a) 1833 augusztus 22 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri IV. tc. 2. §-a: A kilenced kérdése.
a)
1833 augusztus 22
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri IV. tc. 2. §-a: A kilenced kérdése.
1833 augusztus 22
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri IV. tc. 2. §-a: A kilenced kérdése.
Augustus 22-én 91-ik országos ülés a KK és RRnél.
Olvastaték az urbéri IV-ik t. czikely a 2-ik §-ussa melly igy szóll: „Kivévén a belső telki illetőséget, s a telekhez tartozó réteket, minden egyébb föld terméséből köteles a jobbágy földes urának kilenczedet adni; – ennek meg vételére nézve átaljában ajánltatván: hogy ahol csak lehet, a kilenczed fejében akár tiszta szemül, akár szemül és szalmában kötendő bizonyos mennyiség felől egy, vagy több esztendőkre a földes urak, és jobágyok közt szabad egyezések történjenek; melly hasznos intézet előmozditása, egyszersmind a törvényhatóságok kötelességökben fog állani”.*
Iratok, I. k. 284. l.
SOMSICH: A nemzeti gazdaság tekintetében fáradozó világ bölcsei átal elfogadott alap: hogy a melly adó egyedül a szorgalmon épül, vagy mennyiségéhez, és minőségéhez képest változó, mind igazságtalan, a nemzeti gazdaság kifejlődésének tagadhatlan hátráltatója, s igy a társaság czéljával ellenkező. Már a mi a kilenczednek természetben leendő kiadását illeti, miután az a föld terméséből a nélkül kivántatik, hogy a mivelésre tett munka bére lehúzatnék; ezen adó képzelt egyarányossága mellett legaránytalanabb, mert mentől több tőke, és szorgalom fordittatik a földre, annyival több kilenczed fog abbol kivétetni, és igy a szorgalom nagysága határozza meg az adónak alapját. De hogy a kilenczednek természetben vétele a nemzeti szorgalmat is tetemesen nyomja, onnan látható: hogy a kilenczedes földek nem miveltetnek úgy, mint a többiek; bizonysága ennek hazánkban a szántó földek sora, és a kilenczedtől ment réteknek vólta, de annyibol is árt az a mezei gazdaság ki fejlődésének, mert a vetemények változtatását tetszés szerint nem engedi. Ha hogy a kereskedési plántákbol kilenczed adatik, ez az egész nyereséget elemészti, és ez oka hogy a festékre szolgáló plántákat, a statusnak legnagyobb kárával, más országokbol kelletik behoznunk. Mit szóljunk a bészedés módja iránt? mennyi erkölcstelenségnek, csalfaságoknak válik forrásává, mennyit emészt el az időnek viszontagsága; mennyit pazarol el a kártékony madár, egér, ürge s több e félék? bizonyára mind ezen veszteség kész pénzre forditva a régen keresett, de még eddig sehol fel nem talált fundus publicust* könnyen pótolhatná. Tekintvén tehát a kilenczed igazságtalan, s a nemzeti gazdaság virágzatát gátoló mivoltjára, tekintetben tartván a tulajdont s a szegény adózónak sorsát, úgy vélekedtek Somogy vármegye Rendei, hogy a kilenczed váltságaúl, a kilenczed alatt lévő földek 9-ik része a tulajdonos által visza vétessék. Hasznos ez a jobbágynak, mert munkáját, s a magot megnyeri, a tulajdonos pedig nem veszit semmit, mert a földek jobb használata által haszna bőven pótoltatik. Szokták ellenvetni, hogy a második vetést azon földből ingyen aratja a földmivelő, tudjuk azonban, mi tekintetü lehet éghajlatunk alatt ezen a második vetés, nem is kételkedhetünk hogy a megmaradott földeknek szabad használlata ezen csekély hasznot tetemesen felül mulja. A szerkeztetés szabad egyezést álapit, de minő sikere lehet annak ott, hol az egyik alkudozó fél mellett áll előre a szoritó törvény?* vagy kárával lesz az adózó egyezni kéntelen, vagy a régi káros helyzetben marad az állapot. Hazánkrol az mondatik hogy földmivelő ország, tegyük tehát nemzeti szorgalmunk ezen ágát virágzásba. A kereskedés, és mezei gazdaság nem szenvedhet meg bilincselést, s ha szenved, sorvasztó nyavalyában hagyja kinlódni mostoha eszközlőit. – Vajha hazámnak ily forma képét ne látnám.
A fundus publicus gondolatát az 1715: 59. tc. által kiküldött bizottság – systematica commissio – vetette fel először, amely a merkantilista eszmék jegyében akarta az országot újjáépíteni. A tervbevett telepítésekre, folyamszabályozásra, útépítésekre, gyáralapításokra azonban hatalmas összegekre lett volna szükség, s mivel az ország amúgy is gyér jövedelmei fölött a király rendelkezett, a bizottság javasolta egy nagy állami pénzalap – a fundus publicus – létesítését e munkálatok fedezésére. 1722-től csaknem valamennyi országgyűlés megpróbálkozott az alaphoz szükséges jövedelmi források megteremtésével, azonban sikertelenül: a fundus publicus sohasem valósult meg.
„…a hol az egyik alkudozó fél részére a szoritó törvény már előre is kedvező.” (Jegyzőkönyv, III. k. 273. l.)
Ezen inditványt pártolá
ACZÉLL: Felveszi azon ellenvetést, hogy csonkúlna az adózó fundus, s azt feleli hogy: onus non inhaeret fundo, s a földes úr kilenczedi járandóságát, bár jobbágya adós lett légyen is, adó fejében soha el nem veszthette.
ROHONCZY: A még nem regulázott helyeken szintén kivánja a 9-ik földet váltságul kiadni, s a robottokat is ehez alkalmazva leszállitani, regulázott helyeken pedig tiszta szemből kivánja a kilenczedet meg vétetni. – A kihasitás mellett voxoltak még SISKOVICS, SZUCSICS, VÁSÁRHELYI 1/9 részre, – SZENT IVÁNYI 1/8 részre, – Sz. PÁLY 1/15 részel és megelégszik, csak kivágassék, s a jobbágynak is enged választást, hogy mellyik földet akarja ált adni, – SÁROSY a munka és vetés megkimélése, az ipar nevelése, s a földes uri kellemetlen viszonyok megszüntetése tekintetéből 1/9 rész kivágásra voxol. Ellenben
NICZKY (Vas): Vezér idaeának ösmeri el, hogy a jobbágy sorsa ne roszitassék, sőt mennyire a nemesi kiváltságok, s a tulajdon sérthetetlensége megengedi, javitassék, a Somogyi inditványt tehát el nem fogadhatja. A kilenczedet nem tartja igazságtalan adózásnak, mert törvényből ered,* s a tulajdoni jusokon alapul, hanem elösmeri hogy a természetben szedés sok kellemetlenségre, kárra, s idővesztéségre nyujt alkalmat. Kivánja tehát a kilenczedet készpénzel fel váltatni, egy telekből 4 ft. váltságot számitván, – igy mellőztetik el az idő vesztés, igy nevekedend az ipar, és szorgalom, megszünik a kelemetlen hurczoltatás, s előmozditatik a miveltebb gazdálkodás rendszere.
„a mi törvényben foglaltatik, igazságtalan nem lehet.” (Ua. 275. l.)
BENCSIKnek küldői nem kivántak oly engedményeket adni, mellyek a ne legnagyobb részének tudatlansága miatt a közcsendet fel zavarhatnák, de materialis engedélyekben hátra nem maradnak. Ezek közt legtöbbnek számitják a kilenczed mérsékletes megváltását, – nem sértetik ez által a tulajdonosi jog, még is a jobbágyot meg mentvén az úr, vagy is inkább gazda tiszt bitangolásitol, örökös bizodalom kötelével kapcsolandja földes urához. Meg kell vallani hogy lenyomó súllyal hatott a jobbágyra azon gondolat, hogy tulajdon gabonájával be vetett, véres verejték közt munkált földének 9-ik kalászát, a földes úrnak volt átengedni kéntelen, s ezen teher alól néhány kereszt eltagadásával igyekezvén magát menteni, erkölcselenségre hajlott. Zsibbasztólag hatott ezen adózat szorgalmára, igyekeztére is, ha meg válthatja, jobban fogja magát birni, s nem lévén minden ideje élelme keresetére elfoglalva, több igyekezetet fordithat maga mivelésére s igy fog jövendő polgárositása felé biztos lépésekkel előrehaladni. Elállván tehát küldői a természeti kilenczedtől, az eddigi szerződések megtartása mellett, annak mérséklett pénz váltságát elfogadja. – Felszóllitja a RRket, adják példáját: hogy a magyar aristocratia nagy lelküségével minden más nemzetet meghaladólag tündöklik. – ROHONCZY visza emlékezvén hogy csak az urbarialis tojásokra nézve is minő reservátákkal éltek a RR kerületi ülésökben, nem látja hogy a Magyar aristocratia valami különös fényben tündöklene.
BORSICZKYnek küldői Arendának tekintvén az urbariális birtokot, úgy látják: hogy ha le róvja uri adózásait a jobbágy, s köz adóját megfizeti, szorgalma dijáúl oly kevés haszon marad ház népe feltartására, hogy a földes úrnak adni szokott haszonbér oly szerfeletti, mellynek majorsági földjeért felét sem lenne képes megkapni a földes úr.* Hogy a jobbágyi birtok örökös haszonbérlett, azt theoretice senki sem fogja tagadhatni, hogy pedig practice a haszonbér szerfelett nagy, azt kiki elösmerni kéntelen, a ki tudja, mennyire megy hazánkban az adóbeli tartozás, mellyet adózó népünk le róni soha sem képes, s minek az lesz következése, hogy a státus mellőzhetlen szükségei fedezetlen maradván, azoknak fedezésére nézve más, a nemességet érzékenyebben érdeklő módokrol kellenék gondoskodni, hacsak a jobbágyi birtok haszonbérének leszállitásával a jobbágy értéke nem neveltetik. Ezen tekintetből indulván Trenchin V[ármegye] Rendei, a kilenczedet minden váltság nélkül örökre elengedni készek. Sokszor mondatott már e helyen, hogy másnak tulajdona felett tanácskozni sem lehet ez oly vád, mellyet küldőiről elháritani kéntelenitetik. Az 1351-ki t[ör]vény előtt, mellyet inkább udvari decretumnak, mint törvénynek lehet tartani, nincs a kilenczednek nyoma törvénykönyvünkkben, – azonban a kilenczednek ezen alapos törvénye is szokáson kivül van, mert azt rendeli, hogy a ki irgalmatlanúl meg nem veszi a kilenczedet, az rebellis,* – így igen sok kegyes földes úrnak kellene mai napig rebellisnek lenni. Nem oly tulajdon tehát ez, mellyről rendelkezni nem lehetne, nem is áll ellent az 1791: 12. t[őr]vény, mert az csak egyedül az 1741: 8. czikelyt veszi ki,* és igy hatalmokban van a RRneknek felőle rendelkezni, mert hatalmokban van törvényt hozni, törvényt eltörleni. De nézzünk szélt Európában; nincs egy constitutionalis ország, melly a dézma, s kilenczed természetbeni szedését a kornak lelkével ellenkezőnek el nem ösmerné. Figyelmezzenek a RR Europa történetire; a melly nemzet az idővel előre haladni, s intézeteit a jelenkor sürgető kivánatihoz alkamazni elmúllasztja, úgy járhat, mint Franczia ország 1789-ben, a melly ellene állván a kor kivánatinak, el vesztette azt, a mit idején korán engedve meg tarthatott, vagy legalább fel válthatott vólna, s még most is birhatná.
„Ha mind ezen adót és adózásokat öszve számitjuk, azt találandjuk, hogy a jobbágy olly drága bérbe tartja telkét, hogy ha a földes ur többi allodiális földjeit is ki bérlené, annak felét sem kapná érte.” (Ua. 276. l.)
Az 1351-i decretum 6. cikke szerint büntetésül a király a maga számára szedeti be a kilencedet azok birtokain, akik elmulasztják azt jobbágyaiktól megkövetelni.
A törvénycikk szerint a királyt és az országgyűlést együttesen illeti meg a törvények meghozatalának, eltörlésének, és magyarázásának hatalma, azonban az 1741: 8. tc. rendelkezésének sérelme nélkül.
CSEPCSÁNYI: Czáfolgató észrevételeket tévén a kilenczed meg váltásának inditványba hozott módjai ellen, megyéje részéről azon javallatot teszi: hogy a vármegye nevezzen küldötséget, melly a dicalis öszeirás alkalmával helyről helyre menvén, visgálja meg mi volt a 9–10 legközelébi esztendők alatt az uraságnak kilenczed jövedelme, ebből úgy a bejött élet mennyiségére, mint árára nézve közép számot vonjon s nehogy ez igen különböző legyen, a főbb hasonló helyzetü, s termékenységü helyeket vegye együve, úgy hogy ahol egyenlő a föld, s egyéb körülmény; egyenlő legyen a középszámú váltság is. – Ezen számolásbol azonban a különös csapás érte esztendőket hagyja ki, s a kidolgozandó váltság fizetésre jövendőre se lehessen a jobbágyokat azon esztendőkben kénszeriteni, midőn különös viszontagság éri az aratást. – Ezen mód a földes úr jővedelmét biztositani fogja, egyszersmint csak ez fog a helybeli körülmények különböző volta szerint az igazságnak megfelelhetni.
DÓKUS pedig ily javallatot tesz: mindenek előtt próbáltassék egyeség úr és jobbágy között, ennek sikeresitéséről gondoskodják a törvény hatáság. Azon esetekre pedig, midőn az egyeség nem sikerül, dolgoztassanak ki a felváltásnak több rendbeli kulcsai s törvénybe is tétessenek, mellyek szerint a jobbágyoknaik szabadságokban álljon a kilenczedet pénzül vagy robotban megváltani. Hogy pedig viszonyosság legyen a felek között, a jobbágynak adassék szabad választás, valjon természetben, vagy megváltva kiván e kilenczedet adni? s ha megváltást választana, viszont a földes úrnak legyen választása, valjon pénzül vagy robotban kivánja e a törvényben megállapitandó kulcs szerint. Ezen módot annyival inkább javalja, mivel annak már az urbarialis rendszabásokban* is nyomát találja.
Az utasítás értelmében (9. §), amelyet az úrbéri rendelet végrehajtásával megbízott hatóságok kaptak, ha eddig nem természetben történt a kilenced beszolgáltatása, a földesúr és a jobbágy egyaránt nyilatkozik annak ellenértéke felől, azonban a hatóságoknak mindent el kell követniök, „ut rusticus ad nonam in natura praeligendam bonis modis persuaderi possit”. (Pauly, i. m. 379. s köv. l.)
VAY végre a szemül meg váltást javalja, minden köblös föld őszi vetéstől 2 1/2, – s igy a mint roszab a föld lefele 2, – és 1 1/2 vékát, – tavasz vetéstől 2, – 1 1/2, – és 1 vékát – kiszolgáltatás idejéül pedig Szent András napját.
Ezen inditványok tevék a vitatások tengelyét, – a kilenczednek minden váltság nélküli elengedése Borcsiczkyn kivül pártfogóra nem talált – egyedül CZINDERY nyilatkozott úgy: hogy ha a somogyi inditvány el nem fogadtatnék, készebb egészen elengedni, mint a szerkeztetéshez állani, – már több pártfogókra találtak a Somogy, Vas és Békés vármegyei inditványok.* Azonban sokan, kik az elsőre voxoltak, egyszersmint kijelentették hogy elesvén inditványuktol a szerkeztetéshez állanak, – a pénz váltságra voxolók pedig többnyire úgy nyilatkoztak hogy inkább bár melly módot készek elfogadni, mint a föld 1/9-ed részének kihasitását, – a Békési inditvány végre többnyire a redactióra szavatozók által pártoltatott feltételesen, t. i. azon esetre ha a szerkeztetés kisebb számban maradna.
Somsich, Niczky és Csepcsányi indítványai.
GYERTYÁNFFY a kénszeritő megváltás idaeájának ellenére úgy nyilatkozott, hogy más tulajdonárol rendelkezni nincs is hatalmában a törvényhozásnak. Ha valaki a 9-ednek oly kevés becset tulajdonit, hogy azt vagy egészen elengedni, vagy 4 ftal megváltani kész; tulajdon zsebjéből gyakorlandó nagylelküségének határt szabni nem akar, de más megyékre hasonló kötelezést ne háritsanak. Ő hasonlitást vevén némelly német tartományban (a mint közönségesen tudatik) egy idő óta gyakorlatba vett intézettől,* csak azon egy módot látná igazságosnak, hogy a földes úr, a jobbágyi birtok teljes értékének meg téritése mellett kármentesitessék.*
A német tartományokat illetően természetesen nem kilencedről van szó, hanem általában jobbágyszolgáltatásokról, amelyek fokozatos megszüntetése a XIX. század közepéig állandóan folyik; így Poroszországban 1816-ban és 1829-ben, Württembergben 1818-ban, Badenben és Hannoverben 1831-ben és 1833-ban történnek fontos lépések a jobbágyterhek megváltását illetően. A megváltás történhetett a jobbágyföld egyrészének – többnyire 1/3-ának, ritkábban felének leadása által, vagy – s ez volt az általánosabb – pénzbeli kártalanítás által. A földesúr pénzbeli kártalanítását legtöbbször az állam vállalta magára, azonban nem önzetlenül; a jobbágy a megváltásra fordított összeget kedvezőbb feltételek mellett törlesztette le a kártalanítások lebonyolítására létesített pénzintézeteknél. (Staatsschuldentilgungskasse-k.) Hogy a kártalanítás teljes értékű volt-e, vagy nem, az különböző volt az egyes tartományokban: délnyugaton általában a parasztra, északkeleten inkább a földesurakra volt kedvező, átlagban az évi szolgáltatások 18–20-szorosát tette ki.
„Hogy a meg váltás megtörténhessen minden 9-ik holdat kivágatni s a földes urnak kilenczed fejében által adatni kivánja.” (Jegyzőkönyv, III. k. 274. l.)
Másik általános ellenvetés volt mind ezen váltságjavallatok ellen, mellyet POGÁNY, VITÉZ, s mások hoztak fel, hogy a törvény czélja: egyeség, – egyeségre pedig kénszeriteni senkit sem lehet.
MADOCSÁNYI: Mindenekelőtt kérdi, hogy miután az emberiség, kifejlődőtt gyermekkorábol, a rég elmúlt századok homálya szülte törvény rendelését lehet e a jelenkor kivánatival öszeegyeztetni? Megmutogatja továbbá, minő kárára van a kilenczed mind az iparnak mind a jobbágyok jóvoltának, igazságtalannak is nevezi az adózásnak ezen nemét, mivel boldogabb vidékeken, hol 10 szemet ad a föld, csak mintegy heted részét, ellenben soványabb helyüt, hol alig ad 4 magot, majd felét emészti a tiszta haszonnak.* Ő a kilenczednek oly törvényekben látja eredetét, mellyek a 16-i.k század bélyegét viselik, szükségesnek látja tehát a jobbágy mostani állapotját öszehasonlitani a 16-ik századival. Elösmeri hogy akkoron némelly jusoknak hijával volt, ellenben ha megfontolja, hogy a hadi, és házi adó mennyire szaporodott, az út csinálás, és más egyébb terheltetések mennyire nyomják a Jobbágyot, nem hajlandó hinni, hogy jobb állapotban lenne most, mint volt a 16-ik században, – pedig őseink azon időben minő véleményel voltak a jobbágy sorsa felől, mutatják t[ör]vényeink, név szerint az 1536: 26. czikelynek ezen szavai: Nihil praeter nudum corpus illudque diris affectum verberibus miserae plebi relinquitur.* – Gondoskodtak is őseink a nép terheinek könnyítéséről, meg valván az 1547: 26-ik t. czikelyben* hogy nulla res magis florenti condam Ungariae nocuisse videtur opressione colonorum, quorum clamor ascendit jugiter ante conspectum Dei, – s azért más ezen tárgybeli gondoskodásukat bizonyitó törvényeken kivül az 1548: 37. t[ör]vény által a jobbágyok szolgálatit 52 napokra megálapitatották, későbben pedig ezt is igen soknak, és terhesnek tartván 40 napokra leszállitották.* Igy gondoskodtanak őseink; – kövessék a RR atyáink példáját, javitsák sorsát nem idaealis, hanem valódi engedményekkel, s mutassák meg hogy ott is lehet a nép boldog, hol egy privilegiált osztály bir különösen nemzeti jusokkal. – A Szónok általánosan megváltásra voxol, később szavazatját úgy határozza: hogy a kilenczed rész föld kihasitásán kivül, minden kedvezést nyujtó módositásra, különösen pedig a 4 ft. váltságra reá áll.
A jobbágy „ha csupán öt szemet nyerhet, a tiszta haszonnak 1/3-át kéntelen kilenczed fejében az uraságnak adni”. (Ua. 279. l.)
A törvénycikk a jobbágyság helyzetéről csak mint a katonák zsoldja elmaradásának következményéről szól.
A jobbágyok szabad költözésének visszaállításáról.
Az 1553: 11. törvénycikkel.
SZLUCHA (Fejér) kijelenti hogy a nép javának előmozditására adott utasitásával csak azon esetben éllhet, hahogy a teendő engedélyek terhében a puszták birtokossai is egyenlőn részesülnek, s csak oly engedélyeket kész nyujtani, mellyek minden birtokost egyiránt érintenek.
VITÉZ: A kilenczedet nem csak a Liptói követ által, talán a nemesi rend némi homályára felhozott 16-ik századbeli, hanem ujabb törvényeken, s a földnek eredeti tulajdonán is épülni vélvén, azt a nemesek tulajdonának tekinti, tulajdonát pedig valakinek elvenni csak azért hogy más embernek jobb sorsot szerezzünk: ellenkezik a természeti igazsággal, és minden sarkalatos törvényekkel. Hány földes urak, hány nemes czélokra szánt intézetek vannak, mellyeknek úgy szólván minden jövedelmeik a kilenczeden alapulnak, ki fogná ezeknek veszteségét kipótolni?* Hány osztályoknak forgattatnék fel alapja, minő zavarok következnének a megváltásnak akármelly kénszeritett neméből? csak a redactio az, a melly mind ezen öszeütközéseket kikerüli. Bár mindenünket a népnek adjuk is, soha sem emelkedik fel a nemzeti ipar, mig a kereskedés sorvasztó gátjai meg nem szűntetnek. Különösen pedig az inditványba hozott különböző váltság javallatokat egyenként fel vévén: akár szemül, akár pénzük akár robotban parancsoltassék is kénszeritőleg a megváltás, mind ezeket a tulajdon szentségébe ütközőknek, s a kilenczed értékének-vidékek szerint különböző volta miatt ki nem vihetőknek itéli, az 1/9 rész föld kihasitásra nézve pedig nem látja ugyan szint ezen nehézségeket felforogni, azt még is el nem fogadhatja: 1. mert az adó fundusának 1/9 részét elemésztené, 2. mert a kormány soha reá nem áll, 3. mert az egész országban egyszerre munkába veendő méregetések ezernyi zavart okoznának.
Erre vonatkozólag Vay megemlítette: „a magyar királyi egyetem melly olly sok jószágokkal bir, hol allodiaturája éppen nincs, tenkre lenne”. (Jegyzőkönyv, III. k. 296. l.)
ANDRÁSSY: A kormány titkaiba magát avatatlannak valja, s igy nem tudja reá fogna e az 1/9 rész föld kihasitására állani; de azt tudja hogy senki sincs itt, a ki ezen nézet miatt utasitásátol el állana. Ugy vélekedik egyébiránt hogy vannak tettek, mellyek az ajánlások körében nagyok, és nemesek, de ha onnan kilépnek, s a törvényhozó teremben kénszeritő alakot akarnak magokra ölteni, megszünik szelid alakjok, s igazságtalanokká lésznek. Ilyen a Trenchényi inditvány. A nép álapotját szerfelet sanyarúnak festeni sem tudja sem akarja, s igaz ugyan hogy a Liptói követ idézte törvények a 16-ik század bélyegét viselik, de a 9-edről azok nem szóllanak, mert ez a világ kezdetétőli századok hoszú sorának bélyegét viseli, azt t. i, hogy a tulajdonnak szentnek kell lenni, maradni. A Trenchényi inditványt sok szegény nemes, ha hallotta vólna, úgy hiszi inkább sirva, mint öröm kiáltással fogadná. A kik a 4 ft. váltságnak az urbariom behozatala óta gyakorlásában vannak, ám maradjanak, de ne emlegessenek másoknak áldozatokat ők, kik magok jelenleg semmi áldozatot nem tesznek. A kilenczed meg lehet hogy Trenchinben, Liptóban nem ér többet egy telek után 4 ftnál, de másutt 40 ftot is ér,* ha áldoznunk kell, egyenlő mértékben áldozzunk.
Vitéz felszólalásában 20–30 frtot említett. (Ua. 281. l.)
PÁZMÁNDY: A publicisták, és status Oeconamisták rég megegyeztek abban hogy a kilenczednek természetben adását meg kell változtatni. A tudósoknak ezen véleményét a nemzetek elfogadták. Tekintsünk Német országra, minden pillanatban hol egy, hol más tartománynak törvényhozása abban izzadoz, mellyik lehet a megváltásnak legczélirányosabb módja. A mint itt különbözők javaltatnak, ugy ott is különbözők fogadtattak el, de mindenik azon általános alapon sarkallik, hogy a meg váltásnak könnyebbnek kell lenni, mint a természetben adásnak. Ezt szem előtt tartva semmitől sem vagyok idegenebb, mint az 1/9 rész föld kivágásátol. Valjon igazság e az, hogy midőn én a telket, úgy amint van örökös tőke pénz gyanánt az adó terhe viselésének feltétele alatt a jobbágynak által adtam, most annak egy részét tőle elvegyem? Sok adós megfizeti a kamatot, s bár nehezen, még is csak el van mellette, mondjuk fel a tőkét, s tönkre lesz. Én nem hiszem hogy sok jobbágy akadna, ki ezen fel váltást elfogadná.* A Békési inditvány elfogadásátol tilt a theoria, tilt a vármegyék praxisa, tilt az, hogy a közép calculus szűk esztendőben a jobbágynak egész termését elemésztené. Tudok példákat hazánkban, hogy ezen megváltástol a jobbágyok önként visza mentek a természeti kilenczedre. És igy ez is terhesebb lévén a természetben adásnál, én az urbarialis rendszabásban is gyökerezett szokásra sarkalva 4 ft. vagy 12 napi munka megváltásra* voxolok.
Ez a megváltás „nem hogy könnyebbséget, hanem uj terhet foglalna magába”. (Ua. 284. l.)
Tizenkét napi „marhás” robotra (Ua. 285. l.)
ZMESKÁLL: Szintén 4 ft. váltságra voxolván, felszóllitja a RRket hogy valamint megmutatták a jobbágság iránti atyáskodó gondoskodásukat, midőn a felföldi birtokosok úgy is csekély jövedelmének tetemes csonkitásával a pálinka főzést megengedték, úgy mutassanak hasonlót most is a legérzékenyeb teher könnyitésével. – Ellenben Gr. DRASKOVICS nem tud mivelt nemzetet, mellynek szelidebb urbarioma lenne, mint nekünk. Éretlennek is látja még korunkat a természetbeni kilenczed eltörlésére, s a századok erősitette jusokat fel tartatni kéri.
Gr. LA MOTTE a szerkeztetésre adja szavát. Küldői úgymond szintén sziveiken viselik az adózó nép javát, s ha az adó biztosi tárgyakban a magazinalis adózások* rendesebb lábra hozatnak, az uradalmi tisztek viszaéléseinek gát vettetik, a kicsapongások megbüntehtetnek; reméllik úgy segitettek a jobbágyon, hogy senki tulajdonát feláldozni szükség nem lészen. Trenchin ajánlatát nagy lelkűségnek kellene nevezni, de kérdi a RRket, akarnának e oly törvényt hozni, melly csak egy familiát is szerencsétlené tenne. Midőn a sorozatrol volt szó, nem fogadták el a RR az ő, s a Sopronyi követ inditványát, hogy az Insurrectionale vétessék fel leg elől;* most úgy állunk, hogy nem tudjuk jövendő terheinket, nem tudjuk jövedelmeink képesek lesznek e fedezni a reánk háramlandó költségeket, még is ajándékozgatni akarunk? minő alap szerint fogjuk majd a nemesi felkelés tárgyát pertractálni?
A katonaságnak járó természetbeni szolgáltatások.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 96., 99. l.
SZABÓ: A kilenczed terhét első Lajos kir[ály] hozta be, az arany bullának nem kis sérelmével, mert az a jobbágyokat előbbi szabadságaikban fentartatni rendeli.* Ha hogy az akkori század kivánata úgy hozta magával, hogy a katonáskodás szükségei fedezése czéljának elérésére azon terhet be kelletett hozni, az 1715-ki t[ör]vény* után ezen szükség fedezése egészen más alakot öltött magára, s ha meg szünt az ok, meg kell szünni az okozottnak is. Mi tartóztathat tehát, hogy a megváltozott körülményekhez, a század fejleményéhez alkalmazzuk szabásainkat? valóban ha ezt tenni elmulatjuk, el annyira hátra maradunk hogy ha csak kettőztetett lépéssel nem törekszünk az elmúlasztottat helyre hozni, nem tudom hogy maradhatunk meg Europa népei sorában, s hogy kerülhetjük ki, hogy napkeleti szomszédink sorsára ne jussunk. Én 4 ft. vagy 12 nap megváltásra voxolok, de a megváltásnak bár mely más nemére is reá állok, csak megválhassék a kilenczed, mert ezt sokkal szentebb czélnak tekintem, mintsem hogy azt bár melly más tekintetben alája vetném.
A 19. art. szerint a várjobbágyok tartandók meg Szent Istvántól nyert szabadságukban.
1715: 8. tc.
PALÓCZY: Éles ecsettel festi a kilenczed természetben adásának káros oldalait, elő adja mint rohadt el az 1802-ki törvény* mellett is az úrnak egy kereszt életje miatt a jobbágynak 8 keresztje, s kérdi valjon a szerkeztetésben óvó szerint javallott rendelés, hogy t. i. 3 nap alatt történjék meg a kilenczedelés,* meg fogja e ezen káros helyzetet szüntetni? Ha eddig 8 nap alatt nem dézmálta meg az úr, meg fogja ezentúl három nap alatt? Ugy de azt mondják, korunk még nem érett az engedélyre; de hiszen a tulajdon sérthetetlenségéhez ragaszkodunk, ez pedig in theoria 20.000 év mulva is igazság lesz. Azonban, nem kell e a practicai törvényhozásnak a theoriák elvont elvein kivül más egyébre tekinteni? s bár a szükség nyom, bár sürgetőleg intenek a körül állások, mindég csak a jelen karban maradjunk e? Ezt Borsodnak Rendei igazságosnak nem látják, s meg vannak győződve hogy a törvényhozó test végre csak ugyan kéntelen hatalmas karral a Gordiusi csomókat meg oldani. – Ugy de biztatnak, utasitanak a Biztosi munkára,* majd segitünk úgy mond az adó dolgában; a szónok máskép vélekedik, s úgy hiszi ha nem adunk a népnek erőt a fizetésre, majd arrol lehet szó hogy huzzuk ki azon sárbol, mellybe az adózó népet besodrottuk.* – Azt is mondják, nagy országunkban a termékenység különbsége, a megváltás tehát sok nehézségekkel van ösze köttetve. Ugy de Virgillius előtt is, után is igaz volt az hogy: non omnis fert omnia tellus. Hasonlitsuk ösze a világnak legszebb buzáját termő Békés lakosát a Szepességnek kopár hegyein lent termesztő jobágyal, húzzuk le, a lehúzandókat, talán nem lesz sértve az igazságnak Szüz Isten asszonya, midőn azt hiszi, hogy a Szepességnek több marad. – A meg váltás módjait a mi illeti: az 1/9 rész föld kivágása könyörületlen irgalmasság, s irgalmatlan könyörületesség,* a jobbágyság mintegy 1 1/2 millió hold földet vesztene, a földes urnak pedig annyiba kerülnének a méregetések, hogy igen drágán venné meg azon 1/9 rész földet. – Megváltásra voxol kénszeritőleg, és nem javallólag mint a szerkeztetés, – megelégszik 4 ftal, – egyébiránt a redactiohoz soha által nem megy, hanem csatolja magát azokhoz, a kik azt mondják: meg kell váltani a kilenczedet. – 4 ft legyen e a váltság bér, vagy mennyi, ez iránt majd megalkuszik a megváltásra voxolókkal.
Az 1802: 7. tc. értelmében a jobbágyok aratás után jelentést tesznek a földesúrnak s ha ez nyolc nap alatt a kilencedet be nem szedi, jogukban van a maguk részét elszállítani, míg a földesúrét a földeken hagyhatják.
Iratok, I. k. 286. l.
Az adóügyi bizottság munkálatára, a Contributionale-commissariaticam-ra.
A nemesség „önnön erejével és teher viselési befolyásával vontassa ki a népet a sárból”. (Jegyzőkönyv, III. k. 290. l.)
A jobbágyok földjeik 1/9 részében nem csak annyit termesztenek, a mivel a kilenczedet ki elégitik, hanem azon felyül más többet is, kivált a kilenczed alá nem eső ugar földekben, mellyeket ottan ottan a szorgalmatos lakosok mivelni szoktak”. (Ua. 291. l.)
MAJTHÉNYI: Ugy hiszi, nem azért jött ide a követ, hogy csak megyéjének szabjon umbariamot, ezt otthon is lehetett volna tenni, hanem törvényt jött hozni az országnak, s azért senkit sem lehet oda utasitani, hogy magára nézve tegyen a mit akar. A kik azt mondják hogy a kilenczedről nem lehet intézkedni, mert tulajdon, meg nem emlékeznek hogy Lajos kir[ály] előtt nem volt a 9-ed törvényben, hanem az úr szabadon vett hatodot, hetedet tetszése szerint; ha tehát az 1351-ki törvényhozó testnek szabadságában állott ezt kilenczedre szoritani, az 1833-ki országgyülésének is van hatalma a kilenczedet megszoritani. Elösmeri hogy fontos ellenvetések tétettek az 1/9 rész föld kihasitása ellen, ő mégis a mellett marad. Igaz ugyan hogy elveszti a jobbágy azon kilenczed rész föld másod termését s legelőjét, de megnyeri a munkát, s a magot, – nem is áll az, hogy tőke pénz vétetnék visza a jobbágytol, mert a 9-ed nem tőke, hanem a teleknek kamatja, – az 1.500.000 hol föld veszteségnek csak a száma nagy, in praxi azonban a jobbágy semmit sem veszit. A mi pedig Abauj követének azon ellenvetését illeti: hogy a kormány reá nem áll, ezt a szónok nem tudja, de ha oly jóslói ihlettel bir az Abaúji követ, ne bisztasson a kereskedői munka idejére engedélyekre, mert jóslói lelkével jobban ösze férne azt hinni, hogy ott nem fog a kormány reá állani az engedélyekre, ahol azokat ő tőle várjuk. Egyébiránt hibának nem nevezi, mert követ mondását annak nevezni nem meri, de azt csak ugyan látja, hogy sok szerencsés intézet azért megy füstbe, mert mindent más alkalomra halasztunk s mikor oda érünk, semmit sem teszünk. – Föld kivágásra voxol, de ő is alkuszik, s 10, 11-ed részel is megelégszik.
NÉMETH: Mindent elfogad, leginkáb pedig a Békési inditványt, csak a föld kivágást nem. Be vágatnék ez által a földes uri kegyesség, a lehető elengedés, vagy mérséklett váltság utja, s átszakitatnék azon kapcsolat, mellyet engedelmesség alapjaúl csak ugyan fel kell tartani.
NAGY: A tárgy ki van meritve csak némelly felvilágositást kivánok adni. – Gömör azt kérdi: hogy pertractálom vele a nemesi felkelés kérdését? azt felelem: hogy az 1559: 14. czikely igy szóll: „de singulis centum florenis quos Eclesiastici a decimis, seculares vero a nonis percipiunt, singulos duos equites interteneant”. – Tehát e szerint pertractáltam volna vele az insurrectio tárgyát.
Egyébiránt a kilenczednek természetben adása ellen bár mi ékes szóllásal birnék is, világosabban nem szóllhatnék, mint magok az egek szóllanak, mellyek csak elébb világosodtak ki valamennyire, midőn a Borsodi követ beszéllett, különben pedig 8 napok óta szakadatlan essőznek, hogy annál kézzel foghatób legyen a szegény jobbágynak, a kilenczed melletti nyomorúsága.* Hivatkoznak egyébiránt némellyek külföldi példákra, annak meg mutatása végett hogy a dézmát el kell törölni és méltán hivatkoztak, mert arithmetice áll, hogy Irlandban többe kerül a dézma behajtása, mint a mit a dézma ér, igy áll most dézma dolgában a világ állapotjai. De én azt mondom, külföldön, hol a kilenczed iránt engedélyekről gondoskodnak, az csupa ajándék, nállunk csupa kötelesség. Amott mindenki egyenlőn viszi a Status terheit, mi e végre bizonyos árendatorokat jeleltünk ki,* ezen idaea a világon sehon sem existál, de magában nem igazságtalan idaea. Azonban ne kivánjunk tőlök több arendát, mint a mennyit elbirnak, s miután a naponként szaparodó adóbeli tartozások azt mutatják, hogy már csak a reájok rakott terheket sem birják, vagy több fundust adni, vagy az Arendát leszállitani kötelesség. Sokan itt mindenféle törvényeket idéztek, én egyet tartok a Győri követtel, hogy I-ő Lajos király az aranybullának nagy sérelmével hozta be a kilenczedet. Lássuk csak mint szóll azon törvény: meg parancsolja, hogy minden földes úr hacsak rebellis lenni nem akar a kilenczedet megkivánni, és bészedni tartozzék, s mi oka volt ezen törvénynek? ot van a 3-ik §-ban (16: 1351) „Ut honor noster augeatur, et ipsi regnicolae nostri nobis fidelius possint famulari”, vagy is magyarúl, hogy mi mentől nagyobb fényt üzhessünk, s mentől több hadi erő álljon szolgálatunkra. Következék Mátyás ideje, ott nem sok nyomát látjuk a kilenczedi törvény megerősitésének, van ellenben nyoma Ulászló alatt 1492, 1500, 1507-ik esztendőkben,* de épen mivel Ulászló 1507-ben törvényt hozott, hogy „de capetiis 10 una Praelatis, altera Dominis terrestribus exigatur, octo vero colono seminanti maneant” már 1514-ben igy volt kéntelen Decretumát kezdeni „Cum nos considerassemus tumultum illum nefandissimum s a t. s a t. Nekem minap azt mondotta a Trenchényi követ, ne aggódjam arrol, mikép fog a törvény végre hajtatni.* Nagy Pál nem is igen aggódik, de a törvény alkotás végett ide küldött követ nagyon is aggódik, annyira hogy gyakran álmábol is felébreszti ezen aggodalom. Már csak vegyük fel a javallatba hozott 1/9-ed rész föld kivágását; emlékezzünk visza, mit végeztünk az irtásokrol, a legelőről, most még vegyük el minden kilenczedik földjét a jobbágynak s a törvény kihirdetésével indúljon neki egyszerre az egész országban az irtások, felesleges legelő, kilenczedik föld elvétele, valóban én gondolkozni sem akarok ennek következéseiről. És igy én szavazatomat ekép adom: Sopronban 220 hely közül csak 8 ad kilenczedet, a többi meg váltotta, – már ha azon 212 helység földes ura (a mint tagadni nem lehet) mind e mellett is élt az alkotmány jóvoltával, ugy hiszem azt a nyolczat se fosztom meg, ha azt mondom: eredj a többihez. Azt mondják a földes uri jusnak mindenüt egyenlőnek kell lenni, – miért nem kötelezzük hát Trenchint, hogy ő is természetben, s no 4 ft. váltságban szedje a kilenczedet? hiszen az 1351: 6-ik t[ör]vény szerint rebellis, a ki nem szedi – Én meg váltásra voxolok, a módja iránt én is alkuszom, de a redactiot semmi esetre el nem fogadom.
A Jegyzőkönyv (III. k. 295.1.) szerint a gömöri követ beszéde alatt derült ki az ég nyolc heti eső után.
„Mi vagyonunknak egy részét ált adtuk a jobbágynak, hogy azokat helyettünk viselje.” (Jegyzőkönyv, III. k. 295. l.)
1492: 47., 1500: 27., 1507: 15. tc.
Az aug. 13-i országos ülésben. (V. ö. e kötet 53. l.)
BEZERÉDY: Tolna Rendei a törvényhozónak figyelmét a kilenczed állapotjában elfoglaló sokféle mélyhatásu tekinteteket, két vezér elvből látják eredni: 1. Hogy a kilenczed ép oly századokat áltélt jólelkü birtok és haszon vétel által megállapitott, s a természet törvényének tilalmátol ment tulajdon mint más akármi. Már pedig hacsak a polgári társaság leg mélyeb alapját megrenditeni, s oly elvből indulni nem akarunk, melly szoros következéssel oda vezet, hogy oszuk fel az országot, egynek se legyen sok, de mindenkinek elég, a törvény tartozik a tulajdont megőrizni. Követték ezt a kilenczedre nézve minden nemzetek, mellyek a természetben kilenczed káros voltátol álthatva, azt elhagyták, de a tulajdonosnak értékét kipótló váltság mellet, mert csak erőszak, s nem törvény teheti azt, hogy valakit sajátjátol megfosszon. A status szüksége által parancsolt bár melly expropriatiónak diját, igazság szerint nem lehet hogy a vak történet által ért egyesek, mások terhe nélkül, vagy talán még nyereségével viseljék, igaz arányú kulcs szerint tartozik azt az egész status viselni. Ha ez mindenüt igazság, hogy Magyar országban a már előbb is vagyonuknak nagy részével a Statusnak áldozott urbarialis földes urakkal az 1811-ki devalvationalis patens szomorú emlékezetű elvei szerint bánni, kétszeres igazságtalanság lenne, már más izben előterjesztettem.* – 2-ik vezér elve Tolna Rendeinek hogy a kilenczednek természetben adása, mind egyesek sorsára, s gyarapodására, mind a nemzeti gazdaságra és közjóra nézve káros, a dézmát adót csüggeszti és nyomja, a dézmát vevőre nézve pedig nem hasznos s gyülöletességgel is jár. Ezt minden nemzet annál inkább elösmeri, minél előbbre halad, kötelessége tehát a törvényhozónak oda vezérelni a dolgot, hogy helyette meg váltás jöjjön divatba, s igy a tulajdon jusainak sérelme nélkül, a nemzeti köz érdek, egyik rész gyarapodásával, másik rész jövedelmi biztositásával eszközöltessék. – Javasolják e végre némellyek a váltságnak kötelezőleges elhatározását, ezt én nem tartom alkalmatosnak, mert vagy olyan lenne ezen váltság, melly a kilenczed értékét közelitőleg sem ütné fel, s ekkor a tulajdont sértené, és bár szempillantatnyi jót láthatnék is igérni, non est faciendum malum, ut eveniat bonum, vagy a valóságos értékhez szabnánk ezen váltságot, ekkor ellenben igazságos helyes arányú kúlcsot találni, bár mily előkészületekkel is lehetetlen. Nem tudtak ilyes kulcsot találni Németország tartományaiban is, bár azok alig különböznek annyira egymástol, mint hazánkban a vármegyék, s azért mindég kéntelenek voltak a bérnek egy részét a status rovására venni.* És ne felejtkezzünk el, kik fognák nálunk a kilenczed váltságát határozni, kivált ha törvényhatoságokra bizatnék a kulcs; minő bizodalommal fogadnák a kilenczedet adók azon váltságot, mellyet az ezt fizetni köteles népnek befolyása nélkül azok határoznának meg, kiknek a kilenczed jövedelmét teszi. Én nem hiszem hogy az a dolognak kedvező elfogadási szerezne. Van ezeknél sikeresebb mód; t. i. a felek közötti szabad egyezés. Erre nézve azonban a törvényhozó puszta ajánlással tisztjét nem teljesiti, hanem szükség hogy a megváltásra mind a két félt hajlandóvá tegye, azt privát érdekeik közé helyheztesse, s a felek helyheztetését (különben nem lesz szabad az egyezés) sulyegyenbe hozza. Ez meg fog történni, ha a kilenczed szedésére nézve minden zaklatást, terheltetést, s visza élést megszüntet, a kilenczedet adót pártfogása alá veszi hogy tulajdonával, t. i. a fenmaradandó 8 részel szabadon élhessen, más részről pedig különös szorgalmának gyümölcsét a kilenczed alól sikeresen felmenti, s abbol a dézmát szedőnek helytelen nyereséget nem enged. Igy a tulajdonnak megőrzésével bár nem egycsapással is, de biztosbban czélra vezéreltetik a dolog, mint erőltetett rendszabásal, melly egy részt sem elegitné ki, ellenben sokféle hatalmas érdeket maga ellen ingerlene.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 572. l.
V. ö. 92. l., 10. jegyzet.
Ezen módok a következő pontokra tartozván, itt a szónok azon változtatásokat javalja a szerkeztetésre nézve, hogy nem csak a belsőtelek, hanem a rét, s a külön legelőnek kiszakitandó mező is ment legyen a kilenczedtől, s a törvény ne csak a tiszta szemül, vagy szemül és szalmában követendő szerződésekről, hanem általánosan szólljon.*
„átalyában akár minő váltságbeli egyezést a felek szabadságára biz”. (Jegyzőkönyv, III. k. 300. l.)
BERNÁTH: Petitio principii azt mondani: hogy tulajdon a kilenczed, s igy nem rendelkezhet felőle a törvényhozás: Társaságos életben a közönség tekintetéből minden egyes embernek sok jusokrol le kell mondani, s a polgári törvényhozás körében gyakran nem az a kérdés quid juris? hanem quid consilii? Igy megtörténhet hogy valamely intézet a természeti jus ellen van, még is a társaságra nézve örök igazság. Azoknak kik azt mondják: hogy a kilenczed csekélység, ennek elengedésével nem segitünk a jobbágyon, majd a kereskedési munkában nagyobb jót teszünk vele, ha le szállitjuk a harminczadot, azt feleli: hogy szám vetőleg áll az, hogy 1/9 rész több, mint 1/30 rész. Unghban csak a kamarai helységek kilenczedeltetnek, s a ki oda megy, egyedül azon helységekben fog jó létre találni, mellyek csak a Chronicábol emlékeznek hogy volt kilenczed. A szónok kivánta volna a legnagyobb generositást is gyakorolni, de nem lévén támogatásban, pénz váltságra, mivel ez legáltalánosb haszonérték, s minthogy kisebbet nem hallott 4 ftra voxol.
TRSZTYENSZKY (Pécsi kápt[alan]): Ugy hiszi hogy rosz aratás idején nagyon terhesen esnék a váltság bért megadni, s igy a redactióra adja szavát, de mivel a bevetett mag a jobbágy tulajdona, igazságosnak látja hogy ez lehúzassék. – Mire BERNÁTH azt feleli, hogy ha meggondolja Püspök úr; hogy a föld mivelésre forditott munka is a jobbágy tulajdona, s ezt is lehúzza, alkalmasint meg fognak véleményekben egyezni. – NAGY pedig a Püspök ur keresztényi szeretetből származó aggodalmának meggnyugtatására mondhatja, hogy bár Sopronban, Trenchinben egyenként kérdezze meg a jobbágyokat, 4 ft váltság mellett kivánnak e maradni, vagy természetben adni a kilenczedet? egyre sem fog akadni, ki az elsőt ne választaná. A mit ha nem hinne, legjobb lenne a Pécsi káptalan jószágaiban megpróbálni. – MAJTHÉNYI ellenben állitja, hogy Barsban egész járást tudna mutatni, mellyben a jobbágyok el nem vállalnák a 4 ft. váltságot.
Mind ezen vitatások után voxok többségével a Szerkeztetés úgy a mint áll helybehagyatott.
