b) 1833 szeptember 17, 18, 19 A főrendek ülései: Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek szövegének további vitája.
b)
1833 szeptember 17, 18, 19
A főrendek ülései:
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek szövegének további vitája.
1833 szeptember 17, 18, 19
A főrendek ülései:
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek szövegének további vitája.
Folytatása a fő RR ülésének az urbéri tárgyban.
A FŐ H[ERCEG] NÁDOR felelvén azon észrevételre hogy Csanád, Csongrád és Békés megyékben 22 hold mellett is sokat fog veszteni a nép,* még némelly practicus tekinteteket ragasztott múlt levelemben közlött feleletéhez, t. i. fel vévén H[ód] M[ező] Vásárhelyt. Ott ha 22 holdjával adatik ki az urbarialis legelő, 20.000 holdon felül fog a község kapni, most az egész mintegy 26.000 holdat teszen, a veszteség tehát nem oly nagy. Egyéb iránt is ezen kivétel alapult azon 3 megye követeinek kérelmén, kik kétség kivül e részben utasitásukat követték, már pedig tudjuk hogy azon megyékben nem a földes urak, hanem a jobbágy telket biró nemesség teszi a töbséget, s igy gondolni lehet, hogy az utasitás készitésében ön károsodásukra nem munkáltak. Végre hogy 22 hold legelővel a jobbágy semmit sem veszit, azt a Fő [Herceg] Nádor tennen tapasztalásábol is mondhatja. Mert Aradban reguláztatván egy uradalmat,* a legelő nem hold számra adatott ki, hanem fel vétetett tiz évi közép felvetéssel a jobbágyok marháinak száma, s magok a jobbágyok közül választott személyek által felbecsültetett a legelő, melly azon marha számnak kitartására kivántatik, még sem jutott egy telekre több 20 holdnál; – a honnan kitetszik hogy nem is ügyelvén az elkülönözésből eredendő kiméletesb iparra, csak a divatozó nomadicus legeltetésre nézve sem szenved megszoritást a jobbágy ha 20, 22 holdat kap.
Erre a három megyére vonatkozólag 20–22 holdban állapította meg az országos bizottság a jobbágytelekhez tartozó rétet, míg más megyékben ez 6–12 holdat tett ki. (Proiectum, 6. s köv. l.)
A kisjenői és a zerindi uradalmak voltak itt a nádor birtokai.
A következett 4-ik §. első pontja iránt, melly a tüzi fajzásrol szóll,* a TÁRNOKnak azon észrevétele fordúlt elő, hogy sok helyütt a jobbágyoknak ugyan azon uradalomhoz tartozó más határban volt tüzi fajzásuk, kik azt elvesztenék, hahogy a szerkeztetés szerint a tüzi fajzás csak a határra szoritatnék. – Mire azonban a FŐ H[ERCEG] NÁDOR úgy felelt, hogy egy részről megnyugtat ezen szakasznak 6-ik pontja,* más részről pedig csak ugyan nem lehet a fajzás jó voltát az előbbi szokás szerint általánosan más határra is kiterjeszteni, mert a fajzást territoriale beneficiumnak kell venni, s vannak Kamarai uradalmak, mellyek nem egész testben, hanem darabonként adományoztatnak, a honnan meglehet hogy az erdő mellyből fajzást birtak a jobbágyok, egészen másnak adatik, a kit csakugyan nem lehet kötelezni, hogy más földesúr jobbágyainak fát adjon. – A szerkeztetés amint áll jóvá hagyatott.
Iratok, I. k. 279. l., e kötet 49 l.
Ennek értelmében a jobbágyokat megilleti az épületi és tűzi fajzás azokban az erdőkben, amelyek a jobbágytelki állomány részei vagy akár a községnek, akár egyes jobbágyoknak telkeik után vannak kihasítva. (Iratok, I. k. 281. l.)
Az épület fajzásra nézve* a TÁRNOK nem volt a RRkel egy véleményben, kik t. i. azt csak folyó áron kivánták a jobbágynak megadatni. Elösmeri ugyan hogy az usufructuatio szabad adás vevése által a dolog helyzete tetemesen megváltozott, úgy hiszi azonban hogy ha meg kérdenők a jobbágyot, kivánja e az épületi fajzás bizonyos jovoltát, az usufructuationak bizontalan, s csak az eladónak, nem pedig a telket megtartónak használható jóvoltával felcserélni; sokan tagadólag felelnének, kivált a felső vidéken, hol a föld soványsága miatt azon szabad adás vevésnek sikere nem is lehet. Kivánná tehát úgy módositani a szerkeztetést hogy a melly jobbágy még eredetileg földes uri adománybol birja telkét, az el ne veszitse az épületi fajzást, ahol azonban eladás jön közbe, szünjék meg ezen beneficium, mert a vevő tudja hogy a nékül veszi, s tudván nem panaszkodhatik.
A tárgyalásra kerülő pontokat olv. Iratok, I. k. 280. s köv. l., e kötet 52. s köv. l.
Ezen tekintethez B. BEDEKOVICS még azt ragasztotta hogy az épületi fajzás eltörlésében ratio legis az usufructuatiónak eladási szabadsága. Ha tehát általánosan eltöröltetik ama jótétemény, bár jött közbe eladás, bár nem, a törvény szoritó foganatja gyakorlatba jő, még mi előtt a törvény oka – ratio legis béállana. – Hasonló véleményben voltak H[erceg] Battyányi, Gr. Fekete, a Váczi Püspök, s a Bácsi főispán.
GR. ZAY ellenben, bár nemzetségének minden javai felföldön vannak, kijelenti még is hogy minden áldozatra kész s az épületi fajzás jovoltát minden meg szoritás nélkül feltartani kivánja. – GR. ZICHY KÁROLY szintén tiszta ajándékot akar az usufructuatioval adni, pedig ha el vennők a fajzást, csere lenne, és nem ajándék. – GR. ESZTERHÁZY KÁROLY látván hogy az usufructuatio miatt a földes úr semmit sem veszit a jobbágyi adózásokbol, nem látja okát, miért tagadhatna meg valamit abbol, a mit tulajdon azon adózásokért eddig adni tartozott. A szabad adás vevés eddig is divatban volt sok helyütt, azért a jobbágy csak jobbágy maradt, s mint illyen a fajzást el nem vesztette. – A FŐ LOVÁSZ MESTER szint azon szempontbol indúlt ki, annyival inkáb, mivel a felföld hegyes erdős vidékein nem sok vevőre fog a jobbágy találni, s utólsó inségre jutna, ha hogy az épületi fajzástol megfosztatnék. – GR. DESSŐFFY JÓSEF kérdi, valjon kegyelem volt e vagy kötelesség az épületi fajzás engedelme? – ha kegyelem, meg lehet szüntetni, ha kötelesség nem, s ha igaz hogy a szokás a kegyelmet is kötelességé változtathatja, nem látja által, hogy azt megszüntetni lehessen.
SZEGEDY fő isp[án] az épületi fajzás megszüntetésére erősséget von az 1807: 21. t. czikelyből: állitván hogy már ezen törvény is minden pótlék nélkül elvette ama beneficiumot.* – A PÉCSI PÜSPÖK ellenben tulajdon azon törvényből ellenkezőt következtet, mert ott egyedül a falakra megkivántatott fának ingyenes kiszolgáltatásátol oldoztatik fel a földes úr, a ház fedélre nézve tehát megmaradt, sőt közvetve még erősitetett is a jobbágyok előbbi beneficiuma, mellynek egyébiránt is legtöbnyire akkor veszi hasznát, midőn háza leég, s maga kóldussá lesz.
A törvénycikk 21. §-a, hogy útját állja az erdők pusztításának, a házépítésnél fa helyett más anyagnak a felhasználását rendeli el és a földesurat felmenti azon kötelezettsége alól, hogy a házfalakhoz szükséges fát kiszolgáltassa.
Az ORSZÁGBIRÁJA arra egy átallában nem áll, hogy a mostani, s jövendőbeli birtokos közt különbség tétessék, mert a jobbágy telek haszon vétele minden ahoz kapcsolt terhekkel és jótéteményekkel adatik el, – de bár teljesen általlátja is a szabad adás vevés által e részben létre hozott különbséget, mind az által nem ellenzi hogy a melly helyeken divatban volt az épületi fajzás, az uraság ezen túl is a jobbágyi ház, és istálló fedelére szükséges fát (de nem zsindelyt) ingyen adni tartozzék.
Ezt a FŐ [HERCEG] NÁDOR, a többség értelme szerint végzésnek is nyilatkoztatá, valamint azt is. hogy a gyertya világul és fáklya gyanánt szolgáló fa megemlitése szükségtelen, mivel ez iránt az erdei rend, s az 1807: 21. t. cz. értelme úgy is határoz.
A plébánosokat, és lelki pásztorokat tárgyazó pont iránt semmi észrevétel sem fordulván elő, – a makkoltatást tárgyazta pontra nézve a VERŐCZEI FŐ ISPÁN azon inditványt tette: mondatnék ki világosan hogy az alsó tóth országi megyék iránt határozott ellátás a be vett szokás szerint 8 hetekre terjed. – Mely inditvány el is fogadtatott,* – ellenben a TÁRNOKnak azon észrevétele: ne tétetnék különség a kisebb nagyobb darab közt, nehogy az következtessék belőle, hogy méregetni kell a sörtvés magasságát; hanem inkáb általános közép ár határoztatnék; el nem fogadtatott.
A határozat szerint az említett megyékben a sertések nyolcheti makkoltatása fejében a jobbágy 6–9–12 krajcárt fizet – az állat nagyságához mérten – a földesúrnak. „Ezen határ idő pedig lefolyván további egyezésnek lészen helye”. (Iratok, I. k. 332. l.)
A következő pont iránt, mellyben elszámláltatik, mi nem illeti a jobbágyságot a földes úr erdejéből, HORVÁTH ORSZÁG követe nem látja által miért hagyták ki a RR a gubacs szedés tilalma mellől a gyümölcsöket is,* holott a gesztenyés erdökben ez nagy ágát teszi a földes ur jövedelemnek. – A TÁRNOK nem elenkezik hogy a gesztenyére nézve kivétel tétessék, de hogy a vad körtve, gomba szedés is eltiltassék a jobbágyoknak, arra soha reá nem áll. – Az ORSZÁGBIRÁJA megvalja hogy az erdei gyümölcs szedésnek általános megengedése az erdő culturával nagyon ellenkezik. Gondatlanúl öszetiportatnak a nevendék csemeték, ágak gallyak töretnek, pedig helyes köz mondása van a magyarnak: hogy bizonyos időben, még imádkozás végett sem jó a parasztot erdőbe ereszteni.– Gr. DESSŐFFY JÓSEF hasonló véleményben van – nem oly csekélység ez, mint első pillanattal látszik, Motesiczky uraknak* van egy diós erdejök, mellyből 30.000 ft jövedelmet is kapnak ezt egy tol vonással el törleni nagyon kényes dolog. A vadkörtve szedés ellenben egészség tekintetéből is káros lehet, szerencsétlen kormány az hol a népnek ezen segéd módhoz kell folyamodni hogy az éhen halástol meg menekedjék, jó kormány alatt ennek nem kell, nem szabad meg történni. Nagyon különböző dolgok jöhetnek ezen tekintet alá, s miután szabályos különböztetést tenni lehetetlen, jobb a gyümölcs szedést általlánosan eltiltani, fel sem lehetvén tenni: hogy oly embertelen földes úr találkozzék, ki ezt ott, hol kára nélkül történhet, meg ne engedje.
Az alsótábla aug. 14-i tárgyalásáról, amelynek során kimaradt a gyümölcsszedés tilalma, olv. 61. s köv. l.
Nyitra megyében birtokos család.
A NÁDOR ezt nagyon nyomos észrevételnek találja annyival inkább mivel a jelen országgyülésnek iránya: mennyire csak lehet a földes uri birtokot a jobbágyétol elkülönözni, – a miért is ha hogy általános hason érték lenne található, a tüzi fajzást is hajlandó vala megszüntetni.
A gyümölcs szedés tilalma tehát, úgy a mint az országos küldötség munkájában volt* visza állitatott.
Proiectum, 24. l.
Az 5-ik §. iránt, melly a hús mérésről szóll, azon észrevétel fordult elő, hogy a további megtartásra alkalmatlanná lett* marhának kimérettetését különösen megemliteni nem kell, részint mivel a törvényeket minden legkisebb történtekre kiterjeszteni szükségtelen, részint mivel az ilyes esetek vagy felügyelői rendelés, vagy pedig egyezés által szoktak orvosoltatni. Annak megemlitése tehát ki hagyandónak itéltetvén, a 3-ik t. cz. többi §-ussai minden változtatás nélkül jóvá hagyattak.
Szerencsétlenség következtében, mint amilyen a lábtörés.
September 18-án folytattatván az urbéri munka visgálata, napi rendre került a IV-ik t. cz. a jobbágyok földes uri adózásairól.
A t. czikely bévezetése, és a füst pénz felől rendelkező 1-ő §. iránt semmi észrevétel sem fordulván elő. – A kilenczedet a mi illeti:*
Az erről szóló 2. §: Iratok, I. k. 284. l., e kötet 88. l.
Az ORSZÁGBIRÁJA: Mind törvényeinkből, mind a tulajdon képzetéből kétségenkivüli igazságnak látja hogy a 9-ed a földes urat illeti minden föld termékekből, de valamint ezen sajátságot szentnek kivánja, úgy azt hiszi, eljött az idő gondoskodni, hogy a jobbágyi adózások kiszolgáltatásának módja, mennyire csak lehet könnyü, a szorgalmi előmenetelt nem hátráltató, s minden keserüséget mellőző legyen. Nem nyomosság nélkül szokták a természetbeni 9-ednek ellene vetni, hogy részint tágas mezőt nyit az urak, s gazda tisztek zsibbasztó önkényének, részint a legjobb akarat mellet sem lehet kár nélkül eszközölhető, mert az idő viszontagsága (mint ez idén is)* a kora kilenczedelést lehetetleniti, – továbbá hogy az iparkodó jobbágy egyiránt terheltetik a szorgalmatlannal; s ennek káros hatása van a földmivelésre is, mivel látván a jobbágy hogy mentől jobban miveli földeit, annál többet kéntelen 9-edül kiadni, azon gondolat által foglaltatik el, hogy nem magának iparkodik végre nagy keserüséget okoz a keresztekbeni válogatás, de maga a jobbágy is hajlandó a földes úr kijátszására törekedni. Mindezek megszünnek ha hogy a 9-ednek természetben kiadása megszüntetik, s más általános móddal felcseréltetik. – De ajánlani valamit: nem való törvénybe,* – meghagyni hogy az intézet előmozditassék: bizonytalan foganatu, és igy valamint a legelő elkülönözése iránt történt, úgy itt is törvény által kivánja azon elvet kijelentetni, hogy a természetbeni kilenczedelésnek meg kell szünni, s a közhatóság béfolyásával szabad egyezes utján szemül, szalmában vagy pénzül megváltatni.
A 1834-i nyár rendkívül erős volt.
V. ö. a 18. jegyzettel
B. BEDEKOVICS még bővebben fejtegetvén a természetbeni kilenczedelés káros oldalait, különösen azon szempontot is figyelemre méltónak tartja, hogy a statusi gazdálkodás, és nemzeti ipar elveivel homlok egyenest ütközésben van oly adózás nemének megtartása, melly nem hogy ingert adna a szorgalomnak, sőt a mint nő, s nevekedik az ipar, azt szint oly idomban mindég jobban terheli. De oly annyira is mélyen feküsznek ennek orvosolhatlan bajai, hogy bár mennyire igyekezzék is a törvényhozás valamely méltányos határok közé szoritani a 9-ed megvételének rendjét, bajos a nehéz problemát feloldani; mert bár melly módrol gondolkozzunk is vagy a jobbágyot fogja szerfelett terhelni, vagy magát a bészedést lehetetleniteni. Meg van ugyan győződve hogy mar csak a törvényhozásba részt vett személyek e tárgybani gondolkodásának elterjedése is kivánatos hatást fog az országra gyakorolni, mindazáltal közönségesnek ohajtván az intézetet, kivánja hogy szemül váltassék meg a 9-ed szabad egyeség útján, s ha ez nem sikerülne, a törvényhatóság limitatiója szerint.
Gr. FEKETE szintén kötelezőnek kivánná a törvényt, s úgy hiszi, ebből magábol több haszon háramolnék az adózó népre, mint minden egyéb remélhető engedélyekből.
Gr. ESZTERHÁZY KÁROLY szereti ugyan ön jussait erősiteni, de nem tart azokkal, kik a miatt semmit sem akarnak engedni. Az ország rendeinek különös figyelmébe van az urbarialis tárgy ajánlva ő felségének kir. terjesztvényeiben, ajánlva az emberiség és kor szellem által, engedélyekről kell tehát gondolkozni, különben a népnek hasztalanúl ébresztett várakozása még azokat is elégedetlenségre késztetendi, kik eddig nyugodtak, s elégedettek valának. – Ajánlani: hogy egyezzék a földes úr a kilenczed iránt, semmi újság, egyezni eddig is szabad volt, ő ellátást ohajt azon esetre is, midőn a földes úr egyezni nem akar, s ily esetre javalja: hogy a megváltásnak már divatjában lévő szomszéd uradalom idomja szerint küldötség által határoztassék el a megváltás módja. – Ezen véleményt Hg. PÁLFFY is pártolá. – Gr. ZICHY KÁROLY pedig a pénzbeli váltság iránt azon cynosurát kivánta törvénybe tétetni, hogy alapúl vétessék a haszonbér, melly egy egy hold földtől közönségesem fizettetni szokott.
A FŐ POHÁRNOK szerkeztetésre voxolván a 9-edet Sz. István ideje óta törvényszeres divatban voltnak állitja, de oly önkényes gyakorlattal, hogy a 4-ed, 5-öd megátlása végett Nagy Lajos törvény által kéntelenitetett a 9-ed szedést meg parancsolni, úgy hogy a ki nem szedné, attol a Fiscus részére fog bészedetni.*
1351. decretum 6. art.
Azonban a PÉCSI s KASSAI PÜSPÖKÖK Nagy Lajos törvényéből nem azt látják hogy ő a 4-edet, 5-ödöt kilenczedre szoritotta volna, sőt azt: hogy az előtte divatban nem volt kilenczedet ő hozta be, okúl adván ut honor noster augeatur, et regnicolae eo fidelius possint nobis famulari.
A TÁRNOK, Hg. BATTYÁNYI, az ARADI, BARSI FŐISPÁNYOK és mások többen némi változtatással a szerkeztetést pártolák, okúl adván, hogy a tulajdonnali szabad élést csak a legnagyobb szükség esetén lehet megszoritani. Kénszeritő törvényt hozni még kora, egyeségre kénszeriteni pedig épen lehetetlen, ha csak a törvényhatóságok önkényének tágas utat nyitni nem akarunk. Igaz hogy a kilenczedelésben igen sok nehézség fordul elő, azokat azonban el lehet háritani, s ha elháritatnak, nem oly terhes a 9-ednek természetbeni kiadása, mint gondolnók. Ki a magyar jobbágyság helyzetét ösmeri, tudja, hogy a mije terem, annak egy részét másnak odadhatja, de a mije nem terem, attol nem fizethet. Igaz ugyan, ha szemül váltaná meg, más esztendőben kiadhatná,* úgy mint a hegyvám kiadatni szokott, – de valjon méltányos e a tulajdont annyira megszoritani hogy a 10 ftos árú élet helyet 1 ftos árúbol adassék a 9-ed? – Egyéb iránt is az állandó, s a termés változásának alája nem vetett adó elannyira meg fogná gyengitni a földes uri kapcsolatot, hogy 20 év múlva meg nem tudná fogni a jobbágy, miért kellessék azon fizetést tennie? kivált ha pénzen vette telkének haszonvételét, s innen nem sok idő mulva az egész adózás megszünése következnék. Különben is a jó termés idején a mily könnyen kiadná az aversionalis mennyiséget, oly nehezen adná szük aratás idején. Meg lehet az is hogy a földes úrnak kedvező küldötség könnyen oly közép váltságot határozhatna, melly a jobbágyságot vagy semmivé tenné, vagy minden alkutol örökre elidegenitené.
Rossz termés esetén a következő évben adhatná meg elmaradt tartozását.
A PÉCSI PÜSPÖK tennen jószágairol hoz példát; mellyekben ő a törvénynek ezen rendelését meg előzni igyekezett. A robot váltságra igen könyen hajlottak jobbágyai, de a kilenczedre csak ugy akartak, ha szük termés idején nem fognak tartozni kiadni.
Gr. DESSŐFFY: Azt látja hogy mindenkép baj s csak az a kérdés mellyik kisebb baj? Hogy a szorgalom nevekedni fog ha megszüntetik a természetbeni kilenczedelés, e mellet igen sokat lehetne mondani: de a ki kételkedik, olvassa meg Young Arthur munkáját,* a ki állitja hogy csak a 9-ed megszüntetésével kezdődött a földmivelés arany ideje Angliában. Az ily káros intézet megszüntetésén igyekezni tehát kötelesség. Könnyen is menne az, ha mind a két rész nem félne, de talán e részben még is kevesb ok van a félelemre. Az országok ált meneteli szakaszaiban őrizkedni kell olyasmit tenni, a miről azt hisszük hogy örökös, inkáb az időtől kellene várni. Másutt is, hol ily intézetek tétettek, bizonyos próba évek szabattak, mellyeknek lefolytával szabad legyen a visza lépés, hahogy a tapasztalás meg nem igazolná az intézet sikerét. Itt is hasonlót kellene tenni, s a meg váltásokat 12 évre engedni, de nem szoritani szemre vagy szalmára, hanem szabad tetszésre bizni.
Young, Arthur (1741–1820) angol mezőgazdasági író, 1784-től az Annals of Agriculture szerkesztője.
Miután még az ORSZÁGBIRÁJA előbbi véleményét ujabban is támogatván különösen megjegyzé: hogy szándékában nem volt a földes uri tulajdont, megyei küldötségek kényére bizni, hanem az egyeség nem sikerülvén urbéri uton, legfelsőb biró itéletével kivánta a tárgyat el döntetni, – közönségesen elfogadást látszott nyerni a Tárnoknak azon inditványa, hogy a commendatur szó a szerkeztetésből kihagyassék, mire azonban G. DESSŐFFY azt jegyezte meg, hogy fel vévén a következő rendelést, melly a 9-edelést 3 nap alatt rendeli végre hajtatni, a commendare szó alkalmasint annyit tesz mint imperare – de vigyázni kell, nehogy oly törvény alkottassék, melly sok magános viszonyokban, különösen pedig az eddigi osztályban kárpótlást tenne szükségessé. Gr. ZICHY KÁR[OLY] pedig ugy vélekedett, hogy bár melly intézet tétessék is, mind félszeg lészen, hahogy a papi tizednek praearendatiója egyuttal a földes uraktol el nem vétetik,* a mit tenni lehet a nélkül hogy annak vitatásába, kit s miként illet a dézma? csak távolrol is béereszkednének a fő RR.
A papi tized bérletének kérdését a rendek is felvetették. Olv. erre vonatkozólag 100. s köv. l.
A FŐ HG. NÁDOR a töbség akaratja szerint, némely szóbeli módositások mellett a szerkeztetést végzésnek nyilatkoztatá. – Nem is gondolja a Fő Herczeg hogy azon ellen vetés, mintha az aversionalis váltság terméketlen év szakán a jobbágynak terhére válnék, helyes lenne. Ügyelni kell itt a nemzeti szorgalomnak ezen intézet eszközlötte kifejlésére, mellyre ügyelvén tetlegesen véve fel a dolgot, csak ugyan igaz, hogy a kötendő szerződések alapjaúl a nonale regestrumok fognak fel vétetni, vagyis a valósággal termesztetni szokott mennyiség, és igy a remélhető termesztésnek minimuma, mert az csak ugyan tagadhatlan, hogy a mit jelen állapotjokban termesztenek a jobbágyok, az minimuma a lehető, s remélhető termesztésnek. Nem utolsó tekintet az is, hogy a mi gazdálkodásunkra oly annyira szükséges szalmát meg fogják a jobbágyok egészen tarthatni. Ide járulnak mind azon fontos hasznok is, mellyek az idején korán történhető behordásbol, s más egyéb tekintetekből a jobbágyokra háramlandanak. Mind ezek határozó törvényt is láthatnának javalni, de miután meg lehet, hogy a jobbágy már azon keblében rejtező bizodalmatlanságnál fogva is, melly szerint a földes úr intézetének alatta valami károst lappangani gyanit, mind ezeket ellenkező szempontbol lehet hajlandó tekinteni, sikeresb lesz a kénszeritést kizáró ideiglenes szerződések eszközlése, mellyek mind a két részt tetleg fogják az intézet hasznairol meggyőzni. Tulajdon ezen tekintet áll ellent a javallott 12 évnek is, hogy a jelen intézet inkáb próba alakját viseli. A papi tized kérdesébe ereszkedni e helyen, nagyon kora lenne, s igy a javallott módositásak közül csak a következők fogadtatnak el: 1. A commendatur szó kihagyatik, a nélkül is meg maradván a szerkeztetés értelme. 2. A szemül, vagy szalmában szavak után hozá tétetik vagy más akár melly módon.
Következett azon pont* melly a 9-ed megvételére nézve szabályt rendel, s megengedi, hogy az urbér béhozatalakor választott természetbeni kilenczedelésbe a földes úr akaratja ellen, bár per utján is közbe jött változás megszüntessék, s a 9-ed helyre állittassék. – Ennek teljes kihagyását javallatba hozzák a TÁRNOK és B. BEDEKOVICS, minthogy az egyenest ellenkezik az előbbi pont intézetével, melly nem hogy a megváltást természetbeni kilenczedelésre ált változtatni engedné, de ezen utolsót, ahol csak eszközölhető, szabad egyeség utján megváltásra forditatni rendeli, – meg ütközik azon vezér elvben is, hogy a (kivált per utján is) meggyökeresedett szokás feltartassék. – Az egész pont tehát köz értelemmel kihagyatott.
Az alábbiakban érintett pontok szövegét l. Iratok, I. k. 284. s köv. l., e kötet 104. s köv. l.
A következő hét pontok iránt semmi észrevétel sem fordulván elő – a Lent és Kendert tárgyazta pontra nézve a TÁRNOK azt kivánta, hogy a fonás törültessék el, s csak a len, s kender kilenczed hagyassék meg, minden aternativa nélkül, – mert a fonás csak vexákra ad alkalmat, s a kilenczednek egyébiránt is nyers termékből kell kiadatni, nem pedig még kézmivvel is pótoltatni. – Melly inditvány szintén elfogadtatott.
A következő pont felolvasásával*
Ennek a pontnak befejező része kimondja, hogy az ugarföldön termett vetésből a jobbágynak nem kell kilencedet adnia. (Iratok, I. k. 286. s köv. l., e kötet 107. s köv. l.)
a FŐ H[ERCEG] NÁDOR az ugarra nézve szóllitja fel a fő RR figyelmét, – eddig töbnyire a 3 dülős gazdálkodás divatozott, leginkáb azon oknál fogva: mivel elegendő trágya hijánya miatt a föld pihentetése szükséges vala. Ezt a RR most egy tol vonással meg akarják változtatni. És valóban ha megfontoljuk hogy általánosan eltörültetvén az ugar kilenczedelése, vagy a földes úr mindent el fog követni hogy az ne miveltessék, vagy a jobbágy restebben, s csekélyeb szorgalommal mivelendi a rendes dülőket; igen nagy kérdés: valjon a javallot szabadság nem inkáb ártalmára, mint hasznára lészen e az ipar kifejlődésének? Tekintetet érdemel az is, hogy sok vidéken a földes urak csak oly feltétellel népesitették be pusztáikat hogy az ugarbol is kilenczedet kapjanak, igy Tolnában az ugaron termeszteni szokott dohány kilenczedeltetik, igy Bácsban is a ugar egy részének mivelése resolutio által is megengedtetett ugyan, de a földes uri kilenczednek nyilvános feltartásával. Ezen szokott jövedelem rögtönös megszüntetése tehát azon birtokosoknak méltatlan csapást okozna. – A Fő Hg. Nádornak nincs szándékában a végzést ön véleménye által megelőzni, csak azt ohajtja, hogy a fő RR ezen nem csekély érdekü tárgyat fontolóra vegyék.
A FŐ POHÁRNOK nyomosoknak találja a fő H[erceg] Nádor észrevételeit, s azokban annyival inkáb osztozik, mivel az ugar használatával a föld soványodik, s ez által a földes urnak rendes kilenczedi jövedelme is csonkittatik. – Gr. ESZTERHÁZY KÁR[OLY] egyenesen tagadja hogy ugar mivelés által a föld soványodnék. – Az ORSZÁGBIRÁJA nem tagadja ugyan hogy ezen gazdasági nézet helyes lehet, de csak akkor, ha elegendő erővel bir a jobbágy mind a kövéritésre mind a mivelésre. De egy más tekintetet is felforogni, t. i. hogy a legelő elkülönözésben a tarló s ugar is bészámitásba megyen, vetés által tehát a legelőbeli illetőség csonkúl. Különben csak ugyan hasznosb a jobbágyra nézve is, ha meghagyatik a kilenczed, mert igy nem fogják a földes urak az ugar mivelést akadályozni. – Gr. ESZTERHÁZY KÁROLY ujabban is ellene van az ugartoli adózásnak, mivel az egyenest csak az ipart terheli. Az urbariomban foglalt adózások systemája szorosan a három dűlős gazdálkodáson alapúl, a mi ezen felül termesztetik, az a jobbágy különös szorgalmának gyümölcse, oly szorgalomnak melly az uri járandóságnak csonkulást nem okoz; mert ujabban is erősiti hogy a veteményezés sora szerinti váltó mivelés a jövendő termést egyátallában nem kisebiti – a mit viszont A FŐ HG. NÁDOR csak feltételesen fogad el, mert ha p. o. a Tisza mellyékén későre maradna a kukoricza törés, úgy hogy őszi vetés alá földjét vóltakép meg nem mivelheti, csak ugyan csökken a jövendő aratás. A FŐ LOVÁSZ MESTER azt hiszi, hogy a széles terjedelmü alföldön még egy század mulva sem fog az ugar miveltetni, felföldön ellenben a népesség, és szükség kettőztetett iparra késztetvén a lakosokat, ezen ipart különös adóval terhelni nem akarja.
A TÁRNOK ott látja a dolog alapját fekünni hogy a kilenczed minden föld termékből megilleti a földes urat. Egyéb iránt is egy két jobbágy az ugar miveléssel, kivált a szükebb terjedelmü határokban a legeltetésben nagy zavart okozhatna, másutt ellenben igaz: hogy földes úr, s község kára nélkül haszonnal gyakorolhatná. Jobbnak látná tehát a jó karban fekvő dolgot nem mozditani, s az idő kifejlésére bizni. Gyakran a kormányzásnak legnagyobb hibája, ha sokat kormányozunk. B. SZEPESSY Pécsi Püspök nem fogadhatja el általános alapnak: hogy minden föld termékből kilenczed jár, mert a belső telek terméséből, s rétekből bár ha felszántatnak is, csak ugyan nem jár. Ő tehát hogy egyrészről a földes uraknak törvényes szokással erősitett jusok ne csonkitassék, más részről pedig a jobbágy is új adózással ne terheltessék, közép ut gyanánt javalja, hogy ott szedessék csak kilenczed az ugar földekből, holl az eddig is divatban volt. – Melly inditvány el fogadtatván végzésnek is jelentetett.
Továbbá a kilenczed szedetésére, és béhordására nézve kétséges értelmünek találták a fő RR azon kifejezést hogy a jelentéstől számlálandó három nap alatt meg kell a kilenczedelésnek történni. Mert ha ezen három nap az egész munka végehajtására értetik, úgy az már csak az idő viszontagságai, s közbe jöhető ünnepek miatt is kivihetetlen, de nem is igazságos, mert a földes urat, törvényes igazainak védése helyett, a jobbágyok kiméletlen követeléseinek alája vetné. Ha ellenben csak az elkezdésre értetik azon három nap, úgy a jobbágy sorsa nem könynyebül, mert a folytatás húzamossága mindég a bészedő kényétől fügne. – Kivánják tehát a Fő RR úgy módositatni a rendelkezést, hogy jelentés után 3 nap alatt tartozzék a földes ur a kilenczedelést meg kezdeni, s az 1802: 7-ik törvényben kiszabott idő, t. i. 8 nap alatt el végezni.
A 3-ik §. iránt, melly a szőllőktől járó kilenczedről rendelkezik, a fő RRnek oda ment véleményök: hogy az asszúszőllőtől eddig is csak a hegyallyán, s a ménesi hegyen lévén a kilenczed elengedve; ezen kiváltságnak az egész országra kiterjesztésére elegendő ok fel nem forog, s azért kivánnák ezen pontra nézve az országos küldötség szerkeztetését megtartani, – minthogy ez a bor dézmát az eddigi szokás szerint rendeli megadatni,* s igy ahol szokásban volt az aszúszőllőtőli kiváltság, az tovább is megmarad. – Az essentia melly dézmálás alkalmával nem is létez, a törvény rendelkezésének tárgya sem lehetvén, a szüretelés ideje felőli pontot, meghagyván a dolog érdemét világosabban kivánták a fő RR szerkeztetni,* – a §. többi pontjait pedig mindenekben jókká hagyák.
Proiectum, 27. l.
V. ö. fentebb a 23. jegyzettel.
*
September 19-én napi rendre került a IV. t. cz. 4-ik és 5-ik §-ussa, – a kisebb dézmárol, s konyhaadózásokrol, mellyeket a RR egészen elengedtek.*
Az Iratok, I. k. 289. l. olvasható 4. és 5. §-t az országos ülés megváltoztatta. Az új szöveget l. e kötet 120. l.
A FŐ POHÁRNOK abba ütközik: hogy az ily ajánlatokba, mellyek legnagyobb részben a fő RR erszényét érintik, a K és Rendek bebocsátkoznak a nélkül, hogy régi szokás szerint vegyes küldötségben egyesitetnének a gondolatok. Ezen bánás módbol végtére majd még az is fog következni, hogy a földes úr ruházni tartozzék jobbágyait, mert illetlen hogy gatyában járjanak. – Egy törvényhozásban sem látjuk annak példáját, hogy egyik rész a másiknak erszényéről rendelkezzék. Ő ugyan nem akarja gátolni a K és RR nagylelküségét, de ovást kiván tenni, hogy ez igy divatba ne jöjjön.
Ezen adózások megtartását védelmezték: Horváth Ország követe, Gr. Erdődy (Varasd), Gr. Keglevics (Bars), a Pécsi Püspök, Jordánszky Püspök, Hg. Battyányi, Gr. Desőffy Jósef, az Ország birája. Véleményök leginkáb a sajátság sérthetlenségén alapult. Rettentőnek vélték azon hatalmat, melly ma tőlem akaratom ellen egy tojást elveszen; hólnap annyira terjedhet az, hogy a Status javának ürügye alatt osztályra bocsássa a vagyonosnak javait. Hogy a tulajdont minden kárpotlás nélkül el venni lehessen, ezen elvet még maga Cobbet* sem állitotta fel soha. A Francziák, midőn a Szávántúli részeket birták,* feudalisticus bizotságot rendeltek, tiszteletben tarták a tulajdont, ellenségek voltak bár, a jobbágyi adózásokat még is csonkitás nélkül megtartották. Igy Anglia a szerecsen rabszolgák felszabaditásáért 20 millio font sterling kárpótlást rendelt.* Ha hogy a kornak szelleme azt kivánja: hogy valamely adózás neme ált változtassék, azt tenni lehet, de a sajátot elvenni nem lehet, kivált most, midőn nagylelküségből az usufructuatio szabad eladása meg engedtetett s a füst pénz, mellyet ezüstben legnagyob jusal szedheténk, papirosban szedetik. A nagylelkűség utján sokat lehet eszközölni, de bajos ezen elvet kénszeritőleg kiterjeszteni. Mert vannak sok uradalmak, kivált egyháziak és fundationalisok, mellyeknek birtokossaik az urbariom béhozatala alkalmával, úgy vélekedvén, hogy már állandóak lésznek a kiszabott adózások, s törvényhozás utján, ha csak nem nagyitatni, csonkitatni bizonnyal nem fognak, minden földjeiket kiosztották jobbágyaik között ha most szüken felhagyott jövedelmök megcsonkitatik, nem csak ők szenvednek erőszakot, de az innen eredendő méltányos félelem annak is oka lesz: hogy a mit úgy közbátorság, mint politica oeconomia tekintetéből annyira kivánunk: a puszták népesitését, soha teljesedni ne lássuk. Ha csak ugyan oly terhes az idő hogy áldozatra van szükség, – legyen az áldozat czélirányos, legyen méltányos és egyenlő. De a szóban forgó engedélyben inkáb látszunk liberalisoknak mint vagyunk, oly csekély adózás ez melly a jobbágyot nem terheli, szinte természetében van urához „cum muneribus” jönni, – sőt ingerül szolgál a gazdasszonynak, hogy apró majorságot tenyésszen, a mi (tudják kik Styriához közel laknak) az iparnak nem utólsó ága. Ellenben midőn liberalitásunk csak tetsző, nyilván igazságtalanok vagyunk. Könnyü a jobbágyokkal nem biró curialis, vagy pusztai birtokosnak engedélyekről beszélni, őtet a dolog nem érinti, másnak ellenben vesztesége ezerekre megy. A ki 2000 hold praedialis föld mellet két jobbágyot bir, a két kappant csekélységnek veheti, – de a ki 2000 hold földjére 250 jobbágyot szállitott, annak 500 kappant s a t. veszteni nem csekélység.
Cobbett, William (1762–1835) angol közíró, lapjában, a széles néprétegek számára szerkesztett Two penny Tract-ban radikális társadalmi reformokat sürgetett.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 434. l., 7. jegyzet.
V. ö. a 125. l. 3. jegyzettel.
Gr. ESZTERHÁZY KÁROLY ellenben örömest elengedi mindezen adózásokat de félvén a sajátság sértésének következéseitől, a földes uri jusnak megösmérése tekintetéből, valamely csekély fizetést kiván, nem bánja legyen az nem több egy xrnál.
Gr. BATTYÁNYI IMRE kivánja hogy a 48 xr váltság bér lejjebb szálitassék,* mert azt sok helyüt oly terhesnek vélték a jobbágyok hogy készebbek voltak természetben kiszolgáltatni. – Az EGRI ÉRSEK egy két napi robot váltságot kiván.
A kerületi törvényjavaslat 12 krajcárban állapította meg a kisebb úriadózások váltságdíját A jobbágynak szabadságában áll, hogy azokat „akár természetben szolgáltassa be, akár, hogy azokat, ha jobban tetszene, egy egész telektől általjában 12 xrral s illetőleg az állományhoz arányzott sommával megválthassa. (Iratok, I. k. 289. l.)
A FŐ LOVÁSZ MESTER: Ha hogy azt látná, hogy a K és RR a fő RR erszényére generosuskodnának, abba soha meg nem egyezne, – de nem úgy van, mert ők is földes urak, s kezdeményi jusoknál fogva tesznek javallatot, melly a fő RR hozá járulta nélkül végzésé nem válhat. Ő tehát a dolgot igy tekintvén, valamint a bárány dézmát elengedi, mert a legelő kihasitása után annak helyét nem látja, ugy a konyha adózásokért járó 48 xrt megtartani kivánja, s ő azokat a házi pénztár fedezésére ajánlja.
Ellenben a Statusokkal egyet értve, mindezeket tisztán elengedtetni kivánták: Gróf Fekete, Püspök Palugyay, Gubernator Ürményi, nem különben Gróf Zichy-Ferraris, B. Bedekovics, B. Orczy, Gr. Majláth, B. Vécsey és Almássy Fő Ispányok.
Gr. FEKETE kivánta volna hogy ezen kérdés meg ne üttessék s a jobbágyok sorsának felsegéllése azon operatumokban kerestessék, holl egyenlőben oszolhat az engedély terhe. De miután meg üttetett, miután törvény nincs, melly ezen adózásokat igy megállapitaná, az urbariom rendelete pedig a törvényhozó test jóvá hagyásátol füg, miután a kilenczed csak a föld termékekből jár, – ezeket pedig oda számitni nem lehet, – nem gondol hibázni, midőn azt mondja hogy már a fő RR helyzete is azt kivánja, hogy a RR véleményét elfogadják. – Igy Gr. ZICHY FERRARIS is, mert nem akarná, hogy a fő RR kevesb nagylelküséget mutassanak, mint a Statusok.
PALUGYAY Püspök megmutogatá törvényeinkből ezen adózások eredetét, valamint azt is, hogy a jobbágyi adózások iránt a törvényhozó test mindég gyakorolta rendelkezési hatalmát. A kisebb dézma s vaj megszüntetésére elegendő ok: hogy az urbarialis legelő szoros szükséghez mérve szakitatik ki. A konyha adózások pedig úgy is csak sub nomine munerum jelennek meg a törvényben, s az apró majorságot sok ideig magon kéntelen a jobbágy tartani, pedig a fő RR végzése szerint még az ugarbol is 9-edet tartozand adni, nem lehet tehát őt kétszeresen terhelni.
B. BEDEKOVICS az ellen vélemény gyámokait is czáfolás alá veszi. Egyik fő ok hogy a tulajdon sértetik – úgy de a jobbágy minden nemü adózásának egy különös beneficium felel meg, s nincs oly birománya, mellytől ne adóznék. A kérdésben forgó adózásoknak azonban alapja nincs, mert csak a jobbágy különös iparját nyomják, holott személye szabad, nem látja tehát által hogy ezek a földes uri tulajdon tárgyai lehetnének. – Másik fő ok: hogy az engedély terhe nem egyenlő: ugy de ha ezt vezér elvnek fogadják a fő RR, egy intézetök sem fog megállani, mert egy intézet sem lehet, melly az ország vidékeinek különböző helyzete szerint különböző súlyal ne gyakorolná hatását.
ALMÁSSY főispán is czáfolgat. – Elfogadott elv hogy a jobbágy sorsán javitani kell, de ha mindent meg tartanak a földes urak, a minek csak ususában voltak, javitani lehetetlenség. Mondják, hogy a népesités gátoltatni fog, valóban ha az usufructuatio nem gátolja, ezen csekélység ugyan nem fogja gátolni a puszták megtelepittését. Mondják azt is, hogy nem egyenlő a teher, mert a nagy uradalmakban ezerekre megy a veszteség; – de ő ugy hiszi hogy a szegény nemes, midőn 48 xrt elenged, nagyobb áldozatot tesz, mint a hatalmas dynasta, ha ezereket veszit. Kinek hogy osztá javait az Isteni gondviselés, oly mértékben viselje az áldozat súllyát is. – Gr. MAJLÁTH mennyire csak lehet az úr s jobbágy közötti surlódásokat ki kerülni ohajtja, – ÜRMÉNYI pedig, látván hogy az urbariom is megszoritotta a jobbágy adozásait, nem foghatja meg, miért legyen a törvényhozó hatalomnak kisebb szabadsága.
Az ORSZÁGBIRÁJA ezeknek czáfolására azt mondja, hogy a közép századok irás módja szerint a munera szó kötelező értelmü, – a jobbágy egyes adózásait pedig nem külön kell venni, hanem öszvesen, mindent az egész telektől.
Gr. DESŐFFY úgy hiszi, ezen ütközésekből is legjobban kisegitene a szabad egyeség, s ha nem segitene még is saepe maxima providentis, valde magnam providentiam non habere. – Különben javalja, hogy 12 esztendei közép számvetésből a Nádor határozza meg a váltság pénzt – zúgás, és nevetés támadván – kéri a fő RRket, ne szörnyülködjenek el ezen idaeátol, mint valamely üstökös csillagtol; mert a Fenséges Nádor hazánk osztatlan bizodalmát, magas érdemeivel dönthetetlenül kivivta.
A FŐ HG. NÁDOR végzésnek nyilatkoztatá hogy a RR véleménye elfogadtatik, s igy ezen aprób adózások megszünnek.
