a) 1833 június 22–26 A vallásos tárgyban a kerületi üléseken elhangzott viták további ismertetése.
a)
1833 június 22–26
A vallásos tárgyban a kerületi üléseken elhangzott viták további ismertetése.
1833 június 22–26
A vallásos tárgyban a kerületi üléseken elhangzott viták további ismertetése.
Bérekesztése a Junius utolsó napjaiban tartott kerületi ülésekben, hatodizben vitatott vallásos tárgynak.
Az oskolákbeli közös nevelés pontja iránt szóllott
PALÓCZY: Nem tudom hol vették a főRR azt, hogy a RCatholicus Ifiaknak protestans oskolákbani neveltetése nem tilalmaztatik, s ha folyamodással kéretik, meg szokott engedtetni. Én elannyira ellenzőt tudok, hogy még csak a privát tanitásokat sem engedik meg. – Hazánknak egy néhai nagy fia* kit oly sok dietán koszorúzott meg az őtet tisztelt haza, kétszer folyamodott hasztalan a H[elytartó] Tanácshoz, hogy fiait a magyar törvényre ifjúsága barátjával* privatim tanitathassa, kérése félrevettetett, bár magát arra is kötelezte hogy S[áros] Patakon a szép Characteréről és széles tudományárol azon vidéken köz tiszteletben álló ottani RChatolicus még most is élő Plébános által fogja fiait a vallásra folyvást tanitatni. Sőt most már a Bánát megyékbeli nem egyesült óhitü ifiaknak philosophia, s törvény tanulás véget S[áros] Patakra 30 év óta gyakorlott járása is a kormány által kereken eltiltatott, s bár a dolog representatio útján vitatás alatt van, de a tilalom visza húzva nincs. Egyébiránt a tárgy velejét illetőleg meg vallom hogy mióta küldőim különös kegyességéből ezen szent helyen szólhatni szerencsém vagyon, derültebb homlokkal soha sem szóllottam mint most, mert kivévén hogy a FőRR izenetének ezen pontjában sima tollal anyi mondatik, hogy a protestansok nem oly biztos paedagogusok, kikre a RCatholicus ifiak neveltetését bátorsággal bizni lehetne,* minden egyéb ezen pontban a protestánsokat nem érdekli, hanem a RCatholicus Szülőknek, s Ifiaknak ügye. – Azt mondom tehát először is, nem áll azon okoskodás hogy ezen tárgyat már az 1825/7-ki országgyülése is a Literarium Operatumra halasztván,* azt most oda is kelletik halasztani. Azért cselekedte azt az 1825-ki diaeta, mivel minden rendszeres munkáknak még azon diaetán felvételét hitte, de az nem csak el maradt, sőt most is láthatjuk, hogy mikorra a Literariumra kerülend a sor, alkalmasint az egész generatio kihal, pedig egy egész ivadék Ifiusága java nem csekély tekintetü dolog!
A Barsi Balogh János, a mostaninak atyja.
Kövy Professorral. (Kövy Sándor (1763–1829) 1793 óta Sárospatakon a magyar jog tanára. Előzőleg is mint ügyvéd perek vitele helyett inkább a protestáns főurak fiainak jogi oktatásával foglalkozott.)
A főrendek üzenete szerint katalikusok járhatnak protestáns iskolába, ha erre engedélyt kérnek. A bejelentésre azért van szükség „mivel szorossabb korlátok közé lévén a catholicusok tanitása véve, már az oskolai könyvek szerkeztetése, ugy az elé adatni szokott tudományok külömböző lélekkel való kimivelése is ezen figyelmet méltán megkivánja”. (Iratok, I. k. 246. l.)
Az 1825/7-i országgyűlés Jegyzőkönyve, II. k. 182. s köv. l., Írásai 162., 183., 220., 230. l.
Nem csudálkozhanom eléggé hogy a főRR világosan, s diplomatice ki mondják azt, hogy a RCatholicus Ifiak neveltetését igen szük korlátok közé kelleték szoritani, nehogy gondolkozásuk módja, s közöttök a lángeszek is messzire repülhessenek, – neveli álmélkodásomat, hogy mind e mellet is izenetjök végén ügyöket a köz vélemény, mivelt világ, s a maradék megbirálására bocsájtani bátorkodnak. Vigyázzanak magokra a főRR, mert a fel hivott itélő székek, megkérlelhetlen birák, s részszerint majd akkor itélendenek, midőn úgy mi, mint a főRR többé nem élünk, s ez életben tett hibáinkat meg nem igazithatjuk. – Szeretném, hogy nem én, hanem egy Gibbon húzna parallellát, az eránt, mi az oka? hogy az elme, s gondolkozás szabadságára nézve a főRR által 1833-ban ki mondott elveknél már a XIII-ik században sokkal liberalisabb elveket tanitottak a tudós Benedictinusok. Ezen jó szerzeteseknek nagy hálával adós a világ. Midőn a régi századokban nem csak a Ritterek, s Oligarchák váraibol, de a fejedelmek udvaraibol is számkivetve valának a széptudományok, a Benedictinusok Klastromjaik csendes falai között találtak azok biztos menedék helyet. Ők tartották meg a maradéknak ama minden aranynál drágább kincseket, a Görög s Római Classicusokat. A Clugny, Corveyi, Hirschaui, Monte casinói Klastromok voltak a tudósok lakhelyei. A Clugny klastromban élt ama liberalis Benedictinus professor ki a XIII-ik században, emez arany betükre méltó egy pár sort irta:
„Evolat – perlustrat avida veri mens
Iam suam naturam, quam summum Ens” – De a M[éltósá]gos fő RR most nem ezt tanitják!!
Mi nehéz legyen a szük nevelés káros béklyóibol érettebb korunkban is kifejleni, magunkrol tudhatjuk, de a tudósok munkáibol is észre vehetjük. Cartesius Epochát csinált a Philosophiában, s a nálánál is mélyebben gondolkozott Malebranche,* s Irlandban a Corki Püspök Berkeley* főtudósok valának, de munkáikat olvasván, észrevessszük még is, mennyire küzdöttek, mennyire nem voltak üresek azon ifjusagokban beléjök csepegtetett előitéletektől, mellyek egy Locket, Newtont, Kantot ifiuságokban lekötve nem tartottanak. El múltak azon idők midőn az ifiuság egész nevelését kezekre keritett Jesuiták, de hogy igazságos legyek, magok a protestánsok is oskoláiban azon maximát állitották fel: „Omnes scientiae, cum primis autem philosophia ancillare debent theologiae”. Nincs, és nem lehetett a rajtunk por szem halandókon könyörült egeknek becsesb ajándéka, mint a menyből leküldött keresztény vallás, – de jól meg kell attol a bár melly felekezet által is itt e földön irott Theologiát különböztetni, mellyet oskolákban tanitanak. Egy Protestans tudós Philosophia professor* inauguralis beszédében azt mondotta (és szavát szentül meg is tartotta) hogy a philosophiát igen is úgy fogja tanitani, hogy az szolgálója lesz a Theologiának de úgy, hogy a philosophia mint szolgálló, a Theologiának mint asszonyának nem utánna megy, hanem a lámpást viszi előtte!!
Descartes-ot Augustinus keresztény platonizmusával egészítette ki. († 1715.)
Az „Értekezés az emberi ismeret alapelveiről” szerzője († 1753) cloyne-i püspök volt.
Rozgonyi Sárospatakon (Rozgonyi József († 1823) 1797-ben lett a filozófia professzora a sárospataki főiskolán.)
Mind ezekhez képest, minthogy a szüléknek gyermekeik nevelhetésbeli jusa a természet könyvébe van irva, ezen szülői privilegium magát a világ teremtése idejétől dátálja, s ama jus oly szent hogy annak gyakorlását semminemü Zoll és Mauth lineákkal feltartóztatni nem lehet, – én e részben is a Statusok első izenete mellett maradok.
PRÓNAY ezekhez azt adja: felelni kell azon ellenvetésére a főRRnek, hogy a protestans oskolákban a tudományok különböző lélekből miveltetnek. Nyilvánosak az examenek, itt Posonban is kiki meggyőződhetik, oly lélekkel miveltetnek e, melly a Status czéljával ellenkeznék? – Egyébiránt is ha protestans atya papista oskolában neveltetheti gyermekeit, meg nem foghatni, mi törvény szerint lehet a viszonyosságot eltiltatni. – De végtére kedves maximájok a főRRnek, hogy mit a törvény nem tilt, azt tenni szabad, már pedig nincs törvény melly tiltaná, hogy Catholicus ifiu protestans oskolákban nem neveltethetik.
Ugy ezen, mint a recopulatiót tárgyazta pontra nézve a RR öszehangzó felkiáltás által, előbbi értelmök mellet maradnak.
A következett pontra nézve, melly vegyes házasságoknak asztaltol s ágytol örökre lett elválasztása esetében, a protestans félnek más házasságra léphetést enged,
ANDRÁSSY (Esztergom) azt mondá, hogy itt az iránt támad aggodalom, hogy ez dogmába ütközik, ezen kétséget a catholicusok magok között el nem oszlathatják, van az Anyaszentegyháznak főpapja, szükség, hogy valamint Saxoniában, úgy itt is minden ilyes dogma kérdése concordatum által határoztassék el.*
A XIX. sz. első felében a római kúria több német állammal kötött konkordátumot, Szászországgal azonban nem. Az említett konkordátumok azonban más kérdésekről szólnak, mint a felszólalásból gondolni lehetne.
BÖTHY: Hát hová lesz az Apostolicus Rex?
B. PRÉNYI: Lehetetlen megnyúgodnom hogy törvényhozói független hatalmunkba még egy idegen hatalomnak is befolyása legyen. Inkább azt mondom Mátyás királlyal: Nosse autem debet pontifex, Nos Crucem duplicatum potius triplicaturas s a t.*
A kettős keresztnak hármassá változtatásáról szóló fenyegetést Mátyásnak a bíbornoki collegiumhoz intézett 1480-i levele tartalmazza. (Fraknói V.: Mátyás király levelei. Budapest, 1895. II. k. 47. l.)
LONOVICS: A Concordatumra nézve szintén meg nem egyezhet Andrássyval. A Pápa nem ura a dogmának, hanem csak az egyház feje, s nem a dogma, hanem csak a Fejedelem jusa circa sacra lehet a concordatum tárgya, mi után pedig a házasság kötele dogma szerint feloldozhatlan, ezzel még a Pápa sem dispensálhat. Egyébiránt a reversalisokat ezért mondják a RR törvénytelennek, mivel nincs bennök viszonyosság, hogy lehet tehát az elválásra nézve olyas törvényt hozni, mely csak egyik félnek ád szabadságot, a másikat ellenben megszoritja? Semmi sem lesz alkalmatosb a vegyes házasságokat gátolni, mint ezen rendelés, – ő nem is hiszi hogy csak egy pápista leány is akadjon ki oly kötésre álljon, mely őtet örökre leköti, férjét pedig csak addig, mig indulatja készteti. – Erre
JÁRMY (ki egyébiránt előbb egy pontban azt kivánta hogy a Catholicus Clerus a protestansok dolgaibani minden béfolyásbol ki zárassék) azt feleli, hogy itt nincs czélban oly törvényt hozni, mely a Papista fél szabadságát megszoritsa, ezen megszoritást reá nézve vallása szülte, s nem ezen törvény, mely csak azt biztositja hogy a protestans fél élhessen azon szabadsággal, mellyet néki vallása enged.
SISKOVICS pedig a főRRnek ellenvetéseit, t. i., hogy a biróság meggyőződése elleni itélet hozására nem kénszeritethetik, sem az itélet a biró értelmén túl ki nem terjeszthetik, akép czáfolja: hogy a biró nem annyira ön meggyőződését, mint a kérdéses eset bizonyitására felhozott próbákat, s azoknak a törvény szabásaira alkalmaztatását köteles szem előtt tartani, a kiterjesztés pedig nem lesz önkényes, mihelyt törvény fogja parancsolni. A felek kötelezései közötti egyenlőségtől vett okoskodásra végre azt feleli: hogy ő az egyenlőséget abban keresi, hogy minden vallásnak elvei egyiránt tiszteltessenek.
Ez iránt is meg maradván az előbbi végzés, – Horváth Országra nézve leginkább ROHONCZY fejté ki a tárgyat, hogy t. i. már 1830-ban a főRR e tárgyban oly választ adtak, mellyből a szeretet tündöklött s csak azért kivánták ezen dietára halasztani, mivel ugy vélték hogy becséből vesztene a rendelés, ha dieta végén rögtön, Horvát Ország kihalgatása nélkül eldöntetnék.* Okát keresvén annak, hogy miért ragaszkodik most a Clerus oly erősen a 26-ik czikelyhez, melynek alkotását ellenmondással illette, azt ott találja, hogy látván a felvilágosodott század továbra irányzatát, non plus ultrát kiván felállitani. A Horváth Országi municipalitást biztositó törvény későbbi mint a pacificatiók, s kérdi lehet e ezeknek ellenére municipalis kiváltságot engedni? vagy megfér a társaságos és polgári viszonyossággal, hogy a magyarok kevesb jusal birjanak Horváthországban mint viszont. Vagy erősebb korlátnak vannak e a protestánsok alája vetve, mint a millyenek voltak a nem egyesült ó hitüekre nézve azon korlátok, mellyeket az ezeknek polgári jusokat engedő törvény lerontott ama kifejezésével: sublatis quibusvis in contrarium latis legibus.* – Végre az 1630: 32. törvényre hivatkozva* emlékezteti Horvát országot, hogy valamint a Banalis authoritás helyre állitását a pacificatión épült Ferdinandeum Diploma VII. pontjának* köszöni, úgy itt is emelkedjék fel magasb érzésre s fontolja meg, hogy: vis unita fortior.
A főrendek válasza: az 1830-i országgvűlés Irásai, 510. l.
1791. évi 27. tc.: sublatis in contrarium sancitis legibus.
Az utalás téves, „De banali authoritate in integram restituenda” a 25. articulus szól.
1622. évi 2. tc. 7. conditio.
BUSÁN kinyilatkoztatja hogy kezei kötve lévén, ezen felhivásnak meg nem felelhet. – LONOVICS pedig a Clerusnak 1791-ki protestatiójára nézve azt feleli, hogy protestált, mivel azt hitte, és méltán hogy a 26-ik czikely némellyekben a pacificatiokon túl terjed, egyébiránt küzdeni valamely törvény ellen mig meghozatik, s engedelmeskedni ha meghozatott, a jó polgár kötelességével igen öszefér.
A talált gyermekeknek neveltetésök iránt is philantropiai szempontbol annyival inkáb az előbbi végzés mellet maradván a RR, mivel országos ülésben több jurisdictiók már a zsidóknak is polgári jusokat adatni kivántak,* – következék végre a főRendek izenetének végső pontja, mellyben kijelentik, „hogy alkotványunk elvei szerint az egész ország csak az országosan egybegyült négy Rendek által ábrázoltatván, az ország köz kivánságának csak azt lehet állitani, a mi ezen országos gyülekezetek által kijelentetik, s igy a mit a RR a képviselői helyheztetés, ország köz kivánsága, és törvény hatóságok utasitásai eránt emlitenek, a főRR mindazoknak az emlitett alkotmánybeli elveken túlható értelmet soha sem engedhetnek, hanem vélekedésöket, s határozásaikat valamint addig, ugy jövendöben is csak a hazai alkotmány tiszta értelméhez fogják alkalmaztatni, s ily biztos utat követvén ügyöket nyúgottan akár a Fejedelem, akár az egész mivelt világ, a Haza, a köz vélemény és a legkésőbb maradék megbirálására bocsájtják.”
Az április 11-i országos ülésben Császár, Temes követe kívánta a türelmi adó eltörlését és a zsidók egyenjogúsítását (297. l.); a június 11-i országos ülésben pedig Dubraviczky, Pest megye követe emelt szót a zsidók érdekében. (456. l.)
Erre nézve ily formán szóllott
BALOGH: A főRR rosz néven veszik, hogy a RR ez ügybeli határozásaikat a nemzet köz akarattyának állitják, – de könnyü a felelet, kétséget nem szenved, hogy az initiativa jusa a Rendeknél van, s a mit a RR initiálnak, azt vagy utasitásikbol, vagy a megyékben uralkodó szellemhez alkalmazott meggyőződésükböl meritik, és igy a melly Rend initiál, az a Nemzet köz akaratját is jelenti ki, annyival inkáb: mivel magok a főRR s a velünk most annyira ellenkező Egyházi Rend is, a képviselők választásában, s utasitások adásában nem csekély befolyással vannak.
Hajdan a törvényhozó hatalom tagjai fejenként jelentek meg ez országgyülésén, s a voxok fejenként számitottak, később tehát midőn a nemesség szaporodása miatt sem a Rákos mezején, sem három Hársfa alatt nem lehetvén többé gyülést tartani, ez palotákba szoritatott s a nemesség magának képviselőket választott, nem lehetett az ország szándéka hogy egyes mágnásnak annyi voxa legyen, mint néhány ezer nemességü vármegyének, e szerint számolva könnyü átlátni, hol van, az országunk egyik igen tudákos nagyja szerint két teremben is csak egy táblát képző országrendeinek többsége, – s lehetetlen lévén a fejenként egyesülés, a többség jelenti ki az ország kivánságát, – és igy a mit a RR e tárgyban kivánnak, a nemzet köz kivánsága.
Hogy a felségnek bizonyos korlátok közé szoritott vetója legyen, azt a királyi székek fenmaradására kigondolt szükséges politicai mesterfogásnak lenni elösmerem, de hogy néhány mágnás, és püspök az ország köz kivánságát akadályoztassa, ezt oly veszélyes oligarchiának látom, hogy nem csak mint magyar, édes hazámbol, de cosmopoliticai nézetből az egész világbol gyökeressen kiirtani szeretném. Én részemről a Haza kivánsága elleni törekedést, az oligarchia után való kapkodást, a hazához tartozó hüséggel öszeegyeztetní nem tudom.
Igaz lévén hogy Nemzetünk az országosan egybegyült 4 Rendek által ábrázoltatik, tekintsük meg ezen 4 Rendeknek e jelen tárgybeli állását: Az Egyházi Rend a 26-ik czikely fölötti értekezésben, vóltakép voxal sem birhatna, – ellenmondása mellet is meg lehetett azon törvény czikelyt alkotni, annyival inkáb meg lehet tehát az annak ellenére be csúszott visza éléseket orvosolni, vagy azt a haza boldogsága kivánati szerint némely részben meg is változtatni. A mi a mágnásokat illeti, diaetánk coordinálva nem lévén, megvallom igazán nem tudnám azon idomzatot feltalálni, melly szerint a mágnások voxait ösze számitni lehetne. Egy regalista mágnásnak, ki értelmi tehetségben akár melyik ország nagyjával meg mérkőzhetik, annyi voxa legyen e, mint egy ország nagyjának? mind ez zavarban van, de annyi bizonyos, hogyha minden mágnás fejenként voxolna, a többség úgy hiszem a RR kivánságával egyesülne. Csak azon egyet lehet sajnállani, a mit ez alkalommal el nem halgathatok, hogy az egész Haza által igen tisztelt ama Mágnás Unak, kik eleintén a tárgy iránt oly nagy, s lelkes részvéttel valának, most már nem tudom mi okon? a tanácskozásokbol magokat majdan egészen visza vonták. A Vármegyék követeiről szóllanom nem szükség, ha valahol, e tárgyban mutatta ki magát az itt oly fényesen tündökölhető moralis erő, itt a nevezetes többség annyi próbák és kisértések után is álhatatosan megmaradott s méltán reméllem hogy meg is marad. Végre a királyi városokat a mi illeti, a mint egy részről lehet sajnállani, hogy dietánk, coordinálva nem lévén, oly sok jeles, s az értelmi tehetségben naponként inkáb nevekedő polgártársaink voksa tisztában nincsen, a miért is ők méltán el keseredvén a tanácskozásokbani részvéttől magokat szerényen viszatartóztatják, úgy más részről éppen az emlitett értelmiség nevekedése engemet azon hiedelemmel biztat, hogy a vallás tárgyában, és mind azokban, mellyek ugyan csak az értelmi kifejlésnek következményei, félre tévén minden mellékes tekintetet, meggyőzvén minden bár szivöket méltán gyötrő érzelgést, velünk barátságosan kezet fognak. – Ez lévén az országos Rendek állása, lehet e kételkedni, hogy a vallásbeli sérelmek felterjesztése a töbség, s igy a nemzet köz akarattya légyen?
A FőRR ügyöket a Fejedelem, mivelt világ, Haza, köz vélemény, s a késő maradék megbirálására bocsájtják, de talán mielőtt ezek által végső itélet hozattatnék, jobb lenne velünk e dubio litis eventu megegyezni. Hivatkoznak a fejedelem megbirálására; s még is a felterjesztést akadályoztatják és igy a mi eránt reá hivatkoznak, azt megbirálására bocsájtani nem akarják. A mivelt világot a mi illeti, meg vallom félek, vagy is inkáb örülök, hogy ezen biró előtt a főRR ügye in merito egészen condescendál. A Juliusi Franczia revolutio, s más politicai fejlemények után, megszünvén a vérengző kardcsörgések, a principiumok egymás ellen háborút inditottak, a liberalismus küzd az absolutismus ellen, s a mivelt világ is e szerint két felé szakad. Ha az absolutismust pártoló mivelt világra hivatkoznak, ettől kedvező itéletet nyerhetnek; de ha a liberalismus biróságára hivatkoznak, félek a nem kedvező itéleten felül, még a per kölcségeiben, és in intermedio tempore perceptis fructibus is lemarasztatnak. – A nyereség reménye csekély, a veszteség félelme nagy – jobb vólna kegyesebb biróra hivatkozni. A Haza itéletére való hivatkozást azon korlátlan bölcseséggel, mellyel mi utasitásaink által le bilincselve lévén nem, de ők bizvást élhetnek megegyezteni nem tudom, – már megmutattam, hogy kivánságunk a haza köz kivánsága, ez tehát részünkre interessatus biró, mely őket már előre kárhoztatja. A köz véleményre való hivatkozás nagy bátorság, s annyit tesz mint magát az ellenség nagy lelküségére bizni!! de gondolják meg a főRR, hogy a közvélemény nem nagy lelkü, hanem igaz biró, mely magát sem fény, sem méltóság, sem hivatal, sem kereszt által megvesztegettetni nem engedi, s ha ezt jól meggondolják, talán veszteni fognak bátorságukbol. Végre mit fog itélni a maradék? azt a jövendő fogja meg mutatni s az, mellyik lesz győztes ama két principiumok közül, és az, valjon a főRR maradéki követni fogják e attyok példáját, végtére az, kit halgat meg az ég, azt e ki minden embert úgy ezen mint a más világon boldognak lenni kiván, vagy azt ki ön szerencséjének teljes mértékben magát elbizván, mások boldogságárol el felejtkezik. – Én előbbi elveinknél maradok.
KÖLCSEY diplomaticai fejtegetéssel magyarázván a hazánkbeli törvényhozás typusát s hogy a nemes midőn követet küldött maga helyett, előbb gyakorlott személyes voxának constitutionalis jusárol le nem mondott; ezen adatoknak nyomában az utasitásokat nem másnak mint a személyes voxolás surrogatumának tekinti. – Igy
NICZKY JÁNOS is nem ösmér törvényt, melly innen a nemeseket eltiltaná, de olyat ösmér, mely szegénsége miatt fel oldozza a személyes jelenlét terhétől. Már Verbőczy is meg irja hogy törvény csak az, mire a populus azt mondja hogy placet,* s valamint Verbőczyben, ugy az 1608-ki l. czikelyben is bár ekkor már követeket küldött a nemesség, ezen populus ezen Status Regni, nem úgy magyaráztatik hogy Praelati Barones et Nobilium repraesentantes hanem igy: Nobiles,* Azomban ezen elveket röviden megérintetni kivánja ugyan, de azoknak jus publicumi bő feszegetésébe ez úttal ereszkedni nem akar.
Hármaskönyv. II. rész. 4. cím. 3. §.
Regni Hungariae status et ordines ex quatuor conditionis regnicolis, nempe praelatis, baronibus seu magnatibus, nobilibus et liberis civitatibus constent. (1608. koronázás utáni l. tc. 2. §.)
BÖTHY: Azt tartja, darázs fészekbe szúrták kezöket hivatkozásaikkal a főRR, a mi reájok nézve kedves fordúlatot nem vehet. 14 püspök, és 14 fő ispán az, kik a nemzet köz akaratját hátráltatják. Bihar utasitásba adta hogy meg kell a főRR tábláját szüntetni, a Szónok járatlan lévén meg nem foghatta, mi alap indithatta küldőit a fen álló szerkezet megrenditésére, de későb megjelenvén itt, maga tapasztalta azon tömérdek akadályt, mellyet a főRR táblája a nemzeti jusok gyakorlásának, a köz jó előmozditásának ellene feszit, s reménli, ezen akadályok tapasztalása inditani fogja a Karokat és RRket, hogy annak idejében segitségről gondoskodjanak. A főRR a közvélemény, és liberalitás ellen keltek harczra, – nagy merézség! A mostani század Prometheusa, a ki St. Helenán adá ki lelkét, meg vallá, hogy nem a Sz[ent] Szövetség fegyverei, nem a muszka hideg, hanem a köz vélemény hatalma tépte le fejéről a koronát. Ha ezen példátlan nagyságú hős is alája vettetve érezte magát a köz véleménynek, ezen harczbol a főRR bizonnyal diadalmasan ki nem léphetnek.
PÁZMÁNDY: Azon általános mondásra, hogy a 4 Status ábrázolja a nemzetet, szintén szükségesnek tartja a feleletet, nehogy innen Curiatus voxokat következtessenek egy egy Statusra. A főRR táblája magán kivül senkit sem ábrázol, s constitutiónk szerint nem egyéb, mint a meditatiónak egy stadiuma. A követnek ellenben annyi szava, annyi kivánsága van, a mennyi küldőinek, ez a voxok nyomosságának barometruma.
B. PRÉNYI: Ha nem szégyenelnék meg vallani a főRR, hogy több jusok nincs, mint a legszegényebb nemesnek, sokkal nagyob dicsőségben feljebb-valóknak képzelik. Nem tartozik ugyan ide, jó volna e ha azok ábrázolnák az országot, kik a kormány által választatnak, s igy a kormány emberei, az sem tartozik ide, megelégedne e az ország azoknak képviseletével, kik bizodalmát nem birják, s nem is birhatják; de az csak ugyan ide tartozik hogy mig constitutiónk igy áll, a mint áll, annak a nemesség talpköve, ennek sorában pedig a leghatalmasb, és legszegényeb jusai közt különbség nincs.
BEZERÉDY: Én azt tartom, akár a köz kivánság kifejlődésének, akár kifejeztetésének biztositását tekintsük, representativ rendszerben jó, czélirányos, és tanácsosb országgyülési utasitásokkal ruházni fel a képviselőket; azt tartom továbbá hogy hol a megyebeli, vagy is departamentalis alkotvány oly kifejlődésre jutott, mint a melly Magyar országban divatoz, s a milyre más Nemzetek törekesznek, ott a dolog természetében fekszik, hogy a választók gyülései, mellyek mindenféle köz dolgokrol végeznek, ország gyülési követjeiknek utasitásokat is adjanak, azt tartom végre hogy az oly nemzet, mellynél departamentalis rendszer s ennek következésében a kötelező instructiók is divatoznak, caeteris paribus a representativ Systema tökéletesedésének felsőbb lépcsőjén áll, mint más. – Akár hogy gondolkodjék azonban mindezekről valaki, anyi bizonyos hogy nálunk most az országgyülési utasitások kötelező erővel adatnak, s birnak, erre argumentumok nem kellenek. De azt örömmel szemlélem, hogy a főRR a köz kivánságrol szóllanak, s a haza köz véleményét hivják fel birónak: Szükség azonban meg vizsgálni, mikép nyilatkozik a köz kivánság? Valjon divatoz e hazánkban a sajtó, úgy hogy a köz kivánság megállapodását eszközölné s kifejezné? tetleg valóban nem. Vannak e népgyüléseink, mint ama hatalmas szigetben? – nincsenek, mi van tehát? egyetlen egy módja van hazánkban a köz vélemény nyilatkozásának, úgy mint: a törvény hatóságok utasitásai. Ezekben vonul össze az egész publicitás, és köz szózat hatalma, melly a dolog természete szerint a nép azon osztályainak ügyét is fel fogja, mellyek közvetlen befolyással nem birnak, és igy ezekben minden érdek habár némely részben csak közvetve, s töbféle öszekapcsoltatás, és viszonhatás szerint is erősben, gyengébben, csak ugyan representáltatik. Ezt hozza magával a publicitás természete, melly mint a világosság közre terjed, de példák is bizonyitják, ha tehát a törvény hozó méltán figyelmez a köz kivánságra, ez pedig hazánk körülményei szerint csak a törvény hatóságok utasitásaiban nyilatkozhatik, lehet bizodalmunk hogy a fen forgó tárgyban melly mellet a köz kivánságon kivül, a legerősb okok is állanak, a főRR elfogadják, a mire őket kérjük, s jó Fejedelmünk is bölcsessége szerint attol helyben hagyását megtagadni nem fogja.
DEÁK: Emlékezetbe hozza hogy a RR már 1827-ben is midőn az adórol volt szó, ki mondották, hogy ők a közvéleménynek tolmácsai. Egyébiránt szomorú helyzetben volna a közkivánság, ha azt oly tábla jelentené ki, melly még számjára nézve sem bizonyos, s naponként változik, most nevezetesen kisebb felénél, mint lennie kellene, és sokkal kisebb mint dieta elején vólt, ebből az következnék, hogy vagy azon mindég jelenlévő néhány személyekre szorúl a közvélemény, vagy a szerint változik, a mint a tagoknak száma változik.
ROHONCZY: A FőRR jelen izenetében, midőn azt mondják, hogy a K és RR állitásainak az alkotványos elveken túl ható értelmet „nem engedhetnek”, következését látja azon veto elvének, mellyet 1827-ben az utolsó előtti elegyes ülésben felállitottak, s mellyet akkoron leginkább a Trenchini követ (Marczibányi) erős hazafi lélekkel megtámadott. Ez ben foglaltatik a jegyző könyvben,* hasonló feleletet lát most szükségesnek, valamint annak is megirását, hogy a Statusok egyetértésre szóllitják fel a főRRket, de tőlök függésben nincsenek, s azt egyátaljában el nem ösmerik, hogy a FőRR valamit „megengedhessenek”.
Az 1825/7-i országgyűlés Jegyzőkönyve, VI. k. 505. s köv. l.
Szóllottak még az előadottakkal hasonló értelemben Dubraviczky (mint már a reversalisok tárgyában magát az utasitások iránt kifejezte), Dókus, Marczibányi, Clauzál, Prónay, Szalopek – különösen Marczibányi és Prónay az istructiók iránt nem kivánnak szóllani, mert a mi e tárgyban a másik táblán mondatott, bár ki mondta légyen is, csak magános vélemény gyanánt mondotta, naplókönyvben nem foglaltatik, diplomatice a RR előtt tudva nincs, és igy feleletet sem kiván. – Abban azomban minnyájan megegyeztek, hogy az itt fejtegetett tekintetekből felelni kell ugyan, de mélyen nem kell a juris publici kérdések feszegetésébe ereszkedni. – És ez lőn a határozás, melynek következésében Desöffy fel tévén s Junius 28-án dictaturára bocsájtatás végett felolvasván a vallás tárgybeli 6-ik izenetet,* – a 29-ki és 30-ki szünet után
Végső fogalmazásban: Iratok, I. k. 248. s köv. l.
