d) 1834 május 24, 27 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] A rendek elhatározzák, hogy a Juridicumból a polgári törvénykönyvet – emendatio…
d)
1834 május 24, 27
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A rendek elhatározzák, hogy a Juridicumból a polgári törvénykönyvet – emendatio legum civilium – veszik tanácskozás alá. [II.] Az 1. tc. A királyi adományokról.
1834 május 24, 27
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A rendek elhatározzák, hogy a Juridicumból a polgári törvénykönyvet – emendatio legum civilium – veszik tanácskozás alá. [II.] Az 1. tc. A királyi adományokról.
Negyedik tárgy a K és RRnek uj érdemü tanácskozása. – Már utóbbi levelemben emlitém, mint vettetett fel azon kérdés: a Juridicum Operatumnak mellyik ágazatja kerüljön tanácskozat sorára? Ezen kérdés Majus 24-én tartatott kerületi ülésben Bezerédy s Paloczy előlülése alatt a következő rendel vitattatott:
DEÁK: Szükségesnek itéli arrol gondolkozni, minő rendszert s abban minő ösvényt fognak a RR következő munkálatjokban követni. Fontosak ugyan azon tekinteteik, mellyek az ordo processualis felvételét javalják; de ha megfontolja, mily elválaszthatlan kapcsolatban áll ez a polgári törvényekkel, mennyire füg p. o. a replicák számának elhatározása a facti és juris perek közötti különbségtől,* mellyre nézve első kérdésnek kell lenni, valjon megmaradnak e jövendőre a juris perek, és ha igen, mellyek lesznek azok? ha megfontolja, mennyire fügjön ezen kérdésektől a juridicum remediumok iránti intézkedés, meg kell győződnie, hogy jó, s helyes ordo processualist mind addig nem készithetünk, mig a polgári törvények sorában némely kérdések el nem határoztatnak. Ő tehát azt javalja, hogy a polgári törvények javitását kell az ordo processualis előtt felvenni. Azonban nem gondolja hogy ennek eként lett kimondásával már meg lenne téve a mit rendszeres tökéletes munkára tenni kell, mit a köz szükség érzete kiván, s az országnak ezen diaetába vetett bizodalma vár s reménl.
Az előbbieknél az alperes tagadja a vád tárgyává tett tényt, az utóbbiaknál elismeri annak megtörténtét, azonban kétségbe vonja, hogy a pretendált jog abból leszármaztatható volna.
Halomra nőtt polgári törvényeink a nemzeti törvényhozás hoszu során kenesztül minden rendszer nélkül, egyes panaszok következésében, egyes esetek körülményihez alkalmazva hozattak, s ezen az uton tévesztő temérdekségre szaporodtak. Verbőczy volt első, a ki ezen casuisticus zavart némi bár hijányos rendszerbe foglalta. Minden lehet egyes eseteket a véges emberi elme előre ki nem merithet, számba nem vehet, s igy lőn hogy mindég ujabb és ujabb esetek adván elő magokat, mellyek a casuisticus törvényekben még ellátva nem valának, a törvénynek eme hijányait kéntelenek voltak az itélő székek pótolni, honnan önkény, bizontalanság, s a törvénynek homályos értelme eredett. Ezen bajon az Országos küldötség előttünk fekvő munkája* nem segit, mert az nem egyéb a Curialis decisiókbul* meritgetett, ekkorig világos törvény által el nem intézett egyes esetek eligazításánál, nem egyéb mint casuistica, mellynek tengerébe egyszer betévedvén, ha az országos küldötség 300 uj esetet volt képes ösze szedni, mi kerületi üléseinkben más 300-t hozunk fel, a nélkül hogy a lehető jövendő eseteknek csak század részét is kimerithetnénk. Ismét a birói önkény fogná tehát a törvény hijányait potolni, s az igazság szolgáltatás rendszerében egy lépéssel sem lennénk elébb mint most vagyunk. Az országos küldötség azonban rendszert nem alkothatott, mert csak hijányok kiegyengetésére s foltozásra volt kiküldve, de 1791 óta, midőn a 67-ik czikely alkottaték, a Statusi rendelkezéseknek ezen nevezetes ágában tetemes előlépésék történtek. Azóta készült a napoleoni Codex, a Bajor, a Porosz törvénykönyv, s az igen sok tekintetben nagyon jeles Austriai.* Ezek a magános polgárok közötti viszonokat nagyon kifejtek, s a mint naponként érezhetőb egy systematisált polgári törvénykönyv hijánya, ugy a törvényhozó test, az 1791-ben elrendelt küldötség hatóságának körébe szoritva, s puszta foltozásra kárhoztatva nincs, s munkája ily jeles példák után kevesb nehézséggel is jár. Első figyelemnek kell tehát lenni hogy valahára már systema készüljön. Ezt ily nagyszámú gyülekezetben kidolgozni szerfelett nehéz, azért is azt hozza inditványba: neveztessék egy kerületi választmány, s arra bizassék, nem az, hogy az országos küldötség munkáját superrevideálja, nem is az hogy egyes törvényeket javaljon, hanem az hogy a regnicolaris küldötség dolgozatját principiumokra vonja, s e szerint egyszerüzvén a kérdéseket egy systematizált codexnek csontvázát dolgozza ki. Csak ez lehet egyetlen egy ösvény, mellyen sikerrel haladhatunk, különben a nehézségekből kigázolnunk teljes lehetetlen, kivált ha megfontoljuk az utasitások különböző volta szerint mindazon eseteket, menyek az országos küldötség munkájában elő nem fordulnak, s azon idő veszteséget és zavarodást, mellyet ezen utasitásoknak egyenként hol itt, hol amott minden rendszer nélküli előterjesztése okozand, – holott a szólló követ által javallott módon biztosban haladhatunk, a minek tetleges bizonyitására több eseteket hoz fel, p. o. hogy ha előre a Fiscus örökösödésének kérdése elv gyanánt meg lesz állapitva, ez a donatiak tárgyában minő vezérfonalt nyujtand. Melly bánás módnak azon következése is lenne, hogy a megálapitandó elveket a törvényhatóságokkal közölvén, a részletekben talán némi változtatásokat tennének. Igy p. o. ha látnák hogy in principio, az invalidatio ex praejudicio* továbbá is megáll, azon törvényhatóságok, mellyek az aviticitás ellen adták utasitásaikat, in principio elvettetvén, a birtok biztosságának más óvásairol gondoskodhatnának. Hozzá teszi azonban hogy némelly elválaszthatlan kapcsolatú tárgyakat, mint p. o. az executio kérdését a processualis rendből ide által hozni kelletnék, különösen a dietának az egész munka bérekesztése előtti váratlan eloszlatására nézve azt is megjegyezvén, hogy az egész Juridicum Operatum csak egybevéve sanctionáltathassék.*
A Proiecta legum civilium. (A következőkben: Proiecta.)
A rendi Magyarország jogszolgáltatásában a Hármaskönyv és a törvények mellett a Kúria döntvényei, az ú. n. curialis decisiok csaknem törvényerejű tekintéllyel bírtak, különösem olyan esetekben, amelyekre a meg lévő törvények nem voltak alkalmazhatók. A Kúria újjáalakítása (1724) óta hozott fontosabb döntéseket Mária Terézia utasítására 1769-ben bizottság gyüjtötte össze. A gyüjtemény 1800-ban nyomtatásban is megjelent Pozsonyban. (Planum Tabulare, sive decisiones curiales per excelsam deputationem a … Maria Theresia eatenus ordinatam collectae et in ordinem reductae.) 1823-ban kiadásra kerültek az 1769 után hozott döntvények is. (Sententiae excelsae curiae régiae intra annum 1769. et generalium regni judiciorum terminum post Pasche anni 1823. incidentem inclusive latae), míg a többiek 1848-ig folyamatosan jelentek meg nyomtatásban.
A francia Code Napoléon eleinte a Napoleon uralkodása alatt keletkezett öt törvénykönyvet jelentette, az elnevezés később az 1804 március 22-én kihirdetett polgári törvénykönyvre (Code Civil) korlátozódott. – Bajorországban 1834-ben még az 1756-ban készült Codex Maximilianus Bavaricus Civilis volt érvényben; az 1818 május 26-i bajor alkotmányos charta elrendelte egy egész országra érvényes polgári törvénykönyv készítését, ennek a munkálatai az országgyűlés alatt még folynak. – A porosz polgári törvénykönyv kidolgozása 1746-tól folyt, ekkor az 1794 február 5-én kihirdetett Allegemeines Landrecht für die preussischen Staaten van érvényben. – Az osztrák Allgemeines bürgerliches Gesetzbuch-ot több átdolgozás után 1811 június 1-én hirdették ki.
A Proiecta 30. cikke szól „de invalidatione fassionum ex praeiudicio”, az örökvallások érvénytelenítéséről azon esetben, ha a felperes sérelmet, kárt szenvedettnek mondja magát.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 82. s köv. l.
ASZTALOS: Igen elösmeré hogy valahára már egy rendszeres törvénykönyv alkotás egész hazánkra nézve nagyon kivánatos, mellyre való törekedésnek a Verbőczy megbizása, s a Quadripartitum kidolgozására Ferdinand idejében történt kiküldés,* Atyáink idejéből is bizonságot nyujtanak. Az országos küldötség ezen munkába nem ereszkedhetett, mert hatásköre az 1791: 67. által korlátolva volt. S tehát a Zalai, követ előadásának fontosságát elösmervén, az inditványt oda módositja, hogy egy systematicus Codex Civilis kidolgozására nem kerületi, hanem országos küldötség rendeltessék, s míg az munkáját végezné, a Büntető törvénykönyv vétessék tanácskozásba.
Az 1548:21. tc. értelmében I. Ferdinánd király Gregoriánczy Pál zágrábi püspök elnöklete alatt bizottságot küldött ki a Hármaskönyv átdolgozására. A bizottság munkájának eredménye, a Quadripartitum nem került az országgyűlés elé s csak 1798-ben jelent meg nyomtatásban.
Ezen utolsó kivánságra nézve BERNÁTH emlékezteté Marmaros követét, hogy dieta elején hasonló javallatot tettek a főRR,* mire ezen tábla már akkor azt válaszolta, hogy a büntető igazság szolgáltatás azoknak sorába tartozik, mellyek legkevesb aggodalomra nyujtanak okot. – BORCSICZKY ellenben az ordo processualis felvétele mellett maradott, s a polgári törvények közül csak azokat kivánta kiszemelve felvenni, mellyek oda hatással vannak, ilyeneknek nézi a Donatio, a Fassio vagyis Aviticitás, és a Praescriptio kérdését.* Ezeknek elhatározásával úgy hiszi, fel lehet a törvénykezés rendjét venni. – Mire azonban NICZKY azt válaszoló hogy ha ezek egész kiterjedésökben kivétetnek a polgári törvények közöl, alig marad ottan valami.
A királyi propositiokra adandó válasszal kapcsolatos első válaszizenetükben a büntetőtörvénykönyvet kívánták az urbariale után a második helyre. (Iratok, I. k. 30, l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 120 s köv. l.) A rendek válaszát l. Iratok, I. k. 56. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 135. l.
A királyi adományról, örök bevallásról és elévülésről a Proiecta, l., 26. és 35. cikke szól.
A kérdés voxolás által lőn eldöntve, s 33 megye voxával 16 ellen az emendatio legum civilium felvétele határoztatott.
A Deák által javallott küldötség kirendelését ami illeti, ezt leginkáb BORCSICZKY ellenzé. Ő némi rendszert magában a Regnicolaris munkában is lát, mert töbnyire a Kelemen* és Kövy* rendjét követi, az ily küldötség tehát csak a rend megváltoztatását tárgyazná, melly munkálodásukat megakasztaná, minthogy azt eléb a törvényhatóságokkal közölni kellene, különben is azt csak nem lehetne reá bizni, hogy az utasitásokat ő vegye combinatióba, s igy csak idő vesztést okozna, mert azon utasitásoknak itteni részletes előadását meg nem előzhetné. Az elveknek előleges megálapitásával az urbariumban sem boldogultunk,* azért csak megkészült a munka.
Kelemen Imre († 1819) 1793-tól a pesti egyetemen a magánjog tanára. Főműve az Institutiones iuris privati Hungarici (Pestini, 1814) négy kötetben.
Kövy Sándor († 1829) 1793 óta a sárospataki főiskola tanára. Legnevezetesebb munkája a több kiadást megért Elementa iurisprudentiae Hungaricae.
Az úrbéri tárgyalások kezdetét Kossuth egyéb érdekes tárgyak miatt csak egészen kivonatosan ismertette s így csak Deáknak egy megjegyzéséből (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 140. l.) következtethetünk arra, hogy a rendek külön konferenciában próbáltak bizonyos általános alapelveket előre tisztázni.
Gr. LA MOTTE helyesbnek látná inkáb a principiumokat kerületi ülésben megállapitani, s az egyes esetekre való alkalmazást bizni küldötségre. – SZALOPEK azt vitatja hogy a magyar törvénynek vezér elve a természet törvénye, melly még eddig némi megszoritásokkal nálunk sértetlen fentartatott, – RAGÁLYI pedig magának a systematisált törvénykönyvnek sem látszik barátja lenni, mert úgy nyilatkozott: hogy a javallatba hozott principiumok megálapitása szabad nemzeteknél igen bajosan szokott menni. Anglia legrégibbike a szabad nemzeteknek, de polgári rendszeres Codexről még nem gondolkozott, hanem gondolkozott arról hogy a törvény hijányait a törvényhozás rendesen pótolgassa. Codexek töbnyire csak ott vannak, hol azokat vagy absolutus hatalom önkénye, vagy a régi rendnek felfordulása hozta be. Ő tehát ellene van az inditványnak, s úgy hiszi, ha elveken kezdenénk is a munkát, casuisticán végeznők. – CSÁSZÁR szintén Anglia példájára hivatkozik annak bizonságaúl, hogy a systema a nemzetnek sem nagyságára, sem virágzására nem szükséges. – Másokat pedig az látszatott tartóztatni, hogy ezen munka túl vágna az 1791: 67. határain.*
A törvénycikk a jogügyi bizottság feladatául tűzte ki egyebek közt oly polgári törvények kidolgozását, amelyek a birtokosok biztonságát teljesebbé teszik, elzárják a forrásokat, amelyekből az alaptalan perek erednek, a meglévő törvények érthetőségét pedig növelik, amihez a kúriai döntvények megvizsgálása is tartozik.
Erre BERNÁTH, ki az inditványt védelmezé, azt válaszolá: hogy azon törvény szabhatott határt a küldötségnek, de tagadja hogy a törvényhozó test kezét megköthette volna, s hogy mi a küldötség munkáján túl ne mehetnénk. Az inditvány értelme felett pedig kétséget látván a RR közt, azt úgy magyarázza, hogy a küldötségre nem más kivántatik bizatni, mint azon rend csontvázának kidolgozása, mellyel a törvényeket emendálni fogjuk, nem pedig valamelly új codexnek kidolgozása, mellytől sokan annyira félnek: hogy e miatt a systemátol is tartózkodnak.
NAGY PÁL hasonló vélekedésben van, s a felhivott 1791-ki törvénynek azon záradéka felett: salva avitae constitutionis compage,* véleményét abban mondja ki, hogy ő a Constitutiót nem másban tartja, mint abban hogy a nemzetnek a törvényhozásban része legyen, a többi mind csak systema, mellyet a törvényhozó nemzet, vagy is nemzeti törvényhozás tetszése szerint elrendel. – Végre még a Szalopek természet törvényére DEÁK megjegyzé hogy ennek elveitől minden polgári társaság kissebb nagyob mértékben szükségeskép eltért. Elég bizonságát mutatja ennek nálunk is a praescriptio, az incapacitas,* és privilegialis törvényeink hosszú sora. – Végre voxolás által döntetvén el a kérdés, a Zalai inditvány 32 voxal 16 ellen félre vettetett, elhatároztatván, hogy csak az országos küldötség munkájának során fog a tanácskozás vitetni.
Ez a kifejezés nem az 1791:67: tc.-ben fordul elő, hanem az 1832 dec. 20-i országgyűlési propozíciókban. (Iratok, I. k. 4, l.)
Elévülés és alkalmatlanság birtokszerzésre, valójában: kizárás a birtokszerzésből.
[II.] A minthogy Majus 27-én Reviczky, és Brezovay elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben a munka meg is kezdetett, felolvastatván a királyi adományokrul, de Donationibus Regiis* szólló 1-ő t. czikelynek 1-ő §-usa. De már itt mindjárt kitüntet a munkálódás nehézségei. – Ugyan is ezen legelső §-ban elökerülvén az eventualis defectus,*
De donationibus regiis in genere. (Proiecta, 5. l.)
Donatio per eventualem defectum impetrata, velut bona nondum caduca adeoque non conferibilia pro obiecto habens, non valet.
SOMSICS figyelmezteté a Rket hogy e részben valamit tenni teljes lehetetlen, mielőtt tudatnék, valjon a Fiscus örökösödési jusa jövendőre is megmarad e? s ha igen, minő kiterjedésben. Azért inditványt tőn hogy legelőb a Fiscus successiojának az adományokkal öszekötött kérdése vétessék tanácskozás alá. Ezen inditvány hoszas vitatásokra nyujtván alkalmat, végre oda terjesztetett a kérdés, kivánják e a RR legelőbb a Fiscus örökösödésének kérdését egész kiterjedésében felvenni, vagy pedig csak az országos küldötség munkájának sorát követni? Mire 24 megye, s az Egyházi rend voxával 22 megye s a két kerület ellen, az inditvány félrevettetett, s a regnicolaris munka sorának követése határoztatott.
