1833 október 21, 22, 23, 24, 25 Kerületi ülések. Tárgy: Az úrbéri czikkelyek harmadszori olvasásának folytatása és befejezése.
1833 október 21, 22, 23, 24, 25
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri czikkelyek harmadszori olvasásának folytatása és befejezése.
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri czikkelyek harmadszori olvasásának folytatása és befejezése.
October 21-én Fribeisz és Patay előlülésök alatt tartatott kerületi ülésben a 19-ki ülés végzéseinek szerkeztetése köz leiratra bocsájtás végett felolvastatván, a 18-iki végzéseké meg rostáltatott, s különösen az égetett italok készitését tárgyazta pont hoszas vitatásokra nyujtott alkalmat. – MARCZIBÁNYI mind azon okokat, mellyek a múlt levelemben közlött tanácskozások* következésében az erkölcstelenségnek, és földesuri jus ellenvetéseinek megczáfolására felhozva valának, nem különben azon fenyegetést is hogy ha kellemetlen kutatásoktol tartanak a fő RR a miatt, hogy a burgonya élesztésére megkivántatott gabona mennyiség a tilalomba nem foglaltatott, a RR nem látják az utat magok előtt be vágva, hogy az általános engedelemre visza mehessenek: – ki hagyatni javallá, – ezen utólsóra nézve BALOGH is osztozott véleményében, compromittáltnak vélvén a RR méltóságát, hogy ha fenyegetésöket szükség esetében, a már egyszer győztes ellenkező voksok töbsége miatt nem valósithatnák. Ezen egy pont tehát az egyébiránt jóvá hagyott szerkeztetésből kitörültetett, oda menvén ki a nagyobb rész véleménye, hogy ha általános engedelemre hajlandó lesz a többség, akaratját bizontalan kimenetelü ijesztés nélkül is tettleg valósithatja.* – Ezután napi renden következett az V-ik t. cz. iránti észrevételek hányogatása.
V. ö. 314. s köv. l.
A főrendek érvelésének cáfolgatása tehát bent maradt az izenetben. (Iratok, I. k. 412. s köv. l.)
Az l-ő §-ra nézve az urbér béhozatalát megelőző kötések eránt egyet értének ugyan a fő RR, de a szerkeztetéshez minden balmagyarázatok elkerülése tekintetéből hozzá tétetni javallották, hogy a mennyiben bizonyos feltételekhez lennének azon kötések szabva, csak ezek elmultával lesznek maga útján felbonthatók.* – Ezen hozátételt a KK és RR elfogadták, de NOVÁKnak inditványára „maga utján” helyett „törvény utján” kifejezéssel kivánnak élni, mivel a kötés feltételeinek megszüntével a felek között keletkező számvetési és egyéb kérdések költsönös egyesülés hija esetében csak törvény utján lehetnek elintézhetők.
Iratok, I. k. 398. l.
A 2-ik §-ra nézve a fő RR továbbá is álhatatosan megmaradtak a mellett, hogy a jobbágyok egy általános summa lefizetésével magokat minden járandóságoktol, és szolgálatoktol örökösen fel ne szabadithassák.
A RR ezen kerületi ülésekben azon szokást vették fel, hogy mivel a tárgyak már igen ki vannak meritve, előbb voxolás utján döntik el a kérdést, utóbb a győztes fél gyámokokat szolgáltat, – itt is voxoltak tehát – a voxolás igy állott: jelen nem voltak: Nyitra, Fejér, Sáros, Horvát Ország – nem voxoltak Zala vármegye, s az egyházi Rend, a fő RR értelmére voxoltak: Vas, Liptó, Honth, Veszprém, Esztergom, Árva, Thurócz, Gömör, Bereg, Torna, Marmaros, Torontál, Posega, Szerém, 14 megye. A KK és RR előbbi végzése melletti álhatatos megmaradásra voxoltak a többi 31 vármegyék, a Jász Kún, s Hajdu kerületek, és a sz. kir. városok közül Pest városa szóllott törvényhatósága nevében, s igy nagy többséggel a RR előbbi értelmök mellett maradtak.
DUBRAVICZKY igy voxolt: Utasitásában az van, hogy a jobbágyok csak felében válthassák meg szolgálatjaikat, ezt több izben előterjesztette, de pártfogásra nem talált,* – megyéjét azonban vox nélkül nem hagyhatja, s miután küldői a megváltás elvét bár ha felében is, de csak ugyan elfogadták, utasitása szellemében a KK és RR végzéséhez áll.
Dubraviczky az 1833. április 27-i kerületi ülésben szavazott ilyen értelemben. (V. ö. Országgyűlési Tudósitások, I. k. 339. l.); az országos ülésben, 1833 szept. 4-én leadott hasonló szavazatát Kossuth külön nem említi. (V. ö. Jegyzőkönyv, IV. k. 129. l.)
BALOGH: Az urbéri t. czikelyekben találkoznak materialis és moralis engedélyek. Az elsők közül némellyeket elfogadtak a fő RR, mert úgy vélekedtenek hogy mentől jobban áll a jobbágy, annál több adót fizethet, a fő RR azt tartják, fejni kell a tehenet, hogy mentöl több vajat adjon. Ellenben a moralis engedélyek körében nagyon fösvények a M[éltósá]gos fő RR, itt sok egyebeket, az 5-ik t. czikelyt is elvetik, – az 5-ik t. czikelyt, melly úgy fénylik a többiek között, mint nap a csillagok között. Ellenkezésöknek okaúl adják a fő RR hogy a kérdésben forgó örökös kötések által alkotmányunk megrendittetnék. Azonban akár az Aristocratia által megvesztegetett Verbőczy Hármas könyvét, akár az egymásra halmozott, egymással ellenkező decretumokat visgáljuk is, oly törvényre, melly az ilyes örökös kötéseket tiltaná, nem akadunk. Ha tehát alkotmányunk megrenditésetől félni lehet, inkáb a tilalomtol kellene félniök, mert valóban félni lehetne hogy ama 9 millio ember, kiket mi a felszabadulástol el akarunk tiltani, a szabadság vágyának Herculesi erejével, alkotmányunk rendszeréből az ily mocskot magában foglaló törvényt ki fogná tudni seperni, mi által az épület falai is könynyen megrázathatnának. A fő RRket nem annyira alkotmányunk épségének fentartása vezérli tehát, mint azon törekedés, hogy az oligarchia támogattassék. Ha ők conserválni akarják nemzetségeiket, tegyék azt a hon szeretet s a haza javára intézett iparkodással, tegyék gazdag feles jövedelmeiknek közhasznú jó czélokra forditásával, s ekkor el fogja hinni a szólló követ, hogy a M[éltósá]gos fő RR (a mint egy ország nagyja mondotta) a nemzetnek essentiáját teszik, ellenben ha fenmaradásukat 9 millio ember örökös szolgaságára szándékoznak alapitani, akkor is elhiszi ugyan hogy essentiáját teszik a nemzetnek, de oly essentiáját, melly a jelen felvilágosodott század hatása miatt elsavanyodott. Kiterjeszkedik a szólló követ azon aggodalomnak eloszlatására, mellyet a fő RR az egyházi, elsőszülötségi, s hitre bizatott (fidei camanissum) jószágok iránt nyilatkoztatnak,* s azt erősiti hogy sokkal elébb állanánk, ha mind ezen intézkedéseket törvényeink soha sem ösmerték volna, mi sem ösmernénk akkoron ama botránkoztató tüneményt, hogy azon pazarlók, kik temérdek háznépet rútul megcsaltak, s boldogtalanná tettek, értéköket haladó adósságaik mellet is a zárlat óltalma alatt kényelmesen élve nevetik a megvasalottakat. De attol tartanak a fő RR, hogy egy új nép osztály támadna ezen örökös kötések által hazánkban, s hogy ez új tünemény lenne; nem akarja ismételni a szólló követ, hogy ezen nép osztály nem új tünemény lenne hazánkban, egyedül azt állitja, hogy igen is bizodalmatlanság helyett bizodalom, rabszolga helyett szabad ember támadna hazánkban s az által a szerteszaggatott kis nemzetből valaha még nagy nemzet lehetne; ez igen is uj tünemény lenne! de oly tünemény, mellyet aki teljes szivéből nem óhajt, annak a honszeretetről viszás képzete van, mert a honszeretet nem csak abbol áll, hogy szülötte földünket szeressük, hanem főképpen abbol, hogy embertársainkat szeressük, a ki tehát gátolni akarja, hogy az emberek szabadok, s a szabadság által boldogak lehessenek, az nem szereti az embereket, következőleg hazáját sem szereti. – Még sokat szólhatna a követ ezen sziv emelő tárgy felett, de attol tart hogy egy bizonyos tüz által elragadtatnék, azért inkább elhalgat, úgy is ki van már ezen tárgy meritve, s a mit mondott is, nem azért mondotta hogy mind ezek az izenetbe iktattassanak, hanem hogy gondolkozását, s véleményét közönségessé tegye, mert előre tudta, hogy mindezeket nehezen fognák a RR izenetjökbe iktatni. Ellenben SOMSICH, PRÓNAY, PÁZMÁNDY, CLAUZÁL, különösen pedig BORCSICZKY pontként felvévén a fő RR izenetét, annak megczáfolásába ereszkedtek nevezetesen:
A főrendek így érveltek: „Meg zavartatna nagy része a nemesi birtoknak, résszerént eredeti rendeltetésében, ugymint: az hitrebizott vagy elsőszülöttségi jószágoknál; résszerént szerződési mivoltában, ugymint: a cseréknél vagy zálogoknál; veszedelembe forognának a törvény különös oltalma alatt lévő egyházi és korona jószágok; tágas mező nyittatna nem csak külön nemzetségi de a fejedelmi jussoknak ki játszására is, miután egy tékozló által ez uton el idegenitett javaknak vissza szerezhetésére többé a maradéknak keresetre nem lehetne vagy a magva szakadás esetében nem ugyan azon minőségü jószág háromlana vissza a szent koronára, mellyet a magva szakadtnak nemzetsége egykor a fejedelmi bő kezüségből nyert s a mellynek most ismét egész voltában némü érdem meg jutalmazására köllenék szolgálnia.” (Iratok, I. k. 399. l.)
Nem látják által, mi oknál s alapnál fogva állithatják a fő RR, hogy a K és RR előbb csak a jobbágyok esztendőnkénti tartozásaik iránti szerződést kivánták megállapitatni, s miután erre a fő RR reá állottak, akkor terjesztették tovább kivánataikat;* mert legelső izenetjökben* sem kivántak többet, vagy kevesebbet a KK és RR mint most kivánnak. Azt sem foghatják meg hogy állithatják a fő RR hogy az örökös váltsági kötések a jobbágyok helyzetét nem biztositanák; miután tagadhatatlan hogy csak a kötések és szerződések nyujthatnak ugy egyik, mint másik félnek viszonos boldogságot, s maradandó biztoságot. Továbbá azon ellenvetésnek sem képesek helyes gyámokát fellelni, hogy ezen intézet polgári alkotmányunknak s a vele szorosan egybekötött jusoknak és intézeteknek felforgatását következtetné. A törvény az ilyes örökös szerződéseket mind ekkoráig nem csak nem tilalmazta, sőtt vannak törvényeink, mellyekből helyes követeltséggel lehet következtetni, hogy azok eddig is megengedve valának, ilyenek p. o, az 1543: 36, az 1596: 10-ik t. czikelyek,* de a tapasztalás, s a törvény erejével biró szokás még terjedettebb adatokat is szolgáltat, mert nem csak divatoztak hazánkban az ilyes örökös szerződések maiglan is, sőt divatoztak úgy hogy egész községek, sőt kerületek is magoknak nem csak jobbágyi szolgálataiktol, de meg minden földes uri törvényhatóságtol is mentséget szereztenek, s igy a törvény oltalma alatt nagyobb kiterjedésben divatozott az emlitett szerződési szabadság, mint ahogy azt jelenleg a K és RR törvény által biztositatni kivánják, mert a földes uri jurisdictiót az adózások megváltása mellett is sértetlen fentartatni rendelik. Ezen százados divatra támaszkodva a fő RRnek kérdésben forgó ellenkezését, tennen magokkal is öszveütközésben lévőnek kéntelenek vallani, mert hogy vóltak, s vannak honunkban oly kötések, mellyek által egész községek, mind magános lételöknek, mind a köz iparnak szembetünő emelkedésével magokat még a földes uri törvényhatóságtol is szabadokká, s függetlenekké tették, azt a köz tudomásra jutott tapasztalásnak ellenére a fő RR magok sem fogják tagadhatni, valamint azt sem hogy az urbér behozatalát megelőző minden, s igy az ilyen kötéseket is kérdésbe nem vehetőknek lenni, az V-ik t. cz. 1-ő §-ban önként elösmerték, – miért tagadják tehát meg tulajdon azon erőt, és szabadságot a jövendőtül, éppen a jelen században, hol a nemzeti érdekek kifejlődésében hátra lépést tenni lehetetlen. Az urbér behozatalát megelőző kötéseket, csak a kormány által önkényes hatalommal ki küldött biztosak állapitották meg, s a fő RR azokat még is felbonthatatlanoknak ösmerik, s ezen felbonthatatlanságba alkotmányunk sérelmét nem vélték felforogni, hogy állithatnak tehát ellenkezőt azon kötésekről, mellyek jövendőben nem önkényes kormány rendeleteken, hanem világos törvényen alapulva fognak keletkezni? Az országos küldötség, mellyben nagy részt vettek a M[éltóságos] fő RR, annak helyén még a zsidók polgárositását sem találta alkotmányunkkal összeütközőnek,* ugyan mit vétett tehát a földmivelőknek tiszteletre méltó osztálya, melly minket táplál, s őseinket is táplálta, hogy ő, s csak ő ne legyen képes magát minden kénszeritést, s tulajdon sértést kizáró szabad alku kötések utján, a független polgáriság fokára emelni. Jusokat nem forgat fel ezen váltság engedelme, mert a felforgatás erőszakot teszen fel, itt pedig csak szabad alkurol van szó, melly minden erőszakot kizár, oly szabad alkurol, s melly urbarialis birtokot tárgyaz, az ennek kormányzása iránti rendelkezésbe pedig törvényhozásunk 400 évek óta mindég tetleges béfolyást gyakorlott. Hiában mystificáljuk magunkat, hiában törekszünk az urbarialis birtokot más tulajdonnal egyenlő rámára vonni, itt a telket csak ugyan el nem veheti a földes úr, s tulajdona csak a jobbágyi tartozások körül forog, ezeknek lerovására egy általános tőke lefizetésével ujabb módot nyitni, törvényeink lelkétől nem idegen merészlet, az érdemnek kell a módokat alája vetni, és nem megforditva. Nem is ösmerhetik el a K és RR hogy a polgároknak egy új, s honunkban eddig még nem létező osztálya keletkeznék az örökös váltsági kötésekkel, mert bár mit szóljanak is a fő RR, a Királyi városoktol vett példa csak ugyan dönthetetlenül áll, igaz ugyan hogy ezek a királyi kegyelem hozá járultával az ország rendei közé emeltettek, de mielőtt magokat a földes uri hatóság alól megváltották volna, privilegiumot nem csak nem nyerhettek, de még csak nem is kérhettek. Nem szükség megemliteni, hogy vannak honunkban eddig is hatalmas községek, sőt szabad kerületek is, mellyek földes uri jurisdictiót nem ösmernek, szorosan véve az ország rendeinek egyik osztályába sem tartoznak, s alkotmányunknak még is veszedelmére nem valának, nem szükség azon temérdek scultetialis, manusmissionalis, inscriptionalis engedélyeket emliteni, mellyekkel régibb okleveleink tömvék, elég legyen kijelenteni, hogy az alkotmány legelszántabb védelmezőjét azok, s csak azok tehetik, kiknek boldogsága azon alkotmányban sarkallik, s igy az alkotmány jóvoltiban részesülők számát nevelni annyit tesz, mint azon alkotmány védjeit szaporitani. Igaz ugyan hogy a constitutio épségben tartását kivánni kelletik, de azt a társaság köz érdekeivel megegyezőleg kell magyarázni, s a körülmények fejleményihez előre látó gondoskodással alkalmaztatni, – igy munkálkodtak őseink, is munkálkodjunk mi is, mert valóban ha oly rideg határok közé lenne alkotmányunk szorulva, hogy azt polgártársaink felszabaditása veszedelmeztethetné, úgy az polgártársaink szolgaságán alapul, a mit a szólló követek ugyan soha el nem ösmérnek. A mi az első szülötségi, s hitre bizatott javakat illeti, hahogy ezeket az ipar kifejlődésének hátramaradására, s a század szégyenére csak ugyan meg kivánják a RR tartani, lehet annak helyes intézeteket tenni, igy p. o. nincs semmi összeütközés abban is, hogy a jobbágyi adózások helyett az el nem költhető tőkepénz legyen fidei comissumá. A királyi fiscustol vett okoskodással továbbá kár volt a fő RRnek élniök, mert ez ugy hangzik, mintha mi csak feudatariussai, s nem tulajdonossai lennénk nemesi javainknak, s mit törvényeink soha el nem ösmertek, s innen van hogy a királyi fiscusnak örökösödése is teherrel – salvo jure alieno jár. Végre a mi azt illeti hogy ezen rendelkezés a nemesi legfőbb kötelességet, a felkelést fosztaná meg alapjátol, egyáltaljában nem áll: mert a jobbágy telkek nem teszik a nemesi felkelés fundusát, ezektől fizettetik a portalis insurrectio 1715-ki subsitutumának fentartására a rendes adó,* egyébiránt élő törvényeink,* s a szokás is azt bizonyitják, hogy a tőke pénzeikből élő nemesek s a szabados nem nemesek a felkelés terheiben részt venni tartoznak.
Iratok, I. k. 398. l.
Iratok, I. k. 296. l.
Az 1543: 36. tc. elrendeli, hogy azok a közrendű emberek, akiknek kezén pénzen vásárolt nemesi birtokok vannak, az egytelkes nemesek módjára viseljék a közterheket, az 1596: 10. tc. az egytelkes, armalista, praedialista nemesekről, szabadasokról szólván, az utóbbiak birtokait taxa alá tartozóknak nyilvánítja.
A közjogi bizottság javaslata, az Opinio excelsae regnicolaris deputationis... circa obiecta ad deputotionem publico-politicam relata (Budae, 1830) a IX., Obiecta particularia c. fejezetének 17. pontjában (De regulatione Judeorum) a 25. s köv. lapokon foglalkozik a zsidókkal s közli a 15 §-ból álló törvényjavaslatot is.
1715: 8. tc.
Így 1681: 46. tc. 10. §.
SZ. HORVÁTH és PÁZMÁNDY úgy kivánták a §-ust módositatni hogy az eddig kötött örökös kiváltsági kötések felbonthatatlanok legyenek, – itt ugyan is hijányt látnak, mert az 1-ő §. csak az urbér behozatalát megelőzőről, a 2-ik §. ellenben csak a jövendőben kötendőkről szóll, a közbevetett idő csak biztositva nincs. – Ezen aggodalmat azonban FEKETE a 3-ik §. által egy részben eloszlatottnak véli, mert ott van hogy az eddigi kötések milly esetekben légyenek felbonthatók, a honnan következik, hogy minden más esetekben fel nem bonthatók. – PRÓNAY ellenben ha felmaradt volna is valami hijány, nem akar ujabb kivánságokkal még nagyobb visza hatást gerjeszteni, s az úgy is nagy akadályokkal küzködő engedélyt még inkább neheziteni. – A mi helyesnek is ösmértetett.
SZ[ENT] PÁLY végre az izenetben nyilván kimondatni akará, hogy a RR igen is kivánják, hogy a magyar jobbágy magyar polgár legyen, a ki pedig nem bir tulajdonosi jussal, az polgár sem lehet, mert ez a lakosodásnak, az ember erkölcsi lételének első feltétele.* Kivánja kimondatni azt is: hogy ő nem ösmer, nem is fog ösmerni soha oly nemzetséget, mellyre az örökkévalóság bélyege fel volna ütve.
Ez a gondolat az izenetben ily alakot öltött: Az ősi alkotmány legelszántabb védelmezői azok, akiknek boldogságát biztosítja. „Valljon nem kell e azoknak számát szaporitgatni ollyanokkal, kiknek mivel már birtokjok van, polgárok; s szerzeményeikbe befektetett pénzbeli értékek óltalmazása sziveken fekszik.” (Iratok, I. k. 418. l.)
Ezen észrevételek valának a készitendő izenet alapjai.
October 22-én kerületi ülés. Előlülők a voltak.
A szerkeztetésnek szokott felolvastatása, és rostállása után napi renden következett az urbéri VI-ik t. cz. Ennek 1-ő §-a iránt úgy kivánták a fő RR a szerkeztetést módositatni, hogy a község birája a földes úr által kijelelt legalább három alkalmatos lakosok közül, az esküdt emberek, és kisbirák pedig minden földes uri kijelelés (Candidatio) nélkül fognak a bévett szokás szerint a község által a földes uraság felvigyázása mellett esztendőnként választatni.* Erre nézve a KK és RR tovább is ragaszkodtak ahoz, hogy a lakosok fejenként vegyenek részt a választásban, – CSÁSZÁR és mások kivánták ugyan hogy a házatlan zselléreknek (subinquilinusoknak), minthogy ezeknek maradásuk sem bizonyos, választási jus ne tulajdonitassék, mert erre első megkivántatott feltétel a függetlenség, mellynek hijával vannak az ilyes zsellérek. – Ezen nézetet BALOGH is támogatá, mert a ki választó, az választható is lehet, – mi lenne belőle hahogy a földes ur 3 házatlan zsellért jelelne ki a biróságra? Ellenben ÖTVÖS, (Sz[atmár]), ASZTALOS, FEKETE, BŐTHY ennek ellene szóllottak. A választási jusnak alapja ott fekszik, hogy a ki felettem köz hatóságot gyakorol, annak választásában részt vegyek; innen van hogy az utolso szegény nemes, és H[erceg] Eszterházy egyenlő jusal bir a választásban. Másik alapja a teher viselés, mellyben a subinquilinus legaránytalanabb sulyal szintén részt veszen. Az hogy minden választó választható is, egy átaljában nem áll, e részben még a legszabadabb alkotmányban is van különbség téve. A RR tehát előbbi értelmök mellett megmaradtak. – A 2-ik §. iránt megszünt a kérdés. – Az árvák dolgárol szólló 6-ik §-ban a fő RR nem csak a földes uri, de a tisztviselői kötelességek közé is számitván az árvák gondviselését, a kárpotlás kötelességét csak úgy általánosan kivánják mind azokra, kik a dologba béfolytak, kimondatni. – A RR itt is előbbi értelmök mellet maradtak.
Iratok, I. k. 400 l.
Következett a VII-ik t. cz., ennek 1-ő §-ra nézve az uri székek hatóságának az urbarialis kérdésekben eltörlése felett voxolván a RR, a voxok igy állottak: Jelen nem voltak: Nyitra, Thurócz; Csongrád, H[orvát] Ország. – SZALABÉRI HORVÁTH kéré magát külön iratni, mert a Hont V[ármegye] Követjével egy cathegoriában van, t. i. hogy egészen különböző módositást javallanak, – mire MAJTHÉNYI reá kerülvén voxolás közben a sor, kijelenti hogy ez igaz ugyan, de miután többször előterjesztett módositása el nem fogadtatott,* ő a K és RR véleményére voxol. – Az uriszéknek a fő RR értelmében egész kiterjedésében megtartására voxoltak Trencsin, Komárom, Fejér, Esztergom, Tolna, Pest, Árva, Báts, Abaúj, Sáros, Szepes, Gömör, Bereg, Torna, Arad, Verőcze, Szerém, 17 megye és az Egyházi rend. És igy a többi 28 megyék s a szabad kerületek voxával a K és RR előbbi végzése tovább is megállott.
Majthényi mind a kerületi, mind az országos tárgyalások során az úriszék eltörlésére szavazott, javaslatát Kossuth az okt. 12-i országos ülés ismertetésénél említi. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 421. l., e kötet 201. és 303. l.) (Jegyzőkönyv, IV. k. 289. l., V. k. 256. l.)
A fő RR okainak* czáfolgatásárol szóllának különösen SZÉLL – s utánna NOVÁK, a ki a fő RRnek azon állitására, hogy sok fontos panasz az uri székek ellen elő nem fordult, azt feleli, hogy ha ezt egyes datumok előadására czélzó felhivásnak kell venni, maga is kész igen gyönyörü dátumokat előterjeszteni. A fő RR bátran felszóllitják a köz vélemény birálatát ezen tiszteletre méltó régiség ügyében, ha csak az ellenzés oly nemétől nem ered a köz véleménynek, melly az emberi tekintet szabályainak meg nem felel. Erre NOVÁK megjegyzi, hogy a K és RR követték intézkedésökben ama köz véleményt, melly azt tartja, hogy senki maga birája nem lehet s hogy a feudalismus régisége szennyes, ha a fő RR ezen szennyes feudalismust tiszteletre méltó régiségnek tartják, kérdés, kire illik ama vád, hogy véleménye az emberi tekintet szabályának meg nem felel. – BALOGH szeretné tudni, minő canalisbol ered a fő RRnek a köz véleménye iránti tudomása, mert a vallás dolgában is, és most is egy különös köz véleményre provocálnak, mellyeket nem lehet tudni hogy hol veszik. A tiszteletre méltó régiségen nagyon megtetszik, hogy a szerkeztető toll különösen hódol egy valaminek de a szónok nyilván kimondja, hogy ő úgy a régi, mint az új dolgok közt csak azt tartja tiszteletre méltonak, a mi jó. – Egyébiránt PRÓNAY annak meg mutatására, hogy csalatkozik a ki azt hiszi hogy az uri székek eredeti képen az úr s jobbágy közötti kérdésekben biráskodhatnak felhozza az 1548: 42. czikelyt,* a mi az izenetben különösen megérintetni határoztatott.* A 2-ik §. iránt a fő RR azon megjegyzéséhez, hogy bár a jobbágy ügyvédet választand is, a tiszti ügyész felvigyázása ki nem záródhatik, a KK és RR teljeséggel nem járultak.
Ezek az érvek (Iratok, I. k. 401. s köv. l.) az alább következő cáfolatból is megismerhetők.
Az idézett törvénycikk a jobbágy és az őt igazságtalanul elnyomó, eltávozásában gátló földesúr bíráiul az alispánt, szolgabírákat és a megye által választandó 12 nemest jelöli ki.
Az utalást l. Iratok, I. k. 423. s köv. l.
A mi pedig az uri szék tartásával (a jobbágyok magános ügyeiben) késedelmeskedő földes urat illeti, a fő RR javallák a szerkeztetéshez hozzá tétetni, ezen szavakat: „igazságos okát nem adván” – PÁZMÁNDY ellenben helyesbnek itélné a RR által javallott sanctio helyett* azt határozni, hogy ha a f[öldes] úr megintés után is elmullasztaná uri széket tartani, a megye tartassék az úrnak kölcségére azonnal uri széket. Ezen javallat elfogadtatott, miután homlok egyeneset ellenkező szempontokbol védelmeztetett volna. – Igy SZ. PÁLY azért fogadta el, mert reménli hogy ez legjobban fogja biztositani az uriszék fenállását, – SOMSICS pedig azért, mert kivánja hogy minden uri szék végképpen megszüntessék, s ő reménli hogy ezen sanctio következésében első diaetán kérve fogják kérni a földes urak, hogy szüntessék meg az uri szék. – TÖRÖK ellenben azért fogadta el, nehogy az uri hatóság egészen a szolgabirákra menjen által.
A szankció a károk és kiadások megtérítése, amint azt az országos bizottság javasolta. Ennek munkálatából a rendelkezést az alsótábla a főrendeknek első izenetükben kifejezett óhajára vette át. (Országgyülési Tudósitások, I. k. 421. l., e kötet 271. l.; Iratok, I. k. 344., 380., 402. l.)
A 3-ik §-nak első részében ezen szavakat: citra personalem laesionem, a fő RR ezekkel kivánták fel cserélni: citra poenam corporalem. Ebben sokan nem vélték a dolog velejét változtatva lenni, – ellenben ÖTVÖS M., FEKETE, NAGY PÁL, DUBRAVICZKY úgy vélekedtek, hogy a poena szó biróskodást foglal magában, itt pedig se büntetésről se biróskodásrol nincs szó, hanem arrol van hogy a jobbágyi szolgálatok béhajtásában a jobbágy személye ne sértessék. – A poena szó megdögönyözést, arczúl vágást, becstelenitést s a t. ki nem zárná, pedig RÉPÁS épen nem akarja, hogy a durva hajdu kiméletlenül ösze gazemberezze a szegény jobbágyot. – BORCSICZKY attol tart hogy ha ily határozatlanúl marad a laesio értelme, lehet eset hogy a földes ur meg sem vehetné járandóságát p. o. ha robotra nem jön, s a földes ur meg akarván rajta a kiszabott büntetést, úgy mint a kettős napi munka bért venni, a végrehajtásnak ellene áll, – azért hozzá tétetni kivánná: hogy ellenállás esetében hatalom karral is foganatositathassék a törvény rendelése. – NOVÁK megjegyzi, hogy a törvényes végrehajtásnak ellent állók felől annak idejében általános ellátást szükség tenni. – SOMSICH pedig azt válaszolja, hogy fel van állitva* a mindennél legnagyobb büntetés, az expatriatio egyébiránt is ha a Theresianum urbariom által* ki szabott 12 és 24 bot nem használt, csak ugyan kéntelen volt az ur biróhoz folyamodni; itt kell tehát a dolgot az embertelen botozás elmellőzésével kezdeni. A RR voxolást sürgettek – NOVÁK figyelmeztett, hogy 20 vármegye követei eltávoztak, – de NAGY PÁL és mások ezen hidegség miatt törvényes foglalatosságaikban magokat megakadályoztathatóknak nem vélték. – Voxoltak tehát – Poson, Baranya, Tolna, Szathmár egyre sem állottak, s a personalis laesiot bővebben kimagyaráztatni ohajtották. Sopron, Somogy, Győr, Pest, Torna, Békés, Csanád, Arad, Krassó a RR előbbi értelmére adták szavokat, Trencsin, Vas, Nográd, Zala, Komárom, Liptó, Veszprém, Esztergom, Abaúj, Zemplén, Ungh, Szepes, Borsod, Ugocsa, Torontál, H[orvát] Ország, Szerém és igy a többség a fő RRkét elfogadta, a többi 20 megye jelen nem volt – PRÓNAY kéré az Előlülőket, a holnapi nap jelentsék ki hogy a RR mély aggodalommal tekintik azon hidegséget, mellyel a kipótolhatlan becsü kerületi tanácskozások vitetnek – a mit az Előlülők más nap teljesitettek is.
Az urbéri törvényjavaslat I. cikkének 13 §-ában. (Iratok, I. k. 266. l.)
VIII. pont 4., 14. §. (Pauly i. m. 372. s köv. l.)
October 23-án Kerületi ülés. Előlülők a voltak.
A VII. t. cz. 3-ik §-nak második része iránt, melly arrol szóll hogy a tartozmányaibol kivetett jobbágy viszahelyheztetésében munkállódó szolgabiró tette végrehajtása előtt megvisgálás végett a törvényszéknek, és nem a közgyülésnek terjesztessék fel, a KK és RR tovább is előbbi értelmök mellet maradtak, mivel ezt nem polgári tiszti, hanem törvényes birói foglalatosságnak tekintik.
Azon sokszor vitatott kérdésben pedig hogy az urbéri perek feljebb vitel utján a Helytartó tanásra, vagy a Királyi Curiára vitettessenek e* – jelen nem voltak Nyitra, Sopron, Liptó, Győr, Csongrád, Csanád, H[orvát] Ország, a H[elytartó] Tanácsra voxoltak: Nógrád, Zala, Fejér, Zólyom, Mosony, Pest, Árva, Zemplén, Sáros, Ungh, Szepes, Gömör, Ugocsa, Temes, Posega, Verőcze, Szerém, 17 megye, – és igy a többi 26 megye voxával továbbá is a K[irályi] Curia hagyatott meg minden urbéri perekben felsőbb birónak.
V. ö. Országgyülési Tudósitások, I. k. 430. s köv. l., e kötet 204., 272., 297. l.
A napnak további részét azon kérdés húzta ki, ha valjon szükség e az urbéri áthágásokról a már egyes pontok érdemében tett ellátáson kivül még egy különös pontot szerkeztetni.* Csak nem közönséges, vagy legalább igen szembetünő többség volt azon véleményben, hogy az urbéri viszonyokbol eredő panaszokat nem lehet egészen a Criminalis, vagy Publico Politicus vétségek rámájára vonni, s azért szükség provisiót tenni, ne hogy ennek hijánya miatt az uri székek hatósága becsuszszék. Abban is kitetsző vólt a többség akaratja hogy az 1723: 18. t[ör]vényre hivatkozás nem elegendő,* valamint hogy a kerületileg szerkeztetett, de országos ülésben kihagyott 7-ik pont* sem felel meg a czélnak, mert egy részről öszeütközésben van azon elvel, hogy az úr maga birája nem lehet, más részről ellenben a földes urat szerfelett alája veti a szolgabiró önkényének. Igen sok ismétlésekkel mutogattatott, mi nem jó, mi nem czélirányos? de hogy mi a jó, mi a czélirányos? e részben igen nehezen ment az egyesülés, elannyira hogy sokan a kérdést küldötségre utasitatni kivánták, végre még is annak nyilvánságos jelével, hogy inkáb a bokrosodó nehézségek kikerülése mint a teljes megnyugvás szülte az egyesülést, voxok többségével elfogadtatott BORCSICZKYnek azon inditványa: hogy duplum legyen a büntetés, minden esetben, úgy az úr mint a jobbágy ellen a szolgabiró tegyen visgálatot, az elitélé s pedig a törvényszékre tartozzék.*
Ezt a főrendek már első izenetükben kívánták s a rendeket az országos bizottság munkálatának kihagyott 7. §-a pótlására szólították fel. (Iratok, I. k. 345. l.)
A törvénycikk szerint a megyei hatóság köteles megvédeni a jobbágyokat a földesurak elnyomásától s az urbáriumon felüli szolgáltatásoktól. Erre a tc.-re hivatkozott az országos bizottság javaslatának 7. §-a, amelyet még az 1833 jún. 1-i kerületi ülés mint feleslegest kihagyott. (Országgyülési Tudósitások, I. k. 432. l.) A rendek második izenetükben feleslegesnek nyilvánították utalni a tc-re, mivel az magától értetődően érvényben marad, a főrendek ellenben szükségesnek találták, „hogy itt, hol az urbéri rendszer egész ki terjedésében fel állitatik, az urbéri át hágások felől is tétessen emlités”, annál is inkább, mivel az 1723: 18. tc.-re maguk a rendek is hivatkoznak a remanentialis földekről szóló 6. §-ban. (Iratok, I. k. 383., 404. l.)
A kerületi törvényjavaslat ezen – helyesen: 6. – pontjának (Iratok, I. k. 305. s köv. l.) kihagyásáról olv. e kötet 205. l.
Ily értelmű új (5.) pontot, amelynek tartalma egyezik a kerületi törvényjavaslat korábban kihagyott 6. pontjával, javasoltak tehát pótlólag beiktatni a rendek. (Iratok, I. k. 429. l.)
October 24-én kerületi ülés. Előlülők a voltak. – Folytatatván a urbariom, a VII-ik t. czikelynek hátra lévő pontjai többnyire a már megállapitott elveknek lévén következményei, azok iránt, valamint a fő RR önnön elveik követeltségéből tettek az 5-ik §. d), f) és g) pontjaira, és a 9-ik §-ra észrevételeket, úgy a K és RR is tulajdon elveik követelségéből előbbi végzéseikhez ragaszkodtak.
Következett a VIII-ik t. cz. mellynek is sorsa voxolás utján igy állott: Jelen nem voltak Nyitra, Sopron, Honth, Tolna, Bács, Szepes, Gömör, Heves, Marmaros v[árme]gyék. – Az elhalasztásra s részint elvetésre voxoltak Trencsin, Vas, Liptó, Mosony, Thurócz, Abauj, Sáros, Ungh, Bereg, Torna, Ugocsa, Arad, Torontál, H[orvát] Ország, Posega, Szerém v[árme]gyék és a N[agy] Váradi káptalan követje. Fejér vármegye részétől SZLUCHA kijelentette hogy küldői elfogadják a VIII-ik czikelyt, de oly módositással hogy a mi quoad casus lege exceptos a szerkeztetésben negative mondatik, az stylisticai változtatással positive mondassék, oly formán: in casibus lege definitis tamen capi s a t. possit, – és ámbár ez igen csekély változás, ő még is ha módositás el nem fogadtatik, a fő RRkre voxol. – A többi 24 megyék, a K[irályi] Városok, és sz[abad] kerületek a VIII-ik cz[ikely] meg tartására voxoltak, – a mi e szerint meg is maradt. – ANDRÁSSY, SOMSICS, PRÓNAY PÁZMÁNDY támogató okokat szolgáltattak az izenet szerkeztetésére.
BALOGH pedig igy szóllott: a fő RRnek ama kivánsága hogy a tárgy elhalasztassék,* csak csábitó cselszövény. A kinek itt nem kell ezen t. cz. másutt sem kell. Ily módon léppel fogják őszkor a madarakat, de nem a magyarországi Statusokat és Rendeket. Azt mondják a fő RR, hogy nem tanácsos kivánatokat ébreszteni a népben, úgy de a személy sérthetetlenségének kivánatát nem szükség ébreszteni, ez születéstől minden ember szivébe van oltva, és ha nem lett volna is, már felébresztették az itteni fejtegetések. Tudjuk, egész községek olvassák a napló könyvet, az ujság lapokat, mellyek bár a törvénytelen censura vas járma miatt nem jutathatják is el a dolgokat közönséges tudomásra, úgy a mint kellene, annyit még is irnak, hogy a személy sérthetetlenségéröl itt egy törvény czikely pertractatioban van, mi tanácsosabb már; a felébredt kivánatokat teljesiteni, s ezzel háladatos megelégedést gerjeszteni, vagy pedig nem teljesiteni, s általa elégedetlenséget támasztani. Hármat lát ő az egész urbariomban különös fontosságunak: az 5-k t. czikelyt,* a VII. t. cz. azon részét, melly az uri székek legveszedelmesb részét eltörli, és ezen VIII-dik t. czikelyt, mig ezek törvény erejére nem emeltetnek, valamint a mindennapi kenyér kérelmét a Miatyánkba kivánná foglalni, s csak ha egyszer törvénybe lesznek, akkor lép a jobbágyok sorába Te Deum laudamust énekelni! Azon időig pedig mindég azt fogja mondani: szegény magyar jobbágy, neked nem csak vagyonod nincs, de még személyes bátorságod sincs, és miért nincs? mivel az 1833-ki országgyülésésének Rendei nem tudták kivivni hogy személyes bátorságod legyen, – és miért nem tudták ki vívni? mivel a fő RR meg átalkodottan ellenkeztek.
A főrendek arra hivatkoztak, hogy a törvénycikk rendelkezései nem egyedül a jobbágyságra szorítva, hanem az ország minden lakosára, sőt az idegenekre vonatkoztatva is máshelyütt „rendszeres tanácskozás alá fognak vétetni”. (Iratok, I. k. 406. l.)
Az örökváltsági szerződésekről.
DUBRAVICZKY emlékezetbe hozá azon felszóllitást, melly a jelen kerületi ülések első napján, az ő inditványa következésében elhatároztatott.*
Az okt. 17-i kerületi ülésben, hivatkozva a regalista főrendeknek eltávozására, az országgyűlés reformjának napirendre tűzését javasolta. (V. ö. 308. l.)
Ezek szerint October 25-én tartatott kerületi ülésben a tegnap előtti, s tegnapi végzés megrostáltatott. – BUSÁN most legközeléb Zágráb megye részéről hozzá érkezett értesités következésében az urbarialis tabellát* mint hibást ezen megyére nézve megigazitatni kérte. Küldötség rendeltetett, melly az adatokat ösze vesse, s minthogy már a tárgy országos végzéssé vált, szükség esetében izenetet készitsen. Ezt Palóczy el is készitette, s azt a RR October 26-án tartatott kerületi ülésökben megrostálták, s megállapitották.*
Ez a tabella megyénkint feltünteti a jobbágytelek állományát. (Proiectum, 5. s köv. l.) Annak idején a kerületi és országos ülés, a II. tc.-t megtárgyalva, megjegyzés nélkül elfogadta.
Iratok, I. k. 434. s köv. l.
October 26-án a K és RRnek 129-ik országos ülésében fel vétetett kerületileg az urbéri tárgyban készitett 3-ik izenet,* – melly is felolvastatván, KK és RR annak rostálgatásában az 1-ő t. cz. 6-ik §-áig haladtak. Az 5-ik §-ra, vagy is a csoportos elköltözésre nézve 25 megye, a K[irályi] városok és az Egyházi Rend a fő RR javallatának a Personalis által is pártolt elfogadására nyilatkozván végzésé lőn: hogy a §-hoz ezen szavak: „a Helytartó Tanács pedig a szükségesképen megkivántatott intézeteket a törvény értelmében tegye meg” elfogadtatott.
Iratok. I. k. 407. s köv. l.
A már végzésé vált 6-ik §. alkalmával legelőbb RAVAZDY olvasá fel utasitását, melly erős kifejezésekben ellenkezik a jobbágy telken lakó nemeseknek adó alá vettetésében, tagadja hogy a diaetának ezt határozni hatalma lenne, meghagyja követeinek hogy inkáb a diaetának eloszlatását sürgessék, s eltiltja hogy ezen tárgynak még csak tanácskozásába is részt ne vegyenek. Utóbb POGÁNY olvasá fel utasitását mellyben Bereg Rendei ezen végzésnek ellene mondanak, s kinyilatkoztatják hogy annak végrehajtását eszközölni nem fogják. – A PERSONALIS és a RR egyes törvényhatóság ellenmondását törvénytelen mérészletnek s el nem fogadhatónak nyilatkoztatják, – a PERSONALIS pedig bizonyosokká teszi Bereg vármegye rendeit hogy ő felsége diplomatiai esküje, s királyi kötelessége szerint az ország törvényének engedelmességet fog tudni Bereg V[árme]gye Rendeinél is szerezni – Palóczy, B. Sztojka, Rohonczy, Sárosy, Ötvös (Sz[atmár]), Szilassy, Bárczay, Szucsics, Sz. Pály, Petrovay, Jármy erős ovásokat tesznek, s meg nem egyezésöket nyilatkoztatják. Hevülni kezdének az indúlatok végre csak ugyan végét szakitotta a vitatásnak az, hogy már ezen tárgy országos végzésé vált.* – October 27-én vasárnapi szünet.
Olv. részletesebben a 89. számban.
