a) 1834 április 3 Országos ülés. Tárgy: A békéltető személyét megállapító 2. §.
a)
1834 április 3
Országos ülés.
Tárgy: A békéltető személyét megállapító 2. §.
1834 április 3
Országos ülés.
Tárgy: A békéltető személyét megállapító 2. §.
Posony, April 5-én, 1834.
Az itélő székek rendbeszedésének országos ülésbeni vizsgálata szakadatlan folytattatik. – April 3-án a 163-ik országos ülésben következett a békéltetőkről szólló 1-ő törvényczikkelynek 2-ik §-ussa, melly azt rendeli: hogy az ország minden részeiben, kerületiben és községeiben, a mennyire eszközölhető, azok közül: kik a közönség vagy községek hivatalaira velek egyenlők bizodalmábol kirendeltettek, bizonyos személyek fognak kijeleltetni: kik az igazgatás minden új terhe, és a perlekedők terhelése nélkül lakos társaik között támadó viszálkodások kiegyenlítésével foglalatoskodjanak”.*
Iratok, II. k. 313. s köv. l.
Ezen szakasznak két fő elve, t. i. hogy az itélő biró egyszersmind békéltető is nem lehet, – s hogy a békéltető sem fizetést, sem taxát nem kap, a mint már (annak idejében tett tudositásom szerint)* a kerületi ülésben, ugy itt is megtámadtatott. Némellyek előzőleg már az előbbi ülésben is béereszkedtek ezen kérdésbe, s a békéltetést az első folyamodási birákra bizni kivántak, mások pedig a kerületi szerkeztetést azon okokkal védelmezék, hogy ha a perbeli biróra bizhatnék a békéltetés, ez magára a biróra nézve az egyeség nem sikerülése esetére hozandó itélet tekintetében elfogultságot, a felekre nézve pedig kénszeritő hatást eszközölne, melly állitásnak a Hétszemélyes fő tábla előtt eddigelé köttetni szokott egyeségek is erősitő bizonyságai.
V. ö. Országgyűlési Tudósitások, II. k. 711. s köv. l.
A PERSONALIS azokkal tartott, kik az első folyamodási birákra kivánták bizni a békéltetést, mi által az is eszközöltetnék, hogy az egyeség nem sikerülvén, nem lenne uj idézésre szükség, s a békéltetési formalitások feletti kifogások is megelőztetnének. A békéltetőnek, ugymond, első kötelessége hogy minden magános dolgai félretételével magát ezen dicső foglalatosságnak áldozza. Nem kételkedik hogy fognak akadni több lelkes hazafiak, kik ezt elvállalják; de hogy ezen tündöklő erkölcs, ezen magas önmegtagadás, a fel állítani czélzott ezer meg ezer békéltetőknél, midőn ezen hivatal fizetéssel nem jár, széltiben feltaláltassék, minden sértés nélkül kételkedhetik. Hát még minő zavarra, s a birtoknak is minő bizontalanságára nyujthat okot és alkalmat az: ha a jegyző könyv teljes pontossággal és hitelezéssel nem vitetik, pedig meg kell vallani hogy az ingyen hivatal kevés felelet terhével jár. Ellen vettetett ugyan a birónak lehető elfogultsága, ez annyit tesz, mint hibát tenni fel a biróban; meglehet hogy ezen hiba sokaknál feltaláltathatnék, de a birónak kötelessége lévén szorosan csak a percbeli bizonytványokbul itélni, s ezeknek magános meggyőződését is alája vetni, az ügyes pervédlő okainak győző előterjesztésével az elfogultságot eloszlathatja, melly különben is a békéltetésben részt nem vett feljebb visgáló birákra ki nem terjedhet és épen ezen feljebb vitel tekintete az, melly a kénszeritő hatástol vett ellenvetést is megszünteti.
CSÁSZÁR hasonló véleményben van. Az elfogulságtol vett argumentum igen sokat bizonyit, s igy alig ha valamit. Az oly gyarló, részrehajló biró, ki a békéltetés nem sikerülte miatt elfogultan itél, nem csak nem érdemli hogy békéltető legyen, de birónak sem kellett volna választatnia, s ha választatott, le kellene tétetnie. Az érintett gyarlóságot ugyan az emberi természetből következtetik; ennek azonban a szólló követ tennen belső érzelme ellene mond, s a mit magárol fel tesz, másrol is fel kell tennie, legalább a lehető kivételt általános szabálynak fel nem teheti. A Septemviratusnak békéltetései a törvény szigorú rendszabásainak ellenében néha megütközést okoztak, igaz: de meg kell emlékeznünk hogy ezen fő itélő széknek eddig jussa volt a törvény szigorúságától eltérni s méltányosságon épiteni. Végezetre a békéltető előtt nem kelletvén a peres okleveleknek vezérül elő mutattatni, arra hogy czélt eszközöljön, még jelesb tulajdonságok kivántatnak, mint a biráskodásra, mert a birónak vezére, segitsége maga a per. Mi magukkal a birákkal sem valánk elégedettek, ennek oka lehetett hogy vagy alkalmas személyek nélkül szükölködtünk, vagy rosszúl választottunk; de mi okon szabad reménlenünk hogy a még jelesb tulajdonságokat kivánó békéltetésre alkalmas személyekre fogunk találhatni, vagy pedig hogy helyesben fogunk választani? Hozzá járul mind ezekhez még az is hogy az első biróságra bizván a békéltetést, megmenekszünk az ingyen hivataltol, a jegyzőkönyv bajos vitelétől, a nem egyezésrőli bizonyitványok kiadásátol, s az ujabb idézésnek ismételt idővesztésétől is.
RAGÁLYI: Bár megmaradjanak jövendőre is a pedaneus birák, bár eltörültessenek, az első folyamodási biróságok a békéltetés kivánatinak practice még nem felelhetnek. Nem az első esetben, mert a biró mint békéltető előtti megjelenés a biróságnak gyakran oly velős kérdését anticipálná, nem a másodikban, mert minden perek a törvényszékek elébe vitetvén, azt még békéltetéssel is terhelni a siker és foganat lehetőségét haladó halmozás lenne. De maga a dolognak belső érdeme sem engedi hogy egy személy biró, s békéltető is legyen. Mi a biró? az, a ki a törvény szigorú szavait bizonyos esetre alkalmazhatva kimondja. Ki a békéltető? az kinek rendeltetése elejét venni, hogy a törvény szigorú szavának kimondására szükség ne legyen. E kettő oly különböző dolog, hogy inkáb az egész jótékony intézettől elállana, mint sem hogy a két egymással ösze ütköző arányt egy személybe akarná egyesiteni.
DEÁK hasonló értelemben szóllván, ugy hiszi: ha megfontoljuk, mi jár több nehézséggel, mi czélra vezetőbb? lehetetlen a kerületi javallatot jóvá nem hagyni. Megemliti a practicai nehézség szempontjábol, hogy a legnagyobb megyében is csak egy törvényszék van; a mi már maga is szerfeletti terheltetésére válnék a lakosoknak, kik 18, 20 mértföldnyiről békéltetés végett a törvényszék helyére tartoznának utazni. Az uriszék pedig, mint a jobbágy helyzetüek első birája, az oly ritkán tartatni szokott uri szék magának a földes urnak is elviselhetetlen terheltetése nélkül a békéltetést épen nem gyakorolhatná; különben is azon alap elvbe ütköznék, hogy ezen intézetnek bizodalmon kell épülni, anellyet onnan meritenek hogy fizetést nem rendelünk a békéltetőnek, mert nincs honnan rendelnünk; a szerkeztetés megelőzte, midőn úgy szólván átaljában oly személyekre bizza a békéltetést, a kik hivatalba vannak, ezért fizetést szednek, s hivataljok mellet ezt is elvihetik. Holott más részről, ha a perbeli birák tétetnének is békéltetőnek, a békéltetésért külön fizetést szintén nem kapnának. Hogy a Hétszemélyes fő tábla eddig eltérve a törvénytől, úgynevezett méltányosságbol is itélt, azt nem törvényes, de bitorlott jusnak nyilakoztatja. Végre azt: kiben kivántatnak jelesb tulajdonságok, abban e, a ki mint biró kénszerithet, vagy abban a ki mint békéltető szabad tetszést s akaratot hágy, vitatni nem akarja, de bár mi hibásak lettek legyen is a választások, hogy a választott birák iránt kevesb bizodalommal viseltetett volna az ország, mint azok iránt, kiket nem választ;* azt egyenesen tagadja.*
A választott bíróság, mint általában nevezték: fogott bírák intézménye a XIII. századtól kezdve az egész középkoron keresztül nagy népszerűségnek örvendett.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 59. s köv. l.
PRÓNAY szintén a kerületi szerkeztetést támogatja. Szükség hogy tekintettel birjon a békéltető, igaz, s ő maga is örömes hódol az érdem nimbusának, de úgy hiszi, ezen nimbust nem adja a hivatal, hanem a személynek érdeme. Különben is hogy a rendes birák nem mindég a legserényeb élőmozditói voltak a békéltetésnek, törvénykönyvünk eléggé bizonyitja, különben 1351-ik évtől kezdve nem kellett volna egész 1492-ig oly számos törvényeket hozni arra, hogy a birák a békéltetést gátolni ne merészeljék.* – Erre a PERSONALIS megjegyzé, hogy ezen törvények azon sötét szellemü századokban hozattak, midőn az igazság kiszolgáltatása jövedelem kútforrásának tekintetett, azért kellett korlátozó rendszabásokat alkotni. – Honnan ismét JUSTH azt huzza ki, hogy ha hajdan a fizetéses birák jövedelem ágának tekintették a biróskodást, méltán lehet tartani, hogy a fizetéssel fel nem ruházott tisztviselő részrehajló lesz s terhelni fogja a feleket.
A vonatkozó tc.-kek a következők: 1351:24., 1435:5., 1439:31., 1458:37., 1486:5., 1492:54.
BEZERÉDY: különböző principiumú, különböző czélú eszközlést egy eljárásba egyesíteni nem czélarányos. Ha egy személyre bizzuk a biró s békéltető tisztjét, ezen kettős személy egyik alakban rontani fogja, mit a másikban teendő vólna. A békéltetői eljárás sokszor némikép elfoghatná a törvényszéken ülő birónak itéletét, ellenben a rendes birónak törvényes hatalma megfélemlithetné egyezéskor a feleket, hogy nem okoknak engednének, hanem mert ellenkezni nem mernek a biróval. De legis biztosb vezér fonal a törvényorozásban azt közönségesitni s biztositani: mi a nemzet állapotjábol, s nyilvánuló hajlandóságábol önként kifejlett. Már pedig tudjuk mennyire divatba jött küldötségeket kérni, mellyeknek közbenjárásával az ügyes bajos dolgok elintézessenek, és tudjuk, azon szokás különböző formákban minden nemü törvényhatóságoknál mennyire divatozik. Nem is fél a szólló követ hogy nem találkoznak elegendő személyek, kik a békéltető tisztet fizetés nélkül elvállalják. Bizik ő a nemzetben, de kell is bizhatnia, ha alkotmányunk, s jelesen, megyebéli rendszerünk fenállásába bizhatunk. Nagy kincset hagytak reánk ezen rendszerben Atyáink, s azzal más, arra most törekvő nemzetek előtt dicsekedhetünk; mig ezen rendszer a centralisationak s bureaucratiának, ellentételében fog bennünket éltetni, férfiak nélkül, kik hivatalt nem csak fizetésért hanem nemesb ösztöntől válalnak, szükölködnünk nem lehet. Ez is ellentétben áll a bureaucratia hivatalainak elvével, s a mint ezen ellentéttel élni megszünnék, közel lenne hanyatlásához a megyei rendszer, mellynek azonban fenállásához a szólló követ bizik, s minden intézetet annak lelkében, és erányában kiván alkotni. Végre a békéltető intézetnek a rendes biró dolgainak előmozditásán, s a felekre háramló jótékonyságon kivül egy magasb czélja is van, t. i. a nemzet characterre, s a köz moralitásra való kivánatos béfolyása. Midőn a törvényes biró előtt a követelés, és megtagadás egymást elrontva harczolnak, s a törvény betüje egynek helyt adván, a másikat ki zárja: a békéltető egyezteti az érdekeket, és engeszteli, hogy egymással megférve élhessenek. Az első a szoros ragaszkodás, a másik a méltányosság elvét, az első az ellenkezés, a másik az egyesülés, barátkozás lelkét költi fel a nemzetben s fogyasztja a perlekedés indulatát. Kivánatos valóban hogy az egyesülés, a méltányosság szelleme szálja meg hazánkat, adjunk neki a jelen tárgyban is tiszta mezőt, s állitsuk fel a békéltetőket kivül a perlekedés törvényszékén, hogy tisztán, zavartatás, csonkítás nélkül eszközölhessék jótékony czéljait.
Alig jelenkezvén egy két szó a Personalis véleményére, – azt pedig hogy a békéltetőknek mérsékelt fizetés rendeltessék, csak DÓKUS és VITÉZ sürgetvén,* a kerületi szerkeztetés igen nagy szó többséggel helybe hagyatott.
Az előbbi azt is kívánta, hogy békéltetőknek csak olyanokat lehessen megválasztani, akik „még a nemtelenek között is irás tudók s magyar nyelvet is értők legalább házhelyesek”. (Jegyzőkönyv, VI. k. 162. l.)
A vezér elvében ekép jová hagyott 2-ik §. részletes szakasszai, ugymint az a) pont, melly urbarialis perekben a szolgabirót, – a b) pont, melly a lakosok formás pereik elitélése hatóságával még nem biró községekben a helybeli birót egy hitessel, vagy jegyzővel, – a c) pont, melly a szabadon választott előljárókkal biró nemes lakosok számára a nemesek első hadnagyát, – a d) pont, melly a vegyes lakosú községekben, nemes és nemtelenek közötti ügyekben a nemesek hadnagyát együt a község birájával, – az e) pont, melly a pusztákon és tanyákon lakozók s helybeli előljárókkal nem birók számára a szolgabirót, – az f) pont, melly az elrendezett saját itélő tanáccsal biró községekben, a helybeli körülmények szerint megkivántató számmal, minden tisztválasztás alkalmával, a község bizonyos szakaszára elválasztandó személyeket, – a g) pont, melly az egyházi adományosok (praedialisták) részére az előljárók közül szabadon választandó tagot, vagy ha saját választott előljáróik nincsenek, a szolgabirót, – a h) pont, melly a turopolyi nemesek számára a helybeli székbirák közül választandókat, – az i) pont, melly a Jász Kunsági községekre, úgy a Szepességi XVI városokra, a Koronai Tiszai, és Kikindai kerületekre* szint oly módon, mint az országbeli el rendezett itélő tanácsosokkal biró más községek eránt megállapitatott, ha pedig egész községek közt forogna fel az ügyes baj, a Jászok Kunok kerületeiben e végre minden tisztválasztáson szabad szavazattal választandó különös személyeket, – a XVI városokban pedig, s a többi kerületekben a járásbeli szolgabirót, – a k) pont, melly a Hajduvárosokra nézve a közös szavazattal választandó tizedeseket, – az l) pont, melly Fiuméra és Buccarira az illető törvényhatóságok köz tanácsukban választandó tagokat, a vinodoli kormányszéki kerületben pedig a békéltetők fenállásának a lakosak különböző állapotjokhoz képest előre bocsájtott szabályát, – végre az m) pont, melly a királyi városokban szükséges számmal közös szavazattal választandó, s tisztöket a város kimutatandó szakaszában gyakorlandó tagokat rendel a békéltetői hivatal s kötelesség teljesitésére; – mind ezen pontok* kevés közbe jött vitatás után a kerületi szerkeztetés szerint helybehagyattak.
Az előbbi, amelyhez Zentán és Óbecsén kívül még nyolc helység tartozott, az 1791:7. tc. értelmében lett koronauradalom, az utóbbi, ugyancsak tíz községből álló kerület székhelye Nagykikinda volt. Közigazgatásilag Bács, ill. Torontál megyéhez tartoztak.
Iratok, II. k. 314. s köv. l.
Nevezetesebb ellenvetések, kérelmek és inditványok ezek valának:
Az a.) pont iránt CLAUZÁL kivánta hogy az urbarialis perekben a szolgabiró nem eszközölhetvén az egyeséget, mind két részről egyenlő számmal választassanak békéltetők. El nem fogadtatott.
A b.) pont iránt BUSÁN állitá hogy Horvát Országban, kivévén a privilegiált községeket, a helység birái nem lesznek képesek teljesiteni a békéltetői kötelességeket, – JUSTH tehát ügyelvén arra hogy jegyző könyv vitele is megkivántatik, javalja: hogy ahol ezt a helység birája nem teljesitheti, a vármegye itéletétől fügjön az ellátás. El nem fogadtatott.
A c.) pont iránt VITÉZ kérdésbe teszi hogy p. o. egy helységnek felét birja az Országbirája, másik felében igen sok szegény, s tán jobbágy telken lakó nemesség is van, ezek hadnagyot választanak, alája lesz vetve az Országbirája is? Kivánja tehát hozzá tétetni a szerkeztetéshez hogy a hadnagyok hatóság csak az önkéntes alája vetésen alapúlhat, – ASZTALOS csak a Colonicalis* nemesekre érti ezen szakaszt, – PALÓCZY, BORSICZKY ellenkező értelemben vannak, s előadják különösem a curialis nemes községek szokásait.* Nemes, és nemes közt, bár ha valaki Országbirája legyen is, a nemesi kiváltságokra nézve nem lévén különbség, s a szükséges világosságot a szerkeztetésnek ezen szavai: libere electis propriis primoribus provisi* megadván, az inditvány el nem fogadtatott.
Jobbágytelken élő.
Borsiczky kiemelte, hogy „megyéjében egész közönségek vannak, hol egy nemes sem lakik paraszt telken, hanem mindenik köz birtokos”. Palóczy szerint Borsod megyében is olyan „nemes közönségek” vannak, amelyekben „egy nemtelen sincs. Ezek vagy régolta transactióra léptek magok közt vagy a vármegyétől küldöttséget kérvén annak béfolyásával statutumokat készitettek, melly alul senki magát ki nem vonhatja. De tanácsos sem volna, hogy egyes földes ur kivételt kivánna, mert valamint igen vigyáznak a nemesek magok földjeikre, agy az illy földes urnak a földjét a kárnak kitétetve hagynák; azért nincs is eset, hogy valamelly közbirtokos ezen statutumok alól magát kihuzta volna” (Jegyzőkönyv, VI. k. 167. l.)
Quarum communitatum incolae nobiles … provisi sunt. (Iratok. II. k. 314. l.)
A d.) pont iránt SZLUHA aggadott hogy valamikép a földes úr tulajdon jobbágya, mint békéltető elébe ne kerüljön. – JUSTH pedig tagadá azon elvet hogy nemes embert, nemtelen biró hatóságának akaratja ellen alája vetni lehessen. A RR maradtak a szerkeztetés mellet, nem lévén itt biróságrol, kénszritésről szó, hanem békéltetésről mellynek alapja a bizodalom, melly vegyes ügyekben csak úgy eszközölhető, ha a nemesnek magához hasonló nemes, a nemtelen félnek pedig szintén tennen magával egysorsu békéltetője vesz részt a munkálatban.
Az i.) pont iránt ILLÉSY emlékeztetvén a RRket hogy a Jász Kunsági példa szolgált nagy erőségül a jelen intézet felállitására,* melly szerint ott 1830/1 esztendőben 832 ügyközül csak 246, – 1831/2-ben 787 közül csak 207, – 1832/3-ban 783 közül csak 232 került perre, a többi megegyeztetett; kéri a RRket, hagyják meg azon szokást hogy tovább is a tanács, vagy tisztviselő kar tagjai legyenek a békéltetők, minthogy az ily idvességes resultatumra vezetett, a tagok feles száma mellet kivihető lévén hogy a ki valamelly tárgyban békéltető volt, abban biró ne lehessen. El nem fogadtatott.
A békéltetőkről szóló indítvány (1833 nov. 22), majd a bizottság által kidolgozott javaslat tárgyaulásának ismertetése során sem Orosz, sem Kossuth nem említi a felsorolt adatokat. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 412. s köv., 709. s köv. l.)
De a Szepességi XVI városok csak nem keserüségre nyujtának alkalmat. Ezen városok folyamodást nyomtattattak az Ország Rendeihez, hogy Szepes vármegye hatóságának semmi tekintetbe alája ne vettessenek.* – A PERSONALIS csak azt kiváná hogy függesztessék fel irántok a rendelkezés, mig a sok, és mély visgálatot kivánó tárgyat a RR akár a Publico-Politicumban,* akár itt a IX. t. cz. alkalmával* kimeritőleg felveszik. – Igy KRICSKE is vagy elhalasztást kivánt, vagy pedig minden actáknak kimeritő felvételét, nehogy a XVI városiak kihalgatás nélkül kiváltságaiktol megfosztassanak. – PFANSMID felelvén, a kérdés velejébe ereszkedik, s minthogy Lanceatusok is emlitésbe jöttek, hogy t. i. ők is csak bizonyos alkudozás előrebocsájtásával kapcsoltattak bé Szepes vármegyébe,* a Lanceatusok székét törvényes hatóságnak valja, a XVI városokét törvénytelennek, pseudo jurisdictiónak. Kricskéhez fordúlva, nem tudja mimő ok idegenitette őt el Szepes vármegyétől, nem ösmeri azon rósa köteleket, mellyek a XVI városokhoz csatolják; hogy ezeket megyéje ellen minden alkalommal annyira védelmezi: de azt tudja, hogy a XVI városok állása 1807-ben már országi sérelemnek fogadtatván el,* Lőcse városa követe magát az egész országgal oppositióba teszi. (Viszatetszés.) Végre a XVI városok béadott irását goromba tollal irottnak, hamis kitételünek nevezi, különben megyéjének napfény igazságú jusaihoz bizva nem ellenzi: hogy itt minden esetre megmaradván a szerkeztetés, a mint van, ha a IX. t. cz. alkalmával (a mit nem reménl) valami ellenkező határoztatnék, viszalépve itt is igazitás tétessék. – A PERSONALIS felel hogy ezen a tárgy velejét tárgyazta előadás is mutatja, hogy a XVI városok függetlenségének kérdését igy incidentaliter el dönteni nem lehet. Nem kételkedik hogy Szepes v[ármegye] követe maga sem kivánta gátolni Lőcse városa követének szabad szóllását és szavazatját, bár ha az egész országgal oppositióba jönne is, ezen tekintet a szólás szabadságát nem korlátozhatja. (Ugy van! ugy van!) A XVI városiak folyamodására megjegyzi, hogy folyamodni a legutolsó nyomorult koldusnak is szabad. – KRICSKE pedig azt feleli hogy ő sem Szepes vármegye jusait nem ostromolja, sem a XVI városokét nem védelmezte, sőtt egyenesen azt állitotta hogy az egész dolog, valamint a Szepesi követ beszédje is nem ide, s nem mostanra való. – RAGÁLYI kijelenté, hogy ő magát sem az országos küldötség véleménye által, melly az incorporatiót ellenzi, sem az előbbeni diaeták végzése által, mellyek a XVI városok állását sérelemnek veszik, megköttetve nem érzi,* hanem az actákbol fog itélni.
Az iratot az előző napi, ápr. 2-i országos ülésben osztották ki. (Jegyzőkönyv, VI. k. 174. l.) A folyamodvány eredetije az Országos Levéltárban, Nádori titkos levéltár, Diaetalia extraserialia, 1834. XXX.
A szepesi városokról az országos bizottság közjogi munkálatának (Opinio excelsae regnicolaris deputationis motivis suffalta pro pertractandis in consequentiam articuli 67:1790/1 elaboratis systematicis operatis articulo 8. 1825/7 exmissae, circa obiecta ad deputationem publico-politicam relata. Posonii, 1830) VI. részében terjesztett elő javaslatot.
A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat IX. cikke a jászkunok, a hajdú és a szepesi városok ítélőszékeiről szól. (Iratok, II. k. 343. s köv. l.)
Az egyezség szövegét, amely a lándzsás-szék beolvadásának feltételeit megállapította, oly. Hradszky J.: A szepesi „Tiz-lándsások széke” vagy a „Kis-vármegye” története. Lőcse. 1895. 215. s köv. l.
A szepesi városok bekebelezése ügyében az 1807-i országgyűlés december 2-án felírt a királyhoz. (Az országgyűlés Irásai, 475. s köv. l.). A december 12-én kelt királyi válasz (Uo. 517. s köv. l.) a kérdést vegyes bizottság elé utalta, onnan a regnicolaris deputatióhoz került az ügy s ennek véleménye alapján bekerült a Publico-Politicum Operatumba. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 715. l.)
A szepesi városok Szepes megyébe való bekebelezésének ügye 1825-ben a megyék által feladott sérelmek között szerepel, mint Szepes vármegye sérelme. (Az országgyűlés Írásai (Acta), 489. l.) 1830-ban sem az országos, sem a megyei sérelmek között nem szerepel.
BORCSICZKY tagadja hogy a mit egyszer az Ország sérelemnek elösmert, azt egy deputatio csak azért hogy a Camarának mint a XVI városok földes urának kedvezzen, s az Országbirájának a biróság megkinálásával complaceáljon;* helytelennek nyilatkozhassa. A városokra nézve is nagyob sérelemnek veszi hogy a Camara földes urok, birájok, politicai igazgatójok, mintha a megyei hatóság alatt lennének.
Az országos bizottság javaslata szerint a 16 szepesi városból alakult kerület élén az országbiró mint a districtus comese és bírája áll. (Opinio, VI. rész 19. l.)
Végre DEÁKnak azon észrevételére, hogy az 1801-ki országos végzést jusa van ugyan a diaetának megváltoztatni, de mig meg nem változtatja, addig a rendszeres munkákban csak ugyan az eddigi diaetalis végzésekkel ösze hangzólag kell procedálni: a szerkeztetés a mint áll helybe hagyatott.
