b) 1834 május 27 A főrendek ülése. Tárgy: [I.] A főrendek nem akarnak kötelező békéltetést és a kérdést az Ordo processualis köré…
b)
1834 május 27
A főrendek ülése.
Tárgy: [I.] A főrendek nem akarnak kötelező békéltetést és a kérdést az Ordo processualis körébe utalják. [II.] Az úriszékről szóló II. tc. 1. és 2. §-a: az úriszék hatásköre, összetétele.
1834 május 27
A főrendek ülése.
Tárgy: [I.] A főrendek nem akarnak kötelező békéltetést és a kérdést az Ordo processualis körébe utalják. [II.] Az úriszékről szóló II. tc. 1. és 2. §-a: az úriszék hatásköre, összetétele.
Majus 27-én ülés a fő RRnél.
Miután a RRtől álthozott izenetek tárgya előbbi levelem tudositása szerint a tanácskozás során keresztül ment,
A NÁDOR ismétli a tegnapi végzést, melly szerint a dolog igy állana: facti perekben az első biró próbálja meg az egyeztetést, a nélkül hogy ez a később következhető egyességet gátolná. Más egyéb perekben az eddigi szokás szerint, per lefolyta alatt történjék (ha jónak látszik) az egyeztetés. Az lenne tehát a kérdés: kivánnák e a fő RR magok tenni módositási javallatot, vagy csak azon két elvet kimondani, s a modalitás kidolgozását a RRre bizni?
SZEGEDY FŐISPÁN: Ugy vélekedék, hogy a RR egy egészen új intézetet állitván fel, melly nélkül a biróhoz járulni sem engedtetnék, követeltséggel tettek iránta itt ezen munkában javallatot, de a fő RR tegnapi végzésök után azt itt, in Coordinatione fororum többé nem vitathatják, hanem oda kell halasztaniok, hol a transactiok kérdése,* s a perlekedési rend meghatározása előkerülend.* Tehát csak azt izenné a RRnek, hogy az Emendatio legum Civilium, és Ordo Processualis illető helyein, a tegnap itt megállapitott elvekre tekintet legyen.
A peregyességekről a Proiecta 33. cikke szól. (8. s köv. l.)
A perrendtartás reformjáról szóló munkálat 103. s köv. paragrafusai tárgyalják a compromissum kérdését.
Ezen nézetet osztván B. BEDEKOVICS úgy fejezé ki értelmét, hogy a K és RR czélját készek lévén a fő RR előmozditani, nem fogják ellenzeni, hogy arra a maga helyén tekintet legyen, és bizonyos, annak idejében meghatározandó perekben, az egyeség megpróbáltassék.
Ez iránt igen közönséges volt az értelem, egyedül abban különbözött a vélemény, hogy az ORSZÁGBIRÁJA ezen egyeztetésnek a perben mindjárt megjelenés után kivánta próbatételét. – A mit LÁNCZY, SZEGEDY és mások ellenzettek, úgy vélekedvén, hogy a kereset támogatására szolgáló oklevelek előmutatása előtt egyeztetésre kötelezni a birót annyit tenne: mint azon hijányokat, mellyek a javallott békéltetőknek ellene vettettek, a birákra által ruházni. – KOPÁCSY azt hiszi még a Juris kérdésekben is lehetnek oly esetek, mellyekben mindjárt megjelenés után sikerrel próbálható az egyeség. – B. SZEPESSY megjegyzi hogy különben is nem kénszeritő, hanem szabad akaratot engedő törvényről van szó. – Erre azonban B. MEDNYÁNSZKY azt felelé: hogy permissivus törvényre nincs szükség, egyezni mindég szabad. Itt kötelező törvényről van szó, nem mintha a felek tartoznának megegyezni, hanem hogy a biró tartozzék az egyeztetést megpróbálni, s lehet eset hogy azt mindjárt megjelenés után sikerrel teheti, lehet hogy nem teheti. A dolog kétséges helyzetében mindég jobb a kérdést tisztán felhagyni a maga idejére.
Az ORSZÁGBIRÓ két észrévételt tesz: 1.) elfogadott elv hogy per előtt nem kell szükségeskép egyeztetést próbálni, tartozunk tehát megmondani hogy mikor kell. – 2.) Ha csak anyit mondunk, hogy az egyeztetéstől nem vagyunk idegenek, semmit sem mondunk, pedig valamit csak kell mondani, különben végzésünk csak kijátszás.
SZEGEDY felel: hogy egészen más tekintetbe jön ez, mint a barátságos egyesé, mert ez e dubio litis eventu kötött transactio erejével birand,* s nem lesz invalidabilis, következőleg a próbalevelek előmutatása előtt meg nem történhetik.
A perbeli megegyezésnél az egyik fél, meggondolva a per kétes kimenetelét, átengedi a per tárgyának egy részét vagy valamely más ingó vagy ingatlan vagyonát ellenfelének, aki viszont lemond követeléséről.
A NÁDOR igy fejezé be a tárgyat: Köz értelem hogy el nem fogadtatván a RR javallata, a tárgy többé nem ide, hanem a processualis ordo körébe tartozik, úgy az is, hogy az egyeztetés az első folyamodási biróságra bizassék. Csak az a kérdés, kell e a pereknek különös nemeit vagy az egyeztetés idejét, helyét kijelelni? A véleményeket lehetne egyeztetni, ha csak általánosan az mondatnék hogy a fő RR is kivánatosnak tartják mindenkor az egyeséget, de melly perekben, s azoknak mellyik stadiumában tétessék kötelességévé a biráknak hogy azt megprobálni tartozzanak? ez az Ordo processualis sorában intéztessék el.
[II.] Ebben megnyugodván a főRR – a t. c. többi szakaszait nem is olvastatták, hanem által mentek egyenesen a 2-ik t. czikelyre, az Uriszékekről.
Az 1-ő §-ban többi közt az mondatván hogy a nemesekre, polgárokra nézve csupán a földes uri törvény hatóság alatt lévő javak iránt lészen helye az uriszék biróságának,* – GR. MAJLÁTH kifejté mind azon zavarokat, mellyek eredhetnének, ha egy polgár, kinek városban sem birtoka, sem lakása, sőtt jobbágy telken lakik, magát még is ezen törvény erejénél, személyére s ingó javaira nézve a territorialis biróság alól feloldozottnak tekinthetné. Kivánja tehát, tétessék ki világosan: hogy ezen szakasznak a polgárokra nézve megszoritott rendelése csak azon polgárokrul értetik, kik városi lakásukat vagy birtokjokat megtartották; ebből magában következvén hogy a kik meg nem tartották, azok személyeikre nézve is a lakásukbeli territorialis biróságnak alája lesznek vettetve. – Az inditvány elfogadtatott. – GR. MAJLÁTH ezen felűl még az urbarialis pereket is az uriszék birósága alatt meghagyatni kivánná, hahogy az Urbéri munkálatban már ellenkező országos végzés nem lenne, most nem tehet egyebet, mint hogy a főRRnek akkori óvását ez úttal ismételtetni kérje, t. i. hogy engedtek ugyan a főRR, de a K és RR véleményét nem osztják.* – Ezen óvásnak kijelentése szintén elfogadtatott.
Iratok, II. k. 324. l.
Az úrbéri törvényjavaslat 7. cikkének tárgyalásakor, ez ügyben készült utolsó izenetükben. (Iratok, I. k. 472. l., Országgyűlési Tudósítások, II. k. 386. l.)
Volt még ezen §-ban arrol is emlékezet, hogy az 1638: 2-ik és 1647: 22-ik törvények rendelete* fenmarad. Szólnak pedig ezen törvények ama Tribunal Dominale eltörléséről, mellynek hatalma az uradalmak kebelében inscriptionalis javakat biró nemesek felett a törvény ellenére kiterjesztetett. – Ezen törvényekre való hivatkozást a TÁRNOK haszontalannak, s azért kitörülendőnek vélte, a mi el is fogadtatott.
Az 1638:2. tc. a következő országgyűlésre halasztja azt a kérdést, hogy a főurak és főpapok birtokain adományként földet biró nemesek tartoznak-e azok úriszéke előtt megjelenni, addig is felfüggeszt minden hasonló ügyet. 1647:22. tc. végleg megszünteti az ilyenfajta úriszékeket.
PALUGYAY némelly inditványokat tett, nevezetesen: hogy midőn közbirtokosságban, külön urak jobbágyai bizonyos közhaszonvétel iránt perelnek, ezen per mint addig, úgy ezentúl is a megye törvényszéke előtt indittassék; vagy legalább azon szó hogy a jobbágyok közötti minden perek ezentul is* uriszék előtt inditandók, kitörűltesék, mert eddig minden kivétel nélkül ott inditattak. Továbbá inditványa volt: tétessék ki világosan hogy a nemes nem csak a jobbágy fundus, hanem annak haszonvétele, s reá intézett kötések iránt is az úriszék hatósága alá tartozzék. – Ezen inditványok elsője el nem fogadhatónak, másika pedig magában érthetőnek itéltetett. B. ÖTVÖSnek az impensionalis per* megemlitésére irányzott inditványa pedig azon oknál fogva vettetett el, mivel ha sanctiót nyer az urbéri 8-ik czikely, melly személyes actoratust ád a jobbágyoknak, törvényeinkből az impensionalis pernek még csak nevezetje is számkivetve lesz.
„ezután is, deinceps quoque.” (Iratok, II. k. 324. l.)
A jobbágyok kárára a földesúr által elkövetett hatalmaskodás ügyében.
A 2-ik §. melly a számadási perekről szóll, és a 3-ik §. melly az uri szék tagjainak számát legalább ötre határozza, s ezek közt a sz[olga]birónak, s esküdtnek is voxot ád, némelly vitatások után a Statusok szerkeztetése szerint elfogadtatott. – Az ORSZÁGBIRÁJA helyesbnek tartotta volna, hahogy a sz[olga]biró s esküdt jövendőre is mint törvényes bizonyság, közhatósági felvigyázó gyanánt lett volna jelén az uriszéken. – KUKULYEVICS pedig a Sz[olga]birót, esküdtjétől külön akará választani, s elégnek tartá, ha egy tisztviselő lesz jelen a 3 tagra szoritatni kivánt uriszéken. – Ez köz akarattal félre vettetett, az Országbiró véleménye pedig kissebb számban maradt.
Majus 28-án a főRR azon egész időt melly a sürgető felirás átnézésén, s elegyülésben történt megpecsétlésén* felül maradt, a békebirák iránti hosszú felelet* rostálásával huzták ki.
V. ö. 177. l.
Iratok, III. k. 50. s köv. l.
Majus 29-én Urnapi szünet.
Majus 30-án a FőRR titkos értekezést tartottak a Királyi Városi biróság tárgyában.
