d) 1834 május 8, 9 Kerületi ülések. Tárgy: A három izenet szövegének megállapítása.
d)
1834 május 8, 9
Kerületi ülések.
Tárgy: A három izenet szövegének megállapítása.
1834 május 8, 9
Kerületi ülések.
Tárgy: A három izenet szövegének megállapítása.
Majus 9-én Kerületi ülés. Előlülők Tonkos, Pfansmid. – Napi renden volt a tegnap felolvasatt izenetek rostállása. – Legelőbb is felvétetett az előleges sérelmek iránti sürgetést illető: melly így kezdődött: Az ország előleges sérelmei a törvények meg nem tartásábol származván, a KK és RR meg nem ösmerik azt hogy a törvények megsértése azoknak éltető lelkét, és erejét elolthatván, a bár megsértett de fenálló törvényeknek ujabb erővel leendő élesztésre* lenne szükségök, s egy alkotványa oltalma alatt álló nemzetnek a kölcsönös kötéseknél fogva Fejedelmét egyaránt kötelező törvényei ereje felélesztéséért kellene esedeznie, s ezeknél fogva a fő RR által javallot modositást a KK és RR el nem fogadhatják.
A főrendi javaslat szavai. (Iratok, II. k. 39J. l.)
RAGÁLYI: A fentebb elhúzott sorokat egészen kihagyatni javallá, részint mert annak értelme, a mit mondani akarunk, nélkülök is megmarad, részint mert vitatásakra adhatnak alkalmat, de különben is nagy kérdés, valjon a nemzet áll e az alkotványnak, vagy pedig az alkotvány a nemzetnek oltalma alatt. – POSZAVECZ, SISKOVICS, ANDRÁSY pártolák. – Ellenben MARCZIBÁNYI úgy vélekedett hogy ezen kitörlések az izenetet minden erejéből kivennénk, – igen alapos status alkotmányi elveket foglalnak azon sorok magokban, s azok még ily világosan kimondva soha sem valának. Az pedig, ha valjon a nemzet áll e az alkotmány oltalmának alatta, vagy viszont, olyan dolog a melly tökéletes viszonosságban áll. – BÖTHY hasonló értelemben volt, – BALOGH szintén, ki egyszersmind a Tornai követ által kihagyatni javallot 3 elvet felvévén, mind azt hogy a törvény szegés annak éltető erejét el nem oltja, mind pedig azt is, hogy a törvény a fejedelmet is kötelezi, oly tiszta igazságoknak állítja, hogy a ki ezeket tagadja, a napfény világosságát is bizton tagadhatja.
Ezek szerint valamint ezen szakasz, ugy a 2-ik is, mellyben annak fejtik ki okait a RR, miért nem állanak el előbbi értelmektől, – végre a 3-ik is, mellyben az által küldött izenet felvételének a Fő RR által történt huzomos elhalasztása miatt a K és Rendek érzékeny fájdalmukat nyilatkoztatják, s a fő Rket figyelmeztetik, hogy ha ez viszonoztatnék, a kölcsönös értekezést végkép meg szüntethetné, – igen csekély szóbeli igazitással szórul szóra helybe hagyatott.*
A tizenegyedik izenet szövege: Iratok, II. k. 392. s köv. l.
Következett ez után a Barsi felirás tárgya. Ebben a felirásban lett elállásnak okáúl az adatott, hogy az egyesülés meg nem készülhetett s annak megkészüléséhez reménség sincs. – Ezt NICZKY elfogadni nem akará, különben a Fő RRnek veto hatalma lenne tulajdonitva. Javallatott tehát, tétessék okúl az idő nyerés, vagy pedig csak egyszerün a RR akaratja. – PÁZMÁNDY semmit okot sem kiván emliteni, – BALOGH pedig oda nyilatkozott: hogy sajnálva kell megvallanunk jus publicumunknak azon fejletlen állapotját, melly szerint az elállásnak valódi okát, t. i. az utasitások töbségét ki nem mondhatjuk. A többi mind csak szinlés, mielőtt tehát politicus hazugságot mondanánk, inkább semmi okot se mondjunk. – SOMSICS ezt bajosnak hiszi, mert ide lévén függesztve a hon figyelme, minden ok adás nélkül elállani annyit tenne mint a K és Rket a világ itélő széke előtt compromittálni. Legalább tehát általánosan kell a körülmények hatását megérinteni. Voltak, kik az izenetnek elejét, a hol az foglaltatik hogy nem szünt meg a nemzeti aggodalom, kihagyatni kivánták, az azonban DUBRAVICZY inditványára benn maradt, s végre az izenet igy lőn megállapitva:
„A fő Rendeknek, utóbbi válaszukban ismételve felhozott általános tekinteteik sem szüntették ugyan meg azon aggodalmat, mellynek eloszlatását a KK és RR felirás utján kivánták eszközölni, a Karok és Rendek mindazáltal a jelen körülállásokban a felirástol ez úttal elálván, bár melly magyarázat tulajdonitassék is a Királyi levél azon kifejezéseinek, mellyek a K és R-ben aggodalmat okoztanak, még sem mellőzhetik el világos óvás gyanánt kijelenteni: hogy a Fejedelemnek a haza egybehivot Rendei tanácskozásaiba, s végzéseibe az országgyülési értekezések szokott rendes utján lehető befolyási törvényes jusát nem tagadják ugyan, de azon uton kivüli valamelly más egyéb befolyási jussát meg nem ösmerik. Továbbá hogy a törvényhozó test sérthetetlen, s hogy az országgyülési tanácskozások illő rendének s méltóságának fentartása az 1625: 62.* és 1723: 7.* szerint a tanácskozó táblákat illetvén, ezen törvényeknek tüsténti eszközlésbe vétele, minden egyéb beavatkozás nélkül egyenesen azon táblák jusaihoz tartozik, és hogy a szollásnak azon törvények által is biztositott sérthetetlen szabadsága semmiképen nem korlátoltathatik. Ily nyilvános óvások mellet a KK és RR a felirás további szorgalmazásával ez uttal felhagynak.*
A tc. legszigorúbban eltiltja a gyalázkodást és tettlegességet az országgyűlési tanácskozások helyén s a vétkesek azonnali megidézését és elítélését hagyja meg.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 353. l. 3. jegyzet.
Iratok, II. k. 393. s köv. l.
Ez e szerint megállapitatván, által mentek a 3-ik rendbeli izenetre, – melly iránt DEÁK kifejté, hogy ez a két előbbenivel nincs elválaszthatlan kapcsolatban, mert itt felelet adatik egy egészen külön felirásra, mellyre nézve a RR-nek második izenetjökbeli okaik czáfolhatlanul állanak. A K és RR tehát köz értelemmel előbbi véleményök mellett meg is maradtak.*
Ua. 394. l.
