a) 1833 november 13 Kerületi ülés. Tárgy: A főrendek negyedik úrbéri izenete fölötti vita folytatása.
a)
1833 november 13
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek negyedik úrbéri izenete fölötti vita folytatása.
1833 november 13
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendek negyedik úrbéri izenete fölötti vita folytatása.
(Folytatása a November 13-ik kerületi ülésnek.)
DEÁK: Ha itt egyedül arról volna szó, hogy mi a fő Rk ellen okait egyenként czáfolgatva hosszasan fejtegetjük, akkor én is Esztergom* vélekedését pártolnám, mert az egyesség meglévén, a felterjesztésre nézve a fő Rk meggyőződése nem reménlhető, s már eddig is erre nézve oleum et operam perdidimus. Midőn két mivelt ember véleményében egymással ellenkedve vetélkedik, s okait mindegyik előadja, az illendőség korláti közt maradva, melegen, de mérsékelve védi azt, amit igaznak lát, s habár egymást meg nem győzhetik, elfogultságal még sem vádolja egymást. Mert ha ezen szót phylologice nem taglalalom is, kiki tudja, hogy a társalkodási életben elfogultságnak csak az előitéleteket, s a megfontolás hijányát nevezzük. De ha lehetne is egy törvényhozó testnél az ily vádnak helye, valyon kit terhelne az inkább, azt e, ki csekélyebb vagyonábul is kész áldozni polgár társai javáért; vagy azt, ki terjedtebb birtokaibol hasonló arányu áldozattól vonakodik? Valóban ha az elfogultság forró óhajtás, akkor a Rk csak azon tiszta szándéktól valának elfogódva, hogy a szegény jobbágy sorsán, igazságosan segitsenek. Szennyes fátyolt is emlegetnek a fő Rk, melly által a valóságot elfödöttnek állitják. E kifejezés már maga olyan, melynek müveltebb társaságban nem igen lehet helye, de amugy is a hibáknak, és okaiknak felfedezése, s megfejtése nem szennyes fátyol, melly elfedi a valóságot, hanem inkább a valóságnak éppen tiszta fényre hozása, s első lépés a javitásra. Nincs Nemzet, melly alkotványát, polgári szabadságát forróbban szeretné, s több álhatatossággal tudná védeni, mint az Angol: és még sincs ország, hol a belső rendelkezés, és igazgatás hijányai köz tanácskozások helyén élesebben, s kiméletlenebbül érdekeltetnének, mint épen Angliában. Mert hiszen ismerni kell egész kiterjedésében a hibát, hogy azt sikeresen orvosolni lehessen. A közfalak iránti megjegyzésre már felelt Bars. Nem az alkotványt erősitő közfalakat kivántuk lerontani; nem oldottuk fel a f[öldes] uri s jobbágyi öszekötetést; nem sértettük alap törvényeinket; hanem csak azon gátokat kivántuk elháritni, mellyek a Nemzet egész osztályai közt akadályoztatják a szükséges bizodalmat, és a testvéri szeretettel lehető közelitést. Igy magát a polgári alkotványt szélesb alapra, a Haza boldogságára helyheztetvén, azt még inkább megerősitettük. Mondják azt is a fő Rk, hogy izenetünkből értették legelőször egy oly nép osztálynak létezését, mellynek tulajdona nem lévén, hazánkban nyomorult életén kivül alig bir valamivel.* De én ezen megjegyzést csak enyelgésnek vélem: mert hiszen ők is szinte jól tudják, hogy hazánk lakosinak igen nagy része valóságos fekvő tulajdont nem birhat, és polgári szabadsága nincs, hacsak a szabad költözést, mellyet senkitől megtagadni ugy sem lehet, polgári szabadságnak nem tekintjük. Most tehát, midőn minden belső elrendelkezésünk hijányait orvosolni vagyunk ide küldve, valóban ideje már, hogy a valóságos hibákat nem valamely Nimbusba takargassuk, hanem világosságra hozzuk. Mert ha ezt tennünk nem szabad, ha minden ilyen változtatás alkotványunk sértése, akkor az ősiségből eredő perekről, a hitrebizott javakról, és más e félékről sem lehet szó; akkor ezekben nem lehet javitásokat tenni. Feleljünk tehát átalyában, de mérséklésel, illendően, és azon méltósággal, mellyet helyheztetésünk megkiván, kitüntetve különösen azon pontokat, mellyek az izenetben igazságtalanul tétettek.*
Andrássy József.
Iratok, I. k. 469. l.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 40. s köv. l.
PRÓNAY ezen nézetekben osztozván tagadja, hogy még nyomósb okokat lehetne felhozni, mint eddig: s azért minden dolognak csak egy alap idaeája lévén, a meggyőzhetésnek minden reményéről le kell mondani. Azon vádra, hogy izenetünk minden alkotványi elveket felforgat,* egyedül a közvéleményre hivatkozni szükséges, mellynek megbirálásátol a szónok nem tart; a mi a csipős-fullánkos kifejezéseket illeti, ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy itt a fő Rknek adósok nem maradtunk. Tsak rövid, de méltósággal telyes feleletet kiván. A Temesi inditványnak pedig annak idejében jó hasznát lehet venni.
A főrendi izenet szerint az alsótábla javaslata „midőn a népesség egy részének jobb létét látszatik eszközölni, leg érzékenyebb részébe vág azon ősi alkotmánynak, melly annyira képes e részbeli kivánatokat, meg sértetése nélkül is tellyesiteni.„ (Iratok, I. k. 469. l.)
NAGY PÁL: Ugy látszik, hogy a Rk igen érzékenyen veszik a fő Rk izenetét, én részemről mondhatom, hogy ilyenekre már régen reá szoktam. A fő Rk azt állitják, hogy csupa alkotványunkhoz való ragaszkodásból, mint az országnak fő oszlopai semmiképpen reá nem álllanak némelly törvény javallatinkra, meg engedik azonban, hogy azok ellenmondásuk, vagy tulajdonképp meg nem egyezésök mellett terjesztessenek fel. Erre azt kérdem a fő Rktől, valyon szinte azon hazafiuságbol, azon alkotványunk iránti nagy ragaszkodásból ellenezték e az előleges sérelmek felterjesztését,* pedig azoknak orvoslása az ősi alkotványal nem csak meg nem ütközik, hanem annak fentartására okvetlen szükséges is. Azt mondják továbbá a fő Rk, hogy nekik is fő szándékok az adózó népek boldogitásuk; de az általunk javaslott engedélyekre reá nem álhatnak. Ezen constitutionalis elvre azt kérdem a fő Rktől, hogy midőn az adóbeli imputatio kérdésénél* addig disputáltak velünk, mig ezt nem mondották, amit most mondanak: „felmehet a felirás, de az elvre reá nem állunk”* – valyon azt is csupán szánakozásból tették e? mellyel az adózó iránt viseltetnek. Ezekre, mind mondám, már régen reá szoktam, nem is igen bánt ez a dolog. Nekik igazság, amit kivánnak, nekünk is az, amit kivánunk; a tekintetek külömbfélék a két tábla közt, az egész világon mindenütt egyformán uralkodik az Olygarchia, ugy például az Angol olygarchia azt akarta, hogy az egész nemzet néhány olygarchák, és dült várak által repraesentáltassék. Ők csak legyenek a Nemzet és mások boldogságát csak ön létök után mérik. Igy tehát a fő Rk abban tartják az ország boldogságát, hogy egy duzs gazdag pap, vagy egy nagy mágnás várábol kinéz, melly körül 12 mértföldnyire minden az övé, minden hatalmas pálczája alatt nyög, és kiki retteg tekintete előtt, akkor nékieik van igazságuk, akkor bizonyos, hogy a Haza boldogága a Rk törvényjavallatai által némi változást fog szenvedni, ellenben ha a haza boldogsága az által eszközöltetik, hogy ahol most 10 millio ember lakik 20 millio törvényes szabadsággal élhessen, és sorsa szerint családjával boldog lehessen, akkor nekünk van igazságunk, s az ország sorsa hasonlóul nagy változás alá kerül. Azt mondják továbbá a fő Rk, hogy mi a lakosok valamelly uj nemét akarjuk alkotni. Itt ismét confundálják magokat. Nekem eleitől fogva az vala szándékom, hogy egy demarcationalis linea vonattassák a nemes, és nemtelen birtok közt, mellyet sem az egyik, sem a másik osztálynak átlépni szabad ne legyen, mert mind az egyik, mind a másik birtok egy külön osztálynak fentartására van rendelve. Attól tartanak, hogy a nemes ember itt átköltözvén a paraszt birtokra, az adó fundusa megtsonkitatik, kérdem: hogy megy be az ily nemes ember a nemtelen birtokba, talán az által, amit a fő Rk annyira ellenzenek ha t. i. a tartozások tőkéjét egyszerre leteszi a paraszt, én azt tartom, hogy az usufructuatio szabad adás vevés által jő be, az pedig az országos küldöttségben a fő Rknek vala szüleménye,* mellyet most is annyira pártolnak. Nem akarom most azon sok contradictiókat fejtegetni, mellyek a fő Rk izenetében vannak; azokat majd az országos ülésben előadandom, hogy a Jegyző könyvbe menjenek. Egyébiránt az nincs rendben, hogy a fő Rk mind a mellett, hogy a felirást majd alá irandják, még is meg nem győződésöket kijelentik; mert arról, ami a felirásban foglaltatik, az országnak meg kell győzettetve lennie, külömben nem igaz, ami benne van. S ez is azon számos anomaliák egyike, mellyekben törvényhozásunk annyira bővelkedik, s mellyeken annakidején segiteni kell, én részemről legjobban szeretném, ha a fő Rk ugy, mint a Királynak Senatusa ülnének a másik táblánál, mert akkor tudnám, mért ellenkeznek velünk, de igy nem tudjuk hogy micsoda; de talán azt gondolják a fő Rk, csak menjen a felirás, fent több befolyásunk van, mint nektek, majd ott fogunk a dolgon orvosolni. Igaz hogy kamarások, titkos tanácsosok lévén, közelebb álnak a trónhoz, s több befolyások van, mint nekünk. De azt hiszem, hogy most az egyszer okoskodásukban meg fognak tsalatkozni, mert anélkül hogy legkissebb befolyásom volna a Cabinetbe, azt merném jósolni, hogy egészen más resolutiokat nyerendünk, mint ők gondolják. Igen szeretném látni azt a kir. resolutiót, melly azt mondja: „ti magatok elismeritek, hogy nem a legigazabb birák vagytok; s hogy meg nem egyez a törvényhozás sark elveivel, hogy a f[öldes] ur és paraszt közti perekben az ur legyen rész is, biró is, s ezen vissza élések eltávoztatására magatok is lemondotok ezen biráskodásról, én pedig mint Fejedelem azt akarom, hogy tovább is azon igazságtalan birák maradjatok!” Ily resolutiók elkészitésére csakugyan ügyes referendariusra volna szükség, és bizonnyára igen tudnánk reá felelni. Továbbá, midőn magunk is elismerjük, hogy itt van az idő, hol azon adózó népnek, melly századak óta vérével védi szabadságunkat és hazánkat, a jobbágyi tartozások örökös felváltása megengedtessék: mondhatja e a Felség: „elismeritek hogy az adózók megérdemlették, hogy nekik némi vagyon szerzésre mód nyujtassék, hogy ez által biztosabban, s nyugalmasabban élhessenek. Én pedig azt akarom, hogy ámbár ezen felváltás minden egyéb tartományimban rég óta divatoz, nálatok az adózó nép melly maga viszi az ország terheit, örökös rabszolga maradjon”. Ezen Resolutiót is szeretném látni, ugy szinte azt is, (mert csak azon pontokat emlitem, hol a fő Rk meg nem egyeztek s a kormányban biznak,) melly a 8-ik czikre ezt válaszolná: „én ugyan meg nem engedem, hogy Bécsben, hol korlátlanul uralkodom, valaki még inassát is pofozza, s ha teszi, személy válogatás nélkül büntettetik, ellenben a constitutiomalis Magyar országban tovább is meg engedem hogy parasztok, kik közül pár ezer hulott ezeredeimben az utolsó háboru alatt, csak öröké önkényesen botoztassanak”. Mind ezeket a kormány bizonyosan nem akarja, de nem is teheti. S igy azt vélem, hogy a fő Rk ez uttal igenis meg fognak csalatkozni. (Harsogó éljen kiáltások!)
Az országgyűlés kezdetének vitáira céloz, amidőn az alsótábla első sorban a sérelmek orvoslását óhajtotta biztosítani, míg a főrendek a gravameneket a királyi előterjesztésekre adandó választól függetlenül kívánták előterjeszteni.
A törvénytelenül ezüstpénzben beszedett adónak utólagos beszámításánál.
Az 1825/7-i országgyűlés Írásai. 134. l.
Proiectum, 2. l. (I. art. 7 §.)
ACZÉL a fő Rk izenetében lévő kifejezéseket nem ily értelemben vétetendőknek véli. A fátyolról csak azt mondották, hogy előbb sem volt fátyol alkotványunkon; az irók alatt, nem Gr. Széchényit értették, hanem másokat; közfalakról pedig csak egy példa beszéd. Miután töbnyire Somogy szerint már triplán meg van felelve, az irásbeli felelet pedig könnyen viszon izeneteket huzna maga után, a szólló csak szóbeli izenetét kiván.
Ily szóbeli izenetet PLATHY, CSÁSZÁR és ROHONCZY is kivánnak; s ezen utolsó meg háladatossággal tartozik a Rknek; hogy azon elvet, melly őtet rettegéssel töltötte; quod lex non prohibet, permittit; ellenezték.
HERTELENDY semmi részletekbe nem kiván menni, hanem csak az izenetben megmondatni, hogy a fő Rk elveit el nem ösmerik, és előbbi nézeteik mellett meg maradnak. Ezt NICZKY (Vas) annál inkább pártolja, mivel e tábla méltóságával meg nem tudja egyeztetni, hogy Somogy kivánsága szerint szórul szóra fogadtassék fel az ízenet, és minden pontjára felelet adassék. De DEÁK ugy magyarázza a Somogyi előadást, hogy nem pontrul pontra, hanem azokat kitüntetve, mellyek leginkább sértők, röviden és mérsékelve történjen a felelet, s ily formán magáévá teszi ezen nézetet. Mert ha Torontál csak azt kiványa, hogy a Rk feleljenek, „elveink mellett meg maradunk”, s aztán punctum, akkor szükség sincs feleletre. Felszóllitja tehát Torontált hogy bővebben magyarázza ki magát. Amire HERTELENDY azt mondja: hogy nem kiván olyasokra terjeszkedni, amik vetélkedésre alkalmat adhatnának: azért tehát, mivel elveink polgár társaink boldogitására czéloznak, a fő Rk állitásait el nem fogadjuk, azoknak ellen mondunk, és előbbi nézeteink mellett megmaradunk.
ZMESKÁL a fő Rket capitulansnak tekinti, s azt megtámadni nem a katonai erény tulajdona, azért csak rövid feleletet kiván.
BÖTHY kérdé, mi szükségök volt a fő Rknek akkor, mikor már a felterjesztésre reá állottak, éles és csipős kifejezésekkel élni? vétene a szólló küldői ellen, ha azt tanácsolná, hogy ezek halgatásal mellőztessenek el. De ne pontonként, hanem össze véve történjen a felelet, az elfogultság oly rut tulajdonság, hogy attól még a privát életben is kiki óvja magát. „Hiven tartoznak védelmezni az alkotványt*, azért reá nem álhatnak javallatainkra”, erre csak azt válaszolya: vissza pattan ezen nyil oda, ahonnan jött. Alkotványunkba oly hijányok csusztak be, hogy azoknak kiküszöbölését már az 1790-ki országgyülése okvetlen szükségesnek találta; ki tehát az elfogódott? Valyon az e? ki ezeken orvosolni kiván, vagy inkább az, ki a régi hijányok mellett meg marad makacson. A vidékiek már 100 évek előtt költöztek nagy számban hozzánk, akkor t. i. midőn a jobbágy sorsa más országokban biztositva nem volt. Most pedig, kivált ha a jelen törvények nem létesitetnek, nem igen keresendi honnunkat a vidéki gyarmatos. Valóban a fő Rk izenete ugy van szerkesztetve, hogy sem azon helyről, sem azon ügyes toltól ilyeseket nem várt volna.
A főrendek megjegyzése: „Hazánk alkotmánya, mellynek jóságáért az ősz tapasztalás kezeskedik és mellynek sok bölcs, gondos intézeteit az újabb törvényhozások is magokévá teszik, esméri, sőtt jóvá hadja azon köz falakat, mellyek a sok felé oszló részeket egyben kapcsolják, ezeket a fels. fő herczeg és a mélt. fő rendek is kivánnyák a késő maradék javára s biztosítására fenn tartani.” (Iratok, I. k. 470. l.)
Voxolásra kerülvén a kérdés, valyon Zalának, vagy Torontálnak nézetei szerint történjék a felelet: Torontál mellett csak Liptó, Krassó, Temes, és Veszprém, Zala mellett mind a többi Megyék voxoltak. A feleletnek módja Palóczy ügyes tollára bizattatván, a gyülekezet szét oszlott.
