a) 1833 november 11 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek negyedik úrbéri izenetének vitája. Döntés: elveik fenntartása mellett nem e…
a)
1833 november 11
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek negyedik úrbéri izenetének vitája. Döntés: elveik fenntartása mellett nem ellenzik felterjesztését.
1833 november 11
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek negyedik úrbéri izenetének vitája. Döntés: elveik fenntartása mellett nem ellenzik felterjesztését.
A Fő RR tábláján Nov. 11-én tartatott 138-ik Országos ülésnek ez vala characteristicája hogy a még hátra lévő pontoknál* egy vagy több szónok a Rendek izeneti elvöket* az elébbi ülésekben már fel hozott okokkal megtámadván, végre a gyülekezet a felség elébe való fel terjesztést nem kivánja hátrálni. Ne hogy tehát olvasóinkat a már többször hallottakkal untassuk, az előbbi számainkban előforduló okoskodásokra* utasitván, tsak a szóllók neveiket s a leginkább kitünő gondolatokat mondangyuk el, azon hozzá adással hogy a RR izenetének elvei mellett senki sem szóllott.
Azoknál a pontoknál, amelyek felől a két tábla még nem egyezett meg.
Iratok, I. k. 453. s köv. l.
V. ö. a főrendek okt. 31-i, nov. 1-i, 2-i és 4-i üléseivel a 90. és 91. számban.
Az 1-ő t. cz. 6-ik §. a) pontjára a PÉTSI PÜSPÖK attól tart, hogy a nagyobb concurrentia miatt, a szegény majd egészen ki lesz rekesztve a telkek vételéből. DESEWFFY: Sat cito si sat bene. Causa victrix Diis placuit, victa Catoni, mi lesz ezen csereberéből egyéb, mint az, hogy egy földmivelő nemzet vándorlóvá válik. Bátran lehet mondani, ez eszköz czél nélkül. B. PERÉNYI, a NYITRAI PÜSPÖK, FŐ LOVÁSZ MESTER G. BATTYÁNY IMRE, ORSZÁG BIRÁJA: A századok óta fen állónak elrontásában nem annyira arra kell figyelmezni, hogy Péter vagy Pál minél oltsóbban juthasson valamely telekhez, mert akkor még könnyebb volna, ha az itt köteleztetnék a telket jó drágán megvenni, s azután másnak ajándékozni, hanem arra is, hogy a földes úr és jobbágy közti viszonyok, az osztó igazság utmutatása szerént határoztassanak el. Tudja ugyan, hogy inditó okai azon helyen, a hol leginkább kivánná, kevés behatással leendnek, de lelki ismeretének kiván eleget tenni.
A bejegyzési taxa pontjánál* a PÉTSI PÜSPÖK emlékezteti a Rket hogy több helyütt, név szerént a legelőnél, makkoltatásnál, némely megyékre, s a Bánátra magok is kivételt tettek, s azzal meg mutatták, hogy egyforma törvényt az egész országra hozni nem lehet. Az ORSZÁG BIRÁJA figyelmesekké kivánja tétetni a Rket, hogy az 5-ik t. cz. 1-ső §-ába megegyeztek, hogy az Urbér előtti kötések semmi kérdés alá ne vétessenek, a mennyiben pedig bizonyos feltételekhez volnának szabva, tsak ezek elmultával legyenek felbonthatók. De ha a Rdek a többi ellenkezésekhez még ezt is hozzá kivánják tenni, azt nem hátráltattja.
I. tc. 6. (az első kerületi javaslatban: 8.) § b) pont.
FŐ HERCZEG NÁDOR: Nem tagadhatni ugyan, hogy a Fő Rdek a 4-ik cz[ikkely] 10-ik §-ban abban megegyeztek, hogy az ott emlitett adózásokon kivül mindenféle fizetések, taxálások végképen meg szünjenek; de ott tsak a szokatlanokról s eltiltottakról volt szó. Hogy pedig oly kiterjedt országban, mint honnunk, egy forma szabályokat hozni nem lehet, magok a R 2-ik izenetjökben, a sürgetős munkák meghatározásánál nyilván kijelentették* Minthogy tehát a kérdéses elhatározásnál könnyen megkárosodhatnék a jobbágyság, legalább az urbérnél kedvezőbb kötéseket kivétetni kivánja. De az egyezés kedvéért, a további sürgetéstől el áll.
V. ö. Iratok, I. k. 369. l.
A 3-ik cz[ikkely] a vidéki borok beviteléről szólló pontnál a PÉTSI PÜSPÖK a „visszaélés” kifejezés* ellen nyilatkozván, különbséget talál a földes ur, és a jobbágyok bormérése közt; ezeknél engedély, azoknál jus.
A rendek izenetükben kifejezték meggyőződésüket, hogy a főrendeknek nincs szándékukban az „eddigi vissza élésnek törvényesithetése.” (Iratok, I. k. 455. l.)
A FŐ HERCZEG NÁDOR a Rdeknek tsak egy állitására kiván felelni; nem azért ugyan, hogy az izenetbe mennyenek észrevételeik, mert oly polemicai okoskodásokat, a millyenek a Rdek izenetében találtatnak, nem igen kedvell; sok igaz lévén a thesisben, a nélkül hogy a Nemzet élet vagy gondolkozás módjához alkalmaztatható volna. Azt mondják a Rdek hogy az emberiség tekéntete, s a jelenkor szelidebb szelleme még más tárgyakban is a szoros igazságtól való eltávozást kivánják* erre megjegyezni kéntelen: az hogy a jobbágy sorsa javitassék, közös kivánság vala; de a törvényhozás más részről legnagyobb figyelemmel viseltessék ott, ahol régi jusok s a tulajdon szentsége jő kérdésbe, mivel a törvényhozásnak arra kötelessége nints, sőt hatalma sem terjed addig, hogy ezekről szabadon rendelkezzék. S azért nem tsak az ugy nevezett kor szellemére, hanem leginkább arra szükséges figyelmezni, hogy ha egy résznek igazai a másik kedvezése miatt korlátoltatnak, ez tsak minden oldalróli megfontolás és tökélletes kárpótlás mellett történjen. Ezt nem kivánja az izenetbe iktattatni, hanem tsak azért hozta fel, hogy minden itt jelenlévő megérthesse, mi légyen ezekrőli véleménye.
A pontos szöveg: „az emberiség tekintete s a jelenkor szelidebb szelleme még a más tárgyakban lehető szoros igazság keménységét is jótékony indulatok gyakorlására oly méltán javasolja fel olvasztatni”. (Uo.)
Az égetett italoknál tsak azt jegyzi meg a NÁDOR hogy a rendkivüli körülállásokban szükséges eltiltásról nem a publico-polit[icum]ban* hanem a kereskedésbéli munkálatban, jelesen a közgazdálkodást tárgyazó szakaszban kell intézkedni.
A rendek izenetükben jelezték, hogy az éhinségek megakadályozására, „melly ugy is nem egyedül csak a kolompérből való ital égetésnek s nem is csak a jobbágyokra való meg tiltásával eszközöltethetvén szélesebb ki terjedésű gondoskodást kiván”, a közigazgatási rendszeres munkálat tárgyalásánál az egész kérdést kimerítő javaslatot fognak tenni. (Íratok, I. k. 456. l.)
A vad gyümöltsről szólló pontnál B. PERÉNYI lélekben járó dolognak tartja, hogy ily csekélység miatt a tulajdoni jus megsértessék; a kissebre majd nagyobb következik, s végre semmi tulajdon nem lesz. G. DESEWFFY ezen engedélyt még a jobbágyokra nézve is veszedelmesnek találja, mivel szükebb esztendőkben az orvosok sok szegény emberek gyomrában mindenféle gyökereket találtak, a mellyekkel éltöket feltartani akarták. A Rdek e tárgyu egész előadása annyira sérti a földes urak becsületét,* hogy ez iránti fájdalmát el nem titkolhatja. Nints oly földes ur, ki ha nem vadkörte, hanem ananász teremne is erdejében, azt szivesen a jobbágynak táplálására nem adná. A kis adózások elengedését ajándéknak lehetett tartani, de itt a tulajdonnak valóságos sértése forog fenn. A PÉTSI PÜSPÖK fel szollitatni kivánván a Rket, hogy ezen kivánságoktól áljanak el, a TINNINIAI PÜSPÖK azon homályt emliti, mely a diárium szerint ezen fő táblára vonatik, melynek napló könyve nem lévén, magát az érdemetlen vádak ellen nem védelmezheti. A mire a FŐ H[ERCEG] NÁDOR figyelmezteti, hogy itt soha sem szokás arrol értekezni, mi mondatott a másik táblánál, ha pedig a napló könyvbe sértések találtatnak, nem czélerányos azt, a mi nem ditséretes, utánozni. A NYITRAI PÜSPÖK a fő Rdek szándékát az izenetben világosan kifejeztetni kivánja.*
A rendek izenete nem ad okot ily panaszra (uo.) s így a felszólaló kétségtelenül a tárgyalások közben elhangzott szemrehányásokra céloz.
A főrendek válaszukban hangsúlyozzák, hogy az erdei gyümölcs szedésének megengedését „sem az erdők fen tartásával, sem a sajátság jussával, mellyeket kicsinyben ugy mint nagyban sérthetetlennek itélnek”, megegyeztetni nem tudják, azonban a további vitától elállanak. (Iratok, I. k. 467. l.)
Az örökös szerződésekrőli 5-ik t. cz-nél a FEHÉRVÁRI PÜSPÖKnek hosszas és tudományos beszédje leginkább akörül forog, hogy a tulajdonról a törvény hozás sem rendelkezhet önkényesen, és hogy a Rdek szándéka tsak oda megy, hogy a sokaságnak boldogitására némellyeknek törvényes jusai áldoztassanak fel. Innen a publicisticai elvekbe méllyebben bele ereszkedvén, a Francia Codexre* megy által, és Portálisra,* ki a régi jusok fen tartását a Status boldogsága eszközének állitja s az ősi örökösödést, hitre bizott javakat, majoratusokat, senioratusokat, szentül fentantatni rendeli. Ezen alapon nyugszik Anglia oly biztosan; s a szólló állitása szerént, Német országban is az ősi javakat nem tsak el adni, hanem meg terhelni sem volna szabad (?). A FŐ H[ER]CZEG NÁDOR tsak azt jegyzi meg, hogy a Rk itt semmi tulajdon sértést nem kivánnak, s azért ezt oly elhatározottan állitani nem lehet. B. PERÉNYI ezen törvényt anticonstitutionalisnak nevezi, melytől minden keresztény embernek, ki alkotványát szereti, óvakodnia kell. Az alkotvány törvényesen, de ne tettel változtassék. A KŐRÖSI FŐ ISPÁNY velős, de mérsékelő beszédében leginkább e törvénynek az emberi természetből származó káros következéseire figyelmeztet: Ha régenten annyi engedtetett volna alkotványainkból, valjon fentartotta volna e magát annyi századokig? hogy pedig a haza védelme ollyanok által, kik a levegőn kivül semmivel sem birnak, tökélletlenül vitetik véghez,* ez a magyar parasztra, kivált a mostani urbéri rendelkezések után tellyességgel nem alkalmaztatható. A PÉTSI PÜSPÖK éppen nem csudálkozik azon, hogy a Rk annyi okokat tudtak feltalálni izenetjökben, hogy állitásuk szerint a sok bőség miatt tsak módot találni nehéz,* mivel ollyan törvényt hoznak a javalatta, melynek az ősi alkotványal semmi rokonsága nints, de ugyan más számtalan tárgyakkal, mellyeket papirosra önteni igen könyü. Innen át megy a szólló a regálékra; a capacitásra, agilisekre, majorescokra, pazérlókra, praedialistákra, és szabados községekre. Végre attól tart, hogy a földes urak ott hagyák javaikat és az egész Magyar Nemzet parasztá válik. A GYŐRI FŐ ISPÁNY a Nemzetségekre, a Fiscusra és az alkotványra veszedelmesnek látván a törvényt, B. VAY MIKLÓS azon ellenkezésre figyelmezteti a fő Rket, hogy mind itt, mind a 8-ik t. cz-nél azon elvet, mellyet a hazára nézve károsnak állitottak, végre egyedül ide nem valónak állitják, és felterjesztését nem hátrálják. Ő, ki mindig a Rk elvei mellett szavazott,* most az elvre nézve a már kétszer ismételteket ujonnan felhozni nem akarja, de annál inkább kivánja a felterjesztést az elébe, ki legtöbbet veszthetne, ha valamely veszedelme volna a javallatban, a minek ellenkezőjéről meg van győződve a szólló, t. i. hogy mind a felség, mind a haza ez által tsak nyerhet. G. DESEWFFY stadiumokat kivánván az engedélyekben, azt tartja, hogy a Rdek a jelen országgyülése czélján tul mentek, mert a felség az Ország rendeit pro servanda avitae constitutionis compage hivta öszve.* A külső Nábobok azért sietnek Magyar országba, mivel itt egy korhely unoka nem prédálhatja el az ősi szerzeményt. Szükséges e oly országban, ahol oly kevés a majoratus, azt a systemát behozni, hogy örökre el lehessen adni a jószágot? Azt gondolják a Rk hogy ebből mindjárt a legnagyobb boldogság keletkezik; de a fő Rk már eránta kétségeskedésöket kijelentették, s ő is tamás benne. Nincs nagyobb veszedelem ily időben, mint az ingatlan javakat ingókká tenni. Európában, miután ez divatozik, több csend unalkodik e? a közfalakat kivánják lerontani; de kérdi, erősebb e valamely épület közfalak nélkül, senki józanon nem tesz egy négy szegü épületet melynek közfalai nincsenek. Ő közel áll már a sirhoz; de elkeseredéssel látja, hogy sokan kezdenek már reá unni a Magyar alkotványra. Méltóztatnék az Isten eszöket felvilágosítni (Zugás). A FŐ H[ERCEG] NÁDOR meg inti a halgatókat hogy minden résznek okait csendesen halgassák meg: máskép nálunk is ugy történne, mint némely más országokban, hol csak mindig egy rész halgattatik meg. G. DESEWFFY ezen kegyes pártfogást köszönvén, a maradékot siratya, ki ezen rendelkezéseknek, mellyek következéseit a mostaniak tökélletesen meg nem birálják, áldozatjai leendnek. Ő ezen ömledésekben találja a lelki isméretnek megnyugvását, és fejet hajt a töbségnek.
A Napoleon által 1804 márc. 21-én közzétett törvénykönyv, 1814 óta Code civil névvel.
Portalis Jean Étienue († 1807) jogtudós, Napoleon alatt közoktatásügyi miniszter, a Code Napoléon egyik szerkesztője.
Az alsótábla érvelése szerint „a személy és vagyon bátorságát, szabadságát a törvényben fel találó polgárok” az ősi alkotmány támaszai s csak azoktól kell tartani, „kiknek birtokjog és polgári törvényes szabadságok s így valódi hazájok sem lévén viszontagságos életeknél egyebet nem vólt mit koczkára tenniek”. (Iratok, I. k. 461. l.)
V. ö. Ua. 463. l.
Vaynak a rendek mellett tartott beszéde részletesen olvasható előbb, a 355. s köv. lapon.
Az 1832 dec. 20-i királyi leiratnak más az értelme. E szerint az uralkodó az országgyűlést azért hívta össze, hogy a rendszeres munkálatok megtárgyalásával „prosperitas publica, salva avitae constitutionis compage, ulteriori aucta robore, in omne aevum tuta et in dies magis florens praestetur”. (Iratok, I. k. 4. l.)
A F[Ő] H[ERCEG] NÁDOR bátran ki jelentheti, hogy a fő Rk az izenetbeli okoktól nem inditatva előbbi nézeteik mellett álhatatosan megmaradnak; de ily fontos kérdésben nem akarják hátrálni, hogy a kegyes felség elejbe terjesztessék, ki népei eránti atyáskodó kegyessége szerént, mind az alkotvány felmaradását, mind az adózó nép könnyebbitését böltsen elrendelendi. De a szólló fő H[er]czeg meg nem tagadhatja mély fájdalmának kijelentését az iránt; hogy alkotványunk ujabb időkben nem tsak külső irók, hanem némely honosunk által is legfeketébb szinekkel festetik le, s a jobbágy helyheztetéséről ollyanok mondattak, mellyek a igazsággal öszve nem férnek. Minthogy pedig ezen orsz[ág] gyülése le folyta alatt a törvényhozó testnek egyik része ezen véleményt pártolni látszik, midőn az izenetben oly nép osztályról szóll, melynek birtoka s polgári törvényes szabadsága s igy valódi hazája sem lévén, viszontagságos életénél egyebe sintsen, a mit kockára tehetne, hogy ezen néposztály szükség esetében a hazát sem védelmezné, mind ez, engedelmével légyen mondva azon résznek, nem ugy áll. Igaz ugyan, hogy ezek az izenetben a leggyengédebb módon hozatnak fel, s hogy igazságtalan lenne ki azt álitaná, hogy a Rdek ezen bal sorsot egyenesen a magyar jobbágyra illesztik, de tsak ugyan igaz marad az, hogy ezen emlités egy a másik táblától hozzánk küldött izenetben tétetik, s hogy az ott felhozottak, kivált ollyanoktól, kik dolgainkba éppen nintsenek bé avatva, a magyar földmivelőre alkalmaztathatnak. De hogy eshetett ily körülményekben, hogy pár évek óta Európának legmüveltebb országaiból sok ezer idegenyek ide beköltözvén és jobbágy telkeket felfogván, hazájokban nem talált jobblétöket itt találták fel, s eddig is alkotványaink pártfogása alatt élnek? hihető e hogy a földmivelőnek oly csekély itélő tehetsége légyen hogy magát rosszabb sorsba helyheztesse? Noha igaz az is, a mit a Rk felhoznak, hogy néha érzékeny visszaélések s önkényeskedések történtek, ez még is tsak ki vétel a regulából, s ha a törvényhatóságok kötelességükre s hathatóságukra figyelmeznek; illyes esetek büntetlen elő nem fordulhatnak. Ki nem ismerné el, hogy 1715 óta a jobbágy sorsa véghetlen biztositatott, mivel azt már birtokában háborgatni nem szabad, s ha ez mind a mellett még is megtörténik, akkor vagy a földes ur, vagy az uradalmi tiszt, vagy végre a törvényhatóság áthágták törvényes kötelességöket, de átaljában nem lehet állitani, hogy a törvényhatóságok a jobbágy biztosságát fen nem tarthatják? Nem kevésbé alaptalan a Rdek azon állitása is, hogy a Magyar földmivelő a hazát nem védelmezheti, mivel tagadhatatlan hogy minden alkalommal ezen kötelességét pontosan és sikeresen tellyesitette. Kérdi a Fenséges szólló, vallyon betsületére szolgálhat e a Nemzetnek, ha ily kifejezések „hogy testén és lelkén kivül más tulajdana nints s a törvénynek pártfogása alatt nem áll?” külföld által a magyar jobbágyra értetődnek? Végre azon állitásra „hogy a Rk abban helyheztetik az ország erejét és diszét, hogy ha a sok felé oszló részek közt huzott közfalak el döntetnek”,* tsak azt jegyzi meg: hogy az ujabb időnek szomorú példái bőven tanitják, hogy a polgári társaság ily kaptsolatok nélkül boldog nem lehet. Tellyes egyenlőség, és az uralkodó s engedelmeskedők közt fenálló viszonyok kiegyenlitése tsak theoreticai ábrándozás; s a tapasztalás megmutatta, hogy azon országok, hol ez eszközöltetett, a köz boldogság tekintetében keveset nyertenek; s éppen mivel Europa annyi zavarodásoknak volt ki téve, hanyatlik a költsönös szeretet, a bizodalom s a jó lét. Erre őtet legalább a tapasztalás tanitotta. Hazánk alkotványa, melynek jóságáért az ösz tapasztalás kezeskedik, és melynek sok bölts gondos intézeteit az ujabb törvény hozások is magokévá teszik, ismeri, sőt jóvá hagyja ezen közfalakat, mellyek a sok fele oszló részeket egybe kaptsollyák.
Iratok, I. k. 463. l.
Ezen hangos éljennel fogadtatott, jeles elő adásban uralkodó elveket, az ORSZÁG BIRÁJA a fő Rk izenetébe fel vétetni kéri.*
Ez meg is történt. (V. ö. Iratok, I. k. 469. s köv. l.)
Következék végre az uriszékekről szólló 7-ik t. cz., ezeket legelőbb B. PERÉNYI pártolá; utánna G. DESEWFFY ki lehetetlennek tartja, hogy azon helyekben, a hol még a robotos rendszer fel fog maradni, lehessen igazgatni büntetések nélkül, egy ezred sem álhatna fen, ha a capitánnak nem lehetne büntetéseket szabni. De ha a Rdek reá nem állanak, s a fő tábla adaptált systemája mellett is enged, a szomoru következések el nem maradandnak, ha mindig tsak az uri hatalom szoritatik meg. A SZATMÁRI FŐ ISPÁNY nem kivánja a felterjesztést akadályoztatni, mert a Rdek izenetében lévő több kifejezésekből észre vehetni, mily hajlandók az e tábla iránti gyanuskodásra. Az uri székek jótékonyságát még ditsérik a PÉTSI PÜSPÖK s a BARSI FŐ ISPÁNY, kinek állitása szerint tsak ugyan bizonyos az, hogy kiki ön ügyének legjobb birája. Nem is lehet oly szemtelen földes urat képzelni, ki a megyebeli tisztviselők jelen létében igazságtalan itéletet hozni merészlene. Azonban menyen fel ő Felsége elejbé s a szólló reménli, hogy alkotványinkat fentartani kivánó kegyes királyunk, ezen az országgal egykoru biróságot egész ki terjedésében meghagyandja. A FŐ H[ERCZEG] NÁDOR az egész tárgyat felfogván, az uriszékek czélerányosságát, leginkább a több rendü ellen őrségeit kimeritőleg elő terjeszti. Megyéjében igen ritkák az uriszékek elleni panaszok, s ha néha elő fordulnak is, a tiszti ügyész eszközlésére legottan orvosoltatnak; reménli, hogy más v[árme]gyében is igy van. A mi pedig magának a köz népnek a biróság eránti bizodalmát illeti, maga a Fő H[er]czeg sokszor megfordult az adózók között; s egyenes itélő tehetségeket tapasztalta, ha tsak külső befolyás által el nem csábitatnak. De bátran merne itéletjökre hivatkozni, és lehet hogy csalatkoznék – de nem tudja, valjon nem az Uriszékeket választanák e a sedria helyett? eddig nagyobb részben tsak uraik kegyességét tapasztalták; és tsak egy urok és egy birájok volt; most pedig töb rendü biroságaikat lelik a távol lévő, más tárgyakkal elfogalalt itélő székben, mellyet szemeikkel nem látnak, s azért benne tellyességgel nem is biznak. De a Sedrián kivül még más birájai ás vagynak: a szoros urbéri tárgyakban t. i. a szolgabiró, az adózásoknál a földes ur, s még pedig korlátlanul. Valjon fog e ez neki tetszeni? Azért noha a Fő Rdek a felterjesztést az 5-ik cz[ikkely]ben fel hozott okok mellett hátrálni nem akarják, czél erányos lesz a Rket fel szóllitni, hogy e tárgyban igazságos és elfogulatlan birók legyenek, miután a fő RR már minden alkalommal, még pedig önkénti engedélyek fel ajánlásával nyilván való bizonságait adták annak, hogy a jobbágyoknak nem képzelt hasznait, hanem valóságos könyitését és állandó jó létét akarják eszközleni.
A 8-ik t, cz.-nél felettéb örült a FŐ H[ERCEG] NÁDOR hogy az Rk izenetbeli ön elismerések által: „hogy itt tsak az elvnek kelletik kimondatni, annak alkalmaztatását pedig, s a külön kivételek elhatározását más helyre kivánják halasztani”* meg erősitik önként azt, a mit a fő tábla utolsó izenetében a közönségesen elfogadott rendszerrel meg nem egyező törvény alkotásáról érintett.* Minthogy tehát ezen izenetben a jelen törvénynek tökélletlenségét elösmerik, az ország gyülési iroványok e tárgyról bizonságot szolgálandnak.
Ua. 466. l.
A harmadik főrendi izenet kiemelte: a művelt világ minden törvényhozása arra törekszik, hogy a törvények világosak, minden részükben meghatározottak legyenek, továbbá úgy intézi „a törvényes szabások el osztását, hogy nem a személlyeknek külön viszonyai, hanem a polgári életben elő forduló rokony tárgyak eránti jusok és kötelességek egy sommában foglaltassanak”. (Iratok, I. k. 452. l.)
A PÉTSI PÜSPÖK kéntelenitetik az izenetbe mindenütt fel tünő azon vádra figyelmeztetni, mintha a Fő Rdek alatson haszon kereséstől vezéreltetnének; s azért ez iránt nyomos feleletet tanátsol. – De a TÁRNOK az ily méltatlanságokat tsak megvető halgatással kivánja viszonyoztatni; a miben az ország birája is tökélletesen megegyez.
Igy tehát a Nádori itélő Mesternek meg hagyatik, hogy az izenetet a fel hozott okokhoz képest ugy szerkeztesse, hogy a fő Rk előbbi nézeteik mellett megmaradván, a felterjesztést nem hátrálják.
