyazta első pont nem csak a 21-ik napot, hanem Jármy és Németh elölülésök alatt 22-ét is egészen kihúzta, s csak 24-én dőlt el, a RR voxok többségével előbbi izenetjök mellet maradván.
L. az előző szám alatt.
A Reversalisok jövendőre már el lévén törülve, azoknak a multra nézve kivánt eltöröltetése ellen ez úttal több rendbéli Resolutiókra hivatkoznak a fő RR, azt bizonyitgatván hogy a teljes szabadságal kötött reversalisok Jósef előtt, alatt, és után szakadatlanúl divatoztak, s hogy Jósef Császár 1785-ben csak az erőszakkal kivetteket törlötte el.* Mondják továbbá hogy ezen divatozás a törvényhatóságok tudtával, s hozá járultával történt, – hogy a jó lélekkel, szabad akarattal eddig kötött reversalisok sem a polgári törvény által tiltva sem a természetivel öszeütközésben nincsenek, sőt a törvénynek azon kifejezésével religionem patris sequi possint, szinte megengedtetve, a szokás által pedig pártolva vannak és igy viszaható végzés által számos nemzetségek házi csendének felzavarásával meg nem semisitethetnek, annyival inkáb, mivel a házasságra lépésbe való megegyezés feltételének kötelezővé vált teljesitése alól a férjet feloldozni nem lehet. – Ezek valának a főRR gyám okai, mellyeket Andrássy (Esztergom), Marczibányi, Petrovay, Aczél Bencsik, Brezovay és Moncskó pártoltak. Okaik ezek valának: 1. Az 1785-iki resolutióra magok a RR hivatkoztak legelőbb,* az csak az erővel kicsikart reversalisokat törli el, lássák a RR hogy lehet ezen állapotbol kibúni. 2. A reversalis feltételéhez ragasztott házasságok csendességének, és a gyengéded vallásos érzelmü catholica anyák lelki nyugalmának felháboritása, a szabad akarattal kötött szerződések felbontását nem engedi. 3. Reversalis nélkül is szabad evangelicus atyának minden gyermekeit catholica hitben neveltetni, és igy szabad volt erre magát irásban is kötelezni. 4. A szerződések szentségét fel kell tartani. 5. Becsületes ember adott szavát még akkor sem szegné meg, ha erre a törvény felmentené. 6. 1793 óta sok országgyülésen elő nem fordult ezen tárgy, pedig ha oly sérelemnek vették vólna az ország rendei, el nem mulatták vólna elő terjeszteni, ami 1791-től 1833-ig nem vétetett sérelemnek, most sem az. 7. Az 1791: 26. törvény rendelése a Catholica hitre nézve kötelező, az evangelicára nézve csak engedő. 8. Nálunk a szokás is szab törvényt, kivált ha a törvényhozó test ellene nem szóll. 9. A gyermekeknek különböző vallásban neveltetése viszavonásokat szül, ezt pedig az eddig szabados reversalisok sok esetekben elháritották.
V. ö. 436. l.
Első vallásügyi üzenetükben. Iratok, I. k. 66. l. – Az 1796. febr. 20-i leiratra (m. kanc. 1959/1786), ill. márc. 7-i 11.353. számú rendeletre vonatkozólag l. 436. l., 14. jegyzet.
Ellenben a RR előbbi izenetjének értelmét tovább is támogatták Böthy, Balogh, B. Prényi, Benyiczky, Niczky (Vas), Dubraviczky, Prónay, Clauzál, Zmeskáll, Asztalos, Répás, Bezerédy, Siskovics, Jármy, Dókus, La Motte, Komlósy, Gr. Andrássy és mások. Ezen 5 izben immár vóltakép ki meritet tárgyban, érdekeseb fő okaik ezek valának: Midőn a magyar törvényhozó test együt ül, koránt sem azt kérdi, mit tartanak a resolutiók, hanem azt: mit rendel a törvény. Mi magyarok csak törvény által kormányoztathatunk, valamint kir. Decretumok törvény helyet nem szolgálhatnak, ugy azokra hivatkozni semmit sem ér. A RR midőn az 1785-ki eltörlő resolutiót megemlitették, ezt koránt sem azon szempontrol tették, mintha abbol erőséget kivántak vólna vonni, hanem egyedül a főRR historicai állitásának historicai megczáfolására. Nem is foglaltatik abban, a mit a fő RR állitanak hogy a szabad akarattal kötöttekre nem terjesztetett ki a megszüntetés; meg magyarázza ezt a későbbi resolutio, melly a reversalisokat egyenesen a civilis szerződések sorába teszi, mellyek a kötő feleknek kölcsönös megegyezésével minden esetben feloldozhatók Jósef Császár különben is autocratice kormányozott, s minden rendelései megszüntettek. Egyébiránt is a 26-ik czikely 1-ső §-ussa minden resolutiókat örökre eltörlött,* s valamint nincs törvény, melly a religio dolgát a kormány intézkedésére bizná; úgy a reversálist létesitő Leopoldina resolutio* is, melly az 1791 diaeta után költt, annyival törvénytelenebb, minthogy az alig hozott törvényt megsértette, kivált miután az 1791-ki országgyülésen inditványba jöttek a reversalisok, de egyes akarattal elvettettek, maga azomban az 1792-ki 21098. szám alatt költt intimatum is világosan kijelenti hogy a reversalisok visza álitása non intenditur.* – Hogy a törvényhatóságok nem tettek vólna panaszt a reversalisok ellen, nem áll, erre megfelel a dicasterialis Arahivum, megfelelnek a 42 éves panaszok, sajnosan is esik oly szemrehányást hallani, mellynek a RR táblájának asztalain fekvő sok vastag könyvek ellene mondanak. Egyébiránt is a reversalisok magános falak között köttettek, gyülésnek, megyei küldöttségnek tárgyai nem lehettek, s itt a dietán van helye, nem pedig a megyékben irántok rendelést tenni. És valóban alig született a 26-ik czikely, már is látta a Clerus protestatiójának foganatját, mert még Leopold idejében kieszközlött oly parancsolatokat, mellyek által a reversalisok behozattak (25. Septemb.),* a Censura,* a recopulatio létesitetett, a nevelési szabadság a természeti legszentebb jusok sérelmével megszoritatott s a t. Azon 25-ik Septemberi intimatumban van hogy fegyveres erővel is ragadtassanak ki a gyermekek szülőik karjai közül, azt a törvényhatóságok tremendum intimatumnak nevezik, s nem csak bémutatásokat tettek ellene, de sikere is lett panaszaiknak, mert a király 1792-be febr. 12-én költ resolutiájában nyilván megvallotta, hogy ez hire, tudta, akaratja nélkül történt, s a Helytartó tanácsnak ezen tettét nyilván reprobálta is.* Azomban 1806-ban* ujolag létre hozatván a 25-ik Septemberi rendelés, ez ellen későbben is történtek folyton tartó panaszok. De ha bár nem panaszkodtak volna is a megyék, sajnos lenne oly elvet hallani hogy a nemzet ha soká tür, soká nem panaszkodik, elveszti igazát, s nincs jusa többé panaszkodni. (Itt fel hozatott példában a papiros pénz dolga, melly 1764-ben veszi eredetét,* s csak 1807-ben történt az első figyelmeztetés,* azért a nemzet igaza el nem veszett, bár a papiros pénz törvénytelenségének nincs is tövényeinkben oly világos nyoma, mint a reversalisokénak. Igy a só tárgyában egyizben meg is köszönték a Rendek hogy 11 xrral lejjebb szállitatott,* azért az ország jusa vesztve nincs, sőt csak gyengitve sincs.) Nem lenne veszedelmesebb irányzat, s nagyabb kockáztatást érdemlő tett, mint azon törekedni, hogy inkább csorbuljon a polgári nemzeti jus, csak hogy a vallás szabadsága ne divatozzék. A possint szónak egyedül helyes magyarázatja, a protestans vallás vezér elvében, melly a vallás szabadságával ösze for, benn helyheztetik, nem lehetett törvénybe tenni, hogy a protestáns atyának fiai tartoznak attyok vallását követni, hanem csak hogy követhetik, mert a protestansok nem akarhatták azt, hogy a kinek tetszik papista vallást követni, azt szabadon ne tehesse. De az 1790-ki diarium 306-ik lapja azt is nyilván mutatja, hogy a RRnek a possint szó iránt más értelmök nem lehetett, mert a Personalisnak kénszeritést és korlátozást czélzó inditványát köz értelemmel el vetették.* A possint szó a gyermekeknek adja azon szabádságot hogy attyok vallását követhetik, s ezen szabadságot sem resolutiók meg nem szorithatják, sem azt a protestáns Atyáknak fiaitol, az ki őket még akkor nem is nemzette, el nem rabolhatja. – Igaz ugyan hogy szenteknek kell lenni a szerződéseknek, de csak ott, hol a természet törvényébe nem ütköznek s midőn két szabad személy között szabad dologrol, nincs ellenben erejök midőn olvas miről köttetnek, a mi még nem is létez. Nem is lehet a reversalisokat a polgári szerződések rámájára húzni, mert ha civilis szerződések, mi köze hozzájok a vallásnak, a kormánynak, vagy a Clerusnak? már pedig a reversalisok iránt fel forgott száz esetek közül alig lehetne egy párra akadni, melyben a reversalis által érdekelt fél panaszkodott volna, mindég vagy a kormány, vagy a clerus, vagy egy ellenséges harmadik panaszára sürgölteték a szerződést kötött felek ellenére a reversalisok teljesedése. Ha polgári szerződésnek nézeték, soha se jött volna oly resolutio, melly a gyermeket szüléi karjai közül kiragadtatni rendeli. Leginkább abban fekszik a fonákság, hogy a két fél közt történő egyezést a kormány magának tulajdonitja sajátúl, s a kötelezést magához vonván az egyes felek közti szabad egyezést már azoknak tetszésétől, s egymás iránti viszonyaiktol nem függő polgári kénszeritő törvényé által változtatja, egy oldalúlag csak az egyik felekezetnek kedvezve. Ez ama viszás helyzetnek szüleménye, mellyben a kormány s vallások egy más iránt állottanak, t. i. hogy a polgári hatalom egyenlő pártfogás, és segedelem helyett egyik vallásnak uralkodást, a másiknak alávetést, és szoritást rendelt. Ezen helyzet sem a polgári köz törvények, sem a kereszténység lelkével nem egyezik, s az ezen épült reversalis még a catholica hit dogmájával sem egyezik, melly a házasági kötésből a szabad akaratnak minden megszoritását ki zárja. Erőtelenek vóltak és így erejök, mellyel valóban soha sem birtak, fel sem tartathatik, a mi kezdetben törvénytelen vólt, azt a törvénytelenségnek folytatott gyakorlása nem törvényesitheti, csak a sérelmet nevelheti. Nem lehet annál veszedelmesebb tanitás, mint minden megszabás nélkül azt felállitani, hogy mit a törvény nyilván világosan nem tilt, azt megengedi, s annyira megengedi hogy ámbár a rabszolgaság eltöröltetett, a születendő gyermek vallása még is civilis szerződés tárgyává lehet s bár a kötő fél közös akarattal semmit érőnek kiáltsa is azon szerződést, a kormány annak hatalommal foganatot szerez. Ez kiáltó törvénytelenség, – magok a főRR elösmerték hogy törvényen nem alapulnak a reversalisok és igy jövendőre való eltörlésekben megegyeztek, a mi jövendőre törvénytelen és igazságtalan, az a múltra nézve is igazságos és törvényes nem lehet. Hogy a csendesség meg nem zavartatik, már más izben megmutattatott, ezen argumentumot egyébiránt is nagyon meg lehet forditani, mert nagyobb háboritást okozhat annak szemlélése hogy jövendőre nézve a reversalisok eltöröltettek, multra pedig kötelezőleg megerősitettek, vagy pedig az hogy 18 éves koráig a reversalishoz kénszeritetvén a gyermekek nevelése, a talán megelégedetlen atyát oda ragadná ingerlett indulatja, hogy gyermekeire béfolyását oly mód gyakorolja, hogy 18. évet érvén csak ugyan az evangelicus vallásra által térjemek. 1786-tól 1792-ig nem divatoztak a reversalisok, s akkor, vagy azóta divatozott e nagyobb csendesség, és egyetértés? könnyü a felelet. Egyébiránt reversalis nélkül is szabad lesz az atyának fiait papista vallásban nevelhetni. Azomban hahogy a kitérés szabadsága immár tökéletesen biztositva lenne, ezen tárgyhoz könnyebben lehetne szóllani, – de érteniök kell a főRRnek hogy a KK és RR proselytismust, reclamatiót gyakorolni nem kivánnak, s ha valaki reversalis következésében papistának neveltetett, s azon vallásban kiván maradni, az ellenkezőre nem kénszerithetik, mind a törvény lelke, mind az evangelicus vallás elve azt hozván magával, hogy ki ki szabadon kövesse, vagy válassza azon vallást melyben megnyugvását találja.
„… non attentis posterioribus constitutionibus et articulis, uti et privilegiis, resolutionibus et explanationibus.”
Az 1791. nov. 17-i királyi leirat (m. kancellária 14.075/1791), amelynek alapján a helytartótanács december 13-án intézkedett, Breznóbánya felterjesztésére válaszolva elrendeli, hogy a reverzálisok tekintetében az 1786. febr. 20-i resolutio szolgáljon zsinórmértékül.
V. ö. 438. l., 15. jegyzet.
Az előadás itt sem pontos. A non intenditur azonban a circularét visszavonó rendelet tartalmára utal. Kétségtelenül az 5. jegyzetben említett rendeletről van szó, ennek azonban más a dátuma. A szept. 25-i rendelet azonos a helytartótanács 1792. évi 21.098. számú circuláréjával, amely már Ferenc uralkodása alatt látott napvilágot.
Hatheti oktatás.
A visszavonó rendelet dátuma magától értetődően nem lehet 1792. febr. 12. A 815. számú királyi leirat kelte: 1793. január 28. – 1792. febr. 12., ill. 13-án is kiadatott ugyan egy vallásügyi rendelet, ez azonban a helytartótanács január 10-i felterjesztésére meghagyja, hogy a vegyes házasokat szegénységük esetén támogatni kell gyermekeik katolikus vallású nevelésében, ha azonban ezt elmulasztanák, fiscalis actiót kell ellenük indítani. (Orsz. levéltár, magy. kancellária 1585/1792., helytartótanács 4123/1792.)
1816-ban (?).
Papírpénzt a monarchiában először Mária Terézia bocsátott ki 1762-ben 12 millió forint értékben.
A rendek 1807. máj. 23-i feliratában. (Az országgyűtés Írásai, 49. s köv. l.)
A só árát II. József mázsánként 11 krajcárral felemelte. A különbözetet Ferenc király 1792-ben, trónralépésétől számítva a fundus publicus javára fordíttatta. Így keletkezett az ú. n. felemelt sóalap. (Az 1792-i országgyűlés Írásai, 109. s köv. l.)
Az 1790/1-i országgyűlés jegyzőkönyvének idézett helye szerint Ürményi József perszonális javasolta, hogy a katolikus vallásról áttérőt ne érje ugyan büntetés, azonban a „vakmerő által-menetel” meggátolására „oly foganatos módok rendeltessenek, a mellyek a hittel-való vakmerő játszadozást sikeresen hátráltassák”.
Ezeknek előterjesztései között ily formán szóllot
PALÓCZY: Nem hihette ugyan hogy e tárgyban már hatodik izenetnek irására lehessen a RRnek szüksége, annyival is inkább, mivel azt hiszi hogy a FőRR is által fogják látni: hogy vannak esetek midőn egy bár kedves, bár tüzzel oltalmazott ügy elvesztése sokkal nagyobb dicsőséget szül, mint annak megnyerése s hogy a ki ama megkérlelhetetlen itélő szék, a köz vélemény ellen akar nyerni, bár ha nyer is, előre elmondhatja: „Bella geri placuit nullos habitura triumphos”. De miután csak ugyan felelni kell, felel ő is ez úttal a Reversalisokra. Itt a FőRR egy rakás resolutióra hivatkoznak, bár ugyan csak a szónok tudtára is még csak egy harmadát sem hozták fel az e tárgyban költeknek. Vigyázzanak a RR, mert ha ezeknek rostállásába bocsájtkozván, azoknak valami erőt tulajdonitanának, s ezen országgyülésén a vallásos tárgy függőben hagyatnék vagy elesnék, a jövő diaetáig majd készitnek annyi obvallatoria resolutiót, hogy azokat olvasni se győzzük. Ezekre tehát elég annyit felelni, hogy semmit se felelünk, mert épen azon sérelem orvoslása forog most kérdésben, hogy a kormány egy oldalúlag magyarázgatván a törvényt, resolutiók által kormányozgatott. Jósef Császárnak felhivott resolutiójára a törvényhozás előtt hivatkozni úgy sem lehet, mert az 1791: 32. törvény által minden rendelései eltöröltettek.* De egyébiránt is az 1791: 26. czikely első sorai rendezésével a békekötések ellenére időközben kiadott minden resolutiók, magyarázatok, szokások, és privilegiumok általánosan eltöröltetnek, azt kellene tehát a főRRnek (ha boldogulni akarnak) meg mutatniok, hogy azon eltörlött minden resolutiok közül a reversalisokat illetők különösen kivétettek. Továbbá a főRRnek azon állitásuk hogy a reveralisok Jósef Császár előtt, alatt és után, sőt mint minap az Aradi követ (Aczél) állitá, a békekötések idejétől állandóúl gyakorlatban voltak, sem az Eclesiai, sem a közönséges historiával meg nem egyez. 1517-ki October 31-én egy csekély tekintetü Augustinanus barát a Vittembergi főtemplom ajtajára 95 Thesiseit felszegezte, s ez által még akkor jó formán maga sem tudván, hogy mit csinált, a reformatio tüzét fel lobbantotta. Csak hamar lángra kapván az, ellene sem a Vormatiai diaeta,* sem V-ik Károlynak győzelmes fegyverei nem használtak, zúgtak a reformatio terjedő szélvészei mindenfelé, s a már különben is omladozó Gothusi vén épületeket ösze rogyással fenyegették, – maga Róma is, a meg ijjedett! hasztalan tekingetett mindenfelé a nem érkező segitség után! midőn 1541* táján a Jesuiták megszülettek. Ezek a tüz oltásához nyomosan hozáfogtanak. Lábbaik egy dobbantására Legiói és Myriásai állottak elő a protestánsok üldözésére, fogyasztására vezető módoknak, eszközöknek, de reversalisokat még ők is igen későre találták fel. Bár olvassa meg kiki ama most már igen ritka, de gondolom minden Seminarium bibliothecájában feltalálható könyvet, Imago primi saeculi Societatis Jesu.* Ezt egy tudós Jesuita irta, el lehet hát hinni hogy Ordójának jól öszeszedett érdemei közül semmit ki nem hagyott, de a reversalisok feltalálásárol emlitést sem tesz. És valóban hirek sem volt azoknak a XVIII. század közepéig. Ekkor M[aria] Theresia eltiltotta a vegyes házasságokat, mit is a Jesuiták czéljaikkal ellenkezőnek találván, divatba kezdék hozni, de még csak titkon a reversalisokat. A kormány 1768-ki Julius 28-án költt intimatuma által vette azokat legelőször oltalma alá.* De nem soká örülhettek a feltalált reversalisoknak a Jesuiták, mert a halhatatlan Ganganelli* 1773-ban ki mondá reájok a halálos itéletet, s ők leszállottak a világ játszó szinéről, mellyen két századnál tovább oly nagy rollét játszottanak. Jósefnek másfelé jártak nagy gondolati, keveset gondolt a dologgal, de még is eltörlötte a reversalisokat. Mi történt az óta, tudjuk. Nem szakadatlanúl gyakoroltattak tehát a reversalisok, hanem alattomosan bécsúsztattak. – Tovább a főRR azon mondására: hogy „a reversalisok nem ellenkeznek a természet törvényével”, elég lenne felelni a mit egy bölcs mondott: „religio nec generatione infunditur, nec contractu stipulari potest”. De tovább menve állitja hogy a szüléknek arra sincs jusok, hogy gyermekeiket valamely élet nemének kötelességből való követésére szoritsák. Be sok láng ész rothad el a földben hasztalan, mert igazi helyét ez életben ki nem mutaták! A Szabaudiai Herczeg Eugent mint 3-ik vagy 4-ik szülött Apanagistát szüléi fogadalombol Papnak rendelték. Már kisded korában reá adták a tisztes papi ruhát, s Parisban közönségesen a kis Abbénak neveztetett, De ő katonai forma ruhával cserélte fel azt, s követte a természet, és szive ösztönét. Már ha ő ezt nem teszi, s a Törököket Zentánál, Péterváradnál, és Belgrádnál, a Francziákat Turinnál, Hochstädtnél, Kaiminiecknél, Malplaquetnál, Oudenardnál s más egyebüt meg nem veri – valjon talán még most is édes hazánk a török félhold, Europa pedig a XIV. Lajos fejében is szédelgett universalis monarchia jármai alatt nem nyögnének e? – Valójában a reversalisokat legfellyebb is nem lehet egyebeknek tekinteni, mint a házas felek közötti magános szerződéseknek, mellyeket úgy a mint kötöttek, kölcsönös akarattal fel is bonthatnak, a nélkül hogy ahoz egy harmadiknak, t. i. Clerusnak vagy kormánynak szava lehetne. Azon kivánság által hogy a reversalisok multra nézve is törvényteleneknek nyilatkoztassanak, koránt sem akarnak a protestánsok egy közönséges reclamatiót eszközölni. A kik reversalisok következtében Catholica hitben neveltettek, s tovább is abban akarnak maradni, ám maradjanak bátran, csak az az ohajtás, hogy a kik ezek közül evangelicusok akarnak lenni, szándékjok teljesitésében a reversalisok ellent ne álljanak. A possint szóbol vett magyarázatot a mi illeti, ennél keservesebb satyrát gondolni sem lehet, e szerint a protestans vallás nem lege recepta, hanem csak tolerata lenne, mert a Zsidó szülék gyermekének is szabad atyja vallását követni, s kereszténynek is lenni. Hogy pedig a Vármegyék a reversalisok ellen nem reprasentáltak, s igy megegyezések járult hozájok, – a mint ezt a főRR állitják, – nem áll, több megyék tettek fel irásokat,* ha nem tettek volna is, ez csak annyit jelentene, hogy sokkal fontosabnak látván a dolgot, mint sem hogy felirás által egyes Vármegyék megfordithatnák, diaetára jegyezték fel, s fel is adták több országgyülésen több vármegyék, – de ha nem úgy vólna is, az semmit sem ártana, példa erre a mult idők alatti subsidiumok historiája. – Végre mondatik hogy mivel: quod lex non prohibet permittit, a reversalisokkal való manipulatio szabados. Nem új tudomány ez T[ekintetes] RR, még az Istenben megboldogult Jesuiták tanitották azt, de nincs abban igazság. Ugyan is szabad azt gyakorlanom, mit hazámnak s a természetnek törvényei nem tiltanak, de csak ön magamra nézve, ezen szabadságot másnak kárára és sérelmére, másnak rövidségével és letiprásával a törvénynek világos engedelme nélkül nem használhatom. Ezeknél fogva kijelentvén hogy a RRnek elébbi izenetje mellett marad, az Unghi követ által emlegetett szép és gazdag asszony példájára röviden csak azt jegyzi meg hogy a vallás Isten ajándéka, – erről alkudozni nem lehet, mert az se szépasszony; se Banknota, sem pedig Asszony-Schmuck. (Ez Petrovaynak volt mondva, ki a házi béke felzavartatása mutogatására példába hozott fel valamely idaealis esetet, mellyet igy kezdett: Egy szép és gazdag asszony reversalis mellet férjhez megyen s a t.)
Az idézett törvénycikk II. József privilégiumainak érvényességét teszi függővé II. Lipót megerősítésétől.
A wormsi birodalmi gyűlés 1521-ben.
A rend szabályait III. Pál pápa 1540-ben erősítette meg.
Imago primi saeculi Societatis Jesu a Provincia Flandro-Belgica eiusdem Societatis repraesentata. Antverpiae, 1640. – Bollandus Jean irányításával készítette a flandriai jezsuiták egy csoportja.
Az idézett helytartótanácsi rendelet szerint „imposterum mixta matrimonia non alio modo admittantur, quam si pars acatholica reversales de utriusque sexus prolibus in orthodoxa fide educandis dederit literas”. (Mandata regia intimata per excelsum consilium locumtenentiale regium. Vác, 1175. 145. l.)
Ganganelli Lőrinc, XIV. Kelemen pápa (1769–1774) családi neve.
Elsőnek, mint Sándor Lipót nádor Ferenc királynak 1792. nov. 6-án beszámolt róla. Gömör megye tiltakozott.
A fent elő adott gyámokok előterjesztése közben, imigy kezdé beszédjét
BEZERÉDY: A megismert igazság mellett bátor megállás, – és annak kivivására alkalmatos törvényes módoknak, csüggedést nem ismerő erős akarattal használlása, ez előbb utóbb, de csak ugyan czélt ér, melylyet majd mindég elvesztünk, ha feltételeinkben ama mindennapi változó esetek, és tekintetek által magunkat ide s tova hányattatni engedjük. Ezt mind az okoskodás elismeri, mind a világ történetei tanitják. Lehetne amaz ingadozásrol szomorú példákat előhozni, engedjék a KK és RR hogy az álhatatosság és annak gyümölcseiről lévén szó, Nagy Britanniának jeles férfiairol emlékezzem, és egyiknek közülök* jel szavát: „Ujra és ismét ujra örökkön” kimondjam. Azokat pedig, kik az 1791: 26. szavait tiltó korlát gyanánt akarják ezen törvényhozó test előtt felállitani, kérdem, minő sikerrel remélhetik szegezni a 26-ik czikelyt épen azon lélek és principium ellen, melly ama törvényt szülte, melly szülte egykor az előttieket, és szülni fogja az utánunk jövendőket is. – Ez után következtek a reversalisokat különösen illető czáfolatok.
Lord Brougham. (V. ö. 186. l., 11. jegyzet.)
BŐTHY beszédje közben megemlité, hogy a FőRR, valamint mindenben, úgy e tárgyban is egy kisé oligarchák s azt hiszi, ha Coburgnak gyermekei reversalis mellett nem neveltetnének,* a többiekre nézve sem lenne annyi nehézség. – Ezt ANDRÁSSY (Esztergom) rosz néven vette. Ő maga is egy értelemben lévén a Fő Rendekkel, az oligarchia vádja őtet is érdekli, s az egyes eset felhozásával tett szemrehányás mindenkinek, a ki törvényhozói helyzeténél fogva mellékes tekintetre nem is ügyelhet, méltán fáj, ép úgy mint a hogy fájhatna az ellen véleményüeknek azon szemrehányás hogy azért kivánják a reversalisokat multra nézve is eltörleni, hogy a Coburg gyermekek, evangelica hitben neveltessenek. – Erre BŐTHY: Én itt csak a többség által ábrázolt egy Statust ösmerek, s azért végzésé válván a reversalisok eltörlése, a minoritást az egész testtől el nem választhatom, s a fő RRkel egy rendbe nem helyhezhetem. Hogy a reclamatio irányzatunkban nincs, már meg mondatott. Egyéb iránt hogy előadásom Esztergom érdemes követjének nem tetszet sajnállom, de meg vallom hogy neki tetszeni – e tárgyban kivált, soha nem is törekedtem, tudván hogy mindenkinek tetszeni kivánni hiúság, akarni gyarlóság. Nem is azért görditettem elő azon követ hogy abba követ úr meg botoljék.
Koburg Ferdinánd herceg – Lipót belga király testvére – 1817-ben feleségül vette Hg. Koháry Antal egyetlen leányát, akivel, minthogy ez már előbb fiúsítva volt, elnyerte az egész Koháry-vagyont. Az 1827. évi 41. tc.-kel indigenátust nyert.
Erre ismét felelt Andrássy, s közte és Balogh között hasonló szó vita történt. – A BALOGH beszédjéből különösen azt jegyzem meg, hogy ő a reversalisok esetjeit három felé osztotta: 1. Midőn mind a két fél meg egyez hogy eltöröltessék, ekkor egy harmadiknak nincs hozzá szava, 2. midőn mind a két fél meg egyez hogy álljon, akkor sem lehet iránta szó, 3. midőn egyik t. i. az evangelicus fél meg nem egyez. Mit kell ezen öszeütközésben tenni? Vezér principiuma a pacificatiok tartalma, ez által biztositva van a vallásnak szabad gyakorlása, ha tehát csak ugyan való lenne is hogy a már kiadott reversalisok erejének megszüntetésével néhány házasságban a házi csend meg zavartatnék, nincs más mód: a principium fel tartásának, néhány személyt fel kell áldozni, valamint a jó had vezér feláldoz tiz, húsz életet, hogy ezerekét meg tartsa. Azon ellen vetésre mellyet Andrássy hozott elő, hogy becsületes ember adott szavát meg tartja, azt feleli, hogy ez szent igazság, de nem tette volna a hallott aplicatiót, mert az Evangelicusoknak erős frigy kötések által biztositatott vallásuk szabadsága, s kérdi valjon a nékiek adott szó megtartatott e?
DUBRAVICZKY igy végzi a reversalisok eltörlésére mondott beszédjét: Én utasitásom mellett állok, s azt szentnek tartván, annál inkább fáj, hogy ez utasitásokat a másik táblán gunyoltatni hallom. Nagy feladás a Status tudományában, hasznosak e az utasitások, vagy nem? de annyit tudok hogy a Constitutionalis nemzetek itt éreznek hijányt, s azt igyekeznek kipótolni, midőn követeiktől politicai vallás tételt kivánnak, s becsület szavokat veszik, – igy Angliában legközelébb is példáit látjuk hogy a követek visza hivatnak, ha küldőik akaratját nem követik.* – Én az instructiókban egyedül a küldők akaratjának kijelentését látom, nem akarom ismételni, mit a másik táblánál e tárgyban egy lelkes hazafi mondott. (Az egész gyülekezet elértette, s a jelen vólt Gr. Eszterházy Mihálynak hangos éljent hozott!) Csak röviden mondom, hogy az instructiók nem létte revolutiókat okozott, Thronusokut döntött, constitutiókat forgatott.
Westminster a ház és ablak adó (Az ablakadót 1696, a házadót 1778 óta szedték. A Napoleoni-háborúk után az előbbit csökkentették, az utóbbi pedig 1833-ban megszűnt) tárgyában tett szavazat miatt, követjeire: Burdett Francis és Hobhouse urakra, Southwark pedig Brougham Vilrnosra nézve kijelentették, hogy küldőik bizodalmát eljátszották.
Már megirtuk vólt hogy PRÓNAY kivánta kijelentetni a főRRnek, hogy a reversalisok erejének megszüntetésével reclamatio nem czéloztatik, hanem egyedül a protestans atyák fiaira nézve a törvénynek azon rendelése biztositatik, hogy minden kénszerités kizártával, ha tetszik, attyok vallását követhessék. – Ezen kivül conciliatio tekintetéből még ily inditványok tétettek:
MARCZIBÁNYI: Ne tegyünk a múltra nézve semmi emlitést, ne mondjuk hogy állnak a reversalisok, de azt sem hogy nem állnak. A discretio időszakának, és a szabad kitérésnek megállapitása úgy is minden kérdést megszüntet. 1826-ban is az imputatio tárgyában, végre a múltra nézve engedtek a RR s csak a jövendő iránt tettek intézetet, a restantiáknak bé nem szedését határozván.*
A kormány az 1812-ben papírpénzben megállapított adót 1822 óta ezüstben szedette be. Az 1825/7-i országgyűlésen a rendek a megajánlás nélkül, tehát törvénytelenül szedett különbözet imputatióját, beszámítását kívánták, többszöri visszautasítás után azonban beérték azzal, hogy kérésüket az uralkodó elvben jogosnak ismerte el.
FEKETE: Most is úgy vélekedik, quod principio vitiosum erat tractu temporis non convalescit – de conciliatio végett utasitása következésében ezt javalja: A reversalisoknak két féle kötelező ereje van: 1. A szülékre, 2. a gyermekekre nézve. Ezen utolsóra nézve szüntessék meg minden erejök, az első iránt ne mondassék semmi. Igy az atya semmit sem veszt nevelési szabadságábol, a gyermek pedig elérvén a discretio idejét, szabadon fog választhatni.
PÁZMÁNDY: A multra nézve javalja, maradjon a Status quis uti possidetis, – igy salváltatik a principium, igy megmentetik a házi csend, helyre áll a békesség s igy megmaradhatnak a Coburg gyermekek.
HERTELENDY hajlandó vala ezt elfogadni, s bővebb magyarázatot kért. – PÁZMÁNDY igy magyarázta magát: A reversalis alatt lévő emberek maradjanak azon vallásban, amellyben initiáltattak, és igy a papista vallásban initiálttak, papisták. A kik pedig még nem initiáltattak, akár mivel nem születtek, akár mivel még igen kicsinyek, akár mivel bujdosóban vannak, ezekre a reversalisok ereje megszünjék.
HERTELENDY: Ez röviden enyit tesz: a melly reversalisok foganatba mentek, álljanak, a mellyek nem mentek, ne álljanak. Nekem utasitásomban van a 26. cz[ikkely] épségben tartása, – ha sértetlen marad ezen törvény; – hogyha jövendőre eltöröltetnek a reversalisok, sértetlen marad, úgy is ha az inditvány szerint multra nézve is el töröltetnek. Én a komáromi inditványt elfogadom. De sokakban nagy aggodalmat gerjesztett a Pázmándy inditványa – első mondott ellene
BALOGH: Én lelkemisméretem szerint soha el nem fogadom. Vagy törvényes a reversalis vagy törvénytelen – ha törvényes, minden esetben állania kell, ha törvénytelen, kivétel nélkül el kell törültetnie. B. PRÉNYI ha maga marad is soha el nem fogadja, máskép elösmérné hogy törvényes és kötelező ereje is lehetne a reversalisoknak. – PALÓCZY mig él, soha rá nem áll. – De még az ellenfél sem fogadta el, – igy ANDRÁSSY (Eszt[ergom]) azt mondá, hogy Pázmándy is mondott valamit, nem is, LONOVICS (jövő levelünkben közlendő jeles beszédjében) hogy igy a reversalis törvényes is lenne, törvénytelen is, – mire viszont DUBRAVICZKY megjegyzé, hogy minden közép útnak ez a sorsa, a principiumot elveszti, a másik félt ki nem elégiti – valami is semmi is, ád is nem is.
PÁZMÁNDY: Én a reversalisokat törvényteleneknek állitom, s ezt enuncialtatni is kivánom, de követem őseink példáját, kik a múltat feledékenységbe boriták, de a törvénytelenség következéseit a törvény napjától megszüntették.
SISKOVICS: Veszedelmeztetve van a principium, s midőn az jelentetnék ki, hogy ki ki azon vallásban kéntelen lesz maradni, mellyben a demarcationalis linea találja, magának a transitusnak elve is praeoccupálva lenne. – Azomban SZABÓ még is úgy nyilatkozott hogy Nógrád, és Komárom véleményeit elfogadja, mire PRÓNAY úgy nyilatkozott, hogy végetlen különbség van a kettő között, s ő a Komároméba soha meg nem egyezik. A Komárom inditványát, a démarcationalis lineák között kénszerités, s a polgári hatalom béavatkozása követné, ő pedig minden kénszeritést ki akar zárni. – BŐTHY kijelenté hogy ő készebb törvény nélkül menni haza, mint a reversalisokat törvénybe tenni, s ez által a protestánsok ügyét roszitani.
NAGY PÁL a vallás tárgyában először (s a mint mondá utólszor is) szóllván, Pázmándy inditványát pártolá, mert úgy mond akarja látni hogy sikere legyen a dolognak, másrészt a főRR el nem fogadják, a felség reá nem áll, és sikere nem lesz. – (Nagy Pál beszédjére igen érdekes czáfolatok következtek, – lapjaim nem engedvén már itt az egészt együt adni, ne hogy szaggatva közöljem, ezen egész szó harcz, valamint Lonovicsnak is jeles beszédje a reá következett jeles feleletekkel jövő levelemre marad.)
Sokan voxolást kiáltanak, – NICZKY (Vas) figyelmezteti a RRket a vélemények megoszlásábol eredhető következésekre, s vigyázatot, és magános tanácskozást ajánl. – Mire az ülés eloszolván, miután Junius 23-án (Vasárnapi szünet alatt) conferentia tartaték.*
Niczkynél. (V. ö. Kölcsey, VII. k. 292. s köv. l.)
Junius 24-én tartott kerületi ülésben CLAUZAL egy uj inditvány által igyekezett a Prónay, és Pázmándy véleményeit egyenliteni, – de PRÓNAY kijelenté hogy ő semmi módositást nem javallott, egyébként is az első izenettől egy betüre sem távozik. – PÁZMÁNDY úgy nyilatkozott hogy ő csak a practicus esetek kivilágitását kivánta, s a Clauzál inditványát elfogadja, melly is négy pontbol állott: 1. A reversalis jövendőre tilalmas, a múltra szintén törvényes ereje nincs, 2 az addig kiadottakra nézve, hogy t. i. minő vallásban neveltessenek a protestans atyának Catholica anyátol született fiai, a szüléken kivül senkinek befolyása ne lehessen. Ha pedig panaszt tesz az anya, 3. ha még egy vallásban sincs a fiú béavatva (initiálva) attya vallását kövesse, 4. ha initiálva van a pápista vallásban, maradjon 18 éves koráig, ekkor szabad kitérés.
Határozásnak jelentetvén hogy a főRR javallata el nem fogadtatik, – voxolásra tétetett a kérdés, meg áll e az első izenet minden módositás nélkül – vagy módositással? Módositásra voxoltak Nyitra, Poson, Trenchin, Komárom, Győr, Moson, Sopron, Veszprém, Heves, Sáros, Ungh, Torontál, Szerém, Verőcze. Jelen nem volt: Honth és Horvát Ország. Nem voxolt Árva, Arad, (Zmeskáll, és Aczél nem voltak jelen,) Posega és Szala, Deák ugy nyilatkozván, hogy utasitása még nincs, meggyőződése pedig, követ társáéval meg nem egyezik. A főRRhez állott Szepes. – A többi 29 megye s a Szabad kerületek az első Izenetre voxoltak minden módositás nélkül, s ez lett a végzés. Esztergom is oda voxolt, minthogy úgymond utasitásátol el vettetett.
Junius 25-én és 26-án be végeztetvén a vallásos tárgy, a RR minden pontra nézve igen nagy többséggel, a képviselői helyzet és utasitások sérthetetlensége tárgyában pedig egyes akarattal előbbi értelmök mellett maradtak.
[II.] Junius 26-án DUBRAVICZKY inditványt tett a Pest Budai álló hid tárgyában, kérvén, tegyék a RR magokévá az ideát, oly tartalmú izenetet határozzanak a főRRhez hogy neveztessék egy országos biztoság, melly a tervet meg visgálja, az előkészitett adatokat fontolóra vegye s kimeritő tudósitást tegyen, felmaradván ennek vételével a RRnek kezdeményi jússa. Ez köz értelemmel elfogadtatott, s a javallot izenet elhatároztatott.* Miután Gr. Széchényi és Gr. Andrássy György hazafiúi érdemeinek illő méltánylatát, az egész gyülekezet ismételt éljen! kiáltásokkal nyilvánositá, – Gr. ANDRÁSSY köszönetet mondott a Hid egyesület* nevében. – Eszerint tehát magános merészlet köréből országos ügyé van a tárgy emelve.*
A javaslat értelmében elkészült üzenet hangsúlyozza a vállalkozás példaadó jelentőségét: Az építés „a maga merész volta s a véle öszvekötött nehézségek és költségek sokasága tekintetéből biztositás gyanánt szolgálna: miképen akadályokat elhárittatni s nagy summa pénzt bizonyos hasznos tzélra öszve gyüjteni az országban is lehetséges s a hazafiak jövendőben hasonlók kezdésétől már előre vissza nem rettennének”. (Iratok, I. k. 255. l.) Az üzenetet a július 8-i országos ülésből küldték át a rendek a felső táblának. (V. ö. 538. l.)
A Budapesti Hidegyesület 1832 február 28-án alakult meg Széchenyi mint igazgató és az elnök, gr. Stainlein Eduárd állandó helyettese vezetése alatt. Andrássy, akivel együtt tette meg 1832 őszén Széchenyi tanulmányútját, a technikai bizottság élén állott. Pest megye a Hidegyesület kérésére követeinek utasításul adta, hogy az építés ügyét ajánlják az országgyűlés pártfogásába. – V. ö. Széchenyi, IV. k. 383. l.
V. ö. Kölcsey, VII. k. 298. l.
Junius 27-én az urbéri törvényczikkelyek áltnézése, s magyarra tétele végett Scrutinium által nevezett küldötség dolgozott.*
A kerületek június 24-én választották meg titkos szavazással a bizottságot, amelynek feladata az úrbéri javaslat magyarra fordítása volt. A munka akadályairól érdekesen szól Kölcsey, a bizottság egyik tevékeny tagja. (VII. k. 298. s köv., 302. l.)
