a) 1833 augusztus 23 Országos ülés. Tárgy: Az urbéri IV. t. c. 2. §. 2. pontja: a kilenced szedésének módja.
a)
1833 augusztus 23
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri IV. t. c. 2. §. 2. pontja: a kilenced szedésének módja.
1833 augusztus 23
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri IV. t. c. 2. §. 2. pontja: a kilenced szedésének módja.
A királyi dézma kérdésének, utólsó tudósitásom szerintén, a törvénykezési munka* idejére lett halasztása után ugyan csak Augustus 23-án olvashaték a 4-ik t. cz. 2-ik §-nak 2-ik pontja. – Ez a 9-ed megvételére nézve teszen rendelést, meghagyván: hogy ahol az urbar[ium] behozatalakor termésben szedetett a 9-ed, vagy a jobbágyok ezen módot választották, ezután is termésben adassék. Ha pedig ezen módban az uraság ellenmondásának, s akaratjának ellenére később változás jött közbe, s abbol urbéri rendbeszedés következésében, vagy más kénszeritő moddal kiüttetett; az uraság elvesztett uri jussainak gyakorlásába szokott urbéri per utján visza helyheztetik.* Egyébiránt mindenüt (ha csak a fentebbi módon egyezés nem köttetett) az eddigi szokás tartassék fen.
A jogügyi bizottság munkálata.
A pontos szöveg: „ha pedig az urbér béhozatala óta a kilenczed termésben való megvétele feljebb meghatározott módjában a földes ur ellenmondása s akaratjának ellenére valamelly változás jött közben és az uraság bébizonyithatná, hogy ebből vagy későbbi urbéri rendbeszedés következésében vagy más kénszeritő móddal üttetett ki, az uraság elvesztett uri jussainak gyakorlásába szokott urbéri per utján helyheztethessék.” (Iratok, I. k. 284. s köv. l.)
Ezen pontra nézve azon észrevétel tétetvén: hogy homályos, s nem* is szükség a földes urakat (kik ha sérelmök történt, annak orvoslásán különben is igyekezendenek) perlekedésre biztatni s viszálykodásra ingerelni – a PERSONALIS három megkülönböztetett rendelést lát a kérdés alatt lévő pontban foglaltatni: 1. Az urbariom alkalmával egészen a jobbágyság szabad választására hagyatott: kivánja e termésben adni a kilenczedet?* és ha nem volt is valahol ezen mód szokásban, a Comissariusok igyekeztek a népet annak választására birni, – ezen esetről szóll a §. eleje. – Közepe a Via novi keresetre ad engedelmet és azon esetre, ha magát az uraság urbéri rendbeszedés utján megsértetnek tapasztalná; ez mind ekkoráig is kinek kinek szabad volt, – a pont vége pedig a szokást rendeli fentartani, s ez által a jobbágynak is biztoságot szerez.
A törvényjavaslat felolvasása után „a KK. és RR-nek majd nem közönséges maradjon fel kiáltása hallatszott”, Majthényi barsi követ felszólalása azonban hosszú vitát eredményezett, amelyről a Jegyzőkönyv III. k. 320–340. l. szól. Kossuth csak az eredményeket foglalja össze.
Az urbér be hozatalakor... közönségesen nem bizatott a jobbágy önkényére, ha termésbe vagy pénzbe akarja é fizetni a dézmát, hanem a hol termésbe adta, ugy tartozott adni az után is és a szerént jegyeztetett ez fel az urbérbe ugyan az urbéri tabellába; egyedül ha a jobbágy az urbér be hozatala előtt pénzel váltotta fel a kilenczedet, akkor annak akaratjára bizatott, ha az után is pénzbe akarja e azt adni vagy termésbe.” (Jegyzőkönyv, III. k. 321. l.)
Ezen világositás ellenére azonban a következő észrevételek tétettek: 1. Hogy az egész pont ellenkezik az előbbi végzéssel, mert a kienczed természetben adásának megváltása nem csak általánosan ajánltatott, sőt eszközlése a törvényhatóságoknak kötelességül is tétetett, ma pedig az rendeltetnék, hogy ahol megváltás divatoz is, az uraságnak szabadsága legyen azt felbontani. 2. Ellenkezik ezen pont maga magával is, mert elején azt rendeli, hogy ha bár az urbariom behozatala alkalmával a jobbágyok természetben adást választottak, az úr azonban, mint hogy akkoron a megváltás volt reá nézve hasznosabb, mindezideig nem szedte termésben a kilenczedet, most megváltozván a hasznosság tekintete, a 68 éves szokást* szabadságában álljon felforgatni; a pont végén pedig az mondatik, hogy a szokásnak fenn kell tartatni. 3. A perlekedésre való biztatást már magában sem lehetvén helyesnek itélni, az a jelenvaló esetben még helytelenebb; mert Magyar országon, hol a földes úr jusait két vastag könyv biztositja,* az uraság nem veszthette el erőszakkal jusait, ha pedig itélet által vesztette el, s ennek felbontására hatalom engedtetik; úgy öszerogy az itéletek szentsége, mert a földes úr minden nem kedvező itéletet törvénytelennek fog mondani. 4. Végre egyoldalú is, és nem viszonos ezen pont: mert ha az urbéri rendszabás alkalmával természetben adás iratott be a tabellába s ebből az úr akár hogy ki esett, szabadság engedtetik nékie, hogy magát viszahelyeztesse; – ellenben ha megváltás iratott be a tabellába, s a jobbágyok annak szokásábol kiestek, nékiek hasonló szabadság nem engedtetik.
Az urbéri tabellák megállapítása után.
Kétségtelen Pauly C.; Constitutio rei urbarialis regni Hungaria (Viennae 1817) és Pfahler C.: Ius georgicum regni Hungariae et partium eidem adnexarum (Keszthely, 1820) c. könyveire utal.
Ezen észrevételek előadásával sokaknak oda ment irányzata hogy a megváltás akár hogy jöt légyen is divatba, fentartassék, – ezt azonban általánosan a többség el nem fogadta, ellenben a viszonosság idaeája Palóczy és Nagy inditványainak ösze forrasztásával helyesnek itéltetvén, a pont közepe eként módositatott: hogy ha az úrbér behozatala óta a kilenczed megvétele feljebb meghatározott módjában, valamelly fél ellen mondásának s akaratjának ellenére vagy urbéri rendbeszedés következésében, vagy más kénszeritő móddal, változás történt, a sértett fél az előbbeni gyakorlatba szokott urbéri per utján fog viszahelyheztetni.*
Máshol pedig mindenütt, ha csak egyezés nem köttetett, az eddigi szokás tartassék fen. (Jegyzőkönyv III. k. 340. l.)
