e) 1833 augusztus 29 Országos ülés. Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 4., 5. §-a: az állatdézsma és a konyhai adózás. [II.] A IV. t…
e)
1833 augusztus 29
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 4., 5. §-a: az állatdézsma és a konyhai adózás. [II.] A IV. t. c. 6. §-a: A robot.
1833 augusztus 29
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. t. c. 4., 5. §-a: az állatdézsma és a konyhai adózás. [II.] A IV. t. c. 6. §-a: A robot.
[I.] Augustus 29-én XCVII-ik országos ülés.
Következék a IV. t. cz. 4-ik §-ussa, az állat dézma kérdése. Az országos szerkeztetés, a méhraj, göde, bárány kilenczedet, vagy ha kilencz számot nem ütnének fel, darabjátol 6, – 4, – 3 xrjával számitott váltságot meghagyta.* A kerületi szerkeztetés ellenben a méhraj kilenczedet eltörli, a báránytol, gödétől, meg hagyja, vagy a szokásban lévő járandóság helyet 1 1/2 xr fizetést rendel.*
Proiectum, 28. l.
Iratok, I. k. 289. l.
SZIRMAY úgy ezen állat dézmának, mint a következő pontban előfordulandó konyha adózásoknak általános örökös elengedését, s eltörlését hozza inditványba. – SZLUCHA tagadván hogy a magyar országi paraszt, más tartományokhoz hasonlitva szerfelett rosz karban lenne, attol tart, hogy a mint már az urbariom behozatala is elidegenitette a földes urakat szabad telkeik megszállitásátol, ugy az uri tulajdon ujabb sértése, a felhagyott csekély jövedelem ujabb csonkitása, még jobban el fogja idegeniteni. – La MOTTE a jobbágyra nem nagy hasznot lát ezen engedélyből háramlani, látja ellenben az uri tulajdon szentségét sértetni, oly jövedelemre nézve, melly igen helyes alapon épül, t. i. a legelő adásán.
Hová fog dőlni az inditvány? mind addig kétséges vala, mig TÖRÖK ugy nyilatkozott, hogy ő ugyan az országos szerkeztetésre voxol, de látván hogy kisebb számban van, mintsem a kerületi szerkeztetésnek nevetséges illusivus 1 1/2 xr váltságát elfogadja, ha már rendelkeznek ezen földes uri jövedelem felől a RR, ő készebb egészen elengedni, mint 1 1/2 xra voxolni. – Példáját követték Bezerédy, Vitéz, Szucsics, Torkos, és még némellyek, minél fogva végzésé lőn, hogy a méhraj, bárány, göde kilenczed minden váltság nélkül elengedteték.*
A határozatot l. Jegyzőkönyv, III. k. 441. l.
Miután ennek következésében a konyha adózásokrol szólló 5-ik §. felolvastatott volna,* – NICZKY (Vas) ujitá a Szirmay inditványát, támogatásul hozván fel, hogy minden más adózásnak van alapja, valamely földes uri adományban, de a csirke, kappan, tojás adózásnak semmi alapja nincs, s ezen adózás egyenest a jobbágy magános házi szorgalmára, s kölcségére vettetik, – erőséget adván inditványának az előbbi pontra nézve végzésbe ment elengedése, – ezen adózások is mind elengedtettek, s az érdeklett két pont helyett egy más szerkeztetett, oly értelemben: hogy a méhrajoktol, bárányoktol, gödéktől, úgy szinte apró majorságban, tojásokban, bornyukban és vajban tett eddigi adózások jövendőre megszüntetnek”.*
E szerint minden egész telkes jobbágy évente két csirkét, két kappant és 12 tojást ad, harmincan pedig egy borjút. A kisebb telki állománnyal rendelkező jobbágyok terhe aránylagos. Ezeket a kisebb uri adókat a jobbágy megválthatja egy egész telek után 12 xrral. Az alsó tótországi megyékben ily úri adózásnak nincs helye. (Iratok, I. k. 289. l.)
A pontos szöveget l. Jegyzőkönyv, III. k. 444. I.
[II.] Következett a 6-ik §. vagy is a robot kérdése. – Erre nézve a szerkeztetés azt rendeli: hogy minden egész telkes jobbágy tartozik hetenként egy, s igy esztendőn át 52 napi igás, vagy ha a földes úr akarja, egy igás helyett két napi gyalog munkát szolgálni, – a nagyob vagy kisebb telkektől iránylag. – A házas zsellér pedig Magyar és Horváth országokban 18, Tóth országban 12, – a házatlan zsellér végre Tóth Országban 10, egyebüt 12 napi kézi munkával tartozik – a marhákat tartó zsellérek az uraság tetszése szerint igás munkát is kötelesek teljesiteni, 2 gyalognap helyett egy igást. A Bánságra nézve meg hagyatott az eddigi szokás minden uri munkák iránt, a szerint a mint ez az országos küldötség munkájában külön lajstromban foglaltatik.* – Erre nézve igy tette inditványát
Iratok, I. k. 289. s köv. l., Proiectum, 29. l.
NOVÁK: Valamint a kilenczedről eleven szinekkel adatott elő, hogy az a földes úr és jobbágy között naponként terjedő bizodalmatlanságnak egyik eredeti kútfeje, szintúgy tudva van, hogy a robottozás neve alatt ösmeretes napi szolgálatoknak természeti kiszolgáltatása is, csak az úr s jobbágy közötti örökös kedvetlenségre szolgáltat alkalmat. Hogy tehát az ebből folyó gyakori kölcsönös hátramaradásoknak elvalahára sikeresen eleje vétessék, a robottokat megszüntetni s annak országos váltságát, a jobbágy sorsára intézendő minden figyelemmel pénzben elhatároztatni kivánják Békésnek Rendei. – Nem akarom én ennek szükségét a robottok eredetére forditandó, s a jelenkor boldogitóbb irányaival többé ösze nem egyeztethető tekintetekből mutogatni. Mindenki tudja hogy a robot az erőtelent győzedelmeskedve szolgaságra kárhoztató hatalomnak szüleménye, és századokon keresztül az emberiség daczára fenyitő vas karral korunkig leszármaztatott szomorú jusa. Hiszem is, és erősen hiszem: hogy valamint a keresztény hit vallás vonzó ereje a bübájos ál isten imádást lassanként gyökerestől kiirtotta, úgy lesz képes az emberiség jusait védve naponkint terjeszkedő civilisatio szelidebb hatása is minden eféle feudailisticus nyomást tökéletesen semmivé tenni. De forditsuk bár mind ezeket mellőzve édes honunk állására figyelmünket: hazánk nem kereskedő, vagy kéz mives, hanem egyedül földmivelő ország lévén, lehet e egy magyar törvényhozónak idvességesebb törekedése annál hogy a földmivelő szorgalom gátjai lerontassanak, s a nemzeti erő mind a közönséges, mind a személyes jobb lét czéljaira több sikerrel forditassék. Már pedig a robot természeti kiszolgáltatása, ha ennekutánra is fentartatik, nyilván merem mondani, hogy a törvényhozási nagy czél elérve nincs, a nemzeti erő pedig továbbá is pazarolva vesztegettetik, holott annak rendesebb használata által lehetne csak azon minden hazafi előtt legnagyobb figyelmet érdemlő panaszon is, hogy hazánkban nem csak a kézmives, de a földmivelésre szükséges kezek is hibáznak, igen nagy mértékben foganatosan segiteni. – Szabad legyen a dolognak practicus oldalát némileg kifejteni: vannak hazánkban több nagy uradalmak, mellyekben 3, 4, 6 mértföldnyire is kell menniek a robotosoknak, mig munka helyére érkeznek. – Csak hamar következik a dél, majd ismét hogy késő éjszaka ne vergődjenek haza, idején korán kell útnak indulniok, úgy hogy a munkára 4, 5 oránál több alig marad, hozá tévén ehez, hogy a robotosok munkája átalján véve rosz és haszontalan, bizonyára nem lesz nagyitva, ha azt állitom hogy 5 robottos erő sem viszen ily kénszeritett helyzetben annyit végbe, mint a mennyit szabadon szegődve egy rendes erő megtenni képes. – E szerint az ország dolgozó erejének csak 1/5-öd része fordittatik haszonra, 4/5 része pedig a földmivelő nemzeti erőnek kárba megy, mellynek czélirányos használlatával a termesztést is hasonló arányban lehetett volna megszaporitani, s innen következik hogy 5 esztendő alatt egy egész termés el vész, évenként pedig az ország jövedelme rendszerint 1/5 részben károsodik. Az erőnek ily tékozlása mellett, nem csoda hogy munkás kezek hiánya felett panaszkodunk, csudálkozom ellenben hogy a dolgozó erőnek hibás használatát inségnél egyébb nem követhetvén, hogy menekedhetett meg hazánk az éhségnek még szaporáb csapásaitol, holott nemzeti erejére, s áldott földjére nézve éhséget soha sem kellett volna ösmernie. Hazánknak ily káros helyzetén segitni, miután a megkivántatott áldozat a földes uri sajátság minden sérelme nélkül tétethetik az emberiség oltárára, oly kötelesség: mellyet teljesitni kell a törvényhozásnak, ha csak feledni nem akarja hogy a jelenkor kivánati a hajdan korátol tetemesen különböznek, ha csak mulékony törvényeket nem akar alkotni. – Erre csak a robotnak pénzül megváltása vezérelhetvén, én arra nyilatkozom.
TÖRÖK: Általánosan vévén fel a megyék utasitásait úgy látja: hogy minden megye könnyitést adni, de mindenik ahoz mérsékli, mi kerül tennen magának kevesebb áldozatjába, s innen jön hogy a jobbágy engedély nélkül marad. Nem lehet egyenlőbb engedélyt adni, mint a robottokra nézve, mert a munka minősége, a munka bérrel mindenütt arányban van, – sőtt az alföld nagyobb áldozatot tesz, mert ott kevesebb kéz lévén, a munka becsesebb. Kivánja hogy a robottoknak ez úttal fele pénzül váltassék meg, s minthogy a váltságnak árát általánosan megszabni nem lehet, ezt időről időre a törvényhatóságok határozzák meg. – A robot felének megváltására voxoltak még Vásárhelyi és Péchy. GYERTYÁNFFY a megváltásnak hasznos voltát a Bánáti tapasztalás nyilván bizonyitván, az ott divatozó idvességes szokást az egész országra kiterjesztetni, – BÜK pedig a felváltást szabad egyeség utján eszközölni kivánja, de miután a 9-edre jónak találták a RR a megváltást törvény által ajánlani, úgy hiszi hogy a robotra nézve hasonlót tenni, logicai követeltség hozza magával.
A megváltás ezen inditványainak ellene mondatott: Hogy annak elvei észképileg czáfolhatatlanúl állanak, de tetleg még most legalább ki nem vihetők, – vagy meg engedőnek, vagy parancsolónak kellene lenni a törvénynek, az első eddig is szabad volt, a másodikra általános kulcsot kidolgozni teljes lehetetlen, mert a munka értéke, annak belső becse helybeli körülmények, keresshetés könyüsége s a népesség szaporasága szerint oly különböző, hogy nem csak minden megyére, de csak nem minden helyre más tabellát kellene késziteni. Lehetne ugyan a törvényhatáságokra bizná az elhatározást, de ennek önkényét mélyen vágó tekinteteknél fogva ki kerülni a RR más egyebekben is gondosan törekedtenek. Lehetne választást engedni a jobbágyoknak, de ekkor viszont csak ott váltatnék meg a robot, hol az a földes uri sajátságnak tetemes sérelmével járna. Bizonyitja a tapasztalás, hogy a robot egyedül azon országokban divatoz, hol a mivelendő földhöz képest kevés a munkás kéz, hol a népesség elegendő: ott a robot magában megszünik. Ezen szempontra ügyelvén Magyarországban a robottot még most rögtön megszüntetni bajos lenne, vannak vidékek, mellyekben markon hordva az aranyat sem lehet munkást kapni, már pedig a nemzeti iparrra, a közönséges jólétre az is szerfelett kártékonyan hatna, ha a földes urak, munkás kéz hiánya miatt széles kiterjedésü majorsági földeiket nem mivelhetnék. S miután már most is kétes kérdésé vált, szántással vagy legeltetéssel használva nyujt e több hasznot a föld, a nomadicus barom tartás szélesb elterjedése béláthatatlan messzeségre gátlólag hatna a nemzeti erő materialis, és morális kifejlődésére. Egyébiránt is hazánk oly pénzetlen, hogy igen sok vidéken a legcsekélyebb váltság bért sem lenne képes a nép megfizetni, bizonyitja ezt a tapasztalás, hogy sok helyütt készebb fizetés helyett két három annyi munkát teljesiteni, s vannak helységek, mellyek adójokat lefizetni egyátallában képesek nem lévén, folyamodásokat intéznek a megyékhez, hogy adójuk lerovására munkát kapjanak s igy alig van vármegye, mellynek minden helységeire haszonnal lehetne a megváltást kiterjeszteni. – Jósef Császár Austriában parancsolólag behozta a megváltást;* jó volt ez, mig nagy ára volt mindennek, de miután a pénz rendszer ingékonysága, s egyébb körülmények miatt a termékek ára le szállott, igen sok helységek folyamodtak a kormányhoz, s kérték magokat az elébbi lábra viszatétetni. – Nem is annyira a robot nyomja a szegény népet, mert egy heten egy napot dolgozni nem nagy teher, hanem azon visza élések, hogy midőn 2 fton fogadtunk egy napi számot, 6–7 fton egy szántó ekét, a szegény jobbágynak supereragatumát* 10, 20 váltó xral fizettük ki. Itt kell segiteni, s ez a következő §-usokra, a megváltást pedig szabad egyeségre bizni, s ez a szerződésekről szólló V-ik t. czikelyre tartozik.
II. József 1783. február 30-án kibocsátott rendelete lehetővé tette a jobbágy számára a robot pénzzel való megváltását; 1789. február 10-i rendelete ugyanezt kötelezőleg írta elő.
A köteles napokon kívül a földesúr követelésére teljesített robotot.
Ezen okokat leginkább Gr. La Motte, Pogány, Madocsányi, Borcsiczky, Balogh, Brezovay, Nagy Pál fejtegetvén, véleményök győzött, s a szerkeztetés a mint áll, helybe hagyatott. – BERNÁTH előre jövendöli, hogy mig a diaeta a robot hasonértékü megváltására módot nem talál, soha sem lesz nyugalom, és ez azon pont, mellyben rejtezhetnek alkotmányunk aláásásának, idő s körülmény fejtette magvai. Ha valamely törvény ideiglenes, ez bizonyára az; alig megyünk haza, már mindenhol keletkezni fognak, önkéntes szerződések útján a substistutiók, ő ezeket törekszik elősegiteni minden helyüt s küldőinek akaratját, mellytöl a többség elvetette, előmozditani.
SZUCSICSnak azon inditványa hogy az 52 nap a nagyob canstitutivumú megyékre meghagyassék, a többiekre nézve pedig a rétek idomja szerint le szállitassék,* közötte s a felső megyék között erős harczra, és kölcsönös szemrehányásokra szolgáltatott alkalmat. – BÖTHYnek inditványa a robottok leszállitása iránt semmi, – BÜK javallata hogy a házatlan zsellérek a beszitt levegőért 6 napnál többet ne dolgozzanak, kevés pártolókra talált. – SOMSICHnak, a krassói Markovics által pártolt véleménye pedig hogy Tót ország, hol eddig csak 24 napi robottot dolgozott a jobbágy, előbbi szokásában hagyassék azon oknál fogva, hogy a 24 napi ingyen robottal 300 nap 12 xros supererogatum szabadsága is ösze volt kötve,* elvettetett.
Indokolása szerint „a jobbágy belső telkétől akár van rajta ház akár nincs, füst pénzt fizet, szántó földjétől, szőllőjétől dézmát ad, robotját tehát tulajdonkép kaszállójától látszatik szolgálni mert ettől semmi termesztményt nem ád urának”. Mivel pedig a kaszálók megyénkint szerfelett különböznek – a legtöbben 6–8–12 kocsi szénát adnak, Bácsban, Csongrádban, Csanádban ellenben 22-t – nem igazságos, hogy a felső megyék jobbágyai csekély kaszálójuktól ugyan annyit szolgáljanak, mint az alsó megyékéi. Azok népének elszegényedését sem a nagy adó okozza tehát, hanem a telki állománnyal arányban nem álló robot; „földje kevesebb és rosszabb lévén, földes urának többet dolgozik, többet fizet”. (Jegyzőkönyv, III. k. 446. s köv. l.)
Ezt a felvilágosítást, amely feltárta a szlavóniai jobbágynak 1átszólag kedvező helyzete mögött a valóságot, Verőce megye első követe adta meg. (Ua. III. k. 455. l.)
*
September 4-éig a történteket meg irtam.* Septemb. 5-én az V-ik t. cz. 3-ik §, melly az örökös kötések felbonthatásának eseteiről szóll, annyiban világositatott, hogy a felbontatás ezen esetei is csupán az urbér béhozatala után tett, vagy teendő kötésekről értetik, – továbbá a zálogos, és haszonvevő birtokosoknak különös megemlitése hagyatott, elegendőnek találtatván azon általános kifejezés, hogy t. i, felbonthatók lesznek az olyanok által kötött szerződések, kik arra megkivánt szerződési tehetséggel nem birtak. A 4-ik § az ideiglenes kötések iránt helybe hagyatott. – September 6-án az urbéri kötések formalitásairol, s az azokba felhagyott törvényhatósági béfolyásokrol szólló 5-ik § egyedül az esztendei tartozásokat tárgyazó kötésekre szoritatván, s az exemptionalisok tökéletes szabad szerződésre hagyatván, a 6-ik § helybe hagyatott. – Septemb. 7. Borsodnak azon panaszára hogy a Helytartó tanács, diaeta, s az urbariom iránti legislativus rendelkezés ideje alatt, normativumot rendel a helységi előljárók választásának módja iránt, hosszas vitatás következett, – végre a nyombani külön repraesentatio szükségesnek nem találtatván, a 6-ik t. cz. 1-ő §-ussa a kisbirák, és hitesek választása módjának bővebb megszabásával jóvá hagyatott.*
V. ö. e kötet 103. l.
Olv. részletesebben a 78. számban.
