b) 1833 november 15, 16 Kerületi ülések. Tárgy: Vita az ötödik, utolsó úrbéri izenet szövege fölött; Császár indítványát a vallás…
b)
1833 november 15, 16
Kerületi ülések.
Tárgy: Vita az ötödik, utolsó úrbéri izenet szövege fölött; Császár indítványát a vallásügy újból való felvételére elutasítják.
1833 november 15, 16
Kerületi ülések.
Tárgy: Vita az ötödik, utolsó úrbéri izenet szövege fölött; Császár indítványát a vallásügy újból való felvételére elutasítják.
November 15-én a voltak előülésök alatt tartott Kerületi Ülésben PALÓCZY felolvasá az 5-ik Izenetet.* 1-ő §-nak tartalma ez: „Megfutottnak látnak már a Rk magok után egy pályát, midőn a fő Rk izenetéből köz örömmel azt olvasák, hogy a fő Rk a felterjesztésre* reá állanak.” Erre
Iratok. I. k. 475. s köv. l.
Pontosan: „az urbéti törvény czikkelyeknek ... a karok és rendek javaslataik szerint való felterjesztésére.”
CSÁSZÁR: Az izenet javalatának ezen kifejezését: köz örömmel s a t. részemről el nem fogadhatom. Már imént azt állitám, hogy a fő Rk utólsó izenetjökben egy rendkivüli példát mutattak, min örvendeni keljen e inkább vagy szomorkodni, felette kétséges. A soproni követ akkoron ugyan azt mondá, hogy ezt szokatlannak épen nem tartja, sőt szinte meg szokta. Magam is emlékezem több ilyes esetekre, de azokat a jelen valóval ösze hasonlitani telyeséggel nem tudom. Ennek előtte arról folyt a tanácskozás, hogy mit, és miképp keljen repraesentálni, a felirásra válasz érkezvén, még azután készült a t[örvény] javaslat, melly felett concertatio tartatott. Most egyenesen ugy tanácskozunk a törvény javallatról, hogy a concertatiot elmellőzhessük, továbbá a fő Rk ellenkezése is jobbadán abban állott, hogy vagy a postulatumot, vagy a gravement nem azon szempontból tekinték, mint a Rk, s ha ezekben az egyetértés nem eszközöltethetett is, végre a felmutatást nem ellenzették. De volt e olyan eset, hogy egy tárgyról, mellyet törvénybe tétetni akarunk, a fő Rk azt mondják: ez az alkotvány ellen van, mi vátig ellenkezünk, azonban a dolog felmehet. Minden dolognak a világon eleje van, s az itélet attól függ, hogy mellyiket, és hogy tekinti az ember. Ha a fő Rk tábláját ugy tekintjük, mint egy csekély számu, jobbadán helyheztetésöknél fogva a kormánytol függő mágnások, és fő tisztek collegiumát, vagy senatusát, melly maga elismeri, hogy meggyőződése ellenére is ezen tábla kivánatait fel nem tartoztathatja, akkor ugy látszik, örvendhetünk; mert igy táblánknak öregbedik ereje, hatása, tekintete, s ehez alkalmaztatva mi tanácskozásainknak gyorsabb folyamatját eszközölhetjük. Ellenben ha a fő Rk tábláját ugy tekintjük, mint az Aristokratia virágát, mint azoknak egyesületét, kiknek méltó[sá]guk, birtokuk, miveltségök, független Caracteröknél fogva jutott azon ditső, magas rendeltetés, hogy ön meggyőződésökből meritett szabad elhatározással járuljanak a haza javát tárgyazó dolgok elő mozditásához. Mert min épül a nemzet ereje s hathatósága a Kormány irányába? Nemde a törvényhozói testnek egyetértésében, s összehangzásába? ennek eszközlésére szolgálnak minden comitialis formák, ezért váltatnak izenetek, tartatnak Conferentiák, küldötségek vagy mint ultimum remedium az elegyes ülések. Külömben hogy lehetne a Nemzetnek megnyugodni a törvényhozó test munkálódásában? Valyon megfér e a fő Táblának méltóságával, hogy diplomatice befoglaltassa magát, mintha megegyezett volna, egy felirásba, amellyben nem egyezett, és azt kiványa a fejedelemtül, amit nem akar? Továbbá ha tudja a Kormány a két tábla meghasonlását, és különböző értelmét; nem lehet e méltán félni, hogy éppen ezáltal megtéveztetik a Nemzet óhajtásinak birálásában. De tekintsük a lehető kimenetelt. Ha a kormány kivánatit telyesiti, valyon nem szenved e a fő Rk popularitása, nem csökken e méltán a Nemzetnek iránta viseltető bizodalma, miután csak ugy tekintethetne, mint gát a nemzeti kivánatok elővételében? Ha pedig a Kormány a fő Rk kivánságira hajol, hol lesz a nemzet megnyugtatva, melly egyedül őket megbizotjainak tartani ugy vélem nem lesz hajlandó. Ezeket tekintvén tehát nem csak nem örvendhetek, hanem inkább szomorkodom, de arról is meg vagyok győzettetve, hogy nékünk e kétes helyheztetésből ki kell emelkednünk; s a fő Rk táblájával való összeköttetéseinkben tisztába jönnünk, hogy tanácskozásink mind folyamatjára, mind sikerére nézve mi is, s a Nemzet is megnyughassunk. Vagy annak kell állania, hogy ha bár ellenkeznek is a fő Rk, a felmutatást nem gátolhatják; vagy annak, hogy semmit felmutatni nem lehet, amiben a két tábla meg nem egyez. Ha ama principium áll, akkor a vallás dolgának szinte fel kell mutattatnia, ha ezen utóbbi, akkor az urbért, legalább azon pontokra nézve, amelyekben nincs egyezés, szinte felterjesztetni nem lehet. Amivel ha ugy, mint a vallás tárgyával, felhagyni kéntelenek lennénk, kiki által látná, hogy mind addig a nemzet megnyugtatására szolgáló sikeres tanácskozás nem folytathatik, mig az orsz[ág] gyülése rendbe nem szedetik. Én részemről abban ugyan soha meg nem egyezem, hogy nem csak a másik tábla megegyezése legyen alapja, hanem hogy ellenkezése mellett is önkényétől fügjön, mit lehessen felterjeszteni, mit nem. A vallás dolgára csak azt kivánom megjegyezni, hogy ha a Rk ezt szinte más országgyülésére kivánják halasztani, akkor hijjába sürgetem. Ha amint utasitásom tartja, még ezen országgyülése alatt a kivánt törvényeket alkotni szándékuk, gondolják meg, akadhat e kedvezőbb alkalom, mint az, amelly mint egy önként ajánlkozik hogy nem csak a vallás tárgyát keresztül vigyük, hanem átallyában tanácskozásainknak gyorsabb, és biztosb folyamatjáit eszközölhessük. Gondolják meg, valyon nem vonunk e szenyes fátyolt magunkra, midőn ezt, amit praeferentialénak tartottunk, amit én annál fogva, hogy az embernek legszentebb kincse, érdemi superpraeferentialénak állítottam, amit oly lelkesen vitattunk, éppen most hagyuk el, midőn oly alkalom nyittatik, amelly nyájas kinézéssel mosolyog reánk.
Ezután következő izenet javallatot olvas fel: „Elszomorodva tapasztalják a Rk, hogy több izben kimeritő előadásaik sem voltak képesek az urbér felett ellenkezőleg vélekedőkben azon össze hangzó meggyőződést munkálni, melly egyedüli alapja a Nemzet megnyugvó bizodalmának. Arra nézve, hogy a Rk az urbér elintézésében miként feleltek meg küldőik, s a nemzet várakozásainak? Miként telyesitették légyen rendeltetésöket? magok birája nem lehetvén, de ön tudtokban lelvén magasztalásokat, bátran elvárják küldőiknek, sőt a minden elfogultság nélkül vizsgáló késő maradéknak igazságos itéletét.
Miután a M[éltósá]gos fő Rk további ellenkezésök mellett is a tárgyazó törvényjavallatoknak Ő Felsége elébe leendő felterjesztését már nem tartóztatják, azokat a felirás javallatával együtt a Rk ime átküldik. De éppen ezen példánál fogva, mellyel a m[éltósá]gos fő Rk a vallás tárgya felmutatásának eddigi akadályát most tetleg elháritották, nem késnek ugyanazon tárgyban küldendő felirás javallatát is hozzá kapcsolni, melynek felbocsájtását bizakodva sürgetik: mert fel nem tehetik a m[éltóságos] f[ő] Rk bölcsességéről azt, hogy tulajdon áhitások, és cselekvésekbe ellenkezésbe jővén, oly önként látszassanak gyakorolni, melly a t[örvény] hozó testnek sem czéljaival, sem caracterével meg nem fér.” Dixi et salvavi animam.
PRÓNAY feleslegesnek találja, hogy ezen tábla oly igen gondoskodjék a fő Rk állásáról, valyon inconsequentiát követnek el, vagy popularitásukat vesztik, lássák ők, miképp intézik el dolgaikat, azért ő szivéből örvendez, hogy a felirás már valahára Ő Felsége elébe juthat, noha még jobban örülne, ha a fő Rket meggyőzhette volna. Hogy a jelenhez hasonló esetek már gyakran előfordultak, hivatkozik az 1825–27. országgyülésre, hol a fő Rk több izben az elvet el nem fogadták, de a felterjesztést nem hátrálták*. A dolog kimenetelét tekintve, ha a kir. válasz megegyez nézeteinkel, törvény lesz javallatainkból, a mennyiben nem, továbbá tanácskozásba veendjük azokat. A vallás dolgára nézve, annak minél elébbi tisztára hozását a szóllónál senki forróbban nem óhajtja, s bár mi buzgón vitatta ugyan az ipart, az urbérrel összekeverni tellyességgel nem kivánja, melly az egésznek közvetlen érdekére czélozván ha ezáltal hátráltatnék, könnyen a táblának depapularisátiójára vezethetne. Kinézvén az e tárgyra kedvezőbb időt, a Temesi inditványhoz nem járulhat, hanem a felirásnak minél előbbi felterjesztését kivánja.
Így az imputatio, az adóbeszámítás kérdésében.
CSÁSZÁR inditványát annyiban magyarázza, hogy ő a vallás tárgyát az urbérével össze keverni telyességgel nem kivánta; s arra is hajlandó, hogy a vallásos tárgy előbb terjesztessék fel. (Köz felkiáltás által a §-us meghagyatik.)*
T. i. az eredeti, Palóczy által megfogalmazott javaslat bevezetése.
A felolvasás folytában BALOGH azon kifejezéssel, „a nemzet, és a nép forró óhajtásai betöltésére”* megütközik. Ő minden polgárt, minden lakost, ki a magyar földön született, vagy honnositást nyert, a Nemzethez számítja, volt hajdan oly természet elleni nézet, hogy csak néhány 100 ezer képezi a Nemzetet, a többi csak a nemesért adózik, és vérét ontsa anélkül, hogy a nemzet tagja legyen; de ezen setétség már egy boldogabb hajnal előtt elenyészett. Hazánk ereje csak ugy nevekedik, ha kiki büszkén állithatja, hogy ő is a Nemzethez tartozik. Ez ellen PÉCHY követi kötelességénél fogva az alkotványt amint van feltartatni kiványa, ez pedig a Nemzet, és nép között különséget tesz. Lehet talán, hogy ez soknak nem tetszik, de mig a Constitutiót el nem dobjuk, minden hazafinak annak alapjait sérthetlenül meg tartani kötelessége; s igy a 3. könyv 2-ik R. 3-ik cz[im]re hivatkozván,* a Barsi kifejezést inconstitutionalis elvnek állitja. Erre BALOGH csak röviden azt kiványa megjegyezni a Pesti követnek: hogy a hazafiságban senkitől oktatást fel nem vesz, mivel hazájának, s alkotványának szentelte egész életét. (Éljen.) Eldobni a constituciót nem lehet; mert az nem lapda. Ha Pest kirekesztőleg a nemesség boldogságában találja alkotványunk fenmaradását, a szólló ellenben azt ollyannak kiványa, melly mindenkit boldogit, és ha vannak hijányai, mellyek ezt gátolják, kész azokat vágni, szurni, égetni.
A teljes szöveg: A rendeket a király arra szólította fel, hogy „önnön kegyelmes kivánságai s a nemzet és a nép forró ohajtásai be töltésére, bóldogitó következéseikkel századokra ki hatandó törvényeket alkossanak". (Iratok, I. k. 475. l.)
A Hármaskönyv idézett címe a hatalom átruházásáról és a törvények meghozataláról szól. Előadásából világosan kitűnik, hogy Werbőczy szerint a „populus” a kiváltságosokkal azonos.
A nép, és Nemzet közti különséget mint alkotványunkban gyökerezőt ASZTALOS, ANDRÁSSY az izenetben megtartatni akarván, PÉCHY feláll, de a nagy zugás miatt alig juthatott szóhoz. Ő azonban éles szavával azt kiáltja hogy azoknak, kik a nép és nemzet közti különséget nem tudják, vagy tudni nem akarják, dicséretére nem vágyódik. A Barsi kifejezést pedig tovább is inconstitutionalisnak állitja. (Hangos tovább e vitának véget vet.) A szerkesztetés meg maradt.
Azon §. „az országgyülési eddigi tanácskozások, és állapodások bizonyitása szerint is a Rk attól az indulattól fogódván el, orvosolni kivánták a miattok előre nem haladható köz boldogság élet erején rágcsáló bajokat, egyedül a dolog külső alakjainak tartás valódi boldogságot ugy sem igérhető elegyengetéseket pedig a nemzet t[örvény] hozás nevének reá való vesztegetésére kicsinlették”, voxolás töbsége által kihagyatott.
Még nehány nem igen érdekes vitatások után az izenet elfogadtatik. Hasonlóul a magyar, és deák felirás javallat* és
Ebben bejelentik a rendek az uralkodónak, hogy a királyi propositiok első pontját tanácskozás alá véve elkészültek az úrbéri törvényjavaslattal, amelyet fel is terjesztenek. Jelzik, hogy az 1833 márc. 30-i és május 20-i feliratokban kifejezett feltételekhez és óvásokhoz ragaszkodnak s kérik, hogy a király „tudtunkra adatandó kegyelmes el határozását nem csak a tárgy érdemére, hanem a szerkeztetésbeli ki fejezésekre nézve is ugy méltóztassék kegyelmessen ki nyilatkoztatni, hogy a felirások és királyi kegyelmes válaszok által eszközlendő egyesség az ország gyülése végével további vittatás alá ne jőjjön”. (Iratok, I. k. 477. s köv. l.)
November 16-án a kerül[eti] ülésben egyedül a magyar, és deák urbéri czikkek olvastattak fel.
