b) 1834 április 7 Országos ülés. Tárgy: Az 1. tc. hátralévő pontjai; indítványok a határőrvidékek bíróságairól és a törvényszékek…
b)
1834 április 7
Országos ülés.
Tárgy: Az 1. tc. hátralévő pontjai; indítványok a határőrvidékek bíróságairól és a törvényszékek rendezésének általános vezérelveiről.
1834 április 7
Országos ülés.
Tárgy: Az 1. tc. hátralévő pontjai; indítványok a határőrvidékek bíróságairól és a törvényszékek rendezésének általános vezérelveiről.
Ápril 6-án vasárnapi szünet.
Ápril 7-én 166-ik országos ülés. A békebirák iránt hátra volt 9-ik és 10-ik §.* kevés szó váltás után megállapitatván, több rendbéli tárgyak s inditványok jöttek körbe, mellyek a tanácskozásokat délutáni 3 1/2 óráig ki húzták s igen sok érdekes vitatásokra nyujtottak alkalmat.
Iratok, II. k. 322. s köv. l.
Legelébb is a BEREGHI KÖVETEK küldőik utasításánál fogva több rendbéli kijelentéseiket, mellyeket az urbariom tárgyában tettek volt, visza húzták (revocálták).* Ezen revocatio már egészen bevégzett tárgyat illetvén, és így semmi sikert sem szülhetvén, szükségtelen állásban tünt fel sokak előtt, s innen oly meleg vitatások keletkeztek, mellyek Beregh vármegye Rendeit nem igen fogják megörvendeztetni. Minnyájan s értetlen palladium gyanánt tekintették ugyan az utasitások hatalmát, de más részről erős szinekben tünt fel azon franczia közmondás szelleme: Életem a hazámé, becsületem az enyim. Ezen érdekes vitát kimeritőleg jövő levelemben, mert egész ülést csak ugyan nem adhatván, jobbnak látom a juridicum fonalát meg nem szakitani.
Olv. részletesebben a köv. számban.
Mielőtt az uri székekről szólló 2-ik t. czikelyre által mennének a RR. több rendbéli inditványok tétettek nevezetesen:
HERTELENDY (Torontál): Megujitja a kerületi ülésben* siker nélkül tett azon inditványát, hogy a határőrző véghelyek polgári viszonyaikra nézve polgári itélő székek, s magyar birói hatóság alá helyheztessenek. (Mert jelenleg Austriai lábon állanak.) Kivánja tehát hogy ezen itélő székek elrendelésének kidolgozására küldötség neveztessék.
Február 11-én. V. ö. Országgyűlési Tudósítások. II. 651. l.
Inditványát azon okokkal támogatá, mellyeket a tárgyak kerületi vitatása alkalmával 121. számú levelemben közlöttem.* Ott csak 13 megye pártolván, elesett, itt 38 megye fogván pártját dicsőségesn diadalmaskodott.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 652. s köv. l.
A PERSONALIS ellenzé az inditványt. Midőn civilis törvénykönyvet alkotunk, ugvmond, a katonai Codexbe magunkat ne avassuk. – Ennek azonban SOMSICS azt vetvén ellene: hogy a véghelyi lakosok viszonyainak nem csak katonai disciplinaris, de polgári oldala is van, mellyre nézve meg nem szenvedheti a törvényhozó test, hogy midőn az országnak minden itélő székei rendbeszedetnek, ezen hazánkfiai német törvénykönyv, Francisci Codex alatt maradjanak.* – A PERSONALIS azon ellenvetéshez ragaszkodott, hogy a véghelyek viszacsatolása az előleges sérelmek között fel lévén tejesztve,* királyi választol szükség várni s annak nyomában azon véghelyeknek oly különbféle tekintetek alá eső viszonyairol rendelkezni.
„részben a német örökös birodalmi törvények szerént igazgattatnak” (Jegyzőkönyv, VI. k. 244. l.) – A határőrvidéken az osztrák Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch alapján ítéltek, amelyet Ferenc császár 1810 július 7-én erősített meg.
Az 1833 márc. 30-án felterjesztett előleges sérelmek VI. pontja szól a véghelyekről. (Iratok, I. k. 176. s köv. l.)
BÖTHY: Már csak azon okot is elegendőnek látja az inditvány elfogadására hogy az előleges sérelmekre hasztalan lessük a választ, s még csak a sürgetést nem vagyunk képesek felterjeszteni. Kötéllel ragadják ki a katonát rokoni köréből, hazájátol elszakítva, idegen tisztek alá vetve, idegen nyelven kormányoztatva, idegen földre számkivetve, csak mint öreg nyomorék tér haza. Elszakitották a hon végjeinek testét egészem a polgári testtől, szükség azt ismét kapcsolatba hozni, a mit egy kis részben az inditvány elfogadásával is lehet eszközölni. – Igy TÖRÖK is. A katona, úgy mond, nem szünt meg polgár lenni, s igy meg nem fosztathatik a honni törvények pártfogásátol, mellyek inauguralis diplomák által is megerősitettek. – BORCSICZKY megemliti az Erdélyi két véghelyi ezredeket, mellyek a disciplinarékat kivéve polgári törvény alatt élnek.* Az elhalasztás, és annak kimondása: hogy mi még csak birót sem rendelünk számokra, annyit tenne, mintha elállanánk a sérelemtül; pedig a XVI Szepességi városok hasonlatossága szerint is kötelességünk az országos végzések sinór ösvényét követni munkállódásinkban. Különben is vannak a vég helyeknek sok lakosai s birtokossai, kik nem katonáskodnak, s igy a disciplinaris kormány alá nem is tartozatnak.
Erdélyben két-két székely és román gyalogos és egy székely lovas határőrezred volt. Különálló katonai kerülettel csak a második román ezred – Beszterce vidékén – rendelkezett, míg a többihez tartozó falvak a polgári területen szétszórtan feküdtek s legtöbbjükben a határőrök együtt éltek a polgári lakossággal.
TARNÓCZY: Ha igaz hogy az ország integritásához a sereg és a confinium tartozik, igaznak kell annak is lenni, hogy az ország törvénykönyvének integritásához a sereg és határ őrző katonaság törvénykönyve is tartozik.
DEÁK: Ha valaki kétségbe akarná hozni a törvény hozás azon jusát, hogy a katonaságnak és véghelyeknek polgári itélő székeit is elrendelje; az a törvényhozás jusának idaeájával is ellenkezésbe jönne. Az elrendelés munkába vételének idejére nézve gyakorlati nehézségek miatt Ő felsége kedvező resolutiójátol kivánt várni előbb a szólló követ is; de tekintetbe vévén hogy a választ sürgető felirás sem juthat a fejedelem kezéhez, továbbá figyelmezvén az érkezett rescriptumokra, azt kell hinnie hogy ő felsége a rendszeres munkákon kivül semmi egyebet felterjeszteni nem akar. Mi ugyan kijelentettük, hogy a nemzet inditványi jusát teljes épségben fen fogjuk tartani,* de a fő RR csak ugyan azon szellemben munkálódnak, mert minden tárgyat, melly a rendszeres munkákhoz nem tartozik, akadályoztatnak, úgy hogy a gratulatiókon kivül alig van különös felirás, de az urbéri törvény javallatokat, több pontokra kijelentett ellenkező meggyőződésök mellet is felbocsájtották. A gondos előre látás javasolja tehát: hogy sérelmeinket, a mennyire lehet, oly tárgyakkal kössük ösze, mellyeknek felterjesztését a fő RR hihetőleg gátolni nem fogják. Az országos sérelmek orvoslására törekedni egyéb iránt is soha sem idő vesztegetés, sőtt egyik fő kötelességünk, egyik fő czélja rendeltetésünknek; s végre a küldötségre bizás még idő nyerést eszközöl.*
A rendek a vallás tárgyában kelt 6-ik izenetükben jelentették ki, hogy „minden nemzeti kivánság a szakadatlanul divatozott szokásnál fogva is csak ezen Tábla hatósága által hozathatik inditványba”. (Iratok, I. k. 254. l.) A kérdés kerületi vitáját l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 513. s köv. l.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 61. s köv. l.
RAGÁLYI: Midőn minap egy izenetünkben* sulyosodni mondánk a nemzet sebeit, a véghelyek jajjai hangzottak fülemben. Sérelmes panaszinknak hasztalanságát nagy részben annak tulajdonitom, hogy kivánságinkat jussainkkal hasonló méltóságra soha se emeltük, az erős egyenes utat soha sem követtük. Mindég csak a kérelem, a petitio ösvényén jártunk, itt is nehezen tudtunk panaszainkkal feljutni, s ha feljutottunk is, mindég vannak a királyi szék körül oly rágalmazó lelkek, kik igazságos kivánatinkra bal szint ruházva, czéljainkat a király előtt méltatlanúl gyanússá tenni tudták; a mit nem tehettek volna, ha petitio helyett mindég törvényjavallatot küldöttünk volna fel, melly tisztán elébe adja a kormánynak mi az, a mit a felállónak helyébe helyhezni kivánunk. A mint tehát pártolja az inditványt, ugy nyilván kimondja: jövendőben soha sem fog reá állani hogy puszta petitio formában jelenjünk meg a kormány előtt kivánságinkkal.
Az 1834 január 3-i királyi válaszra feleletül készült feliratjavaslatban. (Iratok, II. k. 39. l.)
CLAUZÁL: Már igen által látja azon tacticát, hogy ha sérelmek sorában sürgetünk valamit: a rendszeres munkákra utasitanak, ha itt karjuk fel venni, azt mondják érelem utjára tartozik. Ki kell már valahára ezen tactica veszélyeiből menekednümk.
PÉCHY azt jegyzé meg: hogy itt már nem Circulusban lévén, csak országos küldötséget nevezhetnénk, arra pedig a fő RR hozzájárulása is megkivántatik. – Mire CLAUZÁL: No ez bizon szép lenne, ez kellene még, gyönyörü gyakorlása lenne az initiativának.
GALLE (Szebeni lövet) emlékezteti a RRket, hogy az urbéri munkálatban egy bizonyos tárgyban ugy jelenté ki maga a Personalis a végzést, hogy a dolog érdeme, az elv maga elfogadtatik, a módok elrendelése pedig kerületi tanácskozásokra visza utasitatik.* Most is hasonlót kell tenni. A mint hogy az inditvány elfogadtatván, a végzés csak ugyan e szerint lőn ki jelentve. Ezen inditványnak a sérelmek iránti pertractatióra halasztássa mellet szóllottak Justh, Géczy, Dókus, Szalopek, Szlucha, Andrássy, Ötvös (Bereg).
1833 július 20-án, a haszonélvezet eladása alkalmával a földesúrnak fizetendő bejegyzési illetékekkel kapcsolatban. (V. ö. Jegyzőkönyv, II. k. 255. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 584. l.)
Továbbá VAY, mielőtt által mennének a RR a törvényszékek elrendelésére, e következendő vezér elveket kiváná előlegesen megállapitatni: 1. Minden itélő szék a maga körében egyenlő törvényes hatósággal birjon, s maga nevében küldhesse felsőb itélő székekhez a pereket. 2. Minden pernek két felsőbb birája legyen. 3. Az egész országnak ugyan azon egy legfelsőbb birája legyen. 4. A ki első folyamodási biró, az appellátorius biró ne lehessen.
SOMSICS emlékeztetvén a RRket, minő ingatag munkálódással haladtak az urbariumban, minthogy általános vezér elvek előre határozva nem valónak, ezen elveknek felállitását ez úttal szintén megkivánja, s e következőket hozza inditványba: 1. Minden biró köz bizodalommal választassék. 2. Ki ki közel kapja első itélő biráját. 3. Az itélő székek nyilvánosan tartassanak, ez az önkény ellen a legfőbb biztositás. 4. Minden biró betű szerint tartozzék itélni. 5. Senki biró és fél egy személyben ne lehessen. 6. Minden pernek két felsőb birája legyen. 7. Mindennemü perek ország gyűlés alatt is megszakadás nélkül folyjanak.
Ezen inditványok közül legtöbb pártolást nyert a nyilvánosság, TARNÓCZY kijelenti hogy küldőivel együt a setétségnek ellensége lévén, a zárt ajtóknál kaholt titkokat gyülöli. – BÖTHY is ugy látja hogy a mysticismus századunkkal meg nem fér, innen van hogy a politicában is hagyogatják a titkolódzást. És ezen inditványt valóságos többség pártoló; a többiek közül is hol egy, hol más pont nyert számos pártolót TARNÓCZY ugy nyilatkozott: hogy az általános theoreticus elvek felállitása, bebizonyitás a s ezekből a részletes következéseknek mint az elvek corollariumának kihozása inkább tudományos oktató könyvbe illik, mint törvénybe.*
A vita igen széleskörű volt. A Kossuth tudósításában nem említett felszólalásokat köztük Deák beszédét is, olv. Jegyzőkönyv, VI. k. 24-384. l., Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 63. s köv. l.
És valóban minden inditványokra (a nyilvánosságot is ide értve) úgy jelentetett ki a végzés, hogy a maga helyén, s elő fordulandó esetekre fogják a RR – a mennyire jónak látandják – azon elveket alkalmaztatni, de előre általános theoreticus szabályokat felállitani nem kivánnak.
April 8-án 167. országos ülés. Napi rendre került az uri székekről szólló 2-ik t. cz. Ennek 1-ő §-ussa, melly a földes uri hatóság alá tartozó személyeknek egymás közti, s a vidékieknek ezek ellen inditandó pereikben első biróságnak jövendőre is az uri széket rendelő; – a 2-ik §., meny a gazdasági tisztek és szolgák számadási pereit szintén az uriszékre tartozandónak állitja (15 megye voxolt ellene) – és a 3-ik §., melly a uri szék tagjainak számát öt tagra határozza, s ezek közt a sz[olga]birót s esküdtöt is voxal ruházza fel, minden változtatás nélkül helybe hagyattak.
