b) 1833 július 22, 23 Országos ülés. Tárgy: Az Urbarium I. tc. 9., 10., 11. és 12. §-a. A szabad adásvevést korlátozó esetek.
b)
1833 július 22, 23
Országos ülés.
Tárgy: Az Urbarium I. tc. 9., 10., 11. és 12. §-a. A szabad adásvevést korlátozó esetek.
1833 július 22, 23
Országos ülés.
Tárgy: Az Urbarium I. tc. 9., 10., 11. és 12. §-a. A szabad adásvevést korlátozó esetek.
Julius 22-én (66-ik) országos ülés a KK és RR nél. Olvastaték az Urb[arium] 1-ő t. cz. 9-ik (most már 8-ik) §-ussának bévezetése és a) pontja: t. i. hogy a földes urakat és községeket illető urbéri rendbeszedési jog (jus regulationis) fenmarad, minél fogva a) az ilyes adás vevések a határöszesitésnek akadályul nem lesznek.*
Iratok, I. k. 263. l.
Ezen kerületi szerkeztetés abban különbözik az országos szerkeztetéstől, hogy ezen utolsó csak a földes uraknak, a községeket kirekesztőleg tulajdonitja az urbéri rendbeszedés jusát.*
„salvo iure regulationis dominis terrestribus competente”. (Proiectum, 2. l.)
BÖTHY, K. HORVÁTH, MAJTHÉNYI L., PÉCHY, B. PRÉNYI bizonyos határ időt kivántak szabatni,* melly alatt a regulatiók az egész országban szükségeskép végre hajtassanak, annak utánna pedig az egyszer megtörtént regulatio többé fel ne bontathassék, – sőt SISKOVICS az elmulasztás esetében tiszti ügyész felperessége alatt kivánta az öszesitést eszközöltetni, az elmulasztó földes urat pedig büntetés alá is vétetni.
Három, hat, tíz évet.
VITÉZ a dolog természete ellen valónak látja, hogy ahol se úr, se jobbágy nem kivánja a regulatiót, akaratlan kelletlen kölcséges perre kénszeritessék a földes ur.
A PERSONALIS ezen kérdést a VII-ik t. czikelyre t. i. a regulatarius perek rendszeres pertractatiójára tartozandónak vélte, itt csak arrol van szó, hogy a megengedett szabad adás vevés a regulatiónak akadálya nem lehet.
NAGY PÁL: nem akarja regulatióra kénszeriteni a földes urat, eddig ahol a földes ur regulázta a határt, mindég ő nyert, a szegény jobbágy soha sem boldogult, – a VII. t. czikelyben elegendő ellátás van mindkét részre téve és igy a Personalissal egyet ért.
RUTKAY és RUDICS a község actoratusát a szerkeztetésből kihagyatni kivánják. – MARCZIBÁNYI, ASZTALOS és NICZKY (Vas) nem akarván a VII. t. cz. rendelkezését meg előzni, sem a földes úr, sem a község megemlitését nem látták szükségesnek, elegendőnek vélvén ennyit „salvo jure regulationis” igy mindazokat biztositva látván, kiket a törvény ezen jusal felruház.
A többség felkiáltás által a kerületi szerkeztetés mellett maradott. – Következék
a 9-ik cz[ikkely] b) pontja t. i. hogy ha az eladás által másra szált telek a törvényes mértéket felül haladná, regulatio alkalmával a felesleges mennyiséget a jobbágy nem kivánhatja, viszont a hijány vagy kipótoltatik, vagy a tartozások leszállitatnak.
c) hasonloul a legelő elkülönözését sem fogja ezen szabad adás vevés akadályozhatni.
Mind a két pont felkiáltás által jóváhagyatott.
10-ik §. (most 9-ik) a jobbágy telkek külső illetőségeit a belsőktől elszakitani, vagy a 2-ik t. cz. 4-ik §-ban kitett mennyiségen (1/4 telken) alól szétdarabolni nem lehet.
Az Országos Küldötség szerkesztetésében a dismembratio mennyisége nincs megszabva, ellenben általánosan az van mondva: hogy a telket a földes ur megegyezése nélkül szétdarabolni nem lehet.*
„citra consensum dominii”. (Modificationes, 2. l.)
PERSONALIS: Az országos szerkesztetést védelmezi, mert a haszon vételnek eladhatása mellett is fel maradván a jobbágyi adózások iránti kötelék, az ur jóvá hagyását a szétdarabolásbol kizárni nem lehet, a kerületi szerkeztetés pedig azt elmellőzni látszatik.
Egy rész a földes úri jóváhagyást szükségesnek vélte ugyan, de a szétdarabolást 1/4 telekre szoritani nem akarta, – SISKOVICS, MARKOVICS (Krasso), PLATHY a szétdarabolást 1/4 részig a földes uri megegyezés nélkül is, azonban megegyezés mellet 1/4 részen alól is megengedtetni, – CSEPCSÁNYI pedig megyéjének* azon divatját, melly szerint az, a kinek háza van, az extravillanumot darabonként is szabadon veszi, feltartatni kivánták.
Békés megye.
DEÁK: Akkor tettünk volna jót a jobbággyal, ha hold számra is megengedjük az eladást, de tiltván ezt a jobbágyi adózások viszonya s azért csak 1/4 telekre határoztatván, hogy eddig is szükséges legyen az úr engedelme meg nem egyezhetem. A kinek jusa, van engedelmet adni van jusa megtagadni is, s igy szerfelett megszoritanók az elhatározott szabad adás-vevést. Történjék bár az igazságos elosztás a földes úr béfolyásával, de engedelmére szükség ne legyen.
PALÓCZY: Ha hogy az elszakitás és szétdarabolás promiscue megengedtetik, soha sem lesz az adózó nép fundusa evidentiában, s csak határvillongásokra és arányositás esetében ezer zavarra nyittatik alkalom.
VITÉZ: Vegyék figyelembe a RR a felső vidékeket, ott ha csak 1/4 részekre oszlanak is a telkek, éhen hal a nép, hogy fog marhát tartani, kivált ha elkülönöztetik a legelő? urat, vármegyét szolgálni? adót fizetni?
MARCZIBÁNYI: Sőt ha Trenchinben 1/4 részen alól nem lehetne a telkeket szétdarabolni, 300.000 ember helyet 100 ezer alig lakhatná, és előbb 176, most 139 portát nem fizethetne. – KOCSI-HORVÁTH a szerfeletti eldarabolás mellett felforgó tüzi veszélytőli félelmet emlitésbe hozza.
BALOGH: Ha lehet egy zsellérnek, egy mesterembernek fundusát evidentiában tartani, egy dismembrált telket is lehet. Egyébiránt is ezen ellenvetést nem lehet ösze egyeztetni azzal, a mit sokan állitanak, hogy nincs nálunk contributionalis fundus. Nem kell földes úri engedelem, de ha mégis szükségesnek itélné azt a többség, akkor valamint az egész telek eladása iránt az uri jóváhagyás megtagadhatásának esetei ki vannak jelelve, ugy itt is hasonlót szükség tenni, különben a földes ur önkényének lesz a szabad adás vevés alája vetve. – Ezt
MADOCSÁNYI pártolta és sanctiot kivánt, különben ha szerfelett megszoritatik a dismembratio, a felső megyék lakosai kéntelenek lesznek kiköltözni. – Még DESEWFFY is ugy nyilatkozott, hogy minden oknélküli megszoritásnak ellensége. – Azonban a többség felkiáltás utján az országos redactiót fogadta el,* azon kérdés, hogy mennyire terjed a földes uri engedelem mellett is a szétdarabolás, a 2-ik art. 4-ik §-ára halasztatván.
A határozat értelmében a kerületi javaslatból (Iratok, I. k. 264. l.) kimaradt: „a következő czikkely 4-ik szakaszában ki tett mennyiségen alól” s helyébe került: „a földes uraságnak megegyezése nélkül”. (Jegyzőkönyv, II. k. 265. l.)
Julius 23-án (67-ik) országos ülés.
PÁZMÁNDY: Miután tegnap elhatároztatott, hogy engedelem nélkül a telket eldarabolni nem szabad, valamikép csak korlátot kell vonni az úr önkényének, külömben ha egy jobbágynak két fia van, azok közt telkét fel nem oszthatná, az adós ki 1/4 telkének eladásával egész adósságát kifizethetné, kéntelen lesz az egészt eladni és más szomoru következések fognak következni.
VITÉZ: E szerint itt is divatba jön a kerületi ülések szokása, melly szerint conclusum után a minoritás oly módokat keresgetett, mellyek a többség akaratját indirecte kiforgatták. Tisztelni kell a többség végzését nem pedig haszontalan időt veszteni.
BALOGH: Az inditvány nincs ellenére a végzésnek, mert az áll, hogy a földes úr engedelme megkivántatik, most következik azon kérdés: mily esetekben tagadhatja meg az ur ezen engedelmet?
GYERTYÁNFY: Jobb több időt tölteni, s jó törvényt hozni, mint sietni, de az önkénynek szabad mezőt engedni.
DEÁK: A mint mi tiszteljük a többség akaratját, ugy Abauj követje* is tisztelje minden egyes követnek azon jusát, hogy kérdést tegyen valjon ez, vagy amaz felvilágositás megegyez e, vagy ellenkezik a végzéssel?
Vitéz.
Felkiáltás által marad további vitatás nélkül a tegnapi végzés. Olvastatik a 11-ik (most 10-ik) §, melly azt rendeli: ne hogy számosb teleknek kevés kézbe jutásábol kár következzék, oly helységben, mellyben nincs több mint 40 telek csak egyet, 40-től 80-ig lévő helyen kettőt, hol 80-tól 120-ig megy a telek száma, ott hármat, hol pedig 120-at halad a telek száma, ott négyet és nem többet szabad egy vevőnek szerezni.*
Iratok, I. k. 264. l.
Az operatumban lévő Separatum Votum, mellyet 27 tag irtt alá, korlátlan kivánta az usufructuatio szabad vételét megengedni.*
Az első részletesen megindokolt különvéleményt az úrbéri albizottság tagja, Ragályi Tamás terjesztette elő, akihez Szmrecsányi János, ugyanazon bizottság tagja, csatlakozott. (Protocollum consessuum sub-deputationis regnicolaris in re urbariali exmissae. Pest, 1828. 44. s köv. l.) Az albizottság a kérdést 1828. febr. 21-i üléséből (u. o. 15. l.) a nádor és a plenum elé terjesztette. Itt a többség a korlátozás mellett döntött: amivel szemben huszonheten – köztük az albizottság elnöke, br. Eötvös Ignác s még öt mágnás, továbbá Ragályi, Szmrecsányi, Szentkirályi László, Bartal György – votum separatumban fejtették ki ellenkező véleményüket.
DUBRAVICZKY: Igazságtalannak látja, hogy a leghasznosb néposztálya vagyon szerezhetésben megszorítassék; elnyomattatik ez által az iparnak hatalmas ingere, veszit nemcsak a vevő, de veszit az eladó is, mert a vagyonosabb, s igy többet fizethető felekezet concurrentiája kizáratik, de veszit maga a földes ur is, mert az iparkodó jobbágyot akarja bár, el nem fogadhatja. Nem is áll azon ellenvetés, hogy egy kézbe igen sok szorúl össze; látjuk a hajdani hatalmas nemzetségek, osztályok, s más egyebek által mire jutottak, csak sequestrumok, majoratusok által lehetett őket feltartogatni, bizonyal tehát a jobbágyoknál sem okozhat kárt, ha egy két szorgalmas ember, egy két telekkel többet bir, egyébiránt is ezen képzelt egyenetlenség az első generatióban megváltozik.* Ezeknél s azon fontos okoknál fogva, mellyek a votum separatumban előterjesztetnek, korlátlan adás vevésre adja szavazatját.
„Egy generatio alig folik le, maradéki az osztályok által birtokaikban megfogynak.” (Jegyzőkönyv, II. k. 268. l.)
VÁSÁRHELYI szintén a Separatum votummal tart. A meg szoritás ellenkezik az ipar kifejlésével, a nemzeti jóléttel, az öszehalmosodás veszéllyét pedig maga a természet is megczáfolja.
BEZERÉDY: Ezekhez még azt adja, hogy különböző időkben különböző Status próbálta a Lex agrariát be hozni, mellynek egy neme lenne az is, ha a jobbágy megszoritatnék, hogy csak ennyi, s nem több telket szerezhessen, de sehol sem volt a próbának jó következése. Nem tanácsos tehát oly törvényt hozni, mellynek czéliránytalanságát a tapasztalás annyiszor megigazolta. De oly törvényt sem jó alkotni, melly tennen maga nyit utat a kijátszásra. Alább a kivételek sorában az foglaltatik, hogy adósság fejében a ki szabott mennyiségen felül is szabad jobbágy telket elfoglalni, könnyü lesz tehát kölcsön adni, s az adósnak telkét elfoglaltatni, már pedig minő törvény az, melly a kijátszásra, az erkölcstelenségre maga nyit alkalmat? – Végtére a „nicht viel regieren” principiumot, melly már authocratiákban is el van fogadva, kiváló constitutionalis országban mindenkép fel akarja tartani. Ha hogy a kormány mindenféle móddal béavatkozik a polgári magános életbe, majd végre azt is megszabja: minő ruhát szabad viselni, hány lovon járni, hány hold földet birni, ha magunk soha sem merjük ön tetteink jó vagy kártékony hatását megbirálni, vége lesz minden ön állásnak, vége a polgári szabadságnak.
BÖTHY: A polgári társaságban élő ember szivében két hatalmas ösztön rejtezik, a szabadságnak s jobb léte eszközlésének ösztöne, amarra még a bépólyázott gyermek is törekszik, erre minden nemzet iparkodik eggyes polgárjainak alkalmat nyujtani. Több ut vezet a magános és köz jólét gyarapodására; kereskedés, sajátsági tulajdon és vagyon szerezhetés. Az első bár törvény által biztositva látszassék is, a kormány zsibbasztó béfolyásával oly karba tétetett, hogy annak szerencsés sikerű virágzása messze kétes jövendőben rejtezik. A második hogy fog kiütni, még bizontalan. Előttünk van a harmadik, siessünk azt elfogadni. Hazánkban az ember kéznek még igen soká hija lesz, és igy nem lehet attol tartani, hogy kevesb kézbe szorulván a birtok, a többi élelem nélkül szükölködni fogna, ép az iparkodó ember tud munkát adni az emberi kéznek. Egyébiránt a Bánát nyilván bizonyitja, hogy a korlátlan szerezhetés oly ipar beli vetélkedést szül a jobbágyok között, hogy igen kevés példa van arra, hogy egy egy kezekbe számosabb telek szoruljon. De hiszen az Országos Deputatio maga is több kivételeket tett, több szabad rést nyitott, ha tehát ezen kivételek eseteiben nem tartott a következésektől, a közönséges engedelem miatt sem tarthatott. Tiltó törvénnyel fellépni kötelessége a Statusnak, de csak ott, hol veszedelem esete forog fenn, nem pedig ott, hol egyesek jóléte nő, s ez által a Status ereje nevekedik.
BALOGH: Meg nem foghatja, mi indithat reá hogy midőn a nemzetek egyesitett erővel előbbre iparkodnak, mi szoritó lépésekkel hátra felé menjünk. Törvényeinket eddiglen liberalitással vádolni nem lehetett, még sem volt tiltva, hogy egy jobbágy több telket használhasson. Sokan szeretik az adózó fundus evidentiáját emlegetmi, – ezen célt semmi sem képes inkább könnyiteni, mint az, ha több telek van egy személynek birtokában, ellenben a szerezhetés megszoritása, ugy az eladóra, mint a vevőre nézve a szabad adás vevés elveivel homlok egyenest ellenkezik, de magok a szerkeztetés által felállitott sok kivételek is azt mutatják, hogy nem állhat ezen szoritó törvény, mert igazsággal ellenkező és czéliránytalan törvény az, mellynek rendszabásában véghetetlen kivételekre van szükség. De ha már Lex agráriát akarunk behozni, ne a legszegényebb embertársaink szabadságának korlátozásán kezdjük azt, kezdjük a gazdag, a hatalmas dynastáknál, ezek lehetnek a Statusnak veszedelmesek, s ezek és nem a szegények ellen volt intézve Athénának ostracismusa. Valamint tehát a gazdagokra nézve kezet fognék, ugy mindenben csak a szegényt, mindenben csak a nép alsóbb osztályait korlátozni ellenkezik az embernek természetes jusaival.
HERTELENDY legszomorubb helyzetnek nevezé, midőn a szerzés nem csak korlátozva, de törvény által tiltva van. Az ipart nem gátolni de jutalmazni kellene. Hivatkozik megyéjének* divatjára s attol sem tart hogy sokakra nézve a korlátlan szerezhetés elszegényedést okozna, mert habár 10 telket vegyen is egy jobbágy, nem fogja maga mivelni, de keresetet fog számos kezeknek nyujtani, – egyébiránt is nem oly népes hazánk hogy még egyszer annyi népnek ne tudnánk földet adni.
Torontál megye.
BERNÁTH: Ha a redactioban azt látná, hogy a szegény emberből mindjárt gazdag lesz, hajlandó lenne minden embernek egyforma élés módját nyujtani, de ő azt hiszi, ha valakit korlátozunk, hogy vagyont ne szerezhessen, ez czélra nem vezet. Ellenben sem a tudománynak, sem bár melly iparnak is gátot vetni nem akar, s ugy hiszi ezen uton jobban célhoz ér.
Szóllottak még a Separatum votum mellett CLAUZÁL, CSEPCSÁNYI, CZINDERY, BOSÁNYI, SISKOVICS, ki a Stratus kötelességei közé számitá a szereztetésre módot nyujtani, SZALOPEK, ki az össze halmozással nem tart, mert az adás vevés mindég az érték és szükség idomjában áll, DESŐFFY, TORKOS, SZABÓ, ki ugy vélekedet, hogy a természetes szabadságot csak azon esetben lehet korlátozni, ha hogy azt a köz jó vagy egyesek jusai kivánják, ha káros következés tapasztaltatnék, kötelessége lesz a jövő törvényhozásnak azt elháritani, nem pedig előre szoritólag fellépni. – Továbbá a SZABAD KERÜLETEK s végre BENCSIK, a ki azon elvből indulván ki, hogy az usufructuatio mellet az uri tulajdon meghagyatott, a Földes ur pedig eddig adhatott egy jobbágynak a hány telket akart, az uri tulajdonnak ezen jusát korlátozni nem akarja, s a separatum votumra adja szavát.
Ennek ellenére, s a szerkeztetés mellett szóllott
DEÁK: Fontos okokat hallott a korlátlan szerezhetés mellet fel hozatni, mondották hogy a földes úr haszna is azt ohajtja, s hogy vannak a gazdálkodásnak oly ágai, mellyek több munkás kezeket kívánnak. De ő nem nézi a földes urat, hanem tekinti egyedül a szegényt. Ha igaz, hogy azon ország boldog, mellyben legkevesebb a szegény és nem az, mellyben legtöbb a gazdag, talán igazságtalan és káros alap az szerkezetünkben; hogy a föld birtoka 30.000* nemes familiára szoritatott; ezen igazságtalanságot enyhiti az hogy 300.000 telek az adófizető kéznek elvehetetlenül van által adva,* ha ezt kevesb kezek közzé szoritanók, csökkenne azon enyhités és az adó viselés is terhesebbé válnék. Azt mondják ugyan: az adó el nem vész, csak kevesebb ember fogja viselni; szabad legyen feleletül Angliának árnyék oldalira hivatkozni: ott 1790-től 200 ezerrel kevesedett a föld birtokosok száma, oka volt a határtalanul megengedett vétel: vagy talán nem vallotta ennek kárát? sőt igen is 1790-től 77 millio pengővel* nevekedett az Armentaxa, a mi kétszer több mint Magyar Országnak minden Status jövedelme. Nevezhetjük e tehát jónak az oly intézetet, mellynek miatta oly országban, hol a temérdek gyár, a széles kereskedés ezer módot nyujt az elélésre, millió emberek kéntelenek alamisnábol élni. Nálunk gyárak nincsenek, kereskedésünk silány, s földmivelő nemzetet bajos egy ütéssel áltváltoztatni. Ugy de vannak pusztáink, van a népet hová tenni; igaz, de én nem gondolom, hogy ezen tekintet miatt az alföld birtokossai hajlandók lennének pusztáikat megnépesiteni. – Félti a szónak a törzsökös nemességet, félti a nemzetiséget s tart tőlle, hogy a magyar jobbágyot svábok és czinczárok kitúrják.*
A Jegyzőkönyv-ben: 70.000. (II. k. 272. l.)
„200.000 jobbágy telek legalább 400.000 háznépnek biztos lakást és élelmet nyujt.” (U. o.)
A Jegyzőkönyv szerint: 77 millió pengőre.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 24 s köv. l.
LA MOTTE: A revolutiokat akarja gátolni. A birtoktalan szegény ember nincs megelégedve, s hajlandó a nyughatatlanságra. Az ingatlan vagyonnal biró ember jobban szereti hazáját s a csendet, abban tehát mentől többet kell részesiteni.
PALÓCZY: Remélli, az iparnak lelkes pártolói a majoratusok eltörlését tárgyazta utasitását annak idejében szintén pártolni fogják. Nem gondolja, hogy a határtalan telek vételt succussio nélkül meg lehet engedni. Eddig a korhely is kéntelen volt földjét mivelni, s ennek azon jó következése volt, hogy élt belőle, most eladja a mit nem vett, kevesedik a jobbágy száma, szaporodik a zsellér, de kivált a dologtalan subinquilinusok, kik azt kiabálják: vagy kenyeret, vagy halál!
Gr. ANDRÁSSY azt tartja; igen ritka esetben lesz a megszoritás érezhető, mert a javallott törvény igen sok ajtókat nyit a szereztetés szabadságára. Ha nevelni akarják a RR a nemzeti tehetséget, s kivánják hogy a tőke pénzt legyen hová a szegény embernek fektetnie, nem a tehetős, de a szegény classis tehetségét kell nevelniök. Igaz, hogy a ki több telket bir, maga nem mivelheti és szolgákat lesz kéntelen tartani, ugy de a szolgáló classis nem a legszerencsésebb. Tart a népesedés akadályoztatásátol,* s ugy vélekedik, hogy az iparral hallott argumentumok helyesebben szóllanak a Capacitásra, a mire ő örömest fogja adni szavát.
Mivel a juhtenyésztés most hasznosabb a földmívelésnél, az, aki több telket összevásárol, inkább birkát fog tartani, mint embert. (Jegyzőkönyv, II. k. 278. l.)
NAGY: Nem adtunk a népnek tulajdont, hanem csak Stadiumát a tulajdonnak, a consectariumokat is ahoz kell mérni. Ha valamely társaság eredeti elrendelésében ugy lehetne a vagyont elosztani, hogy egy se birjon többet vagy kevesebbet, mint a mennyi egy familia elélésére megkivántatik, ez lenne a legboldogabb intézet, a mi ha elérni nem lehet, legalább közelitni törekszem. Nem is mozdit az eddigi példa, egészen megváltozik a dolog alakja, midőn mindenütt egyszerre megindúl az eladás. Én a tehetős timárokbol, mészárosokbol s a t. nem akarom egy uj nemét formálni az aristocratiának, melly ugyan megbirkozik a földes úrral, de maga nem lesz földmivelő. Sem egy másik veszedelmes nemét nem akarom teremteni a democratiának.
Erre DUBRAVICZKY felelt, hogy oly aristocratiától, melly a Status terheit viseli, nem fél, inkább tart attól, mellyet a törvény majoratusokkal, sequestrumokkal pártol. – POSFAY pedig Deáknak azt feleli hogy Angliát hol 5500 mértföldön 24 millio ember lakik, hazánkhoz hol 4000 mértföldön csak 10 millio lakik, hasonlitani nem lehet.
A vétel korlátozása mellett szollottak még Aczél, Széll, Moncsko, Pogány, Szusics, Vay, Markovics (Posega), Szücs. Asztalos (ki meggyőződéséből aláirta ugyan a separatum votumot, de itt meggyőződését küldői akaratjának kész subordonálni), Marczibán, Gr. Draskovics, Sárosy, Rutkay, Brezovay, Vitéz, Baloghy, Kölcsey, B. Prényi, Németh, Reviczky. – Sokan ezek közül minden esetre csak egy telek vételét kivánták megengedni.
K. HORVÁTH: A redactióban csak azt látja eltiltva, hogy egy helységben ne vehessen egy ember több telket, ezt SZENTIVÁNYI világosan kitétetni kivánta – s DÓKUS is hasonló véleményben volt a ki egyébiránt is csak azon szempontból voxol a korlátozásra, mivel itt nem tulajdonrol, hanem csak haszonélvezetről van szó.
A PERSONALIS a többség akaratja szerint végzésnek jelenté, hogy a kerületi szerkeztetés megáll. – Mire LONOVICSnak javallatja a szerkeztetésnek tisztább értelmére nézve elfogadtatott: A szerkeztetés t. i. igy volt: a melly helységben 40 telek van ott csak egyet, a hol 80 telek van ott kettőt, s a t. szabad venni, ebből az következett volna hogy ahol 79 telek van ott is csak egyet szabad venni. Ez tehát igy igazittatott, hogy 40-től 80-ig kettőt s a t.
Olvastattak továbbá a kérdésben forgó §. hátra lévő részei, melylyek a kivételeket foglalják magokban: t. i. kivétetik az örökösödés vagy végintézet,* nem különben ha adósság fejébe exequáltatik a telek, vagy árverés utján oly jobbágy veszi meg, a ki már a meghatározott mennyiséget birja – kivétetik az elhagyott telek, ha azt más mivelni nem akarná mint az a, kinek már több telkei vannak – ha több fiai közzül a jobbágy egynek vagy másnak külön lakhelyül telket veszen – végre kivétetnek azon helységek is, hol 1 1/2 vagy más ily erányuak a telkek, mert az ilyes helyüt, bár csak például 2 telket szabad is egy jobbágynak birni, azért birhat két darab olyan telket, mellynek mindegyike 1 1/2 telek.
„Ha egyenes örökösödés vagy vég intézetnél fogva valamelly telek ollyanra szál, ki már a kiszabott legnagyobb mennyiséggel bir”. (Iratok, I. k. 265. l.)
Mind ezek igen kevés szóbeli változtatással elfogadtattak p. o. egyenes örökösödés helyett örökösödés, sessio urbarialis helyett tenutum urbariale tétetett, nehogy az látszassék hogy csak apjának s csak egy telekben lehet örökösse a jobbágy.
Olvastaték a 12-ik (most 11-ik) §, melly által a zálog vagy ahoz hasonló lekötés, a rajta fekvő pénznek elvesztése mellett tilalmaztatik és a szolgabiró által a tiszti ügyész jelenléttében megsemisitetik.
Ez annyiban különbözik az Országos szerkeztetéstől, hogy ebben nincs a sz[olga]biró megemlitve, hanem csak átallánosan van mondva hogy sub nullitate Contractus amissione summae prohibetur.*
„sub nullitate contractus et amissione investitiae”. (Modificationes, 3. l.)
BALOGH: Egyik korlátozás a másikat éri, megadtuk a szabad adás vevést, de oda tettük ra 40: 1-aet, majd az ur jóváhagyását, ismét a laudemiumot, később a dismembratiot megtiltottuk, 4 teleknél többet vétetni nem engedtünk, most végre a zálogot is eltiltjuk, mi marad az usufructuatióbol?
GYERTYÁNFY a Zálogba adást megengedtetni kivánja, hogy a szerencsétlenség által adósságba keveredett jobbágynak legyen módja tulajdonának elidegenitése nélkül magán segiteni.
Ezen inditvány el nem fogadtatott.
CLAUZÁL: Kedvezőbb a regnicolaris redactio, mert legalább nincs benne a statarialis út, ahol ily nagy büntetés, mint a summa elvesztése, sokszor a szegény embernek egész értéke forog kérdésben, hogy ott a szolgabiró minden rendes út, feljebbvitel nélkül itélhessen, meg nem egyezhetem. Hagyják fel a RR a törvénynek maga helyén kiszabandó utját.
Ezen előterjesztés helyesnek ösmértetvén, az országos redactio fogadtatott el.*
A július 23-i. 67. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét L. Jegyzőkönyv, II. k. 266. s köv. l.
