1833 október 26, 28, 29, 30 Országos ülések. Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek harmadszor az országos ülés előtt. Az I–IV. tc. és a …
1833 október 26, 28, 29, 30
Országos ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek harmadszor az országos ülés előtt. Az I–IV. tc. és a VIII. tc. 1–3. §-a.
Országos ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek harmadszor az országos ülés előtt. Az I–IV. tc. és a VIII. tc. 1–3. §-a.
Az első kötet előszavában a 89. számot tévesen soroltuk azon számok közé, amelyek hiányoznak Kossuth fogalmazványábol; az alábbi szöveg a későbbi anyagban lappangó, időközben előkerült eredeti fogalmazványt adja.
Az okt. 26–31-i országos ülésekben az alsótábla a főrendek második izenetére készült azon választ vitatta meg, amelynek szövegét az okt. 17–26-i kerületi ülések állapították meg. (V. ö. e kötet 311. s köv. l.) A kerületi javaslatot, amely tehát az alábbi viták vezérvonala, l. Iratok, I, k. 407, s köv. l.
Az I-ő t. cz. 3-ik §-nak azon rendelése iránt: hogy az elköltöző jobbágynak bizonságlevelet adó alispány, a megyének bővebb megvisgálás véget jelentést tenni tartozzék, – CSÁSZÁR az eddigi szokáshoz is ragaszkodván ezen jelentést szükségfelettinek tartja, mert vagy ellenzi a földes úr jobbágyának elköltözését vagy nem, ha igen, a dolog hatalom kar elrendelése végett a következő 4-ik § szerint csak ugyan közgyülés elébe kerül, – ha nem ellenzi, s a jobbágy már elköltözött, a visgálat késő, s czéliránytalan. Nem egyéb tehát ezen jelenség mint haszontalan irás szaporitás, melly korunknak úgy is egyik nevezetesb nyavalyája. Elég baj hogy a törvényhatóságok administrativus intézkedései naprol napra közelitenek a dicasterialis lábhoz: a ki sokat ir, az keveset tesz, a megyékben pedig inkáb tenni kell mint irni.
Mivel azonban az alispán munkálodása nemcsak az elköltöző jobbágy személyét, hanem vagyonának kár mentesitését is tárgyazza, s e részben a gyülés visgálata nem felesleges, a RR köz értelemmel a kerületi szerkeztetés mellet maradtak.
Az 5-ik §. iránt, melly a csoportos költözködésről szóll, javallá az előlülő PERSONALIS, fogadnák el a RR a M[éltóságos] fő RRnek azon módositását, hogy a Helytartó Tanács a szükségesképen megkivántatott intézeteket, a törvény értelmében tegye meg. Ezen javallatnak ellene vettetett hogy ezen kifejezés „a törvény értelmében” itt igen határozatlanul áll, mert épen arrol van szó hogy meghatároztassék, mi legyen a törvény értelme a csoportos költözködés iránt, – a RR pedig oly értelmet kivánnak a törvénynek tulajdonitani, hogy a költözködés szabadságára nézve egy ember, s több ember közt különbség ne legyen, s azt a Helytartó Tanács se akadályozhassa. – ANDRÁSSY ellenvetés gyanánt s példakép hozza fel: hogy ha egyszerre Békésnek valamelly roppant helységéböl 40.000 ember költözni indulna, a mi meg történhetnék, ez csak ugyan oly fontos tárgy lenne, hogy abbol a fő Kormányszék igazgatási hatóságát ki zárni veszedelmes lehetne. – NOVÁK feleletül megjegyzi: hogy mig Béll Mátyásnak ama mondása áll: „extra Hungariam non est vita”* ne féljen Esztergom követe, nehezen fog megtörténni hogy épen Békésből 40.000 számra ki költözzenek a lakosok. Egyébiránt is Békésnek legnagyobb helységében Csabán is csak 23.000 ember lakik, a kik ha mind elköltöznének is, még igen messze lenne a 40.000-hez.
Bél Mátyás tanítványa. Tomka-Szászky János 1748-ban megjelent földrajzi munkája (Introductio in orbis antiqui et hodierni geographiam, I. k.) újította fel a XV. századi Coelius Rhodiginus-ig visszakövethető mondást: Extra Hungariam non est vita, et si est, non est ita.
BALOGH a fő RR ellen, s a kerületi szerkeztetésre szavazott okúl adván: hogy alkotmányos országban a nemzet, és a kormány közt aránynak kell lenni, a mi hazánkban nincs, mert a kormány hatalmasab mint az egész nemzet, hogy tehát legyen, ami nincs; kivánja a megyék hatóságát sértetlen erőben feltartani, s ez által a kormányszékek hatóságát korlátozó ellensúlyt alkotni. Mire viszont a PERSONALIS emlékezetbe hozta az 1825-ki ország gyülésének amaz ösméretes elvét, hogy az ország akkor lesz boldog, ha mind a királynak, mind a nemzetnek jusai sértetlen tartatnak.* Ha tehát azon czél fekszik a kerületi szerkeztetésben, hogy a királyi jusok csonkitassanak, úgy annak még inkáb ellene van.
Az 1825/7-i országgyűlés ezt a gondolatot ismételten kifejezte felirataiban a tárgyalások kezdetén, amidőn az alkotmány körülsáncolásáról volt szó. Hangoztatta azonban a kettősséget az uralkodó is, így 1825. nov. 9-i leiratában. (Az országgyűlés Írásai, 87. l.)
A fő RR értelmére voxoltak Marmaros, Fejér, Esztergom, Mosony, Temes, Zemplén, Liptó, Árva, Zólyom, Baranya, Abaúj, Gömör, Heves, Szerém, Posega, H[orvát] Ország, Ungh, Sáros, Thúrócz, Csongrád, Szepes, Zala, Bereg (!), Bács, Honth. Az egyházi Rend közül Trsztyenszky pécsi kanonok, a királyi városok közül Lőcse városa, – végre a Turopolyai gróf. Melly szerint a PERSONALIS végzésnek nyilatkoztatá, hogy a fő RR javallata elfogadtatott.
A már országos végzéssé vált 6-ik §.* megérintése alkalmával minő tartalmú előterjesztést tett szorul szóra felolvasott utasitása következésében RAVAZDY Bihari követ, már múlt levelemben megirtam.* Azon utasitás értelmében a szólló követ sürgeté az országgyülése eloszlatását, s azon kijelentését: hogy az országos tanácskozásba nem is vehető 1741: 8. t. cz. alapjainak ily tetemes sérelmét magában foglaló törvény alkotásában részt nem vesz; követtársa nevében is napló könyvbe iktattatni kérte.*
A jobbágytelek haszonvételének eladásáról szóló pontot a főrendek kívánságára az alsótábla azzal a kiegészítéssel fogadta el az okt. 7-i országos ülésben, hogy a vásárló köteles az azzal járó terheket is viselni, ami a jobbágytelken élő nemesek adófizetési kötelezettségét is jelentette. (V. ö. e kötet 277. s köv. l.)
V. ö. 329. l.
Szemére vetette a főrendeknek: „azon is igyekeznek, hogy az ország létének megalapitásában bokros érdemeket szerzett, de vagyonára nézve szerencsétlenül megfogyatkozott, azonban a fő rendekkel minden tekintetben egy szabadságu nemesség a terheknek viselése által törvényes szabadságától és kiváltságától elmozditva olly állapotba helyheztetődjön, hogy a fő rendeknek csak magános jóllétére, de az ország lakossainak közös boldogulására nézve kevés befolyásu törekedéseiknek ellensulyát meg nem tarthatván a fő rendi jussok hatalmasabb hatósággal terjedezzenek”. (Jegyzőkönyv, V. k. 283. l.)
Erre a PERSONALIS feleletül adá, hogy mind azon nézeteket mellyeket a már országos végzésbe ment határozásnak ellenére Bihar V[ármegye] Rendei utasitásukban felhoznak, a szóllott követ, s mások is terjedékenyen elő terjesztették, a RR töbségét azonban más véleményre nem birhatták, annál kevésbé jöhetnek tehát most tekintetbe, midőn már a tárgy mind a két tábla egyesültével végzéssé vált.
PALÓCZY: Ma érkezett utasitása következésében jelenti, hogy azon érzést, mellyet ezen végzés Borsod vármegye Rendeiben gerjesztett, lágyab névvel nem nevezheti, mint midőn ki mondja: hogy az küldőiben megdöbbenést okozott. Hogy küldőinek soha szándékában nem volt a népnek terheltetése, számos kijelentéseire bátran hivatkozik, valamint ma érkezett utasitására is, melly a nemteleneket fekvő vagyon birhatásának lehetőségével ruházza fel. Ugy véli tanácsosbat cselekedtek volna a M[éltóságos] fő RR, ha hogy a 8-ik t. cz. elfogadásával a népnek a nemesi karhoz felemelésében megegyeznek, mint sem hogy a nemességet szolgaságra szállitják. Azonban fel nem fogathatván a RR töbségének akaratját, azt csakugyan ki jelenti: hogy Borsod vármegye tiszteli azon moralis erőt, melly a Statusok termében kifejlett, de az örökkévalóságnak ki mondja, hogy a nemesi jussok lerontásában soha tetleges részt nem vett.
Miután BEREG V[ármegye] követje, mint már előbbi levelünkben megiránk,* ellenmondását, s küldőinek azon akaratját, hogy ezen törvénynek végrehajtását eszközölni nem fogják, kijelentette, – a PERSONALIS pedig igen nagy résznek helybehagyása mellett meghatározottan erősitette, hogy Ő felsége a törvénynek engedelmességet fog tudni szerezni; miután továbbá Marmaros, Veszprém, Sáros, Szathmár, Gömör, Bács, Ugocsa, Ungh, Szabolcs Vármegyék követjei ismételt erős ovásaikat nyilatkoztatták.* – BÁRCZAY pedig Torna vármegye részéről azon való csudálkozását nyilatkoztatta, hogy a fő RR valahányszor engedélyről van szó, mindég a nemesi jusokat emlegetik, itt ellenben azt lábbal tapodják, ő küldői részéről mindég ugy gondolkozott ugyan, hogy a nemesi jusokat szükség az emberiség tekinteteinek alája vetni, és nem megforditva, mint a fő RR cselekesznek; szegény nemes társait azonban adó alá nem veti, s inkáb kész volna a Nilusnak éhes crocodilussai közt fürödni, mint ily törvény alkotásába tetleges részt venni. Mindezen kijelentések után
L. e kötet 330. l.
A felszólalásokat, amelyek közül ki kell emelnünk a máramarosi követét, aki rámutatott arra, hogy a megye nevében a főispán 2-3 nemessel szokott határozni, olv. Jegyzőkönyv, V. k. 285. s köv. l.
NAGY PÁL előbb a tárgy érdeme igazságának mutogatásába ereszkedvén, Borsod v[árme]gye követjét érdeklőleg azzal végzé beszédét, hogy nagyon csudálkozik azon hogy Borsod Vármegye Rendei ezen törvényalkotásába most tetleg részt venni nem akarnak, miután 1825 esztendő végéig a jobbágy telken lakó nemesség valósággal adót fizetett.
PALÓCZY válaszúl adá: hogy megyéjének némely részeiben igaz ugyan be hozta volt ezen szokást egy urbarialis főispán, s az 10 esztendeig divatozott is, azonban meghalt a főispán, s halálával az adó fizetés is elenyészett.
Utóbb még BORCSICZKY – és ÖTVÖS MIHÁLY, s RAVAZDY közt némelly szóváltások történtek* végre a többségnek s a Personalisnak a már megállapitott országos végzésre ismételve lett hivatkozására, nagy nehezen az ülés eloszlott.
Borcsiczky tagadta, hogy „az adózással a szegény nemes nyomattatik, mert bizonyos, hogy az adó nemléttében annak mennyiségét a földes ur a jobbágy telken lakó nemesen contractusok által duplán is megveszi”, mire Ravazdy visszautasította, mintha megyéjében így bánnának a nemesekkel. (Ua. V. k. 289. l.)
October 27-én vasárnapi szünet.
October 28-án CXXX-ik országos ülés a K. és Rendeknél, folytattaték az urbariom. Legelőbb is a bejegyzési taxa, vagy is úgy nevezett laudemium kérdésében* 18 megye azon taxa megtartására szavazott. Minden követ kijelentését egy hangos: Maradjon! a kerületi szerkeztetés követé – ebben t. i. nem csak meg egyeztek a K és RR hogy a fő RR kivánsága szerint a béjegyzés taxája jövendőre eltörültessék, hanem azt még ott is, ahol eddig divatozott, általában megszüntetni kivánták.
Az I. cikk 6. §-ának b) pontja szól erről.
A PERSONALIS kijelenté hogy ha mindnyájan a többiek a kerületi szerkeztetés, vagy is a béjegyzési taxa eltörlése mellett vannak, azt a töbség akaratja szerint végzésnek jelenti, mind azáltal el nem titkolhatja azon szerkeztetésnek általános kifejezéséből eredő aggodalmát, mert tud eseteket, hogy az ilyes taxa régi urbarialis szerződésen, vagy privilegiumon épül, ezeket tehát épségökben feltartatni annyival inkáb kivánja, mivel különben öszeütközésbe jönnének a RR az 5-ik t. czikelybe foglalt azon végzésökkel, hogy a régi úrbéri kötések kérdésbe nem vétethetők.*
A törvényjavaslat V. cikkének 1. §-a.
A Personalisnak ezen nézetében sokan osztoztak, nevezetesen K. HORVÁTH, BORCSICZKY s utánnok többen azon aggodalomtol vezéreltetve, hogy ha egy pontra nézve felbontatnak az érdeklett kötések, a jobbágyok könnyen azon veszedelemnek tétethetnének ki, hogy e miatt az egész kötés felbontathatnék. – TÖRÖK szintén sértetlenül kivánta ugyan a szerződéseket feltartatni, mivel azoknak mulhatatlan feltételek, hogy lágyabbak legyenek az urbariomnál, de a privilegiumok iránt, törvényesség tekintetéből indulva, hasonló kiméléssel nem viseltethetik.
Ellenben sokkal többen valának kik az általános eltörlés mellett maradtak. – Igy CSÁSZÁR és MAJTHÉNYI különösen azon néző pontot fejtegették, hogy mig a telek haszonvételének szabad adása vevése törvény által közönségesen megengedve nem volt, azon földes úr, ki azt önnön jóvoltábol megengedte, oly engedélyt adott jobbágyainak, melly haladta volt a törvény kötelezését, azért tehát a törvényes járandóságokon túl még bizonyos adományt méltán kivánhatott, s önkéntes jó voltához feltételt ragaszthatott, de miután törvény adja meg azon engedélyt, az többé nem magános jótétemény, hanem egy részről jus, más részről szoros kötelesség, attol többé egy földes úr sem kivánhat oly különös járandóságot, mellyet a törvény nem tesz az engedély feltételévé. PRÓNAY meg vagyon győződve hogy az urbéri kötéseket nem lehet más civilis szerződésekkel egy cathegoriába helyheztetni, ezek magános egyeségre tartoznak, amazokba mindég befolyást gyakorlott a törvényhozás, ő tehát kivánja ugyan hogy a béjegyzési taxa fentartassék, de ha hogy azt a töbség eltörli, az eltörlést általánosnak akarja. – PALÓCZY több példákat idéz, hogy a RR már más alkalmakkal sem tettek engedélyekben az eddigi szerződések miatt különböztetést, igy az aszú szőllő dézmáltatását, az eddigi szokásra, vagy kötésekre intézett minden figyelem nélkül eltörlötték.* – ÖTVÖS MIHÁLY kérdi hogy midőn az országos szerkeztetés, a divatozható szerződések tekintetbe tartása nélkül azt határozta, hogy azon taxa sem többet sem kevesebbet, mint az eladás summája hatvanad részét tegye, nem vágott e szintén a kötések tartalmába belé?* – NOVÁK: Most midőn abban fáradozik a törvényhozó test, hogy a magános önkény szülte különböztetések eltörlésével az urbarialis viszonyok állandó törvényes idomra hozathassanak, a czélzott határozotság, s egyenlő biztositás helyet nem akar határozatlanságot tenyészteni. – A PERSONALIS megegyezik ugyan a most alkotandó törvény egyenlőn kötelező erejébe, de csak azon esetekre, mellyekben az eddigi divat nem lágyab, a jelen intézkedésnél. – NOVÁK felel: hogy laudemiumot fizetni akkor, midőn a törvény ezen fizetéstől feloldozza a jobbágyokat, nem lágyab tractamentum. – ASZTALOS figyelmezteti a RRket, hogy ha itt minden kötést, és privilegiumot szoros erejűnek nyilatkoztatnak, ezen elvet majd sokszor fogják a RR ellen fordithatni. Eventus praeteritorum trahuntur in exempla futurorum. Törvény könyvünk tele van annak példáival hogy a köz intézkedés nézeteivel meg nem egyező kötések s privilegiumok megszüntetését a törvényhozás folyton gyakorlotta.
Példája szerint a földesúr sok helyen egy hegyet vagy darab földet adott át a lakosoknak szőlővel való beültetésére, szerződésben állapítván meg, milyen hányad jár neki mustból és aszúszőlőből. (Jegyzőkönyv, V. k. 295. l.)
Az országos bizottság javaslatát l. Proiectum, 2. l. (Itt még 7. §.)
BALOGH és SOMSICH készebbek a különben gyülölt taxának általános megtartására, mint ezen különböztetésre voxolni – végre tehát az általános eltörlés végzéssé lőn.
A 2-ik törvényczikelyre és a 3-iknak vitatás alatt lévő elsőb két pontjaira, u. m. Horvát Ország hegyes vidékeinek házankénti bormérése, s a vidéki bor behozatalára nézve, kevés ellenvetés mellet a kerületi szerkeztetés jová hagyatván, – s a 2-ik t. cz. alkalmával a Zágráb megye urbéri tabellájába bécsuszott hiba kiigazitását tárgyazta, s Kőrös megyének egy részére is ki terjesztett Izenet* BORCSICZKYnak ellenzése mellet elfogadtatván,* a pálinka égetés szabadságának kérdése ismét vitatásokra nyujtott alkalmat.
Az országos bizottság munkálata a II. tc. 2. §-ához csatolt táblázatban megyénkint pontosan feltüntette, hogy egy jobbágytelekhez hány hold szántó és mennyi rét tartozik. A körösi, varasdi és zágrábi adatok azonban tévesen kerültek be a táblázatba. A kerületi ülés, amidőn a horvát követ előadásából értesült erről s meggyőződött, hogy a két megyében fennálló szokás 1775., 1777. és 1778-i királyi rendeleteken alapul, az adatok kijavítását szükségesnek találta s ily tárgyú izenetnek a felsőtáblához való átküldését határozta el. Ez az izenetjavaslat (Iratok, I. k. 434. s köv. l.) került most tárgyalásra.
A vitát, amelyben mások is résztvettek, l. Jegyzőkönyv, V. k. 298. s. köv. l.
A PESSONALIS különösen arra figyelmezteté a RRket, hogy már elfogadták azon elvet; hogy élelem szüki eltávoztatása tekintetéből nem lehet a jobbágyoknak gabonábol a pálinka főzést megengedni, ezen tekintet kivált a felföldre nézve a burgonyára (krumplira) nézve is hasonló mértékben áll. Továbbá azon ellenvetésére a fő RRnek, hogy az élesztésre megkivántatott gabona miatt kellemetlen kutatásokra nyittatik alkalom, megfelelve csak ugyan nincs.*
A kerületi javaslat a főrendek ellenvetését azzal hárította el, hogy „csak olly mellékes tekintetü akadályt érint meg, mellynek a törvényhozás magát a tárgyat és ennek alap elvét fel nem áldozhatja, másrészt pedig, mivel a jobbágy nincs általában eltiltva a pálinkafőzéstől, „a kutatásokra, vizsgálatokra, ugy az épületek ki gyulladhatására is, mellyek amugy is meg történhetnek, ellenkező okok gyanánt már hivatkozni is többé nem lehet”. (Iratok, I. k. 413. l.)
Árva, Trencsin, Ungh, Liptó, Veszprém, Zólyom, Gömör, Nyitra, Fejér, Thurócz, Baranya Vármegyék a fő RR értelmében az országos küldötség szerkeztetésének megtartására voxoltak, 17 megye a kerületi végzésre nyilatkozott, ami felkiáltás utján csak ugyan jóvá is hagyatott.
BÖTHY czáfolgatás alá vévén a fő RRnek a jobbágy itélő tehetségének éretlen volta, s az erkölcstelenség eltávoztatása tekintetéből tett ellenvetéseit, miután azt mutogatná: hogy ez mind csak puszta ürügy megvalja, jobb szerette volna, ha nyilván kimondják a fő RR, hogy nem holmi szinlelt okok, hanem ön hasznok nem engedi, hogy a pálinka főzést a jobbágyoknak megengedjék, az őszinteség igen szép erény lévén, talán arra készebbek lettek volna a RR hajolni. – Mire BENCSIK őszintén megvalja hogy küldői nem a fő RR által felhozott okokból, mellyeket ő helyteleneknek tart, hanem azért tagadják meg ezen engedelmet, mivel az által jövedelmök kipótolhatatlan csökkenést szenvedne. PALÓCZY azt viszonozza hogy valamint az igazsággal, úgy a józan politicával is ellenkezik, egy pár felföldi megyének magános haszna tekintetéből azt kivánni, hogy a hasonlithatlanúl nagyob rész boldogsága egy igen kis rész tekintetének feláldoztassék.
PETROVICS különösen több más czáfolgatások között, a tüzi veszélytől vett fő Rendi ellenvetésre azt feleli, hogy megyéjében szilvából véghetetlen sok pálinka égettettik, ha tehát oly mértékben állana a fő RR ellenvetése, Krassóban már minden falunak porrá kellett volna égni, ha csak azt nem mutatják meg a fő RR, hogy a szilva pálinka főzésével járó tüz nem veszedelmes, ellenben a krumpli pálinka égetéssel járó különösen veszedelmes.
NAGY PÁL agronomiai tekintetekből kifejté a burgonya, s gabona közti különbségeket, mellyek nyilvános bizonságai, hogy a kettőt egy cathegoriába tenni nem lehet. Igy a kutatásra is az adatott feleletül, hogy csak akkor nyomhatna valamit ezen ellenvetés, ha gyümölcsből, s törkölyből a pálinka égetés meg nem engedtetett volna, most csakugyan felmarad a hozott törvénynek azon rosz oldala, hogy van oly szer, a miből szabad, s van olyan, a miből nem szabad pálinkát égetni, s e miatt a kutatásoknak mindég helye lesz.
BALOGH ismételvén megyéjének már más izben is felhozott azon helyzetet, hogy népe pálinka főzés nélkül nem subsistálhat, legalább Barsra nézve külön törvény által a gabonáboli égetés engedelmét feltartatni kérte. – Ezen inditványt több megyék pártolták, s részint magokra, részint CSÁSZÁR javallata szerint mind azon megyékre, mellyekben az eddig is divatozott, ki terjesztetni kivánták – úgy is vezér elvök lévén a Rendeknek, hogy a jelen törvényes intézkedés által a jobbágy állapotja roszab karba ne tétessék. – NOVÁK még azt adá hozzá: hogy megyéjére nézve a kerületi szerkeztetés, épen semmi engedély, mert ott sok helyütt a krumplit csak nevéről ösmerik. Azonban már mind a két táblának állapodása lévén, hogy gabonábol a pálinka égetés meg ne engedtessék, ezen inditvány el nem fogadtatott.*
Jegyzőkönyv, V. k. 313. l.
October 29-én a 131-ik országos ülésben az ugar kilenczed megszüntetését tárgyazta pont* felett hoszasan tartattak a vitatások. Mert ámbár az már mind a két tábla által elfogadtatott, hogy az ugar vetés minden kilenczedtől ment legyen, mindazáltal, a kik ennek ellene voltak, az engedély érdemének vitatgatásába most is beereszkedtek. Egyébiránt arrol volt a szó, mikép legyen a szerkeztetés? A fő RR igy javallották: „a rendes nyomások mivelésének elmulasztása nélkül” – a KK és RR ezt határozatlannak, és sok önkényre alkalmát nyujtónak itélvén, kerületi szerkeztetésökben igy változtatták: „a rendes nyomások bévetésének elmulasztása nélkül”.* – Végre CSÁSZÁR a tapasztalásra hivatkozva attol tartván hogy a jobbágyok csak formakép fogják a rendes nyomásokat mivelni, s egészen az ugarnak feküsznek,* azt javallotta: adassék a földes úrnak választás hogy egy nyomást mindenesetre szabadnak hagyván, akár mellyik dülőket dézmálhassa. 18 megye nyilatkozott a fő RR javallatára, némellyek a Császár inditványát is pártolva, 25 megye a kerületi szerkeztetésre voxolt, az tehát a többiektől is felkiáltás által helybehagyatva végzésé lőn. A fő RR javallatának ellene különösen felhozatott, hogy az örökös viszálkodásra nyujtana alkalmat, ha csak törvénybe nem tétetnék, miből áll a rendes mivelés? ezt pedig törvény által akarni meghatározni képtelenség lenne. – A Császár inditványának pedig ellene vettetett hogy a dülők nem mindég és mindenütt egyenlők, nem is lehet általánosan bizonyosnak feltenni, hogy a jobbágy mindég egész ugarját be fogja vetni, vagy ültetni, de végre minden tisztelet és jó vélemény mellet is, mellyel hazánk nemesei iránt viseltethetünk, csak ugyan bajos lenne a jobbágyot földes ura önkényének ennyire kitenni, mert ritka akadna olyan, a ki midőn a határnak egy részét a jég el verte, vagy más csapás érte, ebből választaná a kilenczedet. A kerületi szerkeztetés tehát annyival is inkáb kihagyatott, mivel a kilenczedtőli mentség engedélyét nem akarták a RR oly feltételekhez kötni, mellyek azt minden jótékonyságábol kivennék, s a rendes nyomások rosz miveltetésetőli félelmet helytelennek itélték, mind azért mivel feltenni nem lehet, hogy a jobbágy önnön hasznát a 9-ik kereszt kiadása miatti irigységnek alája vesse, mind azért is, mivel nem mindég ugyan azon egy föld esik ugarba, s igy az ugar jó mivelésének esztendő fordultával a rendes nyomásbani termésre, viszont a rendes nyomás rosz munkálatának az ugar termésre befolyása van.
A törvényjavaslat IV. cikkének 2. §-a.
Iratok, I. k. 415. l.
„Különösen a Bánságba a kukoricza termesztetés divatban lévén, be fogja a jobbágy mind dülőit, mind ugarát kukoriczával vetni azonban a dülőkbe levőt nem kapálja, hanem minden szorgalmát az ugarra forditja”. Hivatkozott arra is, hogy Temes megyében a rétektől nem jár kilenced s azokat a jobbágyok jobban is művelik, mint a szántóföldeket. (Jegyzőkönyv, V. k. 315. l.)
A robot kettőztetésének engedelmével járó sürgetős munkák kérdésében három felé ágaztak a vélemények; a kerületi szerkeztetés azokat határozatlan hagyá,* mivel az egész országra általános szabályt nem vélt határozhatónak, a fő RR követvén a Theresianum urbariomot,* csak az aratást, kaszállást, és szüretet kivánták sürgetős munkáknak vétetni, végre a PERSONALIS azt javallotta, hogy ha el nem fogadtatnék a fő RR kivánsága, legalább vétessék ki a szántás a sürgetős munkák közül.* Erre már törvény is van, melly azt rendeli hogy a jobbágy egy héten egy napnál többet szántani nem tartozik,* a szokás nagy részében az országnak hasonlót tart, s miután már el van határozva, hogy a robot illetőségének 3/4-ed részét a nyári hat hónapok alatt megkivánhatja a földes úr, miután az is el van határozva hogy a szántást annyi marhával tartozik a jobbágy megtenni, mint ahogy az a határban gyakoroltatik, a két marhával biró félhelyes jobbágy oly határban, mellyben négy marhával szoktak szántani, csak mással ösze fogva végezhetvén a szántást, hahogy ez is a sürgető munkák közé számitathatnék, s igy annak kettőztetése megengedtetnék, a jobbágy egész nyáron által kettős munkát tenne. Ezen javallatok közt közép utat tartván, a PERSONALIS inditványa elfogadtatott.*
A törvényjavaslat IV. cikkének 5. §-a. (Iratok. I. k. 292. Itt még 6. §.)
III. pont 5. §. (Pauly i. m. 356. l.)
Jegyzőkönyv, V. k. 326. l.
1548: 35. és 36. tc.
A törvényjavaslat szövege tehát így alakult: „Szabad lesz a földes urnak sürgetősb munka idején (kivévén egyedül a szántást) a telki állomány aránya szerint járó munkát minden héten kettőztetni”. (Jegyzőkönyv, V. k. 334. l.)
October 30-án CXXXII-ik ülés a K. és Rendeknél. Következett az V-ik t. cz., nevezetesen ennek 2-ik §-ussa az örökös kötésekről.
A PERSONALIS nem akarván a már mind két részről nagyon kimeritett tárgyban bőven előterjesztett észrevételeket ismételni; csak egy nézetet kiván kifejteni, t. i. ha tanácsos e ezen törvényt meghozni a nélkül, hogy a vele kapcsolatban lévő aviticitás kérdése egyszersmint elintéztetnék. Az 1-ő rész 58-ik czimje nem engedi, hogy a földes úr örököseinek kárára ősi javairol örökös szerződéseket kössön.* Nem elég a jobbágynak engedelmet adni, hogy magát örökösen megválthassa, de a földes urat is fel kell ruházni azon hatalommal hogy az ilyes örökös megváltásokra egyezését adhassa. Ezt pedig az ősiség kérdésének elintézése nélkül tenni annyival kevésbé lehet, mivel az ősiség egy részről az örökösödésnek, más részről a végintézkedési hatalomnak kérdését húzza maga után. Ugy hiszi a Personalis, hogy azon Aristocratia, melly (bár mit szóljunk is) csak ugyan alkotmányunknak talpköve, legalább annyit megérdemel hogy viszonyai minden oldalrol megfontoltassanak, s oly törvény, melly az aristocratiai egyesült testnek nagy gyengitésére szolgálhat, azon megfontolást mellőzve ne alkottassék, csak azért hogy a jobbágy sorsát biztositsuk, különben ennek biztosab állása lesz mint a nemesnek, pedig igy kezdeni a javitást viszás dolog.
A Hármaskönyv I. 58. szerint az apa gyermekei, a testvér pedig testvérei beleegyezése nélkül az ősi birtokot el nem adhatja, ily bevallása, fassiója eleve érvénytelen.
A Personalis után SZLUCHA szóllott: Mentől többször kerül ezen tárgy vitatás alá, annál inkáb meggyőződik hogy az alkotmányon sarkallott földes uri jusok, s a Coronalis és Egyházi jószágok veszedelmeztetése nélkül az örökös kötéseket megengedni nem lehet. Béereszkedik a kerületi izenet* czáfolgatásába, a szabadosokrol szólló törvényeket, most miután már a rendes adó behozatott, s ez által az urbarialis birtok természete egészen megváltozott, többé nem alkalmazhatóknak véli,* s úgy vélekedik, hogy ezen kötések hazánknak egyébiránt is ingadozó lábon álló hitelét még jobban megrenditenék.
Ennek idevágó fejtegetései: Iratok, I. k. 417. s köv. l.
A kerületi izenetjavaslat az 1681: 46. és 1596: 10. tc.-re hivatkozva bizonyítja, hogy a mezővárosok és privilegizált vagy szabados helységek résztvettek a nemesi felkelés terheinek viselésében.
TÖRÖK: Valamint már 5 izben kijelentette, úgy most is hatod izben a kerületi szerkeztetésre adja szavát. – Felel a fő RRnek némely állitásaira:* azt hogy a kötések felbonthatatlanok lesznek, s a birtok bizontalansága megszünik, maga részéről oknak nem veheti, mert ő a törvényes munkában a szerződések felbonthatatlanságát fogja kivánni s úgy hiszi hogy a felbonthatás a tulajdonnak valódi képzetével s a nemzeti ipar kifejlésével ösze nem fér,* ellenben ép ellenkezőleg mint ahogy azt Fejér vármegye követe állitá, a birtok biztossága a nemzeti hitelt nevelni, s gyarapitani fogja. Miután a RR megegyeztek hogy a jobbágy telket mivelő nemes adót fizessen, ezen adó részletesb elhatározásában tapasztalni fogják, minő nehéz feladás lesz az adótol ment nemesi tulajdon, s a telek usufructuatiója közt határ lineát vonni, ezen nehézségre azonban nem ügyeltek a fő RR, midőn a kisebb nemességről vala szó, ne tekintsenek tehát a magát előadható hasonló nehézségekre most is, midőn a tárgy őket is érinti. Azon állitás: hogy a birtokos nemzetségek a fejedelmek bőkezüségéből kapták javaikat, hajdan talán állhatott, most mindazáltal többé nem áll. Tudjuk hogy szoktak a fiscalisi javak adományoztatni. Először jó drágára felbecsültetnek, úgy, hogy a jobbágyok valutalis adózásainak tőkéje ezüstre tétetik, 25 procentum hozzá tóldatik, s még akkor is kihirdettetik, hogy a ki ezen felül legtöbbet igér, az a legérdemesebb; ezt különös bőkezüségnek nevezni nem lehet. Felszollitottak minket az 1-ő t. cz. 6-ik §-nak alkalmával a fő RR, ne nyujtsunk oly gyanúra alkalmat, mintha egy jeles engedély örvével a nemesi rendnek mellékes hasznát fedeznők,* forditsuk meg ezen felszóllitást, s mondjuk meg a fő RRnek, ne adjanak azon gyanúra okot, hogy a constitutio örve alatt az oligarchiának kirekesztő hasznát vadásszák.
Felszólalásában sorra vette a főrendi izenet ellenvetéseit: az ősiség veszélybe jut, a királyi fiscus jogai kijátszatnak, „fel tünne egy uj neme az ország lakosinak” megszűnik a földesúr és jobbágy közti kapcsolat, bizonytalan lesz a nemesi felkelés alapja. (Jegyzőkönyv, V. k. 336. s köv. l.)
A mondat, amelyben a felszólaló egyébként nem a főrendekkel, hanem a personalissal polemizált, homályos. A Jegyzőkönyv (V. k. 336. l.) szerint a personalis azzal érvelt, „hogy örökös contractusok tételére a nemesnek sincs jussa, hogy lehetne tehát a nemtelen jobbágynak? – de ez ő reá nézve nem elegendő és nem meggyőző ok, mert az örök bevallás felbonthatóságát küldői el kivánják törleni, mind azért, mert az meg nem egyezik a tulajdon ösmeretével; mind pedig azért, mert ez által a nemzeti ipar és szorgalom gátoltatik”.
A főrendek első izenetükben érveltek így (Iratok, I. k. 324. l.), hogy a jobbágytelken élő nemesek teherviselési kötelezettségét kikényszeríthessék.
ROHONCZY: A javallott engedélyt igen nagy és hirtelen lépésnek tartja. Jónak látná atyáink példáját követni, kik adtak ugyan, de úgy hogy mindég maradjon valami adni való. Ő fél a demagogiátol, népünket ezen engedélyre éretlennek tartja, az emberiség jusait úgy tekinti, mint a gyógyszertárban lévő mérget, mellyel nagyon vigyázva kell élni. Ő a jobbágy boldogságát nem ily demagogicus nézetekkel, hanem a házi pénztár, út csinálás terheinek könnyitésével, a só árának leszállitásával, s kereskedési kedvezésekkel kivánja eszközölni. A Coronalis, és egyházi javakat különös figyelemre méltónak itéli, s ha visza tekint a financzialis rendszer ingadozásábol hazánkra árasztott veszedelmekre* nem megengedtetni, de törvény által eltiltatni kivánná hogy az ingatlan javak pénzé ne forditathassanak. Végre azon viszás helyzettől tart hogy a jobbágy telken lakó nemes adót fog fizetni, ellenben a magát megváltott jobbágy nem fog adózni.
A papírpénznek a napoleoni háborúk alatt egyre növekvő mennyiségére, az 1811-i devalvációra és az 1816-i kényszerbeváltásra céloz.
BORCSICZKY: Az izenet mellet tántorithatlanúl meg állván, az ősiségtől vett ellenvetésre csudálkozását jelenti, hogy az aviticitást fidei commissumra, majoratusra akarják a fő RR által változtatni. Pedig nagy a kettő között a különbség, az ősi javak eddigi törvényeink szerint sem voltak elidegenithetlenek, sőt rationabilis okok mellett azoknak eladása felbonthatatlan volt.* De azt mondá Veszprém v[árme]gye követe hogy az örökös kötések demagogiára vezetnek, azonban 8 százados tapasztalás mutatja hogy azon kötések constitutiónkkal igen jól ösze férnek. Német és Porosz országot demagogiával eddig ugyan még senki sem vádolhatta, pedig ha állana a veszprémi követ mondása, azoknak régen republicánusokká kellett volna lenni, mert ott az ilyes kötések rég óta divatoznak. Hogy constitutiónkkal ösze nem fér ezen szabadság, s népünk annak elfogadására még nem érett, ezen argumentummal a szólló követ soha sem élt volna, mert az constitutiónknak nem nagy complimentum. Ha constitutiónk olyan lenne hogy azzal a lakosok boldogsága, előmenetele, szabadsága meg nem férne, ha ezen constitutio oltalma alatt 8 századok óta csak annyira sem érett meg a nép, hogy a szabadságot elbirja, úgy nem érdemlené, hogy Europa constitutióinak sorában álljon. De ő egyátallában tagadja hogy polgári alkotmányunk a nép szolgaságán alapulna, s az éretlenségtől vett argumentumot, melly által kötelességünk teljesitését évről évre halogatni szoktuk, ép olyannak találja, mint ha azt mondanák: Te néked lóra ülnöd nem szabad, mind addig, mig tökéletesen nem fogsz tudni lovagolni!
Az „ex rationabili causa” történő előadásokat felsorolja a Hármaskönyv, I. 59., 2. és 3.§.
FEKETE Az ősiség elvét oly értelemben látja a fő RR által használtatni, mellyből egyenest az következik, hogy a nemes ember földhöz van ragasztva, s nem bir költözködési szabadsággal. Polgári alkotmányunkrol azt hiszi, hogy az a szabadság alapján épül, s mentől többekre terjesztetik a szabadság, annál szélesb, annál erősb lészen polgári alkotmányunk alapja. Tagadja hogy a fiscalisi javak a fejedelem jövedelmeül lennének kijelelve, sőt a végett adattak kormányzása alá, hogy azokban folyton folyvást a sz[ent] korona tagjai részesitessenek. Nem fél semmi veszélyes következésektől, sőt azt tartja hogy a veszedelem napjaiban azon zsoldosokhoz, kikről látjuk hogy más nemzeteknél tulajdon a nemzet ellen is használtatnak, nem lehet a hazának oly bizodalma, mint a polgároknak azon neméhez, melly az alkotmány jó voltában részesitetik.
PALÓCZY: Azt hiszi, nem annyira az ősiségről kell gondoskodni, mint a köz boldogságrol. Egyébiránt is az ősiség felől vagy hozatik törvény ezen országgyülésén, vagy nem; ha igen: el lesz minden nehézség intézve; ha pedig nem: akkor az eddigi törvény fog állani. A fő RR ugy látszik azon képzeletben léteznek, hogy örökös békében fog élni hazánk, adj Isten! de ha eljönnek a veszedelem pillanatjai, ha egy idaeákkal exaltált nemzetnek, vagy egy hódoltatónak seregi elöntik hazánkat, kivel fogjuk őket visza verni? talán a minden birtok, és szabadság nélkül lévő szolga sereggel?
ANDRÁSSY Rohonczyval épen nem ért egyet hogy ez valami nagy engedély, valami hirtelen lépés lenne? ugyan mit adunk a jobbágynak? azt hogy drága pénzért, szabad alku utján megválthassa telkét, megválthassa földes urának egyezése mellet, kinek megegyezni, vagy nem egyezni szabad tetszésében áll, s ez azon nagy és hirtelen engedély? Az ősiségről úgy vélekedik hogy valamint a háladatos fiú attyának rabságboli ki váltásáért litrum gyanánt adván el jószágát, ezen eladás felbonthatatlan volt, ily szent czélúnak ily felbonthatatlannak tekintik küldői a jobbágyok váltságát is.
DUBRAVICZKY: Az emberi jusokat méregnek nem tekinti, sőt meg van győződve, csak azon törvény lehet biztos és állandó, melly az emberiség jusain alapul.
CLAUZÁL erősen védi a kerületi szerkeztetést. Azt várta volna inkább a fő RRktől, fel fogják a K. és Rendeket szóllitani, ujitsák meg azon sérelemnek felterjesztését hogy a fiscalisi jószágok érdem szerint adományoztassanak,* mint sem hogy a fiscus jusait alaptalan ellenvetésül használják. Fejér vármegye követének azon mondását, hogy az örökös kötések a nemzeti hitelt gyengitenék, feleletre sem tartja méltónak.* Ellenben Rohonczynak a financz rendszer ingékonysága felőli mondását felfogván, maga is borzadással emlékezik a mult idő szomorú tapasztalására, de kérdi, ha lett volna bennünk annyi moralis erő, a mennyinek lenni kellene, valjon történhetett volna e az, a mi történt s valjon nem menthettek volna e meg bennünket itélő székeink, ha szoros kötelességöket követve törvény, és nem patens szerint itélnek vala?* Hasztalan aggódásnak tekinti hogy az örökös kötések a nemzetségek romlására vezethetnének, ő ellenkezőt tapasztalt; nem akarja megnevezni a fő RR soraiban azon ország nagyjának nevét, ki magának ezen az uton gazdag birtokot szerzett vólt,* s csak azt kivánja hogy örökösei ne háborgassák azon jobbágyokat szabadságukban, melly tennen gazdaságuknak kútforrása volt. Nem fél ő semmi következésektől, nem fél semmi keletkező felekezetektől, s a szabad független földmivelő osztályban nem lát egyebet mint egy nemzeti őrsereget, melly polgári alkotmányunk örökös állandó felmaradásának fog lenni oltalma s támasza.
Az országgyűlés az 1833 március 30-án felterjesztett előleges sérelmek 13. pontjában szólt a kérdésről. (Iratok, I. k. 183. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 85. l.)
„Kétségbe sem vonható az, hogy ott, hol az érték nagyobbodik, a hitelnek is nem fogyni, hanem szaporodni kell.” (Jegyzőkönyv, V. k. 348. l.)
A hitelezők és adósok valorizációs pereiben, a kormány által megállapított átszámítási kulcs szerint ítéltek a bíróságok.
A hivatalos Jegyzőkönyvből hiányzik ez az utalás. Talán br. Eötvös Ignácra céloz, aki 1806–1812. az udvari kamara alelnöke, 1824 óta pedig főpohárnokmester.
Minden követnek, ki az örökös kötéseket védelmezte, beszédjét egy nevezetes erőre mutató maradjon felkiáltás követé, s a tárgy minden lépéssel erőseb állást látszatott elfoglalni – ellene csak Fejér, Veszprém, Vas, Marmaros (B. Sztojka), Nyitra szóllottak. A PERSONALIS Clauzál beszédjére megjegyzé: hogy azon következéseket, mellyekre a Csongrádi követ utallani látszott, senki sincs ezen teremben a ki akarhatná, – gazdagnak, boldognak tenni a jobbágyokat, ez lehet a RR czélzásában, de nem más, polgári létünkel ösze nem egyeztetető tekintetek. Ő mint sem ilyeket kellessék hallania, inkáb megszünik a tárgyat továb ellenzeni, s kéri a RRket, hagyjanak fel a további vitatásokkal.
Még Balogh, Somsics, Prónay, Novák állottak szükség esetében a kerületi szerkeztetést védendők. Justh is feláll és szóllani akar. BALOGH tisztelvén a töbséget, deferentiával kiván lenni, és szóllásátol elállani, de másoktol is hasonló deferentiát kiván, különben rajta van a sor ő fog szóllani. – JUSTH provocálja hogy szólljon. Folyást harsogott a maradjon szó. – A PERSONALIS kéri a RRket, nyugodjanak meg a többség akaratjában. – JUSTH magát egészen más helyzetben látja mint azokat kiknek kivánságuk végzésbe megy, ő küldői részéről kéntelen kijelenteni, hogy az örökös kötésekben meg nem egyeznek. POGÁNY és SZILASSY hasonlót jelentenek, végre a folyvást hangzó maradjon szónak engedve, a fentebb nevezett követ urak elállanak az úgy is végzésbe ment tárgy további támogatásatul.
Ez után a 6-ik t. czikelyt tárgyazta kerületi végzés is minden változtatás nélkül helybe hagyatván, ezen 6 t. czikelyek a fő Rendekhez, kik az alatt szokott helyüt az Országbirájának előlülése alatt gyülekeztek, által küldettek.* A küldötségnek TELLINGER nagyváradi kanonok volt szónokja, ki is a statusok nevében értesitvén a fő RRket küldötségök czélja felől, a szokott tisztelkedések köztt azt találta mondani, hogy a K. és RR magokat a Nagy Méltóságú Előlülőnek, s a M[éltó]ságos fő RRnek kegyelmébe s kegyességökbe ajánlják. Ezt a küldötség viszatértével BALOGH megértvén fel áll, s ovást tesz mondván: hogy midőn a fő RR a mostani Előlülőnek praesidiuma alatt ülnek ösze, nincs szükségök a statusoknak, hogy magokat azon Előlülőnek, kit ő egyéb iránt nagyon tisztel, kegyelmébe ajánlják.* TELLINGER sajnálja hogy ezen észrevétel épen őtet éri, ő a mennyire szavaira emlékezik, nem kegyelmet, hanem kegyességet mondott. Sokan felszóllalnak hogy az sem! az sem! kellett.
A küldöttség tagjainak névsora: Jegyzőkönyv, V. k. 349. l.
A nádort távollétében Cziráky országbíró helyettesítette.
Folytatván az urbariom VII-ik t. czikelye, az Uriszékek hatóságának kérdésében* a RR 25 megye, a Jász Kún kerület, s a k[irályi] városok voxával 18 megye ellen előbbi végzésök mellet maradtak (Tarnóczy beszédje következni fog.) Hasonlóúl azon t. cz. 2-ik és 3-ik §-ussa iránt is a kerületi végzés megállott.*
Az alsótábla az úriszék illetékességét a jobbágyok egymás közti s idegeneknek a jobbágyok elleni pereiben akarta fenntartani, míg a főrendek ragaszkodtak ahhoz, hogy hatásköre változatlanul megmaradjon, tehát földesúr és jobbágy perében is ítélkezzék.
A szám után külön lapon Kossuth megjegyzése: A 90-ik számtól a 115-ikig bezárólag Orosz szerkeszté, az tehát gyüjteményemből hibázik.
