a) Az április 7-i beregi eset részletei: vita a szavazatok utólagos visszavonásának értékéről.
a)
Az április 7-i beregi eset részletei: vita a szavazatok utólagos
visszavonásának értékéről.
Az április 7-i beregi eset részletei: vita a szavazatok utólagos
visszavonásának értékéről.
Posony, April 11. 1834.
A Bereghi eset, mellyről előbbi levelemben említést tettem (April 7-én) e kép történt:
POGÁNY engedelmet kér, hogy közelebb érkezett utasitását teljesiteni köteleztetvén, a tanácskozás fonalát egy két szempillanatra megszakitani bátorkodik. Ez után felolvassa az országos napló könyvből (63-ik ülés, 184. lap és 78-ik ülés, 19. lap)* azon két rendbéli szavazatjait, mellyeket az urbéri munkálat visgálata alkalmával a jobbágyok szabad költözésének, és az urbarialis korcsmáltatásnak tárgyában mondott. Mellyekre nézve köteles kijelenteni: hogy azok küldői akaratja, s vélekedése ellen mondattak, s mint olyanokat visza húzza, s megsemmisiti.
Jegyzőkönyv, II, k. 184. l. az. 1833 július 18-i, III. k. 19. 1 pedig az augusztus 5-i felszólalás olvasható.
ÖTVÖS TAMÁS hasonlóképpen elő adja: miképpen azon alkalommal, midőn arról vala szó: valjon a jobbágyoknak megengedtessék e a gabonábol pályinkát főzni? oly nyilatkozást tett: hogy drágaság s éhség idején a földes urat is eltiltatni ohajtaná a palinka főzéstől; továbbá az Urbéri 8-ik t. cz.* vitatása alkalmával azt pártolá s többek közt ezeket mondá: nem akarja elszámlálni azon sok visza élést melly szerint a jobbágy hol a lelketlen földes úr, hol a szenvedelmektől elragadtatott tisztviselő által nyomorgattatik, s mi ennek az oka? késégkivül nem egyéb: mint azon aristocratiai büszke felemelkedés, melly a nyomorúltab sorsba helyhezett polgár társa jogait a magáéval rokonositni nem akarván, soha se látta a népet elég müveltnek arra hogy ezen t. cz. jótékonyságát annak egész mértékben megadja (117. ülés, 11. lap).* Végre midőn az elhatároztatott hogy a jobbágy telken lakó nemesek adózzanak, a 121. ülésben Baloghnak azon inditványát, hogy az adónak hová forditása felől a Ministerium számoljon, s a földes úr se legyen a jobágy telki haszonvételnek megvételétől ki zárva, hasonlóképen pártolá.* Mellyeket mint küldői akaratja, s véleménye ellenére történteket, legközelebb érkezett potló utasitása következésében szórul szóra visza húzza. (A viszahúzott beszédeknek felolvasását éljen felkiáltás fogadá.)
„A jobbágyoknak személy s vagyonbeli bátorságáról” szól. (Iratok, I. k. 545. l.).
1833. szept. 21-i felszólalása: Jegyzőkönyv, V. k. 11. l.
Az 1833 oki. 8-i ülésben. (Ua. 95. l.)
CSÁSZÁR: Hogy Beregh követei küldőik akaratját végrehajtották; ahoz semmi közöm, s nincs iránta észrevételem. De miután ezen viszahúzás oly tárgyat illet, melly már országgyülési végzésé válván ő felségének felterjesztetett, következőleg a követek kiadott voxára, viszahatással nem lehet, kérdem minő foganatja van az ilyes viszahúzásoknak? Semmi és ha semmi, úgy az ilyeseket elfogadni csak azért sem lehet, mivel a tanácskozások folyamatyát megakasztják. Különben is ott, hol utasitás nincs, a követnek tennen meggyőződését követni törvényes jussa van; s igy abban inconvenientiát látok, hogy valamelly tárgynak tökéletes bérekesztése után, midőn már a megváltoztatott szavazat semmi foganatot sem szülhet, a követ meggyőződését viszahúzni tartozék. Kérem tehát a RRket, tegyenek valamelly óvást, hogy ilyesek ne történjenek.
PFRSONALIS: Hogy a követnek kiadott voxa ponderál s országos végzésé válván a dolog, ezen viszahúzás azt nem gyengítheti; tagadhatatlan. De az is bizonyos: hogy azon szóllási szabadságánál fogva, mellynek itt uralkodni kell, Beregh v[ármegye] követeinek törvényes jusa volt azt előadni, a mit kötelességöknek ösmértek. Bé fog menni a jegyző könyvbe, érjen a mennyit érhet, hagyjanak fel a RR a vitatásokkal.
DEÁK: Én Temes követével egyet értek, s azt hiszem: hogy végzés után a rcvocatiónak semmi ereje sem lehet. A mi különösen ezer revocatiónak egyik pontját: éhség idején a pálinka főzés eltiltásának emlitését illeti, okaim a kivánságom előadását a maga idejére halasztván, most sem titkolhatom el azon való csudálkozásomat, hogy egy megyének közönsége még ezt is sérelemnek veheti. Azonban feleljenek ők a becsület, és igazság itélő széke előtt arrol, a mit végeztenek, én csak azt ismétlem: hogy a mondottaknak végzés utáni visszahúzását erő nélkülinek tekintem.*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k, 6. l.
B. PRÉNYI: Hogy ezen viszahúzás a végzést nem gyengitheti, s ily értelemben erőnélküli, azt tagadhatatlan, ne hántorgassuk azonban a megyék utasitásait, különben az utasitás adás hatóságán, mellyet kétség kívűl szentül kivánunk feltartani, könnyen csorbát ejthetnénk. – HERTELENDY hasonló értelemben szólt, annyival inkáb, mivel a megyék utasitásaiban állott ekkorig alkotmányos szabadságunknak egyik legfőbb garanciája, mellynek sértetlensége felől eléggé nem aggódhatunk.
MARCZIBÁNYI: Hogy a követnek meggyőződését követni jusa van, s hogy ezen viszahuzás a végzésre viszhatással semmikép sem lehet, az igaz, de az is igaz: hogy minden megyének kétségbe nem vehető jusa van követjének nem tetsző kijelentéseit visza húzni; s ha valami olyas történnék, a mi ezen just korlátolhatná, annak mindég kéntelen lennék ellene mondani. Nem első példája ez a revocatiónak, voltak viszahuzások, nnellyek nem tetszettek, mint ahogy a mostani sem tetszik, de voltak olyanok is, a mellyek igen tetszettek, mint p. o. a midőn Szathmárnak mostani követe, azon megye 1830-iki követének kijelentését (a katonaság completatioja iránt)* viszahúzta, s megsemmisitette.* Maradjunk a mellet, a mit az előlülő is mondott: hogy valeat quantum valere potest.
Az újonclétszám kiegészítésének kérdésében Szatmár követe az 1830 nov. 11-i orsz. ülésben azt mondta, hogy „küldői mind a szükséget, ugy a had pótlásánap principiumát … elesmérik”. (Az országgyűlés Jegyzőkönyve, 158. l.)
Kölcsey az 1833 február 8-i országos ülésben „az elébb emlitett nyilatkoztatást küldői meghagyásából és nevekben vissza huzza, megsemmisiti, hclytelennek, törvénytelennek, megyéje akaratja s helybenhagyása ellen mondottaknak lenni kinyilatkoztatja”. (Jegyzőkönyv, I. k. 136. l.) Az esetről Kossuth a fenti országos ülés ismertetésénél nem emlékezik meg. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 152. l.)
A PFRSONALIS el nem ösmeri hogy ezt mondotta volna, sőt azt állitotta, s most is állítja hogy Bereg v[ármegye] követei teljes jusal tehették mostani kinyilatkoztatásaikat.
POGÁNY: Nagyon sajnállanám, ha némellyek azon szándékot kivánnák küldőimnek tulajdonitani, mintha ők jelen utasitásukkal a nem csak országos végzésé vált, de már ő felsége elébe fel is terjesztett dolgot elrontani akarnák. Jól tudják ők, hogy egy voxnak megsemmisitése ezen következést nem szülheti; azért más czéljok nem is volt, mint annak felfedezése hogy fentebbi szavazatim vélekedésök ellen történtek. Egyéb iránt minden megye legjobban ösmervén körülményeit, utasitásait is azokhoz alkalmaztatja, hogy ezt tegye tulajdon haszna kivánja, hogy pedig tehesse, függetlensége hozza magával. Ennek sérthetlennek kell lenni. Azért el sem ösmérhetem hogy a megyék utasitásinak birálására egyes követnek jusa legyen. Különben is ezen dolog vitatás alá épen nem tartozván, kérem a RRket hogy e részben megyémet megkimélleni méltóztassanak.
SOMSICS: Abban látja fekünni a különbséget, hogy az utasitások kötelezők a követre nézve, s azokhoz tartozik szavazatját alkalmaztatni, meggyőződése mást kivánna is, de midőn többé szavazatrol szó nem lehet, azt parancsolni hogy meggyőződését revocálja, igen viszás dolog. A Szathmári eset pedig ide egyátaljában nem alkalmazható, mert ott azon követ, kinek 1830-ki kijelentését a megye visza húzatta, egyenes utasitását szegte meg.
EÖTVÖS TAMÁS: Sokszor hallotta ezen teremben a szavazati szabadságot lelkesen védelmeztetni, s ezen mindenkoron örvendett, mert meg van győződve hogy ezen alapúl az alkotmányos szabadság fentartása. De innen következik hogy a küldőknek teljes szabadságuk van követjeik nyilatkozásait viszahúzatni; s nem csak akkor, midőn utasitás hijánya esetében a követ meggyőződése szerint szavazván, küldői véleményét el nem találta, de még akkor is, ha világos utasitása szerint szavazott, mert a küldők is változtathatják előbbi véleményöket. Deáknak pedig azt feleli hogy küldői azért nincsenek emlitett kijelentésével megelégedve: mivel ők a nemesi jusokat szentül feltartani kivánják, ez által pedig azokat korlátoltatni vélték.
DEÁK: Én sem az utasitások erejét, sem Bereg v[ármegye] törvényes jusait sérteni nem akarom, de azt hiszem hogy minden itt előadott nyilvános utasitásrol és inditványrol véleményünket szintén kimondhatjuk, s helyes vagy helytelen voltárol itéletünket kijelenthetjük. Lesznek tehát Beregh Rendei oly szives engedékenységgel hogy eltürik, ha azon, a mit különösnek látok, legalább csudálkozom.*
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei. I. k. 66. l.
TÖRÖK Somsicsal tart. Ha követjök meggyőződését revocálhatnák a küldők, ez anyit tenne, mintha ők jobban tudnák, mi légyen követjük meggyőződése mint ő maga. Ha pedig tennen véleményöknek különbözését akarják kijelenteni, ezt a kérdéses tárgynak jövendő előfordúltára nézve szabályúl tehetik, de nem a multra nézve.
NOVÁK hasonlóul vélekedik, s nem is az enunciatiók viszahuzásában keresi a küldők biztoságát, hanem abban: hogy ha nem éri el a követ küldőinek gondolkozását, megszünik a bizodalom, s ha igy van: revocálják magát a követet, nem pedig enunciatióját, mert ez minden esetre inconvenientia, foganatot semmi esetre sem szülhetvén, hanem ha azt, hogy követjökct compromittalják.
MARCZIBÁNYI: Hallottunk már itt viszahúzásokat, a nélkül hogy visgálat alá vétetett volna, valjon a viszahúzott mondások utasitás szerint, ellen, vagy kivül történtek e. – Igy MAJTHÉNYI is: hivatkozik Tolna v[ármegye] példájára, a melly utasitását is egyenest viszahúzta. Ha áll az, a mi itt gyakran dogma gyanánt kijelentetett; hogy mi csak figuránsok vagyunk, s általunk az egész ország nemessége vesz részt a törvényhozásban, nem mondhatná egyenesen: hogy a diaetalis végzés után adott utasitások kötelező erejüek épen nem lennének.
RAGÁLYI: Én a revocatio módjának, lehetőségének kérdésébe mélyen ereszkedni nem akarok. Ha azt nyilatkoztatnánk ki hogy csak akkor lehet revocáltatni, midőn a követnek kijelentése utasitásával ellenkezik, egy cseppet sem volnánk tisztábban mint vagyunk. Most, midőn az ország egész polgári állását körül fogó tárgyak széles mezeje fekszik előttünk, kivált ha azon hamarságra figyelmezek, mellyel irántok az utasitások némely helyüt készültek, a mint Beregben 7 nap alatt készültek, lehetetlen oly enunciatiót tenni, melly az ily hamar készült utasitásokban egy vagy más helyüt elszórt elvekkel ellenkezőnek ne állathatnék. Ki fogná ezt megitélni? ki lenne ennek birája? Én tehát azt mellőzöm, s véleményem oda megy: hogy Bereg v[ármegye] követei kötelességöket teljesitették, s jeles példáját adták azon magas polgári erénynek, melly minden tekintet félretételével azt, a mit kötelességének ösmér, legyen az kellemes a vagy kellemetlen, hazafiui ön megtagadással hiven és szentül teljesiti. És én valóban szerencsésnek tartom Bereg vármegyét hogy ezen uralkodó szelleme mellet, (ha csak ugyan uralkodó szelleme az) melly ezen viszahúzást szülte, még is szerencsés lehetett kebelében két oly érdemes férfiakra találni, kik képesek valának ily viszahuzásra alkalmat szolgáltató gondoskodást táplálni, s nyilvámositani; s valóban el annyira szerencséseknek tartom Bereg v[ármegye] Rendeit, hogy igazán ohajtanám, hogy érdemes követjeiket amaz uralkodó szellemnek hamarsággal készitett utasitásitol megkiméllenék.
PALÓCZY: A mint senki kétségbe nem hozhatja: hogy minden megyének van inditványi jusa, ugy azt is kéntelen minden megye megengedni: hogy inditványához a többi 51 testvérek hozzá szólhassanak, következőleg a jelen esetben is kimondhassák, valjon hasznos e, avagy haszontalan, amit Bereg v[ármegye] tett, és ha haszontalan, ugyan minek tette? Igaz, mi képviselők vagyunk, de ha pusztán mandatariusak lennének is Bereg követei, hogy ott, a hol utasitásuk nincs, meggyőződésüket ki ne jelenthessék, s ha kijelentették, azt küldőik, országos végzés után visza húzhassák, erre ugyan törvényben alapra nem találunk, mert a procuratoris revocatio is csak ante finalean sententiam szabad.*
Az ügyvédszó visszavonása kedvelt perorvoslat volt. Bármelyik fél folyamodhat hozzá s mert száma nincs korlátozva, alkalmas a perek elhúzására. Segítségével a fél annak kijelentése mellett, hogy ügyvédje az ő tudta és beleegyezése nélkül járt el, új, kedvezőbb helyzetet teremthet magának. Ítélethozatal után azonban a hatálytalanításnak már nincs helye.
TARNÓCZY: Akár mint Committens, akár mint követ tekintsem is Beregh követeinek elébi kijelentéseik visza hivását, a törvényhozó test által teendő semmi nemü lépésnek szükségét nem látom, s igy a tett inditványt is feleslegesnek tartom. Mint Committens: mert az utasitás adás jusát minden megszoritás nélkül fentartani szent kötelességemnek ösmerem, a minek inditó okai közül csak azon egyre figyelmeztetem a RRket: mi könnyen vesztegettethetik meg az egyes ember az indulatok elragadtatása, sőt gyarlóságánál fogva néha alacsonyabb tekintetek által is, midőn ellenben a törvényhatóságok mint a köz vélemény organumai a törvény igaz elementumának, a nemzet akaratjának summáját utasitásokba foglalván, megvesztegethetetlen moralis testeket képeznek. De mint követ is feleslegesnek tartom, mert nem lehetek egy értelemben azon követ urakkal, kik az ily viszahivást a követek compromássiójának tekintik. Én azt hiszen: hogy ámbár küldőimmek minden munkásságomra, hazámnak még életemre is jusa van, s bátor ezekkel a szükség kivánata szerint nekiek adózni kész is vagyok; becsületem mindazáltal oly kizáró tulajdonom, hogy azon másnak semminenü tette, s igy semminemü határozatjok is csorbát nem ejthet; arra csak ön tetteim becse hozhat itéletet.
CLAUZÁL elösmeri hogy midőn valamelly követ utasitása ellen szóll, minden lehető büntetést megérdemel, de midőn utasitása nem lévén, meggyőződését követi, s az emberi jusokat védi, ily esetben a viszahúzás parancsa méltán felébreszti a RR figyelmét. – DÓKUS a Bereghi kérdésnek azon részébe melly a küldők, s követek közti viszonyra tartozik, avatkozni tisztének nem tartja, másik részére nézve pedig a pótoló utasitásak hatósága mellet szóll. – Igy ZMESKÁLL is: nem akarja vitatni, helyesen tette e Beregh, a mit tett, de hogy teljes jusal cselekedett, azt anyival inkáb állitja, mert az országos végzés még törvény nem lévén, ha ő felségének az urbariom iránti válasza tanácskozás alá kerül, annak Beregh követei nem csekély hasznát vehetik.
CSÁSZÁR: Küldőim jusait mélyen tisztelem, de méltán megkivánhatom hogy viszont ők is tiszteljék jusaimat. Nékiek jusok van utasitást adni, mellyet én teljesiteni tartozom, ellenben nekem jusom van ott, ahol utasitásom nincs, meggyőződésemét követhetni és kimondhatni. Melly jusomhoz tántorithatlanúl ragaszkodván, férfias elhatározotsággal kinyilatkoztatom, hogy ily esetben tett kijelentésemet viszahúzni soha sem fogom.
ANDRÁSSY: Minden lehető okok közül nem hajlandó azon legroszabbat feltenni, hogy Bereg Rendei ezen utasitásukkal követjeiket kivánták volna compromittálni; minden esetre a mai nap ezen czélzással épen ellenkező fényes resultatumra vezetett. Ő mélyen tiszteli azon férfiakat, kik a hon javára bár melly keserü poharat kiüriteni magokban elég lelki erőt éreztek.
BERNÁTH: Temes követének megilletődésében mélyem osztozik s az inditvány czélját abban véli felfogni, hogy gyakrabban tapasztalván immár hasonló kedvetlenségeket, áldozzunk egy pár órát azon reménységnek, hogy jövendőben tanácskozásaink folyamatja hasonlók által meg nem akasztatik. Ezen czélbol nem felesleges az utasitások jelenleges állását felvilágositani. A 15-ik században divatba jővén a képviseleti rendszer, innen természetesen következett az utasitások szüksége, s tökéletes kötelező ereje, de csak hamar kimutatkozott azon szükség is, hogy az országgyűlés tárgyairol a meghivó királyi levelekben a törvényhatóságoknak tudositatni kelletett; mihez képest csak egy utasitás volt szükséges, s csak egy is divatozott. A körülmények szülhették, hogy országgyülés folyta alatt más előre nem tudatott tárgyak is feladattak s ezen eset szülte a pótló utasitások szükségét. Alkalmazván ezt a jelen esetre; tudva van hogy gyülésünk tárgyaúl a rendszeres munkák valának jelesen kitüzve, ezekre nézve azt: hogy az anya utasitások ki meritők, méltán lehet hinni, s innen igen természetes, ha épen ezen tárgyakban a pótló utasitások váratlansággal lepik meg a törvényhozó testet. Senki sem volt, ki az utasitások kötelező erejét tagadná, sőt bátran állitom hogy bár diaetale conclusum után érkezzenek is, mind addig mig a t. czikelyek végső sanctio alá nem bocsájtatnak, nyomos fontosságukat el nem vesztik; s Beregnek ezen utasitása is koránt sem azért marad következés nélkül, mintha annak törvényes fontosságot nem tulajdonitanánk, hanem azért, mivel a Bereghi vélemény, valamint az akkori tanácskozás kisebségben volt, úgy most is egyedül maga maradott. Sok izben kellett már, és sajnálva kellett ezen országgyülés alatt tapasztalnunk, hogy Bereg szavazatja nyomadék nélkül hangzott el, mi annál fájdalmasb volt a többi testvér törvényhatóságoknak, minél inkáb hozzá voltak szokva, hogy azon megye más izben a köztanácskozásokban mindég fényes, nagy fontosságú részt vett volt. Most legtöbnyire ellenkezésben áll az ország töbségével, s tanácsával, mellyel oly szépen tündöklött, nem élhetünk. Igaz hogy érdemes követei a lehető esetekben igyekeztek közelitő elvek elfogadásával megyéjök törvényhozási tehetőségét feltartani, hogy vox nélkül ne maradjon: ma azonban jövendőre is előre megdicsőitette követeit azon megye, mert a viszavonást köz tudomásunkra hozta; hogyha vox nélkül marad, nem követjei, hanem ön maga fosztja meg magát szavazatja fontosságátol.
Végre még ÖTVÖS TAMÁS azon elvet fejté ki hogy a követ felelettel csak küldőinek tartozik, s csak ők birálhatják meg követjeik nyilatkozásait. Bereg Rendei megbirálták, akaratjukkal ellenkezőnek találták, s teljes jusok szerint viszahúzatták. Ehez szóllója senki másnak nem lehet. Ragályinak pedig azt feleli, hogy ahoz senkinek semi köze, mennyi idő alatt készitette Bereg v[ármegye] a maga utasitását. – Mire RAGÁLYI megjegyzi, hogy a hazafiságon kivül őtet a szorosb barátság, s vérség kötelei kapcsolják Bereghez; innen tudja hogy 7 nap alatt készült a Bereghi utasitás, ahoz azonban neki semmi köze, csak amúgy közbevetőleg mondotta. Meg van azonban győződve, hogy tulajdon ama hatóság, uralkodó szellem vagy minek is nevezze, melly előbb a rendszeres munkák visgálatát késleltetve hátráltatta, utóbb pedig az utasitást oly kevés idő alatt elkészitette, tulajdon az eszközlötte a jelen viszahúzást is.
Ezzel a vitatásoknak vége szakadt, s a múlt levelembem közlött Torontáli, és Somogyi inditványok iránt* (mellyek közben tétettek, s vitattattak is) a végzés mint már meg irám ki mondatván, az ülés nagyon későn eloszlott.
Hertelendy inditványát a határőrvidéki biroságok szervezéséről, Somsichét pedig az igazságszolgáltatás vezérelveinek megálapitásáról olv. előbb, 31. és 34. 1.
