d) 1834 május 30 Kerületi ülés. Tárgy: A polgári törvénykönyv I. tc. 1. §-a a királyi adományokról: Kölcsey indítványa a Fiscus ö…
d)
1834 május 30
Kerületi ülés.
Tárgy: A polgári törvénykönyv I. tc. 1. §-a a királyi adományokról: Kölcsey indítványa a Fiscus örökösödéséről.
1834 május 30
Kerületi ülés.
Tárgy: A polgári törvénykönyv I. tc. 1. §-a a királyi adományokról: Kölcsey indítványa a Fiscus örökösödéséről.
Majus 30-án kerületi ülés. Előlülök a voltak. – Napirend: a Polgári törvények. (Projecta Legum Civilium.) 1-ő t. cz. a Kiralyi adományokrol. 1-ő §.: Donatio per eventualem defectum impetrata, velut bora nondum caduca adeoque non conferibilia pro objecto habens non valet.*
Proiecta, 5. l.
KÖLCSEY: Bár azt végezték légyen is a KK és RR hogy ezen munkát nem a Királyi fiscus örökösödésénél, hanem a Donatióknál kell kezdeni; miután azonban ezen első §. mindjárt oly adományról szóll, melly a koronának, vagy is a Fiscusnak eventualis magszakadásból eredhető örökösödését tárgyazza, lehetetlen azon kérdést mellőzni, ha valjon magszakadásból meg kell e a Fiscus örökösödési jusának maradni? Engedelmet kér tehát, hogy utasitása következésében a fenforgó tárgyhoz ezen szempontból szólhasson.
Igaz, és tagadhatlan, hogy tetleg, és századak óta valósággal fenáll a Fiscus örökösödése, most tehát ellene kivánván szólani, félve tenné azt: ha törvényeinkben oly nyomuk nem maradtak volna fen, mellyek bizonyitják, hogy kivánsága alkotványunkal nem ellenkezik, sőt annak eredeti lelkéből meritetett.
Szent István Király 2-ik Decretumának 5-ik fejezetje nyilván mutatja, hogy a magyar nemes magvaszakadása esetében is teljes végrendelkezési szabadsággal birt.* Ezen végrendelkezési szabadságot az Arany bullának 4-ik czikelye megerősitette s alkotványunk sark törvényeinek sorába emelte.* Elösmeri ezt Verbőczy is 1-ő részének 64-ik czimjében, ahol világosan kimondja, hogy a Fiscus successiója Lajos királynak 1351-ki törvényétől vette kezdetét, mert annakelőtte minden birtokos ember magszakadása esetére is javairol szabadon rendelkezhetett. Ez igen is természetes, mert Sz. István idejében a nemes ember nem igen birhatott jószágot máskép, mint az országnak első elfoglalásából, s a vezér, és a nemzet tagjai közt lett felosztásábol. A magyar nemesi birtok tehát eredetileg nem lévén feudum, igen természetes, hogy Sz. István idejében a Fiscus successiojárol szó sem lehetett. Az idő óta azonban a Status javai elajándékoztatni kezdvén, ez annyira ment hogy Kálmán király idejében már alig maradt fel a Statusnak valamelly java, mire Kálmánnak 15-ik törvénye* által a Sz. István után tett minden adományozások visza vonattak, s megsemmisitettek. De kétség kivül sok javakat nem lehetvén ezen törvény mellett is viszafoglalni, a 20-ik törvényben azt rendelé, hogy minden egyes és mellékes rokonok magvaszakadtával a fiscus successiójának legyen helye, – de jól meg kell jegyezni hogy csak a Szent István utáni királyok által ajándékozott, nem pedig az első elfoglaláskor, vagy Szent Istvántol nyert javakban. Ez első lépés volt a feudalismusra, s a Fiscusnak innen eredő örökösödésére. Azonban Andrásnak 1222-ki Aranybullája, előre bocsájtván, hogy az Ország nemesseinek Szent Istvántol nyert, de a későbbi királyok által megcsonkitott szabadságát előbeni lábra visszahelyeztetni kivánja, 4-ik czikkelyébem helyre állitja a végrendelkezési teljes szabadságot is, csupán a tökéletes magszakadás, és végrendelkezés hijánya esetére hagyván fel a korona örökösödését. Ez a javakra nézve továb ment ugyan Kálmánnál, mert semmi különbséget nem tett az első foglalásbol eredett, Szent Istvántol nyert, és a következett királyoktul adományozott javak között, de a végrendelési szabadságot csakugyan alkotványos sark törvény erejére emelte. Igy állottak a dolgok Lajosnak 1351-ki törvényeig, melly egyenesen megtiltja hogy ősi javakrol rendelkezni nem szabad, s midőn ez által a jószágoknak az akkori birtokos nemzetségeik kezeinél megmaradását, minden vett javak biztoságának felforgatásával biztositja, más részről a Fiscus örökösödését megállapitja.
A cikk szerint bárki (unusquisque) szabadon rendelkezhet vagyonával és hagyhatja fiainak, leányainak, rokonainak vagy az egyháznak.
A cikk értelmében a (királyi) serviens ha nincs fia, birtokával, kivéve annak negyedét, szabadon rendelkezik, ha azonban ezt nem teszi meg, rokonai pedig nincsenek, a király lesz az örökös.
Az I. decretum 15. caput-ja.
Hogy Lajosnak ezen törvénye az Arany Bullát, szabadságunknak eme palladiumát megsértette, igen szembe tünő, mert a nemesek végrendelkezési szabadságát eltörlötte. Az Aranybula hozva volt a magyar nemesi birtok elsőfoglalási eredetének szellemében, – Lajos törvénye már azt feudummá változtatta, s innen lőn hogy Verhőczy 1-ő részének 10-ik czimjében a fejedelmet minden nemes örökösének, s minden birtokot a koronátol eredettnek állitja. (A folytatás következni fog.)
Kölcseynek a fiscus örökösödésének pótlás melletti eltörlésére intézett inditványa más időre halasztatott, DEÁKnak azon inditványa pedig: tétessék ki az 1-ő §-ba hogy a fejedelem csak oly javakat ajándékozhat, mellyek de jure és de facto már a fiscusra szállottak, – hosszas vitatás után Majus 31-én el nem fogadtatott, s a §. a mint áll megállapitatott. A fő RR ez nap két §-ust végeztek az uriszékekről szólló t. czikelyből.
Tarnóczy megérkezvén Balogh haza ment. Novák, Békésnek közönségesen tisztelt követe Csepcsányi megérkeztével véglemondási szándékkal megy haza minden jóknak sajnállatára. Somogy Rendei követül Sárközy Albert főjegyzőt választák.*
Czindery László helyébe.
