a) 1834 május 5 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A sérelmek sürgetése tárgyában kelt izenet tizenegyedszer is visszamegy a főrendekhez,…
a)
1834 május 5
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A sérelmek sürgetése tárgyában kelt izenet tizenegyedszer is visszamegy a főrendekhez, [II.] a dorgáló leiratra szerkesztett választól elállnak a rendek, de óvást határoznak.
1834 május 5
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A sérelmek sürgetése tárgyában kelt izenet tizenegyedszer is visszamegy a főrendekhez, [II.] a dorgáló leiratra szerkesztett választól elállnak a rendek, de óvást határoznak.
Posony, Majus 6-án, 1834.
[I.] Legutóbbi levelemben közlöttem a Fő RR 2-ik Majusi ülésének rendért. Ezen napnak határozati válasz izenetekbe foglaltatván, azok másnap, u. m. Majus 3-án a Fő RR által megrostáltattak, s a K és RRnek megküldettek,* kik is azokat szokottan kerületi tanácskozásra utasitották. Ezen válaszok tartalma a közlött vitatásokhoz s végzésekhez van alkalmazva, nevezetesen a Barsi felirást tárgyazóban a RR által felvetett juris publici kérdések, s ezeknek nyomában a Gr. Majláth emlitette példák is halgatással elmellőztettek, most is csak a körül forogván az izenet: hogy nem személy, hanem kifejezés kárhoztattatik, s igy semmi szokatlan biróskodást nem gyakoroltatik, következőleg nemzeti aggodalomra sincs ok, mert ő felsége egyedül a törvények ösvényére utasit.
Iratok, II. k. 390. s köv. l.
A KK és RR (Május 4-én vasárnapi szünet lévén) Majus 5-én nyomban kerületi ülést tartottak. – Torkos és Pfansmidt voltak az előlülők, Palóczy referált. Első tárgy volt az előleges sérelmek iránti sürgetés 11-ik izbeli kérdése.
POSZAVECZ a fő RR javallatát* homlok egyenest ellenkezni vélte azon idaeával: hogy törvénysértés adatik elő, s annak orvoslása sürgettetik. Azt tehát el nem fogadhatónak gondolván más javallatot tett. Mondatnék t. i. hogy legum authoritatem suo vigori restituere. De RAGÁLYI ellenzé, mert vigor legum megvan, azért ha azt a végrehajtó hatalom megsérti is, különben nem teljesitést kellene sürgetni, hanem a törvényt megujitani. Márpedig erre szükség nincs, mert a törvény fenáll egész erejében, csak teljesitetnie kell, a mi hogy nem történt, sérelem, s ennek orvoslását kell sürgetni. Sajnálja hogy minap is már módositották a RR az eredeti kifejezést, t. i. a restabilire szót* és mivel Vitéz azt állitá hogy nincs a dolog egy szóhoz ragasztva, ő tagadja hogy a diplomatiai lépésekben tökéletesen egyértelmü két szó találtatnék, már az observare szó sem fejezi ki a restabilire értelmét, egy ujabb módositás majd az observare szóét sem fejezné ki, végre egészen számkivettetnék azon idaea, hogy a törvény sértve van, s annak helyre kell állitatni, pedig ezen idaeán szükség a felirásnak sarkallani. Minő veszélyes a módositgatás minap is láthatták a RR,* alig fogadták el kerületileg az observarét, országos ülésben már az is elesett volna, ha azon rész, melly minden módositásnak ellene volt, nem pártolja.
Ez amint néhány sor terjedelmű tizedik válaszuk tartalmazta, a felirattervezetnek az előző szám 3. és 4. jegyzetében említett módosítását kívánta. Nevezetesen, a „sicque id, quod veneranda legum authoritas exposcit, observare dignata fuerit” mondat helyébe „atque per id venenandam legem authoritatem novo robore animare dignata fuerit” szavak iktatását.
Az alsótábla eredeti feliratjavaslatában a kérdéses rész még így hangzott: „sicque laesam venerandae legem sanctimoniae auctoritatem restabilire dignata fuerit”. (Iratok, 1I. k. 2. l.)
V. ö. a március. 11-i kerületi, ill. a március 19-i országos ülés tárgyalásaival. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 722, s köv. l., ill. 738. s köv. l.)
Az oly sok izben vitatott tárgyban (melly iránt mind az által sokaknak az a véleménye, ahogy a nemzetnek ezen közönséges érdekü régi ohajtásait, bár mi erős felirás sem sürgethette volna oly hathatósan mint a Fő RR különböző értelme miatti gyakori élénk vitatások) az oly sok izben vitatott tárgyban tehát voxolás sürgettetvén, – ámbár BERNÁTH a kerületi ülések természetével ellenkezőnek itélte, voxoláson kezdeni a Circulust, – a kérdés mivolta felett történt némi vitatások után csak ugyan voxolásra tétetett ezen kérdés: Elfogadtatik e a fő RR javallata, vagy nem? Mire 37 megye s a Hajdu kerület voxával 9 megye ellen az határoztatott: hogy el nem fogadtatik mivel magát a dolog velejét tárgyazza, s azt a sérelem alakjábul egészen kivetkezteti. Azok közül is, kik módositásra hajlottak, sokan úgy nyilatkoztak hogy készebbek az egész §-ust kihagyni, mint a fő RR javallatát elfogadni.
Ezután temérdek módositási javallatok adattak elő, minthogy azon második kérdésre: Maradnak e a RR előbbi értelmök mellett vagy készek módositani, némellyek voxolni nem akartak, mi előtt tudnák, minő módositás jön javallatba. – CLAUZÁL kérdi, mivé lesz a törvényhozás tekintete, ha mi a fő RR miatt, ki nagy részben nem igen mutattak observantiát a törvény iránt, azt se mondhatjuk meg a kormánynak, hogy a megsértetett törvényt tartsa meg. Igy jobb lenne szélt oszolnunk. – EÖTVÖS TAMÁS ugy látja, csak kettő az mit a Fő RR czélozhatnak, vagy az: hogy mi bár mit javuljunk is azt el nem fogadják, hanem minket kénszeritsenek az ő kivánságuk elfogadására, hogy igy felettünk ebben is suprematiát gyakoroljanak, – vagy pedig az: hogy a felirás elmaradjon. Akár egyik, akár másik iránynak engednénk, csak gyengeségünket árulnánk el, azért minden ingadozás nélkül meg kell az egyszeri végzés mellet maradni. A minthogy csakugyan 31 Megye s a Hajdu Kerület voxaivál 18 megye ellen az lőn határozva, hogy a KR előbbi értelmök mellett maradnak.
Ezután BÖTHY ovást tesz azon gyakorlat ellen, hogy a fő RR ismét 6 hétig késtek ezen dolgot felvenni, a mi annál inkáb szembe ötlő, mert oly tárgyak forognak fenn, mellyeket az ország előlegesek gyanánt kiválogatott. Ő soha sem ösmeri el a fő RRnek azon hatalmát, hogy a hozájok által küldött tárgyakat igy halogathassák. – TÖRÖK és EÖTVÖS pártolják, – CLAUZÁL szintén, emlékezteti a RRket hogy a vallásos tárgy alatt hasonló eset fordulván elő, a RR csak azért állottak el ennek az izenetben való megemlitésetől, mert a personalis biztositást adott hegy az többet nem fog megtörténni, azonban ismét megtörtént. – DEÁK máskép tudja ezen történetet. A RR kerületi ülésökben ezen halogatást egy külön §-ban határozták megüttetni,* országos ülésben oda ment a töbség, hogy egy másik §-tan a huzamos idő: megemlitése elég, s külön §-ra nincs szükség.* De megemlitve csakugyan volt az izenetben, most tehát inconsequentia nélkül el nem hallathatjuk, ha csak valami különös vétojokat nem akarnánk a fő RRnek elösmerni. Kivánja tehát hogy a Bihari inditvány külön független §-baj foglaltassék. Ne háritsuk magunkra azon vádat hogy csak a vallás tárgya lelkesitett bennünket jusaink ovására.
Az 1833 május 23-i kerületi ülésben, amidőn a rendek negyedik vallásügyi izenetükről tárgyaltak, Deák keveselte az egyszerű megemlítést, hogy a főrendek csak huzamosabb idő után válaszoltak s óvást javasolt. A kerületi ülés azonban sokalta ezt s Nagy Pál inditványára szelídebb hangú pontot illesztett az izenetjavaslat végére. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 408. s köv. l., Iratok, I. k. 237. l.)
Az 1833 május 25-i országos ülés hosszas vita után, amelynek során Deák és Kölcsey is felszólaltak, kihagyta a Nagy Pál által javasolt pontot és beérte a huzamosabb idő után kifejezés betoldásával. (Országgyűlési Tudósítások, I. k 416. s köv. l.)
CSÁSZÁR: Ha az a kérdés: elösmerjük e hogy a főRR önkényitől füg a tárgyak felvételét hátrálni? senki sem akar a ki tagadólag ne felelne. De más szempontokra figyelmezteti a RRket, t. i. hogy Husvét volt s ez a főpapokat eltávozni kénszerité, továbbá hogy nem most van az emlegetésnek ideje, akkor kellet volna tenni, mig fel nem vették a főRR; de tudjuk hogy csupán a Borsodi követ (Bük) tett iránta egypár napok előtt emlitést országos ülésben,* s mintegy harmadnapra mindjárt tartottak ülést a főRR, Nem egyez meg méltóságunkkal azt tenni, a mit annak idejében elmulattunk.
Az ápr. 25-i országos ülésben, Deák helyeslésétől kísérve, aki itt is említést tett a vallásügyi izenet körüli vitáról és óvását jegyzőkönyvbe vétette. Az országos ülés csatlakozott a borsodi tette, hogy a nádort értesíteni fogja a rendek kívánságáról. (Jegyzőkönyv, VII. k. 245. s köv. l.)
BORSICZKY: Ugyan mikor tettük volna? Az első egy két napokban csak nem sürgethettük, utóbb nem is lett volna kit sürgetni, mert nem csak a püspökök, de még a főispányok is szélt mentek, ki a vármegyébe, ki hová, úgy hogy nem is volt főRend Posonyban. A mint elkezdettek gyülni, a Borsodi követ mindjárt óvást tett. De a fő RR azt a praxist vették fel: hogy a mit ellenünk itt ki nem vihetnek, az elhalasztják, s a halasztást arra használják, hogy a vármegyékben új utasitásokat eszközöljenek, ez veszedelmes praxis, az óvást elmellőzni nem lehet. – Végre még DEÁK ujabban megjegyzé hogy ha bár a Borsodi inditványt nyomban követte is a tárgy felvétele, de a hoszú halasztás minden esetre sérelem, nehogy tehát a főRR magoknak valamelly just tulajdonitsanak, nem lehet elmellőzni, hogy az ily bánásmód helytelensége egy külön §-ban világosan meg ne érintessék. A mi köz akarattal el is fogadtatott.
[II.] Következett a Barsi felirás kérdése. – Már előre tudatván hogy Csanád és Trencsin vármegyék a felirástuli elállásra adtak utasitást, nem különben Krassó is hasonló értelemben utasitását megváltoztatta, csak nem biztosan lehetett előre tudni, hogy a felirás elesik, – s azért midőn az elnökség mindjárt voxolásra szóllitaná fel a RRket, – SOMSICH kivánta magát megnyugtatni, hogy azon szerencsétlen esetre, ha elesnék a felirás, még a tárgyhoz hozá szólhasson. A mi igazságosnak ösmértetett. Erre BORSICZKY előre bocsájtván hogy a követnek kötelessége utasitását teljesiteni, bár ha meggyőződésével nem egyezik is, jelenti: hogy Trencsin Rendei magokévá teszik ugyan az eddigi izenetekben kifejtett elveket, de a felirástol időnyerés tekintetéből elállanak, hanem óvást kivánnak tétetni; hogy a szóltán szabadságának korlátozása valamikép a rescriptumbol ne következtessék. – VÁSÁRHELYI Csanád vármegye részéről hasonlót jelentett.
A voxolás igy állott: A felirás mellett álhatatosan megmaradtak: Posony, Nyitra, Sopron, Vas, Nógrád, Zala, Komárom, Somogy, Bars, Honth, Tolna, Pesth, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Torna, Bihar, Csongrád, Békés, Temes és Torontál, öszvesen 23 vármegyék, és a Hajdu kerület. – Jelen nem voltak: Horvát ország, Turopolya, s a Jászkún kerület. – Nem voxoltak a collective felszollitott k[irályi] városok. – Ungh felszóllitatván, BERNÁTH kikérte hogy utolsóra voxolhasson, s ekkor látván hogy voxa a 23 megyét 25 ellen töbségre nem emelheti, többé nem voxolt. – E szerint tehát a 25 megye, s az Egyházi Rend voxával a felirás elesett. – A mi előlülőleg kijelentvén
BALOGH ez úttal csak azt jelenti, hogy országos ülésben, ennek sirja felett halotti beszédet fog mondani.
DEÁK már most kötelességnek hiszi, hogy a nemzeti jusok oltalmára óvás tétessék, még pedig nem puszta szóval, hanem izenetbe foglalva. Három tárgy miatt kivánt mindekkorig repraesentálni a többség: 1.) Mert el nem ösmerte hogy a kormány mint végrehajtó hatalom, de ugy sem mint a t[ör]vényhozásnak egyik része, az öszes törvényhozó testet dorgálhassa, vagy dorgálva inthesse. 2.) Hogy az országos tanácskozás alatti rend fentartása az 1723: 7. czikelynél* fogva a tábla jussaihoz tartozik, s abba semmi külön beavatkozást el nem fogadott, sőt sérelemnek tartott. 3.) Hogy ezen rescriptumot a szóllás szabadsága megszoritásának tekintette, s törvénytelennek tartotta. Ezek voltak a felirás inditó okai, ezeknek kell most lenni az óvás tárgyainak. Elesett ugyan a felirás, de azok közül is, kik ellene voxoltak, senki sem volt, a ki azt állitotta volna hogy itten is megilleti a kormányt az emlitett hatalom, hanem csak azért nem kivántak felirni, mert ilyes megszoritásokat a rescriptumban nem láttak, különben ha ilyest láttak volna, többen kijelenték hogy szintén sürgetnék a repraesentatiót. Ily helyheztetésben lévén a dolog, az izenetben annak kijelentése mellett, hogy a K és RR elállanak a felirástol, nehogy valaki más magyarázatot tulajdonitson idővel is ezen rescriptumnak, mint ahogy azt most a töbség magyarázta, minthogy a példák ereje különben igy veszélyes, szükség a fent érintett három szempontra nézve világos óvással élni.*
Az országgyűlések tartásáról és rendjük biztosításáról. (V. ö. Országyűlési Tudósítások, II. k. 755. l. 3. jegyzet.)
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 77. s köv. l.
SOMSICS: A voxolás rendjét figyelemmel követvén, úgy tapasztalja, hogy nem a főRR okai capaeitálták a RR töbségét, hanem az ujabban érkezett utasitások tartalma szülte, hogy a felirástol elállottak (GÉCZY: úgy van!) nehogy tehát a diadalmat magoknak tulajdonitsák a fő RR, szem előtt tartván ezen tábla méltóságát, izenetjökben foglalt okoskodásaikra felelni kell. Azt mondják a fő RR hogy a rescriptum semmi itélő hatóságot nem tulajdonit magának, s hogy abban nincs itélet, ugy de 5-ik izenetjökben* nyilván elösmertek hogy kárhoztatás van benne, már pedig a ki logice gondolkozik, az kárhoztatást itélet nélkül nem fog tudni képzelni. Különben is olvassa meg bár akár ki az itéletet, ha az a novum temeritatis genus, libertas in licentiam versa, severissime damnamus,* ha ez mind nem itélet, úgy nem tudja, mi az itélet széles e világon. Minden nagyobb tekintetü dolognál figyelmet érdemel hogy ki? mit? és hol? Midőn a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomnak mond valamit, midőn azt dorgálja, kárhoztatja, ezt bizon atyai intésnek venni soha sem fogja. Azt sem ösmeri el, hogy a diaeta törvény nélkül szülkölködnék a rend feltartására nézve, meglehet hogy talán van hijány azon törvényekben, a maga helyén lehet rajta segiteni, de tettleg azt csak se a kormány, se a főRR ne változtatgassák. De a főRR magokat önként felekké, pártokká teszik, azért állitják a legvilágosabb megmutatás ellenére, hogy az általunk felhivott törvények ide nem alkalmazhaták. Utoljára még általánosan valami példákat is emlegetnek,* a szónok kinyilatkoztatja, hogy e részben semmi okoskodást el nem fogad, mind addig mig in specifico nem hozzák fel izenetjökben azon példákat, – ő addig is ellenkező példának állitja fel az 1588: 48. és 1593: 23. czikelyt,* végre az óvást két tárgyra nézve látja szükségesnek: 1.) hogy a diaetalis tractatus utján kivül ide a kormány semminemü behatással nem lehet, 2.) hogy valjon a követ kijelentései sértik e a rendet, annak a törvényhozó teremen s a KK és RRken kivül birája senki sem lehet.
Iratok, II. k. 55. s köv. l.
V. ö. Iratok, II. k. 14. l.
A főrendek most tárgyalt hatodik válaszukban azt mondottak, hogy a királyi leirat csak „az ősi alap intézeteket érdeklő előadásokat kárhoztatja”, a tanácskozások méltóságának és törvényes rendjének fenntartására int, „melly a törvényeken épült bölts intézetjét a legjobb fejedelemnek a méltóságos fő rendek egyedül atyai utasítás (mellynek példája nem tsak közelebb, hanem régibb időben is tartatott ország gyüléseken feltaláltatik), nem pedig törvényszegés gyanánt vehetik”. (Iratok, II. k. 391. l.) A hivatkozott példákat l. 98. l.
A Debrecenyi Györgyről szóló két törvénycikkre vonatkozólag l. a 98. l., 9. és 10. jegyzetet.
Ezen beszédnek elejét TORKOS csak azon esetben vélte volna alkalmazhatónak, ha a RR most is megmaradtak volna a felirás mellet. Ennek következésében a körül kezdődvén a tanácskozás, hogy mi okát kellessék adni a felirástoli elállásnak, – PÁZMÁNDY nyilván kitétetni kivánta, hogy az utasitások megérkezése okozá az elállást.
BEZERÉDY ezt nem látja jónak, mert erre okúl hivatkozni annyit tenne, hogy a követek magokat igazolni, s küldőiket vádolni akarnák azzal, mintha ők nem kivántak volna az ország jusaira hasonló gondoskodással ügyelni, mint követjeik. Ezt mondani nem lehet, mert sokkal veszélyesebb lenne, ha a törvényhatóságok moralis testülete mondana le a nemzet jusairol, mint egyes követ. Egyébiránt is a KK és RR követi állásukat utasitásaiktol teljességgel el nem választhatják s el nem különözhetik. Ellenben Zala követének előadása a dolog, bár Tolna véleménye szerint szomorú, folyamatjával igen is megegyez. Azt, hogy a kormány a belső rendbe nem avatkozhatik, hogy minket nem dorgálhat, hogy a szóllás szabadságát nem korlátozhatja, mind ezt senki se tagadta. És igy nincs más expediens, mint azt adni okúl, hogy a töbség nem kiván repraesentálni, mert megnyugtatja magát, hogy a kormány az emlitett incompetens hatalmat a rescriptum által nem kivánta magának tulajdonitani. Ha ezen magyarázat hibásnak találtatnék is a jövendőség itélő széke előtt; nemzeti jusaink tekintetéből inkább kivánja, mondja felőlünk a maradék azt, hogy nem jól magyaráztuk a rescriptumot, mint sem azt, hogy sérelmet találtunk benne s még is elmulattuk az orvoslást. Mert ez lenne a legszomorúbb következésü szemrehányás. A mi az óvást illeti, a tárgy egész folyamatja alatt sokan úgy nyilatkoztak, hogy a nemzet jusainak fentartására e jelen esetben nem felirás kell, hanem ovás, ezt tehát elfogadva minden esetre mentve lesz a principium, csak a módban történik változtatás, s itt ismét az áll, hogy ha ez hibás lenne is, a maradék könnyebben fog helyest módot találni a mentett principium fentartására, mint az elejtett principium kivivására s igy az óvást mind a Zala 3, mind a Somogy 2 pontjaira szükségesnek itéli.
CSÁSZÁR ellenben úgy látja, hogy veszett fejszének akarjuk nyelét menteni. Vagy megsértette ezen rescriptum a Zalai követ által emlitett nemzeti jusokat, vagy nem. Ha nem sértette, akkor óvásra sincs szükség, ellenben ha igen, mit kell azon törvényhozásrol mondani, a melly legszentebb igazait látja megsértve, és szót mégsem merészel emelni. A szónok nem akar azon emberek sorába tartozni, kik zsebbe fügét mutatnak. Értelme szerint helyest azon felfogás, hogy a melly többség a felirástol elállott, az ama jusokat megsértetve nem találja. – B. PRÉNYI hasonló értelemben van, s kéri Somogy követét, legyen meggyőződve, hogy ha sértve látná az ország jusait, mindenkor hasonló erővel kellene ki azoknak oltalmára.
RAGÁLYI: Ugy látja hogy a dolog igen nagy fordulást vőn magára. A követek küldőiktől különvált személyt nem játszhatnak, s az ő okaikat kéntelenek magokévá tenni. Ő nem tudja megfogni hogy a köztünk s a kormány közt fenforgó kérdésben mit használhat a főRRhez intézett óvás? Vagy van sérelem, vagy nincs, ha nincs óvás se kell, ha van, felirás kell. – Ő a szóllás szabadságát tetleg fogja gyakorolni, (Minnyájan! Minnyájan) nem pedig hasztalan óvásokkal tartogatni. Másszor, midőn valamelly tárgyat a RR ki nem vivhattak, azzal szokták végezni hogy a további vitatástol elálnak, s azt a maradéknak hagyják, mi most a felirástol állottunk el, azonban most is úgy hiszi a szónok: Ne adj Isten hogy a kormány újra ilyesmit tegyen, de ha tenne, lesz nemzetünkben annyi erő, mennyi jusaink fentartására szükséges. Emlékezzenek meg a RR hogy 1796-ben még nagyobb sérelem történt; Somogy vármegyének akkori egyik követe, Czindery, az ország gyülés helyén való megjelenéstől akadályoztatott,* s az egész diaeta elég gyenge volt nem látni hogy Somogynak csak egy követe van,* de 1802-ben meglátta az ország, hogy 1796-ban Somogynak csak egy követe volt s megtette, a mit tenni szükség vala.* Igy lesz ez a jelen tárgyban is. Ő kéri RRket bizzák a győzedelmes töbségre annak feltalálását, mi oknál fogva állottak el a felirásrol.
Somogy megye 1796 okt. 20-i közgyűlésén Czindery Pál másodalispán éles hangon bírálta a királyi meghívó levelet, amely az országgyűlés feladatául a háború folytatásához szükséges eszközök biztosítását tűzte ki. „Hát csak annyi legyen a magyar diéta, mint a falusi gyülekezet, melyben a porciót szedik?” – kérdezte és javasolta, hogy addig semmit meg ne ajánljanak Pozsonyban a rendek, amíg a király ígéretet nem tesz, hogy egyrészt a béketárgyalásra magyar követet küld ki, akit az országgyűlés ajánl, másrészt hozzájárul, hogy mindjárt a békekötés után diéta jöjjön össze a sérelmek megtárgyalására. A közgyűlés egyet értett a javaslattal, a követi utasításokat annak szellemében fogalmazta meg, egyik követül pedig Czinderyt küldte fel. Ferenc király nov. 1-én szigorúan megrótta Czinderyt beszéde miatt, kizárta őt követi tisztéből, sőt az országgyűlés tartalmára Pozsonyból is kitiltotta, a megyét pedig új választásra hívta fel. (Melhárt Gy.: Somogyvármegye a rendi országgyűtéseken. Veszprém, 1906. I. k. 200. s köv. l.)
Czindery követtársa, Kováts Antal – 1796 nov. 23-i beszámolója szerint – a kerületi ülésben előadta, hogy az elmozdítás ellenkezik a sarkalatos törvényekkel, a salvus conductus-szal és a megye cselekvési szabadságával, beszédét azonban mély hallgatással fogadták. (Ua. 228. l.)
Az 1802. évi országgyűlés Írásaiban (Acta) sem a sérelmek között, sem egyéb vonatkozásban nem szerepel Czindery ügye. (V. ö. a 19. jegyzettel.)
SISKOVICS Császárral egy véleményben van, s emlékezteti Somogy követét, hogy ő még mielőtt utasitása lett volna, meggyőződését mindenkoron* oda jelentette ki, hogy a rescriptumban nincs semmi sérelem, mert a törvényhozó hatalomra bizza a törvényes hatóság törvény szerinti gyakorlatát. Azért ő jobnak látja most is ezen értelmet tulajdonitani a felirásnak, honnan azután természtesen következik, hogy az óvásnak helye nem lehet.
Siskovics a kérdés napirendre kerülése alkalmával valóban mind a kerületi, mind az országos ülésben a felírás ellen szavazott. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 537., 553. l.)
TÖRÖK ellenkező értelemben van. Arad Rendei nem azért állottak el a felirástol, mintha sérelmet nem láttak volna, hanem mivel reménységük nem lehetett, hogy a fő RK kik magokat e tárgyban peres félnek tekintik, s felirást elfogadják. Azért idő nyerés tekintetéből is ovást kivántak inkáb tétetni. – ASZTALOS szintén nem akarja a czélt az eszközökkel öszezavarni. Czél: a nemzeti jusok megőrzése, ennek eszköze kétféle, vagy felirás, vagy óvás, a töbség most ezen utóbbit fogadta el, s azért állott el a felirástol, nem pedig mintha magárol a czélrol is le kivánt volna mondani.
ANDRÁSSY ellenben a mint legveszélyesb elvnek tartaná azt: hogy a követ személyét küldőitül el lehet választani, ugy Ragályinak ama mondására, „gondoskodjék a győztes töbség okokrul” megjegyzi: hogy a töbség akaratját nemzeti köz akaratnak kell tekinteni, s az minden követnek közös ügye. Ugy hiszi a dolgot, a mint Császár kifejté. Ha mi elösmernők, hogy függetlenek nem vagyunk, hogy szóllási szabadságunk megsértetett, s még se repraesentálnánk, soha le nem mosható szeny háramlana reánk. Ő annak taglalgatását, mi vezérlette a töbséget, utasitások e? s ezek mikép támadtak; a nemzet akaratja kijelentésének vehetők e vagy nem? mind ezt helytelen visgálgatásnak tekinti. Van eset, midőn egy pár laconicus szó többet tesz, mint bármi hoszú beszéd, azért csak röviden azt felelné a Fő RRnek hogy javallatjokhoz hozzá járulunk.
MARCZIBÁNYI: Ámbár utasitását már követ társa előterjesztette, t, i. hogy küldői repraesentálni nem kivánnak, kéntelen még is megjegyezni hogy az óvást igen is szükségesnek itélték, alkalmasint azon nézetek által vezéreltetvén, hogy a nemzet jusait egy fős gyökeres óvás által jobban meg lehet őrizni, mint egy oly felirással, mellynek elején is, végén is semmit sem olvasunk, sőt mellyben a legfőb sérelem még csak nem is emlitetik. Ő annak okáért a mint példáját adni nem akarja annak, hogy az utasitásokra való hivatkozásul a követek önnön érdekjöket küldőik érdekjétől elválasztanák, ugy kinyilatkoztatja, hogy ha nem akarnák a RR elfogadni az óvás tételét, ő által menne a másik részre, s a felirásra fogna szavazni.
B. PRÉNYI hivatkozik a voxolásra, melly által (ugy véli) megnyugtathatják magokat a kisebb számban lévő követek, hogy aggodalmuk nem a nemzet aggodalma.
HERTELENDY nem gondolná hogy a mostani többség elállana azon nemzeti jusoktol, mellyeket 6 izenetekben álhatatosan vitatott a KK és RR táblája. Azért is, a mint nem kiván az utasitásokrol emlitést tenni, mert az csak az egyes követ magános állását illetheti, itt pedig felhatalmazása felől senkit számoltatni nem lehet, s esek a töbség határoz, úgy az óvást igen is szükségesnek találja.
BERNÁTH hasonlóképen – előttünk van a Coordinatio dietae* – principiis obsta sero medicina paratur. Egyébiránt ő most is igen jól tudja, hogy állanak a voxok. Trencsin követe azt mondá, hogy készebb a felirásra voxolni, mint az óvástol elállani, ő is hasonló nyilatkozást teszen sőt azt is kinyilatkoztatja hogy ha egyformaságban fognak a voxok állam, akkor is a felirásra szavazand.
A publico-politicai munkálat legelső része tartalmazta az országgyűlés reformjáról szóló javaslatot.
BÖTHY figyelemmel követvén a voxolás rendjét, declarálja, hogy a nemzeti aggodalom most is fen áll, a többség azt most is érzi, csak a segéd eszköz választásában különbözik. Igy adták szavazatjokat Trencsin, Csanád, Arad, Liptó vármegyék, igy nyilatkozott Ungh, számitsa Ugocsa v[ármegye] követe ezeket a felirásra voxoló megyékhez, és meg fog győződni, hogy a nemzeti aggodalom most is fenáll.
VITÉZ, és PETROVICS felolvassák utasitásaikat, melly szerint oly forma ovást, mint a minő javaltatik, el nem fogadhatnak. – BENCSIK hasonlókép kijelenti hogy a napló könyvbe fog óvást tenni, de azt izenetbe foglalni nem hajlandó, mert a fő RRkat locus credibilisnek épen nem tekinti, hogy protestatióját hozájok intézze. – Mire BORSICZKY megjegyzi hogy a kérdés csak az, mi erősebb és sikeresebb, egyes követeknek óvakodó kijelentései? vagy az egész testnek diplomaticai uton izenet általi felszóllamlása.
Végre SOMSICS ujra is megjegyzi, hogy ő kéntelen volt az utasitásokra mint a felirástoli elállás okaira hivatkozni, mert láthatják a RR hogy senki sem hoz fel csak egy okot is, és többnyire kiki csak szárazon utasitását emlegeti, – a mint Gr. La Motte az óvásra nézve is úgy nyilatkozott, hogy ő mind ekkorig tett kijelentéseiben az óvást szükségesnek itélte, de legközelebbi utasitása ellenkezőt parancsol. A mi pedig a Tornai követ által emlitett 1796-ki esetet illeti, csak azt jegyzi meg: hogy Somogynak akkori követe nem hogy székét elfoglalta volna, sőt még a városba sem jött be, azért is a diaetán iránta szó nem történhetett, de Somogy vármegye maga részéről 1802-ben nyomban feladta sérelem gyanánt, hogy követje az ország gyülése helyén való megjelenésben a kormány által akadályoztatott.*
Ismeretesek Somogy megyének az 1802. évi országgyűlésen előterjesztett sérelmei (Melhárt i. m. 247. s köv. l.) azonban sem ezek között, sem a követeknek adott utasításban nincs említés Czindery esetéről.
Voxolásra tétetvén ezen kérdés: kivánnak e a RR Zala vármegye inditványa szerint izenetbe foglalt ovást tenni? – Posony, Sopron, Trencsin, Vas, Nográd, Zala, Komárom, Liptó, Somogy, Bars, Győr, Veszprém, Zolyom, Tolna, Pest, Verőcze, Szerém, Zemplén, Sáros, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Beregh, Ugocsa, Bihar, Mármaras, Csongrád, Békés, Csanád, Arad és Torontál, öszvesen 33 megyék, s a Hajdú kerület igenlőleg voxoltak. – Honth, Bács, H[orvát] Ország jelen nem volt, – s igy 32 megye voxával 15 megye ellen az határoztatott, hogy izenetbe foglalt óvás tétessék, mellynek tolra vétele Palóczyra bizatott.
A 3-ik rendbéli Izenet* tárgyában alig történt egy két szó, úgy hiszem hogy vitatás alá fog a jövő kerületi ülésben kerülni.
Az 1833 május 20-i feliratra válaszul kibocsátott 1834 jan. 3-i királyi leirat ügyében. A mindössze néhány sor terjedelmű válasz felhívja a rendeket a korábban javasolt kihagyások elfogadására. (Iratok, II. k. 391. l.)
