a) 1834 április 5 Országos ülés. Tárgy: [I.] A békéltetőkről szóló I. tc. 4–7. §-ai a békéltetés eszközlésének módjáról. [II.] A …
a)
1834 április 5
Országos ülés.
Tárgy: [I.] A békéltetőkről szóló I. tc. 4–7. §-ai a békéltetés eszközlésének módjáról. [II.] A 8. §: A békéltetés útján létrejött megállapodásnak legyen-e transactio-ereje?
1834 április 5
Országos ülés.
Tárgy: [I.] A békéltetőkről szóló I. tc. 4–7. §-ai a békéltetés eszközlésének módjáról. [II.] A 8. §: A békéltetés útján létrejött megállapodásnak legyen-e transactio-ereje?
Posony: April 9-én 1834.
April 5-én a 165-ik országos ülésben folytattaték a békéltetők iránti 1-ő t. cz.:
[I.] A 4-ik §-nak azon rendelését, melly a békéltető előtt megjelenni elmulató altperest a békéltetésre forditott, s különben megtéritni nem tartozott költségeknek megfizetésével büntettetni rendeli;* a PERSONALIS ellenzé, minthogy a Sanctio kénszeritést foglal magában, a békéltető intézetnek pedig szabadság az alapja. De különben is szükségtelennek tartá ezen sanctiót, mert a 7-ik §. engedelmet adván a feleknek, hogy egy elhatározott „nem egyezem” szóval az egész munkálódásnak végét vethetnek, az egyezni nem akaró szándéknak ünnepélyesb jelét alig adhatja az allperes, mint ha még csak meg sem jelen.
Iratok, II. k. 319. s köv. l.
BEZERÉDY, s DEÁK védelmezék a sanctió szükségét, részint azon szempontbol: hogy a megjelenés kötelessége viszonosságban áll a felperesnek azon kötelességével, melly szerint per kezdés előtt a békéltetést minden esetben megpróbálni tartozik; részint sikeretlennek is tartanák sanctio nélkül az egész intézetet, mert bár előre elfogúltnak látszassék is valaki, engedhet a békéltető közbejárásának, s épen csak a háborgó felek öszejövetelének eszközlése az, a mi ezen intézet foganatja felől szép reményekkel biztat. A szerkeztetésben foglalt sanctiót azonban magok is félszegnek találták, s azt úgy kívánták módosítani, hogy mivel a meg nem jelenő allperes sérti a törvényt, sérti a békéltető személyes tekintetét, és részben oka is hogy az egyeség meg nem történt: illő hogy ha különben a per oly természetü hogy nem jár kőtség megtéritésével, a makacs allperes a költséget egyszerün, ha pedig annak megtérítésével különben is tartoznék, kettőztetve legyen köteles megfizetni.
A szerkeztetés azonban maradjon által helybenhagyaték. Hasonlókép erősitettek meg némelly ellenvetések ellenére az 5-ik, 6-ik s 7-ik §§. is, mellyek a békéltetés rendje, módja, és a békéltetők hatósága felől részletesen rendelkeznek.
[II.] A 8-ik §. azonban igen sok, s az ülést hoszas időre nyujtó vitákra szolgáltatott okot és alkalmat. Ezen §. azt javallá: hogy valamint a munkába vett békéltetést a feleik midőn tetszik félbe szakithatják; – úgy ha megegyeztek, a békéltető előtt készült, s két tanú bizonság irásával megerősitendő egyeségek azon erővel birjanak, mellyel a szerződők szabad akartjábol származott más egyéb kötések (transactiones) birnak.*
Iratok, II. k. 321. s köv. l.
A PERSONALIS: Ugy látta hogy itt a békéltető előtt kötött egyeség transactio erejére emeltetvén ez által az ősiségnek oly annyira alkotmányos elve tőbül ki forgattatik. Ennek megmutatására kifejti azon különbséget, melly Verbőczy törvényének, nevezetesen az 1-ő R. 62-ik czimjének értelmében* az amicabilis conventio, és transactio közt fenn áll, s emlékezetbe hozza: hogy törvényes értelemben csak azt nevezzük transactiónak; melly perben, peres biró előtt, a pernek kétséges kimeneteléből, s oly mód köttetik, hogy általa a peres tárgybol mind a két fél bizonyos részt kapjon, s részint megtartson. Ezek a transactiónak a requisitumai, mellyek azért állittattak fel a törvények által ily szigorúan, mivel a transactiók ősiség, és praejudicium tekintetéből meg nem erőtlenithetők, már pedig ezen requisitumokkal teljeséggel nincsenek a békéltetők előtt kötendő egyeségek felruházva, következőleg ha mind a mellet is transactio erejére emeltetnének, az ősiség elvet sarkábol kiemelnék, s az egyenes vagy mellékes örökösöknek, nem különben a kir. fiscusnak jusait semmivé tennék. Gondosan, és feszitett figyelemmel őrzötték atyáink, őrzik törvényeink az ősiség elvét, mint alkotmányunknak egyik éltető erét, mellynek köszönhetni véli a personalis különösen azt is, hogy annyi századok s viszontagságok után fenáll a köz nemesség, s a köz dolgokban ily befolyással bir. Nem gondolná hogy midőn a RR egyrészt az ősiséget egyenest megtámadni nem akarják, azt ily mellékes lépéssel kivánnák eldönteni, s kivánja hogy ezen egyeségek csak oly erővel birjanak, mint más barátságos egyeségek, és a transactio helyett amica conventio tétessék a szerkeztetésbe.
A Hármaskönyv I. 62. megállapítja, hogy az osztályos atyafiak egymás fassióját és a fiú apjáét nem vonhatja vissza, ha annak idején nem tiltakoztak ellene, hasonlóképen az idegenek javára tett bevallásokat sem, ha azok peres birtokjogokra nézve egyezség útján jöttek létre.
ASZTALOS osztozván a personalis nézeteiben, készebb lenne az egésztől elállani, mint az ősiség elvét csak távolrol is sérteni, s elhatározattan kinyilatkoztatja hogy az aviticitást, ha majd előkerülend, egész erővel s okokkal védeni fogja, s azt minden következéseivel egyetemben épségben fentartatni kivánja. Ohajtja itt is tehát a maradéknak meghagyni azon szabadságot, ahogy a káros, és ne talántán hibábol kötött egyeséget felbonthassa. Példa gyanánt adja elő: hogy ha én valamelly adósságot kifizetek, de kötelező levelemet kézhez nem veszem, hanem csak nyugtatót, ez azonban eltéved, s e miatt örökösim másod izben is megfizetik békéltető közbejöttével az adóságot, később előkerül a nyugtató, az egyeség azonban transactio erejü, annál fogva károsodásukat nem orvosolhatnák. Ő tehát a mint a kerületi ülésben,* úgy itt is azon inditványt tevé hogy a békéltetők előtt kötött egyeségek csak oly erővel birjanak, mintha a felperes itélet által nyerte volna meg perét, hogy igy legalább novummal* segithessen magán.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 717. l.
Novum iudicium, perújítás.
Asztalosnak ezen inditványa pártolásra egy átaljában nem talált. – BORCSICZKY ellene veté hogy az egyeségek erejét nem lehet attol felfüggeszteni, valjon nem találkozik e valamelly poros levéltárban egy oklevél, melly a dolgon változást tehetne. Különben is az egyeséget itélet erejére emelni annyit tenne, mint megengedni mind azon remediumokkal való élést, mellyekkel birói itélet ellen élni lehet. Már pedig az csak ugyan lehetetlen hogy az egyeség ellen appellátával, prohibitával,* oppositióval, repulsióval,* vagy novummal élni lehessen. DEÁK pedig a fent irtt példára azt feleli: hogy hasonló eset történhet akkor is, midőn perben biró előtt köttetik az örökös erejü transactio, mellyet azonban ezen ok miatt törvényeink, bár mennyire pártolták is az ősiséget, ekkorig invalidáltatni nem engedték, s ez ha hijány, nem a békéltetők előtti egyességet különösen tárgyazza, hanem általános törvény hijány, mellyen akkor kell segiteni, midőn a kötések erejéről fogunk közönségesen rendelkezni. A kivánt novum egyéb iránt is gyakorlati tekintetekből helyt nem foglalhat. A novumnak csak új oklevelek lehetnek alapjai, már pedig itt egy átaljában lehetetlen kimutatni, melly oklevelek nem voltak a békéltetőnél előmutatva, minthogy ennek esküvése által tiltatik a közbejött irásokat a békéltetésen kivül használni, s vezér elv hogy a mi ezen az uton történik, a biró előtt próba gyanánt soha sem szolgálhat. Különben is ha első birósági itélethez hasonlítanák az egyeséget, az ellen minden remediumokat meg kellene engedni, a mi képtelenség; ha pedig a legfelsőb biró itéletéhez hasonlitjuk, akkor még erősb lesz a transactiónál, mert az itéletet invalidálni még ex dolo et fraude se lehet, s ez ellen (a parancsolatok már el lévén törülve*) a novumi helyt sem is foglalhat.
Az 1729 : 38. tc. értelmében az érdemleges ítélet kiadásának eltiltása.
Az oppositio az ítélet végrehajtásának megakadályozására szolgált: a végrehajtást szenvedő fél, aki azt törvénytelen zaklatásnak minősítette, kardnak vagy botnak felmutatása mellett kijelentette, hogy ellenáll. A repulsio a szoros értelemben vett perorvoslat, mert újabb tárgyalást és bizonyítékok előterjesztését eredményezi.
A tárgyalás alatt álló kerületi törvényjavaslat XXII. cikke mondja ki az egyik fél kérelmére kibocsátani szokott bírói parancsolatok, mandata iudicialis eltörlését. (Iratok, II. k. 374. l.) .
Az Asztalos inditványa tehát elmellőztetett, de eleintén a Personalis indiványára sem látszott a többség hajolni, mivel még azok is, kik különben az ősiség elve mellet nyilatkoztak, p. o. ANDRÁSSY és MARCZIBÁNYI, pártolák a szerkeztetést, állitván hogy itt nincs szó oly erejü transactiorul, mint melly ex dubio litis eventu köttetik, hanem a csak transactiórul. Minő ereje legyen pedig a transactiónak? s melly esetekben lehet azt invalidálni? ezt a polgári törvény könyv idejére tartozónak vélték, ezen véleményökben az által is megerősödvén hogy a kerületi ülésben a transactio szó mellől ezen epitheton: coram jure inita voxok töbségével kihagyatott.* – A PERSONALIS azonban ismételve elő adá, hogy a transactionak nincs más törvénye értelme, mint mellyet Verbőczy 1-ő R 62-ik czimje szerint fentebb elő adott. – Ennek következésében azon rész is, melly a transaciót megtartatni kivánta a szerkeztetésben, nem akart az által győzni, hogy a törvényt kétes értelmünek hagyja, s e miatt zavarokra nyujtson alkalmat, hanem nyilván kifejezte: hogy egyenesen oly erővel kivánja a békéltetők előtti egyeséget felruházni, mint a minő erővel birnak a perben biró előtt ex dubio litis eventu kötött transactiók, s e szerint a szerkeztetést MAJTHÉNYI inditványára a coram jure initae szavak betételével* világositani kivánták. Ezen meghatározott nyilatkozások után már több pártolókat, s végre többséget is nyert a Personalis inditványa, mert bár mind a két rész szónokai ismételték is hogy itt futólag melleslegesen nem akarják az aviticitás kérdését megelőzni, mind azáltal beszédről beszédre nyilvánosabbá lőn, hogy a transactio s conventio közötti harcz az aviticitás feletti harcznak előpostája, s némileg barometruma. Végre NOVÁK követvén az aviticitás pártolására nyilatkozott Marmarosi követnek őszinteségét, nyilván elösmeri hogy a fenforgó kérdés igen is bevág az aviticitás kérdésébe, de azt is kijelenti előre hogy ő annak idejében teljes erővel azon lesz, hogy az aviticitás elve, s káros következései törvénykönyvünkből kiirtassanak; s úgy hiszi ha Asztalos az ősiség mellet okokat hozand fel, ő maga is fog ellene okokra találni, előre is kijelentvén hogy a Statusnak magas czélját ott elérve nem látja; hol egy privilegiált osztálynak azon természet elleni kiváltsága van, hogy kötése nem szent, kötelezése felbontható. – RÉPÁS is azt tartja hogy a vagyont biztositó törvény épül a természet törvényén, a praejudicium iránti törvények pedig demoralisálják a nemességet,* s a maradék viszaválthatásának kecsegtető reménye csak a vesztegetés hajlandóságára szolgáltat rugó erőt.
A tárgyra vonatkozó kerületi vitákat l. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 717. s köv. l.
A hivatalos jcgyzőkönyv szerint Majthényi „a redactióba a transactió szó eleibe e dubno litis eventu coram iudicio initiae-szavakat kivánnya tétetni”. (Jegyzőkönyv, VI. k. 220. l.)
A Jegyzőkönyv (VI. k. 225. l.) szövege pontosabb: „vannak olly invalidatorius perek, mellyek inkább demoralisálják a nemességet”. Az összefüggésnek az a magyarázata, hogy érvénytelenítő pereket a praeiudiciumra, kárra, hátrányra hivatkozva lehetett megindítani.
DEÁK szintén hazánk egyik legsúlyosb átkának tartja a birtok bizontalanságát, s egyéb iránt is meg van győződve hogy a praejudiciumi törvények a maradékot meg nem óvják a károsodástól. Mert ingyen senki sem veheti visza az ősei által eladott ősi jószágot, s igy nem kell egyéb mint egy drága eladás, hogy az ősiség képzelt jótékony következéseinek vége legyen. Különben pedig kérdi: valjon azon úgy nevezett hiteles helyek és személyek, mellyek előtt kellet ekkorig az örökös szerződéseknek történni, több, s nagyob biztoságot nyujthattak e a közbe jöhető csalások ellen, mint a nyilvánosság garantiája a békéltetők munkálódásiban?
SOMSICS úgy látja hogy a nemzet Characterét semmi sem rontja annyira, mint az örökös perlekedés indulata, s a pernél nincs nagyobb szerencsétlenség, kivált midőn a törvény szavát a biró discretioja pótolja ki, pedig igy van az a praejudicium miatti perekben. És ha Verbőczy 1-ő része 62-ik czimjének volt azon hatalma, hogy a Sigmond alatt teremtett ősiséget korlátolhatta,* és a transactiókat az invalidatio alól kivehette; ezen törvényhozó testnek hasonló jussa ne legyen e? Nem is a szegény nemességnek használ az aviticitás elve,* több pénzt veszteget ez el, ha nagy úrral perlekedik elidegenitett javai miatt, mint melyen hasonló jószágot vehetne, s végtére is ritkán boldodúl, különben is az aristocratismus kiváltsági jussok birásában áll, és nem abban, hogy a kötött egyeség szent és állandó ne legyen.
A Jegyzőkönyv (VI. k. 212. s köv. l.) nem szól a történeti utalásról s így nem lehet tudni, hogy a felszólaló, vagy Kossuth tévedett-e Zsigmond szerepeltetésével.
Meggyőződése szerint „tsak a birtokos aristocratia nyerne, mert valjon kinek vagyon módja az invalidationalis hosszas pöröket haszonnal folytatni? ki győzi azon sok és számos költségek pótolását? kinek vagyon módja legügyesebb prókátorokat fizetni? de kik birnak a statusban sok tekinteteknél fogva a legnagyobb béfolyással? bizonnyára nem a szegény nemes ember, hanem a birtokos aristocratia”. (Jegyzőkönyv, VI. k. 213. l.)
BEZERÉDY: Tagadja hogy a szegény nemesség a praejudiciumi systemábol jó következést csak várhatna is. Ennek bizonságaúl hivatkozik a tapasztalásra. Már maga a nemességnek legszámosb osztályára ragadt szegény nevezet is mire mutat? Valjon a birtok sommája kis részekre felosztva van e a nemesség sokasága között? Előmegy, gyarapodik, acquisitionialis állapotban van e a kis nemesség? s azon nemzetségek virágoznak, emelkednek e, kik Árpád sorsosi, kik a török ellen hazánk védjei valónak? Soknak ezek közül az ősi véren szerzett földön alig van anyi saját helye, hová pergamenjét letehesse. Mivé lett az ősiségnek, s a szerződést rontó praejudiciumnak paizsa alatt a kisebb nemesség? Igen is, ennek hanyatló állapotja komolyan és sürgetve kiván segedelmet a törvényhozótul, de ezt az aviticitás rendszerében ugyan soha fel nem találja. Néhány nagy úrnak, pénzes gazdagnak, dús kereskedőnek kedvezhet az talán; de ezek ama systema nélkül is szerezhetnének; az egészre nézve azonban bizton el lehet mondani, hogy a praejudicium systemája hazánknak materialis és moralis tekintetben legnagyobb praejudicuma. Azonban itt nem ezekről, hanem csak arrol van szó, valjon a peres tárgy feletti egyezésre szolgáló időt szükiteni kell e vagy terjeszteni, és van e ok, melly miatt a békéltető előtt kötött egyeségtől a perbeli egyezésnek ereje megtagadtassék? Azt tartja hogy nincs, különben nem is lenne sikere az egész intézetnek, mert kivált a birtokban lévő soha sem fog egyezni, ha a kezénél maradandó résznek biztoságot nem szerezhet az egyeséggel. Ez után megmutatja a szónok hogy az egyezés czélja, módja, elve szintúgy megvan a per kezdete előtt, mint annak folytában, sőt valóban viszásnak látszik hogy ne lehessen igazán egyezni, mielőtt a felek jól ki nem perlették magokat, ez majd olyan mint a hol tiltatott a betegnek, hogy ne merjen meggyógyulni, mielőtt rendszeres orvoslás alatt nem volt, s az orvos el nem határozna, ha valjon dubius állapotban van e. És valjon a pernek kimenetele nem szintoly kétséges e a per előtt, mint per alatt? Maga Verbőczy is igy szólván a transactiórul: quia finis litis dubius adhuc est,* nyilván mutatja hogy sem az a kérdés mitől kezdve, hanem meddig bizontalan a perkimenetele? t. i. az itélet kimondásáig. Különben ha azt akarta volna kifejezni hogy csak a per derekán bizontalan a kimenetel, s csak ekkor lehet transigálni; az adhuc dubius szavak helyett jam dubius kifejezéssel élt volna. Végre még két tekintetet fejt ki a szólló követ: 1. Kár volna a helyes erőt megtagadni azon egyeségtől, mellyet a méltányosságnak igaz lelkű indulat szerint elösmerése szüll, s csak azt mondani erősnek, mellyet unalom, költség kifogyása, a perelés mesterségei által megzavart igazakban való bizodalmatlanság, és félelem szült. 2. Az adott szó szentségét sértve, a nemzetnek erkölcsi characterére is káros befolyással van azon mentalis reservata, azon hátulsó ajtócska, midőn az egyezéskor is már előre azon lélek által vezéreltetünk, hogy kötésünket örököseink majd invalidálják.
Quve quidam fassiones (quia finis et exitus litium dubius adhuc et incertus erat), semper observantur et nunquam retractantur. (Hármaskönyv, I. 62.)
Az ellenfél ez uttal nem ereszkedett az aviticitás elvének pártolásában, hanem csak a mellett maradott hogy azt ily melleslegesen eldönteni nem lehet.
KOCSI HORVÁTH: Ugv hiszi a békebiróság idaeájának alapja ez volt: Ha 100 ember közül eddig megbékélt 10, adjunk hozzájok egy okos békéltetőt s meg fog békélni 20, de az egyeség természetében azért változást nem tettünk, az mindég csak önkéntes magános egyeség rrarad. Ő tehát oly szót kiván a szerkeztetésben látni, melly a magánosok közötti egyeség idaeáját kifejezi.
PALÓCZY: Szintén sokalja a transactio szót, s ugy hiszi, ez az egyeségeket ötrül egyre devalválná, mint a bankó ezédulát, s inkáb a szegény nemeseknek ártana. Midőn a nagy úr egyezik, akkor a szegény nemes is öcsém uram, bátyám uram, asztalhoz ültetik, megtractálják; ennek magicus ereje van a szegény nemesre, könnyen egyezik, de megsiratnák maradéki, ha az innen eredő kárt soha nem orvosolhatnák. – ZMESKÁLL is igy vélekedik; ha, ugymond, a nagy úrnak magának nincs is elegendő esze, van pénze, hogy egy okos fiscalist tarthat magának, de nem igy van a szegény nemes dolga.
ÖTVÖS MIHÁL (Szatmár) ellenben azt hiszi, ha azon rendeletek, mellyek a kötéseknek örökös állandó erőt adnak, a kisebb nemességnek ártanának, s a nagy uraknak használnának; a fő RR mind azokat két kézzel fogadnák, a mit nem igen tapasztalunk.
Azonban csak 19 megye s a kerületek, és Győr városa szavazván a personalis ellen, voxok töbségével csak ugyan elhatároztatott, hogy a fransactio helyett amica conventio tétessék a szerkeztetésbe, menynek végén CSAPÓ inditványára szintén ehez alkalmazott világositó módositás tétetett.*
A Jegyzőkönyv (VI. k. 230. l.) ellenkező határozatról tudósít: Csapó, a magyar s a deák szerkeztetés közt ellenkezést látván, sőtt az egészet a végzéssel nem tökéletesen egyezőnek találván módosítását kivánnya, de javallott módositása el nem fogadtatván”.
