b) 1834 május 12–22 Országos ülések. Tárgy: [I.] Brezovay bejelentésével a hevesi ügy lezárul. [II.] Az egyházi rend óvása ellené…
b)
1834 május 12–22
Országos ülések.
Tárgy: [I.] Brezovay bejelentésével a hevesi ügy lezárul. [II.] Az egyházi rend óvása ellenére letárgyalják a szentszékek coordinatioját. [III.] A nemkatolikusok törvényszékei. [IV.] A XXI. (a befejezetlen pörökről), XXII. (a bírói parancsokról), XXIII. (az ügyvédekről), XXIV. (a törvénykezési szünnapokról) és a XXV. (a törvénykezési illetékekről szóló) tc.-ek.
1834 május 12–22
Országos ülések.
Tárgy: [I.] Brezovay bejelentésével a hevesi ügy lezárul. [II.] Az egyházi rend óvása ellenére letárgyalják a szentszékek coordinatioját. [III.] A nemkatolikusok törvényszékei. [IV.] A XXI. (a befejezetlen pörökről), XXII. (a bírói parancsokról), XXIII. (az ügyvédekről), XXIV. (a törvénykezési szünnapokról) és a XXV. (a törvénykezési illetékekről szóló) tc.-ek.
[I.] Most már kötelességem a K és RR országos üléseinek fonalát felvenni, s jelentést tenni azokrul, mellyek az itélő székek iránti országos tanácskozásokbúl hátra vannak. Hátra vannak pedig a Szentszékekröl szólló 18-ik t. cz.-től kezdve, a taxák schemájáig. Ezen tanácskozások közt Majus 13-án
BREZOVAY engedelmet kért, hogy mielőtt a napirenden lévő tárgy folytattatnék, küldői meghagyásának eleget tehessen. Emlékezteti a Rrket, hogy a Heves vármegyei közelébbi történetek* már két izben országos tanácskozás tárgyai valának,* azonban a hivatalos adatok hijánya miatt, Heves v[ármegye] meghalgatása méltányosnak itéltetett. A szólló követ ezekről küldőit tudositani el nem mulatván, Heves vár megye Rendei April 22-én tartott közgyülésökben ezeket határozák, s a nemzet képviselői szine előtt is előterjeszteni parancsolák: Semmi sérelmet sem látnak abban hogy a mult 1833 Augustus 6-ára követ választás végett kihirdetett közgyülés 22-ik Octoberre elhalasztatott, mert azon gyülést nem a megye rendelte s különben is a RR könnyebsége végett köz kivánság szerint történt, hogy egyszersmind a megürült tiszti hivatalok is bétöltessenek, kinyilatkoztatják továbbá, hogy October 22-én az alispán megnyitván a gyülést, a megye Rendeinek egyrésze, melly már jó előre elfoglalta a palotát, a másik részt erőszakkal bé nem eresztette, s az állapodás ellenére legelőbb a követ választást kivánta végre hajtani, minek folytában oly kicsapongások s féktelenségek történtek hogy azoknak szomorú jelei még a legközelébbi gyüléskor is szemlélhetők valának. Ily körülmények közt nem csak sérelemnek nem látják tehát hogy az örökös főispán a gyülést eloszlatta, sőt ki nyilatkoztatják, hogy mivel azon gyülekezet az 1723: 58. rendelésével* meg nem egyeztethető, mert sem szabadon nem tartatott, minthogy számosan erőszakkal kirekesztettek, sem illő mérséklettel, mert féktelenségek történtek, ezért is Heves vármegye Rendei a 22-ik Octoberi gyülekezetet nem csak törvényes közgyülésnek, sőt semmi gyülekezetnek sem esmerik, s minden ott költ irományokat erőnélküieknek nyilatkoztatják, ellenben a későbbi kis gyülés cselekedetjeit mindenekben jóvá s helybe hagyják. Köszönik a RRnek, köszönik különösen Borsod vármegyének, hogy lehető sérelmök iránt oly részvétet mutattak,* s hálás érzéssel teszik bizonyosokká, hogy ha sérelmet éreznének, orvoslásának utját ösmerik, s követni el sem mulatnák. Kérvén mindezeket a napló könyvbe iktattatni.* – Mi meg is engedtetett, a RR egyébiránt minden szóváltás nélkül által mentek a napirendre.
Ragályi követté választásának körülményeiről olv. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 668. s köv. l.
1834 febr. 20-án és márc. 4-én. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 677. s köv., 702. s köv. l.)
A törvénycikk megállapítván a megyei küzgyűlések tanácskozásának rendjét, hangsúlyozza, hogy az ügyek „publice et debita cum moderatione pertractentur”.
Palóczy felszólalását l. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 703. l.
A felszólalást a Jegyzőkönyv (VIII. k. 83. s köv. l.) részletesen közli.
[II.] A Szentszékek iránti tanácskozásban (melly tárgynak kerületi vitatásait terjedékenyen közlöttem* (legelőbb* is GREGUSKA (Nyitrai kanonok) kivánta hogy a Szentszékek előbbi hatóságukban csorbitás nélkül meghagyattassanak, s annál fogva nem csak a váló pereket, hanem a hozomány, dos, paraphernum, s egyéb mellesleges kérdéseket nem különben a végintézetekből származó és a hitszegők ellen inditandó pereket is úgy mint eddig,* itélhessék. Hasonló értelemben szóllottak az Egyházi Rend több tagjai, névszerint Tellinger, Balassa, Sághy, Frim, Nehita, Gasparik és Németh. – Okúl adván hogy a Szentszékek ezen bizodalmatlanságra okot nem szolgáltattak, hogy a polgári törvényszékek sem nyorsabban, sem kevesbb költséggel itélni nem fognak, hogy az 1791: 67-ik czikelyben kifejezett elveket tekintve,* a Szent székeket százados jussaikbol kivetkezhetni annál kevésbé lehet, mert kiszakitván egy szemet a lánczbol, az egész kapcsolati elszakitatik. Az Egyházi Rend kivánságát csak Andrássy, Kricske, s Nagy Bencze pártolták. – Ellenben Hertelendy, Szucsics, Palóczy, s még némellyek a házassági váló pereket is el kivánták venni a Szentszékektől. Azonban a Szentszék jövendőbeli hatóságárol alkotott §§. a kerületi szerkeztetés szerint* mindenekben jóká hagyattak, csupán az 5-ik §-ba, melly azt rendeli: hogy az egyházi biróságok botránkoztatás szine alatt sem testi büntetéseket, sem a fenyiték köz helyein kiállandó bézáratást nem rendelhetnek, BÖTHY és DUBRAVICZKY inditványára nagyobb világosság okáért igy módositatott sem testi vagy pénzbeli büntetést, sem bezáratást nem rendelhetnek.
A kerületi ülésben a rendek 1834 jan. 25-én kezdték tárgyalni a szentszékekről szóló javaslatot. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 593. s köv. l.)
Az országos ülések vitája május 12-tőt 15-ig tartott. (Jegyzőkönyv, VIII k. 54–113. l.)
Az egyházi bíróságok (forum spirituale) hatásköréről a középkori törvények ismételten szólnak. (Így 1458:9., 1464:17., 1471:17., 1492:46, tc.)
Erre a törvénycikkre Teltinger hivatkozott ily módon: „E jelen ország gyülésének a törvénykezések tárgyába az 1790/1:67. t. czikkely rendelésénél fogva egyik fő czélja az hogy a hijjányokat kipótolja, a hibákat pedig orvosolja, a hol tehát sem hijjányok, sem hibák nem találtatnak, azoknak sem kipótolására, sem orvoslására szükség nincsen”. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 87. l.) Az érveléssel ellentétben a törvénycikk a jogügyi bizottság feladatává tette valamennyi bírói fórum rendezését s bár felemlítette a perrendtartás javítását, néhány hasznos polgári törvényjavaslat elkészítését, a büntető törvénykönyv kidolgozásá hiányokról és hibákról nem szólt.
Iratok, II. k. 361. s köv. l.
Legerősebben védelmezé az Egyházi rend az úgy nevezett Fori Privilegiumot a 7-ik §. alkalmával,* melly a világiak által az egyházi személyeken és viszont elkövetett minden bántás okot világi törvényszékek elébe utasitja. Maga a PERSONALIS is úgy találta hogy ezen rendelkezés túlhág az 1647: 16. czikelyen, melly az egyházi személy világi itélő szék elébe tartozásának eseteit meghatározza,* s azért kivánta hogy ezen rendelkezés csak azon törvény értelmében értessék. – Ellenben BORCSICZKY a mint nem tud törvényt, melly a fori privilegiumot megállapitotta vólna, ugy ellenben igen tudja, hogy az egyházi fő személyek igen hajlandók birói hatalmukat terjesztgetni. Igy 1807-ben a fundationalis tőke pénzektől subsidium rendeltetvén fizetetni,* a Nyitrai püspök eltiltotta a megyéjebeli parochusokat a fizetéstől, állitván, hogy a megyének nincs jusa azokat maga elébe idézni. A vármegye majd majd kéntelen volt püspök úr ellen fiscalis actiót rendelni. Ily esetek elkerülésére szükség a kerületi szerkeztetést elfogadni. Ha tetszik a papságnak hazánk törvénye ott, ahol kedvező, p. o. midőn a Cánon ellenére megngedtetik a végrendelkezési szabadság,* tessék ott is, ahol nem kedves, s ily esetekben ne bújjanak Cánonjaik mögé.
Jegyzőkönyv, VIII. k. 79. s köv. l.
A törénycikk felsorolja a világi bíróság elé tartozó ügyeket, köztük a hitbért, nászajándékot, leánynegyedet illetőket is és a Hármaskönyvre hivatkozva hangsúlyozza, hogy egyháziak és világiak, egymás elleni pereikben, bizonyos kivételeket nem számítva, egyforma megítéléssben részesülnek.
1807:2. tc. 8. és 11. §.
A papság, különösen a főpapság végrendelkezési szaabadságával kapcsolatos kérdések részletesen előkerülnek a polgári törvénykönyvnek a végrendeletről szóló tc.-kével kapcsolatban, július 4-én és 5-én.
Ezek szerint a Szentszékek hatóságának köre 8. §-sokban körüliratván, következik a 9-ik s többi §§. mellyek azon szentszékeknek belső szerkeztetése felől rendelkeznek.
A PERSONALIS kéri a RRket, hogy a Consistoriumok coordinatiójába egyik vallásbeli felekezetre nézve se ereszkedjenek. A Catholicusokéba azért nem: mert a vallás dolgaibani hyerarchia a püspöki hatalom elsőségét feltartja, mellynek sérelme nélkül a coordinatióba avatkozni nem lehet. Az evangelicusokéba hasonlókép nem: mind viszonosság tekintetéből, mind azért mivel ez is bevág a vallásbeli dolgokba, de végbére azért is, mert az 1791: 26. czikely világosan azt rendeli, hogy ő felsége kihalgatván az evangelicusokat, azoknak consistoriumairol gondoskodni fog. Igy van a dolog a Görög nem egyesűltek consistoriumaival is, mert az 1791: 27. czikely azok coordinatiójának hatalmát számukra szintén felhagyja, s ők ezt nem csak munkába vették, de Ő felségének legközeléb kiadott declaratorium rescriptumába tökéletesen meg is nyugodtak, s abban semmi változtatást nem kivánnak.*
A personalis szavait Kossuth tévesen jegyezte fel. A fentiekből ugyanis az következik, mintha az 1791:27. tc. a consistoriumi szervezet megállapítására felhatalmazást adott volna a görög keletieknek, akik azután így e készült munkálatukhoz elnyerték az uralkodó hozzá járulását. A valóságban az idézett törvénycikk, amely biztosítja a Görög keletieknek a birtokszerzés és hivatalviselés jogát, valamint egyházi és kulturális szabadságaikat, consistoriumokról nem szól. A declaratorium rescriptum, pedig azonos a helytartótanács 1779 szept. 16-i rendeletével, amely hatályon kívül helyezte az 1777 jan. 2-i Regulamentum Illyricum 8. cikk 57. §-ának rendelkezését, hogy a consistoriumok tagjai közé két-két világi is tartozik. – A personalis felszólalása a Jegyzőkönyv (VIII. k. 13. l.) szerint: „A görög nem egyesültek consistoriumai egészen más helyheztetésben vannak, mint a protestánsoké, mert a protestánsokra nézve még várattatik a legfelsőbb válasz, de a görög nem egyesültek dolgában már ki is adódott és elfogadtatott, sőtt az ekképpen történt elrendeltetés a görög nem egyesülteket minden igaziakban megállapító 1791. 27-dik törvény ezikkely által helyben is hagyatott”.
GREGUSKA (Nyitrai kanonok) a hyrarchiabol, s a püspöki hatalombul eredő gyám okokat kifejtvén, kinyilatkoztatja, hogy az egyházi rend ezen coordinatióban részt nem vehet, de venni sem akar, s az egyház szabadságához, kiváltságihoz, függetlenségéhez és a praelatusaknak nem csak a Prolog[us] 9. czim,* de sok diplomák által is megerősitett privilegiumaihoz szorosan ragaszkodik.
A Hármaskönyv előbeszédének 9. címe arra a kérdésre válaszol, hogy van-e ereje a statutumnak, ha a kánonjoggal vagy természeti joggal ellenkezik s kimondja, hogy az egyházak (ecclesiarum) régi szabadságával vagy kiváltságaival ellenkezőnek nincsen.
TELLINGER bizonyosokká teszi a RRket hogy a szentszékek helyesb állapotban vannak most, mint a kerületi szerkeztetés javallatában, s ha már az is bizonyosnak ösmértetik, hogy malom bono loco positum non est movendum még bizonyosabb, hogy a jót nem kell helyéről mozditani. Ezen országgyülésének kitűzött ezélja a hibák orvoslása, a hijányok potolása, itt sem hiba, sem hijány fen nem forog. De egyébiránt is, kivált miután a szentszékektől allinden világi kérdés elitélése már elvétetett, azoknak coordinatioja ide annál kevésbé tartozhatik, minél igazabb hogy az 1567: 25-ik törvényczikkely szerint is a Szentszékek tulajdon Cánonjaikhoz tartoznak magokat alkalmaztatni.*
„iudicia … iuxta canones suos semper celebrentur.”
Szállottak még az egyházi rendből a coordinationak ellenére Gasparik (Váczi), Nehiba (Kalocsai), Hara Mustek (Zágrábi), Balassa (Veszprémi), végre Frimm és Sághy kanonokok. GASPARIK beszédje közben két aphorisma gyanánt sententiákat emlitett, ugymint: propter bonom sacerdotem, etiam malom honorate, és ordo sacerdotii est firmamentum potestatis. BALASSA pedig állitá hogy a törvényhozásnak ezen kérdésbe való béavatkozása a Jus Publicum és Privatum Canonicumot egészen feldöntené, s az egyházi rend kötelességeit állandókká, jussaikat ellenben álhatatlanokká tenné. Figyelmezbeti a RRket hogy munkálódásaikban még a pactum conventumokat is respectálni szokták, a püspöki hatalom pedig nem is pactum conventumon épül, hanem ahol jön, a ki minden hatalomnak kútfeje.
Az egyházi rendel egyező véleményben voltak, vagy is a Coordinatio ellen voxoltak Dókus, Andrássy, Ragályi, Busán, Havas, Nagy Bencze, és
CSÁSZÁR, ki különösen igy okoskodott: Vagy úgy kell tekintenünk magunkat, mint Catholicusokat, s ekkor el kell ösmernünk hogy mi laicusok a Sz[ent]székekbe nem avatkozhatunk, vagy pedig ugy kell tekintenünk általában mint törvényhozókat, s ekkor az Egyháztol legalább azon állást meg nem tagadhatjuk, mellyel a társaságban létező bár melly más privát associatio bir, s ekkor viszonyai kétfélék lehetnek, vagy külsők, mellyek a társaság iránti állását tárgyazzák, ezekbe van jusa béavatkozni a törvényhozásnak, a minthogy felőlük az eddigi szakaszokban rendelkeztünk is; vagy pedig belsők ama viszonyok, s már ezekbe, mellyek különben is concordatumok tárgyai, oly kevéssé avatkozhatunk, mint a tudós Társaság, vagy a Pesti jótevő Asszonyi Egyesület viszonyaiba.
Ellenben a Coordinatio mellett szóllottak leginkább Clauzál és Borcsiczky. – CLAUZÁL az ágy- és asztaltuli elválás, nem különben a vegyes házasságok ügyeinek emlitésével bizonyitá hogy az egyházi sz[ent]székek előtt meghagyott ügyeknek igen is nagy öszeköttetésök van a polgári élettel. Vitató azt is hogy itt senki sem akarja a Catholica Egyház jurait csonkitani, hanem csak azt akarja hogy a polgárok felett minden, de kivált legérdekesebb ügyeikben rendezett biróság itéljen. Császárnak az associatioktul vett hasonlitását alaptalannak tartja. Azokba léphetünk, vagy nem léphetünk, vallásban születünk, vallásban lennünk kell. A magános associatiók szabályai csak tennen tagjait kötelezik, itt az egyházi Rend a hazának még azon polgárai felett is itél, kik más vallásnak tagjai.
BORCSICZKY pedig rendre vévén az ellenvetéseket, pontonkénti feleletjében ezeket mutogató: 1.) Nem vétetett el a sz[ent]székektől minden világi ügy, mert magát a házasságot sem lehet tisztán lelki dolognak venni, különben iránta Ausztriában a Forum nobilium nem itélhetne.* 2.) Mi a Canont ez alkalommal nem feszegetjük, csak azt akarjuk tudni, minő lábon renden, s állandóságban áll azon biróság, melly a Canon szerint fogja hazánk polgárait itélni. 3.) A püspöki jusokat a mi illeti, a RR kétség kivül őket is meghalgatják, s a főtáblán előadandó észrevételeiket fontolóra veszik, de nem engedhetik azon jusokat oda terjeszteni: hogy még csak ne is tudhassák, mikép constituált biróság által itéltetnek a hon polgárjai. Hogy ha az Egyház oly associatio lenne, mellyre nézve a status minden béfolyásbol kizáratnék, akkor az status in statu lenne, a mi a társaság czéljával meg nem fér, Emlékezhetnek az egyháziak, hogy midőn az 1791: 26. czikely alkottatott, nem mondották azt sem ők, sem az ország, hogy a Protestáns Egyház dolgaiba a törvényhozás nem avatkozhatik, s ezért magokra a protestánsokra kell bizni, intézzék el dolgaikat a mint akarják. A mi egyik felekezetnek igazságos, a másiknak méltányos. Végre pedig az egyháziak azt látszatnak kivánni, hogy a mi a mienk, az mind az övek is legyen, de a mi övék, abba nekünk semmi közünk se legyen, ők részt vesznek minden dolgainkba, törvényhozásunkba, kormányzásunkba, itélőszékeinkbe, itéletinkbe, de azt kivánnák hogy mi az ő dolgaikba még csak ne is tekintsünk.
Ausztriában a házasságot II. József házassági pátense (Ehepatent, 1783 január 16.) polgári szerződésnek nyilvánítatta és minden vele kapcsolatos ügyet világi bíróság elé utalt.
Ezen észrevételek után hangos felkiáltás hagyá helyben a Coordinatiót, annak tehát részletes taglalatjába mentek bé a RR. Minek következésében a 9-ik §. második részéből, a hol az mondatott, hogy Ő felsége gondoskodni fog, hogy ezentúl a káptalanokhoz a törvénytudományban jártos férfiak neveztessenek, ezen szó ezentul, dehinc Frim Egri káptalan követének kivánságára kitörültetett, mert oda látszatott mutatni, mintha eddig nem lettek volna a káptalanoknak törvénytudó tagjai.
Utóbb, midőn az Appellátárol volt szó,* NEHIBA (Kalocsai fő kápalan követe) emlitésbe hozta hogy a Kalocsai érsekség soha sem appellált a primatialis, hanem egyenesen a Romai székhez, melly Ő felsége megegyezésével felsőbb birónak magyar püspököt delegált. – GUZMICS IZIDÓR Bakonybéli apát hasonlót jelentett a Pannonhalmi Fő Apátság kiváltságolt biróskodási jusárol, mellyet a maga körében püspöki hatósággal gyakorol.
A május 13-i ülésben. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 96. l.)
Ezen jelentésnek következésében SOMSICS kivánta hogy mivel a Szent Mártonyi fő apát Sz[ent]széki biróságáról emlités sehol sincs, nehogy az elhalgatás által eltörültettnek vétessék, a 9-ik §-ban, a hol t. i. az emlitetik hogy a megyés püspökök nevezhetnek a Sz[ent]székekhez táblabirákat, emlitessék meg a Sz[ent] Mártomyi fő apát is. – Ezt BORSICZKY ellenzé, a Sz[ent] Irásbol mutogatván hogy ordinaria jurisdictioval egyedül a püspökök birhatnak,* s hivatkozván egyszersmind a historiára annak bizonyságaúl, mennyi bajt és zavart okozott némelly szerzeteknek a püspöki rendes hatalom alól lett kivétele. A Somsics inditványa azonban elfogadtatott.* – A mi pedig a primástoli függetlenséget illeti: PALÓCZY protestáns léttére is nagyon tiszteli ugyan a benedictinus szerzetet tudományos érdemeiért, de kéri, ne ragaszkodjék annyira ugy nevezett régi jussaihoz. Miután Jósef Császár eltörlötte volt* mostani Királyunk kegyelmének, s a Magyar Diaeta jóságának köszöni életét.* Azért ne hivatkozzék a régiekre, egy szerzetnek sem derogálhat az hazánkban, hahogy a Magyar Országi primáshoz appellál.
Vos spiritus sanctus posuit episcopos regere ecclesia dei. (Act. 20., 28.)
Jegyzőkönyv, VIII. k. 106. l.
II. József 1786 nov. 14-i rendeletével oszlatta fel a bencés rendet, birtokait a vallásalaphoz csatolva.
Ferenc király 1802 márc. 12.-én állította vissza a rendet, kötelezve arra, hogy tíz gimnáziumot tanárokkal lásson el, az 1802:16. tc. pedig intézkedett, hogy a pannonhalmi konvent kapja vissza levéltárát.
A PERSONALIS más egyébb tekinteteknél fogva is azt javalván, hogy ahol a primatialis Szék legfelsőbb biróságnak rendeltetik, tétessék oda: ad Sed primatis, qua legati nati. – Ezt már kerületi ülésben is igy akarták a RR,* akkoron azonban az Egyházi Rend, különösen pedig Lonovics ellenzé; most csak PALÓCZY vitatá hogy a Primás nem legatusi formában itél, hanem mint a Magyar Egyház független feje, – a Personalis inditványa tehát elfogadtatván, ez által a Kalocsai Érsékség és Pannonhalmi fő Apátság részéről tett kiváltsági ellenvetések is magokban megszüntek. – De GUZMICSnak azon kérése, hogy a mint emlités tétetett a Sz[ent] Mártonyi fő apátrol a püspöki Szentszékek sorában, tétessék emlités felőle az Érseki felsőbb biróságnál is, – BORCSICZKYnak a püspöki ordinaria jurisdictio védelmére tett erős ellenzése után el nem fogadtatott. Azon különösség adván magát elő ezen tárgybeli vitatás alatt: hogy GUZMICS a püspöki hatóságra nézve az ordinatio és jurisdictio közt különbséget tévén, állitá hogy egyiket a püspök consecratio előtt is gyakorolhatja, mert a Sz[ent]irásnak (Borcsiczky álbal felhivott) helye, midőn az egyházi jurisdáctiorol beszél, nem episcopusokrul, ha nem praesbyterektől tesz emlitést, – mire TELLINGER Nagy váradi kanonok igy felelt: haec sufficiat palam negasse. – BORCSICZKY pedig megengedi hogy a tudós Apát úrnak más kiadásu szentírása lehet, de megvalja hogy az ő birtokában lévő példány nem úgy tanit.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 611. s köv. l.
Egyébiránt a Sz[ent]székekről szólló törvény ezikkelyben semmi más változtatás nem történt.
[III.] Következett a Protestansok Consistoriumairól szolló 19-ik t. cz. Ennek is, s ily módon leendő felvételét ellenzék: Dókus, Zmeskáll, Dubrawiczky, Petrovics, Siskovics és Haske, de kivált hatalmasan ellenzék Böthy, Paláczy és Ragályi, – ellenben a törvényenkivüli bizontalan helyzetnek mihamarébi megszüntetését, s igy a consistoriumok coordinatioját erősen védelmezék Asztalos, Pázmándy és Kölcsey, kik győztesek is valának s a szerkeztetés úgy, a mint kerületileg meg volt állapitva,* mindenekben jóváhagyatott.
Iratok, II. k. 364. s köv. l.
A Görög nem egyesültek Consistoriumairol szálló 20-ik t. czikelyben annyi változtatás történt: hogy valamint a püspöki, szentszékhez, úgy a felsőbb biróságokhoz is javallott két világi tagok* a biráskodásba nem részesitettek, s igy azon szentszékek tagjainak száma a kerületi állapodásbol kettővel leszállitatott.
Iratok, II. k. 371. s köv. l.
[IV.] A 21. ik t. cz., melly által az eddigi biróságok által még el nem intézett pörök a most megállapitott itélő székekre által tétetnek, stylisticai világosság kedvéért Appellatoria et Superrevisoria fora szavak elébe ezeknek: et respective tele hozzá tételével helybe hagyatott.
A 22-ik czikelyél, melly által a birói parancsolatok eltörültetnek:
B. SZTOJKA világos utasitásánál fogva jelenté: hogy Marmaros vármegye Rendei nem csak minden birói parancsolatokat megtartani, de még azt is megengedtetni kivánják, hogy magának a Septemviratusnak itéletjei után is, a királyi szék zsámolyához, mint az igazságnak kútfejéhez folyamodni szabad legyen.
BALOGH kifejtvén hogy a birói hatalomnak a kormány önkényes változtatása alá kivánt vetése mennyire ellenkezzék az alkotmányos lét minden nemü elveivel; kimondhatatlan bámulását jelenti, hogy constitutionalis országban lehet egy moralis corporatio, egy vármegye, melly ily utasitást adhat, a mit ő egyenest a constitutio satyrájának nevez.
BORCSICZKY elösmeri ugyan a megyék utasitási hatalmát, de tagadja hogy valamelly megye oly sarkalatos törvénynek ellenére, mint az 1791: 12, utasitát adhasson, – a mennyiben tehát Marmaros vármegye utasitása ez ellen lépne intézve, annak küldői nevében ellene mond.
DEÁK: Töbszöri ismétlés után lassanként a különösségeket is meg szokja az ember, s én a Marmaros vármegyei érdemes követ által előadott utasitáson annyira nem bámulok, mint Barsnak érdemes követe mert ha combinálnom szabad, azt hiszem: hogy ugyan azon uralkodó lélek (!), mellyet Torna vármegye érdemes követe múltkor a Beregi utasitás előadása alkalmával megemlitett,* most pusztitva szállott által Marmaros vármegyére, s meg akarta egyik alapos törvényünket rontani Azonban ezen utasitásnak is van jó oldala, t. i. hogy különössége kedvéért pártolni senki sem fogja, s igy legalább kárt semmit sem tehet. Én nem is látom szükségesnek ellenmondást tenni ellenébe, mert pusztán, s nyom nélkül hangzik el közöttünk az egész kivánság, és következése más nem lesz, mint azon köz vélemény, melly azt általában kárhoztatja. Sőt én azt hiszem: hogy a Fejedelem sem fogadná el a királyi hitlevélnek ellenére ezen ajánlást, mert az a biráknak alapos törvényünkben gyökerezett függetlenségét tenné semmivé.*
A szóbanforgó beregi eset ismertetését l. előbb, e kötet 35. s köv. l. Ragályinak az ügyhöz fűzött megjegyzései uo. 38. l.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei I. k. 81. s köv. l.
A PERSONALIS maga is igy nyilatkozott: Ha Marmaros vármegye Rendei utasitásukban a királyi székhez való folyamodás foganatját az 1791: 12. czikelyen túl kivánják terjeszteni; azzal egyet nem érthetek. Mire hangos éljen következvén a vitatásoknak vége tőn, s a Felség által vi supremae inspectionis kiadatni szokott parancsolatoknak, a kerületi ülésekben oly érdekesen vitatott kérdése* a maga idejére halasztatván, a törvényczikkely helybehagyatott.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 658. s köv. l.
Az ügyvédekről szólló 23-ik törvényczikelyben annyi változtatás történt, hogy az ügyvédi censura nyilvánosnak rendeltetett; – s hogy ügyvédi tehetőségtől a törvényczikelyben kifejezett vétségek miatt megfosztott ügyvédnek számára, a lépcsőnkénti feljebvitel biztositatott.
Végre a szünnapokrol szólló 24-ik t. cz. ugy a mint kerületileg szerkeztetve volt,* jóváhagyatván, s a taxák schemáját magában foglaló 25-ik t. cz. is megrostáltatván, a munkálat bevégeztetett, s a fő RRhez, a megirtt óvással által küldetett.* (Némelly érdekesebb vitatásokra, ha hely s idő engedendik, még visza megyek.)
Iratok, II. k. 376. s köv. l.
A május 22-i országos ülés küldöttségének névsorát l. Jegyzőkönyv, VIII. k. 221. s köv. l. – A küldöttség tagjául megválasztott Bujanovics eperjesi követ nem akarta a megbízást elfogadni, hogy így elkerülje a látszatot, mintha részvétele a városok április 18-i tiltakozásának visszavonását jelentené s csak a városok óvásának hangsúlyozása, valamint a personalis kijelentése után, hogy „a követség csak tisztelkedés”, tett eleget a felhivásnak. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 221. s köv. l.) A Kossuth által emlitett „óvás” a jelen szám elején közölt beszámoló szerint arra vonatkozik, hogy a határőrvidéki biróságról és az alkotmánysértés büntetéséről szóló cikkeket később fogják a rendek átküldeni. A Jegyzőkönyv (221. l.), ismertetve a personalis indítványát, nem szól óvásról, hanem csak regisztrálja, hogy „czélirányos volna a már megállapított 25 törvény czikkelyeket általküldeni”.
Majus 24-én kerületi ülés tartatván Deáknak inditványára voxok töbségével elhatároztatott: hogy az emendatio legum civilium lészen a RR legközelébbi munkálatának tárgya, de azon második nagy következésü inditványa: küldetnék ki egy kerületi választotság, melly az országos küldötségnek csupa merő casuisticábol álló munkáját systemába foglalva, az egésznek csontvázát kidolgozza, s igy lehetővé tegye hogy foltozás helyett rendszeres Codex alkottassék; el nem fogadtatott. – Tulajdon ez a nap az alkotmány sértők megitéléséről készitett törvényczikely is megrostáltatott. (Bővebben jövő levelemben.)
