a) Néhány hozzászólás a békéltetők kérdéséhez a főrendek május 26-i ülésén.
a)
Néhány hozzászólás a békéltetők kérdéséhez a főrendek május 26-i ülésén.
Néhány hozzászólás a békéltetők kérdéséhez a főrendek május 26-i ülésén.
Posony, Majus 31-én, 1834.
Előbbi levelemben nagy részét közlöttem a Fő RR 26-ik Majusi ülésében a békebirák iránt történt vitatásoknak. – Szóllottak még a már megnevezetteken kivül Pyrker érsek, Kopácsy, Vurum, Palugyay, G. Nádasdy és Belánszky megyés, Jordánszky czimzetes püspökök, Almásy főispán, Gr. Banyányi Imre, B. Vay Miklós, B. Mednyánszky s az Országbirája. – A már emlitett okoknak ismételésén kivül
KOPÁCSY püspök azt mutogatá: hogy az első folyamodási biró sokkal alkalmatossab a SS által kitüzött czélra, csak azért is, mert nem sikerülvén a békéltetés, nincs új költséggel, s uj idővesztéssel járó ujabb idézésre szükség. Ő tehát egyenesen a perbeli birákra bizná a békéltetést azon utasitással, hogy ahol csak alkalmazhatónak vélik, megpróbálják. Különben attol is tart, hogy a RR javallata az indiscretus embereket mintegy unszolná mások háborgatására, mert mentől inkáb irtódzik valaki attol hogy perlekedő embernek tartassék, annál hajlandób lenne békéltetés alkalmával más házsártoskodónak nyugodalom okáért ártatlanúl is engedni.
VURUM: Szintén ugy látja hogy a RR javallata a sértőknek kedvez, s nem a megsértett feleknek, s igaz ugyan hogy gátolná a perek ösze halmozását, de nem barátságos egyeség eszközlésével, hanem a törvénykezés folyamatjának megakasztásával.
B. MEDNYÁNSZKY: Különösen abban akad fel, hogy ezen békéltetők semmi nemü törvényes hatósággal nem lévén felruházva, egyedül a becsületes férfiú kötelességét teljesithetnék. Ha pedig nem birnak birói tekintettel, nem lehet az intézetet itélő széknek nézni, következőleg az itélőszékek elrendelésének sorában annak helye sincs. Azon vélekedésben van hogy a RR ezen intézet felállitására talán külföldi nemzetek példája által inditattak, kiterjeszkedik tehát annak mutogatására hogy az angol békebirák* egészen különböznek az itt javallottaktol. Ők a köz rend, s csend feltartására ügyelő politialis hatóságot, s mintegy collegiumot képeznek, a király által neveztetnek, s a kinevező patensben világosan az foglaltatik: hogy ad conservendam pacem nostram, t. i. regis rendeltetnek. Ez a pax regis annyit tesz mint tranquillitas publica, mellynél fogva az angol békebiráknak különböző jelök egyenesen abban áll: hogy a magánosok dolgaiba nem is avatkozhatnak. – Igy Franczia országban,* s a német birodalom* némely tartományaiban is itélő hatalommal birnak azon kisebb keresetekre nézve, mellyek iránt a K és RR itt a szóbeli biráskodást vélték szükségesnek felállitani. A Száván tuli részekben, midőn franczia kormány alatt állottak,* minálunk is be voltak hozva a békebirák, s ő bátran hivatkozik mindenkire, a ki azon időrül tudomással bir, kivánná e azon rendszert ujra létesiteni? A K és RR javallata tehát nem felel meg az alkotványos nemzetek példájának, azokat különben is nincs ok követnünk, midőn magunknak van helyes intézetünk, a melly hijános talán, de bővithető, s igazitható. Ekkorig nobile officium volt a birónál előmozditani az egyeséget, változtassék az törvényes kötelességé, s meg lesz a czélnak felelve. Nem ellenzi tehát hogy azon facti perekben, mellyek egy harmadiknak igazát nem érdeklik, a biró szükségeskép tartozzék az egyeséget megpróbálni, miként? ezt a pereknek, s a perek stadiumának különböző volta szerint kidolgozni, a RR bölcsességére bizná.
Angliában a békebíróság középkori hagyományokon alapult; a békebíró (justice of the peace) királyi hivatalnok volt, aki közigazgatási rendőri és bírói feladatkört töltött be.
Franciaországban az 1790 aug. 24-i törvény honosította meg a békebírói intézményt (juge de paix); idővel ez is kormányhivatalnokká vált és az angolhoz hasonló feladatokat végzett.
Németországban a békebírói intézmény (Friedensrichter) távolról sem volt olyan jelentős, mint az említett két nyugati országban. Legjobban a franciák által megszállt, vagy átmenetileg francia befolyás alá került rajnai területeken honosodott meg s 1878-ig maradt fenn. Megvolt ezenkívül Posen tartományban is, ott éppen 1834-ben szűnt meg.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások. I. k. 434. l. 7. jegyzet.
PALUGYAY ellenben a modalitásba is béereszkedvén, azt igy javallaná: Az idéző levélben küldessék ki a megjelenés, vagy más különösen kinevezendő napra egyeztetés véget a törvényszéknek egy tagja, ki az után mint biró azon tulajdon perben ne itélhessen. Ez előtt tartozzanak a felek vagy személyesen, vagy bizotjaik által megjelenni, s a törvény szerint mindég készen lenni köteles felperes előmutatván keresetének gyám alapjait, az egység minden kénszerités nélkül megpróbáltassék. Ezt azonban nem minden perekre általánosan kivánná kiterjeszteni, sőtt a kivételeket nyilván törvénybe tenni. A RR intézetének pedig különösen azt veti ellene hogy az ingyen hivatal, kevés vagy semmi felelet terhével jár, s a ki nem fizettetik, ahol nincs jusunk teljes szorgalmat s azt kivánni, hogy ön dolgai félretételével a hivatalnak neki feküdjék.
B. VAY MIKLÓS: Visza emlékezvén a tanácskozásnak az előlülő fő Herczeg által kitüzött körére, nagyon csudálkozik hogy ereszkedhetnek bé a fő RR magának a követkenő, még nem is olvasott §§-ban foglalt modalitásnak kárhoztatásába. A kérdés ezúttal csak az lehet, megegyeznek e a fő RR azon elven hogy a per kezdést barátságos egyeség próbája előzze meg? ő ezen kérdésre azt feleli, hogy ahol lehet, történjék meg az egyeztetés. Részéről tehát a SS czélját elfogadja. A modalitás iránt a következendő §§ részleteinél kiván szóllani.
ORSZÁGBIRÁJA: Midőn a RR ezen új intézetet javallatba hozzák, annak kezdetben mindjárt három különösségét jelelik ki: 1-ör hogy mindenki per inditás előtt, 2-or hogy minden perben szükségeskép, 3-or hogy e végre különösen kijelelt békéltetők előtt tartozzék az egyeséget megpróbálni. Hol az igazság forog kérdésben, minden tekintet félretételével kell szóllani. Ő tehát ezen ily minőséggel öszekötött intézetet sem az igazság szolgáltatás szaporaságára, sem a költség kimélésre, sem a felek biztositására vezetőnek nem tartja, sőtt sok esetekben épen kivihetetlennek, másokban károsnak, s a szegényebbeknek vagy a törvényes védelem tekervényes ösvényén járatlanoknak elnyomására tágas utat nyilónak hiszi. És igy azt ily kiterjedésben elfogadni birói tiszténél fogva is lelki ösmérete nem engedi. Nem mondja azonban hogy minden hasonló intézetet egyszerűn félre vetne, ha felhagyván a compromissum szabadságát, szorosan a kijelelendő egyszerü facti kérdésekre szoritatik, nem per előtt, hanem megjelenés után rendeltetik, ha mindennek határ ideje úgy kiszabatik hogy a kijátszásnak helye nem lehet, ha magára a törvény által kirendelt, s különben is nagyob bizodalmat gerjesztő biróra bizatik, végre ha szabadnak hagyatik hogy per lefolyta alatt is akár mikor az egyeség megtörténhessék, vagy a biró által megpróbáltathassék, mint ez ekkorig a Curiánál divatban volt. Ily intézetet mind kivihetőnek, mind czélirányosnak tart, de a RR javallatát el nem fogadja.
FŐ HERCZEG NÁDOR: A fő RR valamint országgyülése elején, úgy most is véleményök alapjaúl, s a vitatások sinór mértékéül azt vették fel, hogy az 1791: 67.* s utánna következett törvények, mellyek az Országos küldötség hatóságát meghatározták,* ezen diaeta munkálódásának is alapját teszik, t. i. salva avitae constitutionis compage oly intézetek tétessenek, mellyek ősi institutióinknak megerősitésére, következőleg a becsúszott hibák orvoslására, hijányok pótolására, s a fen álló törvények nagyob világosságára vezethetnek. Ezen ösvényen járva abban állapodnak meg a Fő RR hogy a K és RR által az előttünk lévő minémüségben javallott intézetet elfogadhatónak nem gondolják, hanem oly ellátást vélnek alkotandónak, hogy elkezdődvén a per, az első biróság előtt történjék meg az egyeztetés próbatétele. A modalitás iránti tanácskozás holnapra halasztatik.
Az erdeiben tévesen: 26.
1827:8., 1830:6. tc. – A főrendi izenet megfelelő szakasza pontosabb: „Az 1790/1. eszt. 67-ik törvény czikkely alkotói s ezek után az 1825/7. és 1830. eszt. ország gyülések olly elhatározott szándékkal valának: hogy fenn tartatván az ősi alkotmány, ennek szellemében tétessenek czélerányos intézetek és a hol némü hijány tapasztaltatna, az illő módon orvosoltassék”. (Iratok, III. k. 51. l.)
