a) 1833 július 22, 23, 24 Kerületi ülés. Tárgy: A telek haszonélvezetének eladásakor a földesúrnak fizetendő taxa kérdése.
a)
1833 július 22, 23, 24
Kerületi ülés.
Tárgy: A telek haszonélvezetének eladásakor a földesúrnak fizetendő taxa kérdése.
1833 július 22, 23, 24
Kerületi ülés.
Tárgy: A telek haszonélvezetének eladásakor a földesúrnak fizetendő taxa kérdése.
Julius 22-én előbb Széll és Brezovay előlülésök alatt kerületi ülés tartatott a telek haszonélvezetének eladása alkalmával, a földes urnak fizettetni rendelt 1/60 résznek bővebb meghatározása kérdésében. Azon vélemény hogy az épületek, s a telek haszonvétele árának elkülönözése magokra a jobbágyokra bizassék, valamint az is hogy a telkek osztályoztassanak, s az 500 ftig eladottaktol a summának 1/60 része, 500-tol 1000-ig egyszázad része, s ezen felül egy százötvened része fizettessék, el nem fogadtatott, mivel az első önkényre s a földes ur kijátszására nyujt alkalmat, a második pedig ellenkezik a végzéssel, melly minden esetben a hatvanad rész kolcsát megtartani rendeli. – Igy az sem fogadtatott el, hogy ha az ujabb eladás alkalmával a vevő magát az 1/60 rész fizetésével szerfelett terheltetve érzi, s meg tudja bizonyitani, hogy az első eladás óta a telket javitotta, csak az első vételsummának fizesse 60-ad részét. – Végre az sem fogadtatott el, hogy az alkuvók magok közt álapitsák meg ezen taxát, ha meg elégszik a földes ur jó, ha meg nem elégszik jusa legyen a helység előljárói által a telek haszonvételét és nem az épületeket megbecsültetni. – Ezen inditványok közül az elsőt ANDRÁSY, a 2-ikat PÁZMÁNDY, a 3-ikat GR. ANDRÁSSY, a 4-iket CLAUZÁL tette vólt. Legtöbb helybenhagyást látszottak nyerni a VITÉZ és DÓKUS inditványai, – az első böcsüt javallott, amit BEZERÉDY azon szempontból, hogy kölcséges ne legyen, az önkényt kizárja és szorgalmat ne gátolja, ugy módositott, hogy nem az épületeket, hanem a telek haszonvételét kell becsűlni, a minek egyébiránt is ára szokott szakadni. – DÓKUS ellenben azt javallotta: határoztassék általánosan egy maximum, a meddig t. i. a 60-ad rész és azon felül semmi sem fizettessék. Voxok többségével ezen utolsó vélemény fogadtatott el, – és Julius 23-án a vóltak előlülése alatt tartatott kerületi ülésben BALOGH inditványa következésében ezen maximum egy egész telekre nézve 600 ftra határoztatott, a fél és kisebb telkekre arányos idomban, lefelé, egy zsellér házhelyet pedig 1/60 rész telekhez hasonlitván. Ezen summáig tehát az eladási summának 1/60 része, azon felül pedig semmi sem fog a földes urnak (béjegyzés és nem laudemium fejében) fizettetni. Julius 24-én pedig ezen végzésnek szerkeztetése kerületi ülésben megrostáltatott, és Julius 25-én országos ülésben bémutattatván, ámbár RUDICS azon ellenvetést tette hogy az egész, fél s a t. telekkénti különböztetés az egész országra nem alkalmazható, mivel p. o. a Tiszai koronai kerület urbarialis ugyan, de telek mennyiségre nincsen elkülönözve, VITÉZ pedig a szerkesztetést ellenkezésben látta lenni az országos végzéssel, melly által nem csak egy bizonyos summáig, hanem általánosan volt, nem az épületek, hanem a telek haszonélvezete árának 60-ik része határozva. A PERSONALIS ellenben nem látott ellenkezést, minthogy az iránt kellett a RRnek kerületi ülésökben tanácskozni, hogy ezen taxa szerfelett sokra ne menjen, melly czélra a maximum igen alkalmatos határozás.* – A kerületi szerkeztetés tehát helyben hagyatott.*
Jegyzőkönyv, II. k. 314. s köv. l.
A határozat értelmében az eredeti javaslat olymódon bővült, hogy a 8. § b. pontjába a „dependere debebit” szavakhoz (Iratok, I. k, 263. l.) pótlólag hozzáfűzték: ea tamen lege ne taxa haec respectu venditionis usufructuationis unius integrae sessionis summam 10 florenorum et sic a minoris constitutivi venditione a proportione unquam superet; reflexe vero ad venditionem fundorum inquilinalium titulo hoc semper una decima sexta praeexpositae 10 florenorum taxae dependatur. (Jegyzőkönyv, II. k. 314. l.)
