b) 1834 május 31, június 2, 3 A főrendek ülései. Tárgy: A törvényszékek rendezéséről szóló II. tc. 3–9. §-ai: az úriszékekkel kap…
b)
1834 május 31, június 2, 3
A főrendek ülései.
Tárgy: A törvényszékek rendezéséről szóló II. tc. 3–9. §-ai: az úriszékekkel kapcsolatos kérdések.
1834 május 31, június 2, 3
A főrendek ülései.
Tárgy: A törvényszékek rendezéséről szóló II. tc. 3–9. §-ai: az úriszékekkel kapcsolatos kérdések.
A Méltóságos fő RR egyébiránt a Törvénykezési tárgyban ily rendel haladtak:
Majus 31-én napi renden következett az uri székekről szólló 2-ik t. cz. 4-ik szakasza.* – Erre nézve 4 kérdés fordult elő:
Iratok, II. k. 325. l.
1-ső: Minő személyes tulajdonság kivántatik meg a földes úrban arra hogy az uriszéken előlülést viselhessen? – A RR megkivánták hogy birói hittel legyen lekötelézvé. Ezt némellyck a fő RR közül úgy magyarázták, mintha az kivántatnék a földes úrtol, hogy szükségeskép táblabiró legyen, s ily értelemben a TÁRNOK s más némellyek ellenkező véleményben voltak, mert az uri széki elnökséget a földes úrnak azon jusai, sőt kötelességei közé számitották, mellyek a jobbágyi kapcsolatbol erednek, s minden földes urat, táblabiró vagy nem táblabiró, gazdag vagy szegény, minden különbség nélkül egyiránt illetnek. – A NÁDOR azonban megjegyzé, hogy a szerkeztetés nem táblabiróságot, hanem csak birói hitet (juramentum decretale) kiván, mire a RR szerkeztetése oly megjegyzéssel fogadtatott el, hogy a földes úr, ha még nem lenne birói hittel lekötelezve, azt az uriszék szine előtt letegye. Ezt az ORSZÁGBIRÁJA lélekösméretesség oly nyilvános zálogának tekinté (publicum conscientiae vadimonium), melly bizadalmat szül, neveli a tiszteletet, s igy a biró szentséges szent tisztének egyik főfeltétele.
2.) A földes úr maga nem viselvén az előlülést, vagy is inkább (mert kötelességnek tekintetik) nem viselhetvén, kit nevezhet maga helyére elölülőnek? – A RR azt mondják: hogy csak táblabirót. – Ezt KOPÁCSY ellenzé leginkább azon oknál fogva, mert ezt a törvénytudás bizonyos jelének, a táblabirák neveztetésének divatba jött módjára tekintve, nem veheti, ellenben minden nemteleneket – honoratiarokat – bárha törvénytudók is, kizár az előlüléstől, holott ő meg van győződve, hogy ezeknek is utat nyitni a kor kivánti javasolják. – Az ORSZÁGBIRÁJA különösen a kincstári és fundationialis uradalmak, úgy más hivatalos foglalatosságaik miatt személyesen nem elnökösködhető urak javainak igazgató tiszteire kiván figyelmezni, s megengedtetni javalja hogy ezek is lehessenek előlülők, ha törvénytudók, s a birói hitet letették. Nem is gondolta elegendő ellenvetésnek, hogy a már voxal birandó törvényes bizonyság csak táblabiró alatt ülhet méltósága sérelme nélkül, mert ez patriarchalis biróság, mellyben egy igazgató uradalmi tiszt elnöksége alatt részt venni oly kevéssé szolgálhat kisebségül, mint a hogy nem lehet lealacsonyitásnak nézni, midőn törvényszékekben alispán, vagy fő sz[olga] biró elnöksége alatt legfényesb méltóságú személyek ülnek. – A töbség azonban azt végezbe: hogy az uradalmi tisztek előlűlők nem lehetnek, s a füldes úr csak táblabirót nevezhet maga helyett elől ülésre.
3.) Meghivottak (convocati) lehetnek e az uradalmi tisztek? – A RR azt mondják, hogy nem lehetnek. – A TÁRNOK, B. VAY MIKLÓS, ALMÁSSY főispán hasonlóul vélekedtenek. A többség azonban ellenkezőt végzett, azon oknál fogva, mert az urbariális pereknek az uriszéktől eltávoztatásában mind a két tábla megegyezett,* s addig legalább, mig resolutio következésében ez talán megváltoznék, nincs ok az uriszék előtt meghagyatott magános érdekü tárgyakra nézve részrehajlást tenni fel az uradalmi tisztekről. Azonban hogy az uriszéki tagok böbsége mindég idegenekből álljon, KOPÁCSYnak az ORSZÁGBIRÁJA által is támogatott inditványára az határoztatott, hogy ha maga praesideál a földes úr, csak egy, s ellenkező esetben is csak két uradalmi tiszt lehessen tagja az uriszéknek.
Az urbéri törvényjavaslat VII. cikkének bevezetésében. (Iratok, I. k. 537. l.)
4.) A megyék tisztviselői lehetnek e az uriszéknek tagjai? – Ezen kérdésre nézve a RRkel egyetértőleg az végeztetett hogy mind meghivottak, mind pedig (ha egyszersmind táblaburák) előlülők is lehetnek.*
A felszólalások összegezéséül a főrendek így óhajtották a vitás pontot megfogalmazni: „A földes ur, ha akarja, uriszéken maga ül elől, hol egyszersmint a birói hittel, ha ezt még le nem tette, le fog köteleztetni; külömben pedig maga helyett nem mást, mint táblabirót nevezhet. Meghivottakat pedig a törvénytudók közül válasszon, kik hasonlókép a birói hitet, ha még le nem tették, az uriszék előtt le tenni kötelesek. A megyék tisztviselői, ha egyszersmint táblabirák, előlülőknek, közbiráknak pedig a nélkül is hivathatván; végre az uraság tisztjei közül a földes ur saját előlülése alatt tsak egy, más idegen táblabiró előlülése alatt pedig nem több mint kettő hivathatik meg közbirónak.” (Iratok, III. k. 57. l.)
Az 5-ik §. első része, melly a kötelességében el nem járó, s uri széket tartani nem akaró földes úr elleni sanctio módját, rendjét, s a földés úr hibás elmúllasztásából eredett károk és költségek megtéritésének kötelességét kiszabja, a K és RR szerkeztetése szerint (mint az illő helyüt közlöttem)* jóvá hagyatott.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 439. s köv. l. és e kötet 44. l.
Junius 1-ő napján vasárnapi szünet.
Junius 2-án következett az 5-ik §. 2-ik része, melly az uriszék tartására tehetetlen földes urakat a fentebbi sanctio alól felmenti, s mit kellessék ily esetben tenni, meghatározza. – Ezt BÁRÓ EÖTVÖS és utánna többen kihagyatni, s az ily esetekbeni ellátást az eddigi idők példája szerint a megyék gondoskodására bizni kivánták, mert a mint PALUGYAY mondá, a gazdag és szegény nemesség közt különbséget tenni veszélyes dolog. Az uriszék tartásának gyökere a birtokosság, nem pedig a birtok mennyisége. A jussok s kötelsségek ősi egyformaságát tehát fel kell tartani. Mások az 1792: 12. törvénynek az urbarialis perek iránti azon rendelétét, hogy a földes úr birói intés után sem tartván uriszéket, a megye törvényszéke biráskodjék,* minden uriszék előtti perekre kiterjeszteni, mások ismét a szolgabiróra bizatni kivánták. Ennek ellene állott hogy ha a gazdag földes úr jobbágyának igazság szolgáltatási biztoságára szükségesnek találtatott, hogy ügyében 5 tagból álló szék biráskodjék, ezen biztosságtol a szegényeb nemes jobbágyát sem lehet megfosztani. A törvényszék biráskodásának ellene állott a jobbágyok közötti perek természete, s a jobbágyok közötti egyenlőség elve, melly felzavartatnék, ha egynek birája otthon, másnak távol, egynek a megyében Appellatorius itélő széke is, másnak nem, egynek ügyében 4 itélő szék, másnak csak 3 lenne. – Az elsőre nézve pedig az ORSZÁGBIRÁJA megjegyzé: hogy a jusok iránt nem lehet különbséget tenni gazdag és szegény nemes közt, de a kötelességre nézve igen is lehet, sőt kell, s ezen különbség eddig is megvolt, mellynek példájára elég legyen megemliteni ezt: Dominius Kulifay, qui equum non habet, insurgat pedes.* – Így a ki nem képes maga védelméről gondoskodni, annak fiscalisi pártfogás rendeltetik, a nélkül hogy ez lealacsonyitást, vagy a nemesi jusok veszélyét következtetné. Lehetetlenségre nincs kötelezés, a lehetetlent, midőn miatta másokra kár, s az igazság szolgáltatásra hátramaradás háramlanék, kötelességének teljesitésében segiteni a publicum tartozik, s midőn rendezett biroságokat alkotunk, a megyék gondoskodására támaszkodva bizontalan ellátásnál maradni nem lehet. – Ezeknek következésében a RR véleménye fogadtatott el. Tudni illik: hogy ha helye találtatik a felmentésnek, küldessenek ki a megye által 5 tagok, az ily tehetetlen nemes részére minden napi dij és költség nélkül biráskodandók.*
„si sedis doninalis cclebratio intermitteretur, revidendam in sede urbariali causam et … ordinandam subitis assistentiam fiscalem comitatus ulteriora disponere valeat, imo debeat”.
Gyalogos katonai szolgálatra a szegényebb nemeseket az 1805:1. tc. 4. §. kötelezte.
A főrendek javaslata, amint a rendekkel közölték, így hangzott: „Hogy pedig a fellyebbi rendelet azon földes uraknak, kik tsekély jövedelmeik miatt az uriszék költségeit tetemesbb károk nélkül nem viselhetik, terhére ne váljon és az igazság ki szolgáltatása ne akadjon fel: a megye közönsége minden ily esetben a földes ur vagy az ez előtt perlekedni akarók folyamodására szerzend magának tudományt abéli tehetetlenség felől s ez elesmértetvén, azon perekre nézve, mellyek külömben illy földes urnak uriszéke előtt valának el intézendők, a biráskodás kötelessége a vármegye köz-gyüléséből rendelendő legalább 5 személyek által, uriszék formában, minden napidijj és költség nélkül s olly feltétellel fog tellyesittetni, hogy azon földes ur – ha akarandja – a fellyebbi 4-dik § rendeletéhez képest ezen uriszéken maga, külömben pedig nem más, mint táblabiró lehessen előlülő.” (Iratok, III. k. 58. l.)
Volt inditványba hogy határoztassék meg az értékeknek azon határa, mellyen felül a felmentésnek helye ne legyen, de minthogy ezen §. rendelete alá csak azok tartozhatnak, kik uriszéket tetemes károk nélkül nem tarthatnak; ez pedig nem egyedül az érték mennyiségétől, hanem a familiáknak különböző viszonyaitol is füg, s annál fogva itt el nem határozható, – az inditvány voxok többségével elmellőztetett.
A 6-ik §-ust, melly az uriszék előtti pereket feljebvitel esetében a törvényszékre mindég birtokon belől küldetni rendelé, – PALUGYAY ad ordinem processualem halasztatni kivánta. A töbség azonban jóvá s helybe hagyta.
A 7-ik §-nak első része, melly a rendezctt tanáccsal biró községeket, hol a lakosok ügyeinek per útján való megitélése szokásban van, eddigi hatóságukban jövendőre is megerősíti, jóvá hagyatott ugyan: második része mindazáltal, melly a földes uraknak hatalmat ad, hogy azon községeknek, mellyeknek körülményeit ily tanácsnak felállítására alkalmasaknak találandják, a megye megegyezésével birói hatóságot engedhessenek, * igen nagy többséggel egészen kitörültetni határoztatott. A fő RR ugyan is ezt alkotmány elleni javallatnak nyilatkoztatták, mivel a birói hatóság a Királyi felségben van öszesitve, következőleg egyedül királyi privilegium vagy törvény, nem pedig földes uri önkény adhat birói hatalmat. – Egyedül PALUGYAY és B. SZEPESSY védelmezék a RR javallatát, a most érintett ellenvetésre azt felelvén, hogy a javallat nem fog törvény erejével birni, ha csak ő felségének sanctioja hozó nem járul, s igy a királyi felség megegyezése nem csak hogy ki nem záratik, sőt egyenesen megkivántatik; különben is hozzá lehet tenni a §-hoz hogy a kormánynak fő felügyelési hatalma fenmarad. Mind ezeknek ellenére azonban a fő RR egyes értelemmel a RR javallatának félrevetése mellet maradtak.*
Iratok, II k. 326. s köv. l.
A főrendek indokolása szerint a bírói hatáságnak a községekre ruházásával „a földes ur és jobbágy közöttii azon hátra lévő kaptsolatnak, mellynek ép megtartása köz szem ügyre vétetett, tellyes felbontására mintegy törvényes inger adódnék" (Iratok, III. k. 58. l.)
Junius 3-án mindenek előtt a fentemlitett izenet iránt folyt a tanácskozás,* ennek bérekesztése után pedig következett, az Uriszék iránti 8-ik §. Az országos küldötség ezen szakaszban azt javallá: hogy ezentul minden ilyes rendezett tanácsoktul a feljebvitel közvetlenül a megye törvényszékére fog történni. De a tanács elölülőjévé a földes úr tulajdon emberét nevezheti, a tanács tagjai szintén a földes úr candidátiója mellett fognak választatni.*
A beszámolót erről a tanácskozásról olv. a szám elején.
Proiectum de coord. 8. l.
A KK és RR ezen javallatot annyiban modositották: hogy a földes úrnak ezen béfolyását csak azon községeikre szorították, mellyekben a tanács választása eddig is a földes ur közbenjöttével történt, vagy a hol ily befolyás ekkorig nem gyakoroltatott ugyan. de a tanács itéletei az uriszékre appelláltattak. Hozzá tévén hogy ha maga nevezi az elölülőt, azt fizetni is tartozik a földes úr. Ellenben azon községeket, mellyek tanácsaikat eddig földes uri befolyás nélkül választották, s egyenest a megye törvényszékére appelláltak, választási szokásukban jövendőben is meghagyatni kivánták.*
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, II. k. 461. s köv. l. és e kötet 45. l.
A fő RR ezen módositást el nem fogadták, s köz értelemmel az országos küldötség javallatánál maradtak.
A 9-ik §. melly az uriszék iránt feljebb tett határozásokat a Zágrábi püspök, és Káptalan udvarbirói székére (a mennyiben uriszéki hatóságot gyakorol) kiterjeszti, egyszersmind oly óvást is tesz, hogy a perlekedők az illető megye kebelén kivűl tartandó uriszékek eleibe ne rendeltethessenek; azon változtatással lőn a fő RR által elfogadva: hogy az uriszékek nem az illető megye, hanem az illető uradalom kebelén kívül tartatni tilalmaztatnak, azon esetben, midőn az uradalom két megyében helyheztetnék, a Sz[olga]biró s esküdt mind a két megyéből meghivattatni rendeltetvén, hogy a jobbágyok pereiben mindég az illető megyc törvényes bizonsága ,jelen lehessen, s részt vehesen.
