b) 1834 április 4 Országos ülés. Tárgy: A 2. §. hátralevő pontjai (a szolgabíró mint békéltető) és a 3. §.: mely ügyek nem kerülh…
b)
1834 április 4
Országos ülés.
Tárgy: A 2. §. hátralevő pontjai (a szolgabíró mint békéltető) és a 3. §.: mely ügyek nem kerülhetnek békéltető elé?
1834 április 4
Országos ülés.
Tárgy: A 2. §. hátralevő pontjai (a szolgabíró mint békéltető) és a 3. §.: mely ügyek nem kerülhetnek békéltető elé?
April 4-én 164-ik országos ülés. – Következett az n) pont melly a vármegyékről azt rendeli: hogy a békéltető kötelességet minden sz[olga]biró maga kerületében folytassa; ahol pedig egyéb hivatalos tárgyak halmozott volta miatt a megye itélete szerint erre is elégségesnek nem látszatnék, minden tisztválasztás alatt a megyebeli nemességből szabad szavazattal választandó, s ezen tekintetben a sz[olga]birákkal egyenlő hatóságú békéltetők teljesitendik.*
Iratok, II. k. 317. s köv. l.
HERTELENDY: Figyelmezvén azon környülállásra hogy a sz[olga]birák a rendes törvényszék tagjainak minden esetre meghagyatnak, holott más részről vezér elv, hogy a ki itélő biró, az békéltető ne lehessen; különben is ezen intézetnek alapja a köz bizodalom nyujtotta választás, melly a sz[olga]birákra nézve a főispányi candidatio által korlátozva van; végre a sz[olga]biráknak békéltetés köréül az urbarialis perek, s a pusztákon tanyázó lakosok már ki lévén rendelve, a határozást meg kivánja forditani oly módon: hogy a vármegyékre nézve a békéltetők a megye nemessei közül, minden tiszt ujitó szék alkalmával a főispányok befolyása nélkül szabadon választassanak, ezen választásbol a sz[olga]birák se legyenek kizárva, sőt ha a megye valamelly vidékén alkalmatos tag nem találtatnék, ki a békéltetői tisztet fizetés nélkül elvállalná, az egyenesen a kerületi sz[olga]birót illesse. Ezen indítványt 18 megye pártolván igen hoszas vitatás keletkezett.
ASZTALOS: A szolgabirói hatóság eltörlését igen messze vágó, s magába a közbátorságba is béható dolognak tekinti, s miután a töbség (a mint előre látható) a sz[olga]birák itélő birói hatóságát csakugyan megszünteti, ennek némi surrogátumaúl legalább a békéltetést kivánná számukra megtartani.
RAGÁLYI pártolja a Torontáli inditványt. Bár mit mondanak is a restaurationalis szabad választásrol, az de facto a főispányi hatóság által el annyira korlátolva van, hogy gyakran 3 vagy 4 oly férfiak közül kéntelen a közönség választani, kikhez bizodalma épen nincs, s ha még biró is megszünik lenni a sz[olga]biró, kéntelen az emberi gyarlóságrol feltenni hogy a főispányok még kevésbé ügyelendnek arra, hogy szükséges tulajdonokkal felruházott személyeket candidáljanak, hanem egyedül arrol fognak gondoskodni: hogy a felsőbb rendeléseknek pontos teljesitőket szerezzenek. Annak okáért az intézet lelke is azt kivánja, hogy a békéltetők mint az országgyülési követek, minden korlátozás nélkül választassanak.
PALÓCZY a kerületi szerkeztetést védelmezi. Igaz hogy a főispányok részéről sok viszaélések történnek a tisztválasztásoknál, de meg kell vallani hogy a választók se mindég mentek az erőltetéstől. Az is igaz hogy gyakran választatnak a nevelésből alig kikerült ifiak sz[olga]birákká, de hogy ez nem mindég rosz, mutatja a tapasztalás, és bár régi példa beszéd szerint: „in senibus consilium”,* azonban a franczia háborúk elegendőleg nem mutatták hogy az öreg hadvezérek nem mindég jó hadvezérek is. A sz[olga]biráknak itélő bírói hatóságát Borsod is eltörli ugyan, de emlékezzünk meg hogy a Magyar országi polgári hatóság nagy müszerének 800 évek óta kerekei a sz[olga]birák,* és bár a szokásnál ha rosz, nagyobb átok alig lehet, mindazáltal nincs a természetben ugrás, halkal kell a régi szokások eltörlésében haladni, hagyjunk a maradéknak is valamit.
„a sene consilium”. (Jegyzőkönyv, VI. k. 180. l.)
„s akár mit parantsolnak Bétsben s akármit végeznek a diaetán, utoljára is a végrehajtó hatalom gyakorlása a szolga birákon és a falusi birákon akad meg”. (Jegyzőkönyv, VI. k. 181. l.)
ASZTALOS felel Ragályinak, emlékeztetvén azon már elfogadott elvre: hogy azért kell bizni a mennyire lehet tisztviselőkre a békéltetést, mivel ezen hivatalért különös fizetést nem rendelhetünk, már pedig bár az ingyen szolgálati készség néhány személyekben feltaláltathatik is, az minden esetre imperfecta obligatiót húz maga után, a mellyből igen csekély felelet terhe ered.
CZINDERY szintén hivatkozik a tapasztalásra. A kik legtöbbet beszélnek az ingyen szolgálatrol, önég sem akarnak napi dijak nélkül bejárni a törvényszékekre, közönségesen a milyen a fizetés, olyan a functio. Ő tehát kivánja hogy minden sz[olga]biró legyen békéltető is, de választhassanak mások is, és hatóságuk ne legyen kerületekhez szoritva, úgy hogy a feleknek szabadságukban álljon közülök választani.
RAGÁLYI: Itélő biráknak is meg kivánván a sz[olga]birákat tartani, a Borsodi követ apologiáját akkorra, ha majd ezen kérdés elő kerül, kedvesen veszi; egyébiránt megvalja hogy ha most csakugyan eltörültetnék is a sz[olga]birák birói hatósága, annak helyre állitása felett kétségbe nem esik, hazánk évrajzai bizonyitván: hogy 800 évek alatt kétszer törültetett el a sz[olga]birái hatóság,* s az eltörlés egyszer sem állott tovább 10 esztendőnél. A mi a responsabilitást illeti, meg nem foghatja hogy a sz[olga]birói csekély fizetés mikép nyujthatna erre nagyob alapot becsületes embernél, mint azon becsület érzés, hogy elvállalt kötelességének szentül megfeleljen, s erre ügyelve a békéltetői kötelesség teljesitésére sokkal több biztoságot lát azoknál, kik más hivatalban nincsenek, mint a sz[olga]biráknál. Amazoknak kötelességeik egymással összeütközésbe nem kerülnek, a sz[olga]birák ellenben ha bár csak Politicus Comissariusok, katonai utazás, és élelmezés gondviselői, út, töltés csinálás igazgatói maradnak is, különböző kötelességeikből eredő különböző responsabilitásaikkal öszeütközésbe jönnek. És midőn ő a békéltetésre határ időt rendel, a főispánytol azonban parancsot vesz hogy az ép akkor keresztül utazandó katonaságrol gondoskodjék, a két responsabilitás közt kétségkivül a békéltetés marad el, a feleknek nagy kárával, s rövidségével. Végre pedig meg van győződve hogy bár a Somogyi követ a becsületbeni hivatalokrol nem kedvezőleg szóllott, Somogynak alispánya kétség kivül nem fizetéseért, hanem a bizodalom becsületéért szolgál.
„Tsak kétszer volt ollyan szerentsétlen eset az országban, midőn elvették a szolga biráktól a biróságot, de az soha sem tartott tovább 10 esztendőnél”. (Jegyzőkönyv, VI. k. 185. l.) – Az első nyilván Mátyás 1486:8. tc.-ke, amely megszüntette a szolgabírák és az alispán rövid úton való bírói hatáskörét; az elvesztett hatáskört az 1492:53. tc. állította vissza. A második eset II. József törvénykezési reformja során 1785-ben történt.
CZINDERY: Somogy Rendei bizodalmának köszöni hivatalát, s az által magát megbecsültetve érzi. Becsületből szolgál, de nem pusztán becsülletért, mert fizetése is jár. Ugy hiszi, a fizetés megfér a becsüllettel, s nem csak a csekély fizetésü vármegyei, de a busás gazdag fizetéssel járó királyi hivatalok is nyujthatnak, s nyujtanak becsülletet.
DEÁK: A Torontali inditványt kivihetőnek, a választásra szélesb alapot nyujtónak, a megyei hatóságot nem korlátozónak, s ha elegendő alkalmas tag nem találtatik, a sz[olga]birói hatóságot felmaradandónak, a sz[olga]birákat pedig minden esetben is a választatásbol ki nem zárattaknak látván, pártolja.
Töbnyire a már előhozott okoknál fogva pártolták többen is, de 28 megye nyilatkozván a szerkeztetés mellet, az a mint áll jóvá hagyatott. – A hoszas vitatások között némi eltérések is történtek; MAJTHÉNYI a választási rendszert róvja meg, s úgy hiszi a hol egy pár hordó borral lehet választatni, ott a választás nem igen csalhatatlan barometruma a köz bizodalamnak. – SZUCSICS ellenben azt tartja hogy nem a fizetés nagysága nyujt alapot a bizodalamra, s a megyéknél nem is az rúgó ere a hivatal elvállalásának. – Majthényi vádját a nemességről sokan el, s RAGÁLYI különösen a főispányokra mint kútfőkre visza háritja.
Voltak más inditványok is, különösen TARNÓCZY kiváná hogy mivel az egész megye nemessége vesz részt a sz[olga]biró választásába, ennek békéltetői hatósága szintén az egész megyére kiterjedjen; a mi mindazáltal leginkább azon oknál fogva hogy a békéltetőt kiki mentől közeleb találja, s egynek foglalatosságai szerfelett ne halmoztassanak, el nem fogadtatott. – S a szerkeztetés helybehagyatván, a 2-ik §-bol még hátra volt n), o) és p) pontok iránt, mellyek a per tárgya s a felek lakása szerint békéltetői illetőség, nem különben az egész községek vagy törvényhatóságok közötti békéltetések felől rendelkeznek; semmi észrevétel sem fordult elő. – Által mentek tehát a RR a 3-ik §-ra melly a békéltetés alól kiveszi a váltó a kereskedési, szóbeli, vásári, büntető, s más egyéb köz tiszti pereket.* – RAVAZDY, JUSTH minden fekvő nemesi javakat tárgyazta pereket, BENCSIK az adóságbelieket, POSZAVECZ a juris radicalis pereket.* B. PRÉNYI a concursualis és proportionalis pereket kivánták még kivétetni, – BORCSICZKY kérdé, ha ezt mind kivennénk mi maradna? s nem volna e akkor jobb a §. helyet tiszta papirost tenni a törvénybe. A szerkeztetés a mint áll, helybe hagyatott.
Iratok, II. k. 319. l.
Főképen a szegényebb nemeseket féltette, hogy „gyökeres jussokat illető” okleveleiket, „talán a nélkül, hogy tudják bennek mi van? a békéltetőnek négy szemközt előterjesztik”, ez pedig visszaél bizalmukkal. (Jegyzőkönyv, VI. k. 199. l.)
April 5-én a törvényczikkely hátra lévő részei folytattatnak.
