d) 1833 augusztus 27, 28 Országos ülések. Tárgy: Az úrbéri IV, t. c. 3. §-a: a borkilenced és a hegyvám kérdése.
d)
1833 augusztus 27, 28
Országos ülések.
Tárgy: Az úrbéri IV, t. c. 3. §-a: a borkilenced és a hegyvám kérdése.
1833 augusztus 27, 28
Országos ülések.
Tárgy: Az úrbéri IV, t. c. 3. §-a: a borkilenced és a hegyvám kérdése.
Augusztus 28-án XCVI-ik országos ülés.
A tanácskozás alá következett pont igy szóllt: „Ha hegyvám alatt lévő szőllő hegyekben, valamelly esztendőben semmi bor sem teremne, az emlitett járandóság hiányának a következő esztendei termésből kell kipótoltatni”.*
Iratok, I. k. 288. l.
BORCSICZKY igazságtalanságnak vélte hogy a mi nem terem, a mi nincs, attol hegy vám vétessék.* – VITÉZ ellenben szoros igazságnak tartja, mert a hegyvám állandó adózás: s ha soha fel nem emeltetik, bár mi különös bő szüret legyen is, soha sem is kell leszállitatnia, bár mi szük termés legyen is.* – A pont a mint áll, határozatba ment.
A Jegyzőkönyv szerint nem Borcsiczky, hanem a második szerémi követ nyilatkozott így, s kívánta a bekezdés kihagyását, hozzátévén: „Most a kor szelleme majd csak nem egész Európában oda hajlik, hogy a jobbágy sorsa nem csak ne rosszabbitasson, hanem inkább ha azt a földes ur jussainak csonkitása nélkül eszközölni lehet, tett képpen is jobbittassék”. (III. k. 418. l.)
A Jegyzőkönyv (419. l.) szerint ellenkezőleg nyilatkozott s igazságtalannak mondotta a rendelkezést.
Olvastaték a IV. t. cz. 3-ik §-nak 7-ik pontja, melly ekként rendelkezett: „Hol az úgy nevezett szőllő lábak eránt semmi megállapitott szabály nem volt, ott az ily egyes szőllő lábakat birók az uraság álhad azoknak beültetésére, s mivelésére szoritathatnak, s ha a földes úr megintése ellenére ilyes különben beültetésre alkalmas szöllő lábakat el hagynák pusztúlni, a szőllő szokás szerinti elbecsülésének lesz helye, kivévén azon helyeket, hol hegyvám divatoz. Ha pedig azon lábak szőllő ültetésre nem alkalmasok, vagy szakadatlan sorban fekvén, a szőllőktől el választhatók, azok az uraság rendezési hatósága alá tartoznak; az adózás azonban,* ha iránta szabad alku utján egyezés nem eszközöltethetnék, szokott rövid per útján fog elhatároztatni”.
Pontosan: az illető járandóság vagy a tartozás. (Iratok, I. k. 289. l.)
Erre nézve TÖRÖK és BÖTHY nem akarván az adózó népet ujabb, eddig sokhelyüt, különösen Biharban ösmeretlen adóval terhelni; ha valahol a szőllő lábaktoli adózás szokásban volt, azt elvonni nem kivánják ugyan, de nem is akarják ezen terhet a szokásnak ellenére kiterjesztettni, – inditványba hozzák tehát hogy az egész pont kihagyassék, s helyébe a szokásnak feltartása tétessék, – NAGY megvalja hogy a Sopronyi adófizetők el fognának iszonyodni, ha meghallanák, hogy még azon gyepről, a hová, s néhány szilvafátol mellynek alája le rakják szüretkor holmijeket, kilenczedet fognak tartozni fizetni, s úgy vélekedik hogy ha csak azon elvet nem akarják a RR felállitani, hogy ahol az eddigi szokás a földes úrnak kedvező, ott továbbra is megerősitessék, ahol pedig a jobbágynak kedvező, ott eltöröltessék, – az egész pontot nem lehet ki nem hagyni.
Az Aradi, és Bihari követek inditványa alkalmat szolgáltatott némelly követnek, az egész pont kihagyását azon oknál fogva is kivánni, hogy a bennefoglalt egyezésen vagy puszta birói önkényen alapúló adózások elmellőztessenek. – BEZERÉDY szintén úgy vélekedik, hogy a kik szokáshoz ragaszkodnak,* igazságos dolgot tesznek, mert a szőllő mivelés conventión épül, mellyet a szokás szerint lehet és kell érteni; ahol tehát nem volt semmi adózás a szőllő lábaktol szokásban, ez jele annak hogy a földes úr, nem azon feltétel alatt adta ki mivelésre a szőllő helyet, hogy a hegylábaktol is kilenczed adassék. – A Honthi MAJTHÉNYInak idaeája sem volt ezen adózás neméről; de ő helyesnek itéli a Barsi követ minapi mondását, midőn t i. azt állitá, hogy nem igazság szokásra alapitani az engedélyt, s úgy hiszi hogy nem felelnek meg a RR törvényhozói tisztöknek, ha hoszas tanácskozásiknak fejleménye nem lesz egyébb annál: hogy maradjon minden, a különböző egyenetlen szokás szerint a mint volt. Kivánná tehát világosan törvénybe tétetni, hogy a szöllő lábaktol semmi adózás sem illeti a földes urat. Az inditványnak ellene vettetett ugyan hogy a jobbágyok kivált nem urbarialis birtokra nézve szokásra nem hivatkozhatnak – hogy a szőllö lábak gyakran igen nagy kiterjedésüek, – ha be lennének szőllő tőkékkel ültetve, kilenczedet kapna belőlök a földes úr, nem igazság tehát hogy ha más veteményel plántáltatnak be, az uraság elveszitse törvényes jövedelmét, holott őtet arra kénszeriteni egy átallában nem lehet, hogy valakinek – kivált a ki egyébiránt nem is az ő jobbágya, (a mint ez a szőllőkre nézve gyakran meg történik) vagy épen nemes társának ingyen engedje tulajdon földjét használni. – Erre azonban az válaszoltatott, hogy arra sem lehet kénszeriteni a földes urat, hogy kilenczedet vegyen attol, a mitől mind ekkoráig nem vett. Miután tehát ROHONCZY és mások már csak azt vetették az inditványnak ellene hogy a szokásnak fentartása úgyis ben foglaltatik a szerkeztetésben, mert csak azon szőllő lábakrol szóll, mellyekre nézve meghatározott szabály nem divatoz, – BEZERÉDY sürgeté hogy ha ez az ellenfél véleménye szerint is benfoglaltatik a szerkeztetésben, nincs miért ellenzék, hogy bár csak némellyek aggodalmának megszüntetésére is világosan kitétessék.* – Az inditvány tehát belső érdemére nézve elfogadtatott, s csupán arrol folyt a tanácskozás, mi lesz jobb, kihagyni az egész pontot, vagy azt máskép szerkeztetni? Végre NAGY PÁL inditványa szerint némi vitatás után a kihagyatni rendelt pont helyett, ezen szavak mentek végzésbe: „Az úgy nevezett szőllő lábaktol járó adózások eránt, az eddigi szokás tartassék meg”.
„Ezen külömben sem urbarialis tárgyban.” (Jegyzőkönyv, III. k. 289. l.)
„A törvénynek tellyes világosságunak kell lenni és a kérdéses, kétséges magyarázatoknál rosszabb nincs. Már pedig a mai vitatások eléggé mutatják, hogy ezen pontnak majd egy forma kérdéstül ment magyarázatját a végre hajtásban alig lehet reményleni, mellynek értelme felül már itt sincs egyesség – s valóban az eleje a végével öszve vetetvén, van is alkalmatosság és rés leg alább külömbféle magyarázatokra.” (Ua. III. k. 425. l.)
BALOGH: Legnagyobb kérdésnek látja, valjon tovább is helye lész e a szokott elbecslésnek? ezen kérdésben foglaltattnak véli azon másikat is: ha valljon tovább is mostani elaljasodott állapotban legyen e a szőllő mivelés hazánkban?* – Tagadni nem lehet hogy a köz jó tekintetéből a tulajdont is lehet korlátozni, a józan politicának szabályai szerint. És hogy ha az usufructuatio kérdésében szükségesnek vélték a RR, ezen józan politica következésében kiszabni azon eseteket, mellyekben lehet csak kibecslésnek helye, itt is hasonlót tenni a követeltség parancsolja, ő csak három esetben kivánná a kibecslést megengedni: 1. Ha a földes úrnak majorsági szőllője nincs, 2. el parlagosodás, 3. a conventio nem teljesitésének eseteiben.
„Ha tudja a jobbágy, hogy őtet a földes ur innye szerént ki becsültetheti, birtoka bizonytalan lévén szőllőjét kelletikép munkálni soha sem fogja.” (Ua. III. k. 424. l.)
NOVÁK kötelességének ösmeri, hogy a hányszor csak előfordúl a kibecslés kérdése, azt bár mire nézve is küldői voxával a földes úrnak soha meg ne engedje.
DEÁK szintén nagy megszoritását látja a vagyon biztosságának, s az ezzel öszekötött iparnak már csak abban is hogy a kibecslés megengedtetik, – de ha csak ugyan megengedtetik, miután a RR már az irtásokra nézve is abban állapodtak meg, hogy ha eladás jött közbe, az egész béfektetett summát tartozik kibecslés esetében a földes úr megtériteni, itt annyival inkább biztositani kell az el becslendő szőllőnek teljes értékét, mivel a szőllőkre nézve csak nem az egész országban a földes urak tudtával szabad adás vevés divatoz. – Erre némellyek azt adák feleletül, hogy a szőllők minden esetben tisztán curialis természetüek; – mire BORSICZKY különböztetést téve, csak azon szőllőket ösmeri el curialisoknak: mellyek bizonyos szerződés mellett plántáltattak be, mellyek ellenben szokott törvényes praestatiók mellett biratnak, azok irtás természetüek. – A DEÁK inditványa ugyan teljes követeltségünek, s igazságosnak ösmértetett, mindazáltal mivel a szőllő mint nem urbarialis birtok el becslésének kérdése, nem az urbariomba tartozik, el mellőztetett.*
„Mikor a jobbágy a szőllőjét nem jól miveli”.
