c) 1834 junius 9, 11 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] A consensus regius-ról szóló II. tc. 6. §-a. [II.] Az új adományról (nova donat…
c)
1834 junius 9, 11
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A consensus regius-ról szóló II. tc. 6. §-a. [II.] Az új adományról (nova donatio) szóló III. tc. [III.] A nádori adományról szóló IV. tc. [IV.] Az adománybirtokba való beiktatásról (statutio) szóló V. tc.
1834 junius 9, 11
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] A consensus regius-ról szóló II. tc. 6. §-a. [II.] Az új adományról (nova donatio) szóló III. tc. [III.] A nádori adományról szóló IV. tc. [IV.] Az adománybirtokba való beiktatásról (statutio) szóló V. tc.
[I.] Junius 9-én kerületi ülés. – Elölülők Ragályi és Rutkay. – Következett a Consensus Regiusrol szólló 2-ik t. cz. 6-ik §-ussa. – Ez igy szóll: Midőn a vett jószágnak birtokán kivül helyheztetett vevő (fassionarius) királyi megegyezést nyer, nem csak azt kell bébizonyitani, hogy az ellentmondó tetleges birtokos habzó, s viszanyerhető jussal van a jószág birtokában, hanem azt is, hogy az eladó azon jószágot ősi joggal (avito jure) birta, különben ha csak az eladónak gyökeres jusát bé nem bizonyitja, a királyi megegyezés által tökéletes jusf nem fog nyerni.*
Proiecta, 6. l.
Itt az avitum jus kerülvén emlitésbe, ujolag, kitetszett, mi nehéz dolog rendszeres intézkedést tenni, a nélkül, hogy az alapos vezér elvek előre eldöntve lennének. Azonban a végzettek szerint minden irányzatnak csak oda lehetvén terjeszkedni, hogy ama fő alapos kérdések valamikép közbevetve, s minden oldalú meghányás nélkül el ne döntessenek, – DEÁK az 1790-ki országos küldötség javallatát hozta inditványba, melly igy szóll:
A vett jószágnak birtokán kivül helyheztetett vevő által nyert királyi megegyezés, habár az ellenmondási perben megmutattatnék is, hogy az eladó vagy annak elődjei birták a kérdéses jószágot; tökéletes just nem ád, ha csak egyszersmind az eladónak jogbeli erőssége is bé nem bizonyitatik.*
„Si etiam consensus regius par fassianarium extra possessorium fassionalis substrati constitutum, fassioni superinductus, in processu contradictorio, etiamsi fatentis, aut antenatorum possessorium plene probetur, nisi ius quoque fatentis doceatur, ius perfectum non tribuit.” (Repraesentatio regnicolaris iuridicae deputationis, Proiectum regum civilium, II. tc., 4. l.)
Ezen két szerkeztetés, a tárgy érdemére nézve egymással tökéletesen megegyez, s minden külömbség csak abban van, hogy itt az ősiség megemlitése kikerültetik. Voxolásra tétetett a kérdés, mellyiket fogadják el e két szerkeztetés közül a K és RR? kik is 25 voxal 18 ellem az elsőnél maradtak, s igy Deáknak inditványát el nem fogadták, oly értelemben mindazáltal, hogy ezen végzés az ősiség kérdését sérteni ne itéltessék. Ámbár tagadni nem lehet, hogy a voxok állása azon alapos kérdésnek jövendőbeli sorsát igen hihetőleg gyanitatni hagyja.*
A 7. §-t, amely a fiúsított leány jogigényének érvényesítéséről szól, a jelek szerint vita nélkül fogadta el a kerületi ülés. (Proiecta, 6. l. Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
[II.] Következett Az uj adományrol (Nova donatio)* szolló 3-ik t. cz.:
Új adományt (nova donatio) az nyerhetett, aki valamely nemesi jószágra nézve mind a maga, mind a felmenői tényleges háboritatlan birtoklását bizonyítani tudta, joga azonban kétséges lévén, birtokát a fiscus, vagy magánszemélyek esetleges igényei ellen biztosítani kívánta.
Az 1-ő §. azt mondja, hogy az uj adomány tökéletes próba erővel bir minden idegen ellem, nem bir ellenben a birtokban lévő leány ág ellen. – DEÁK kivánta világosabban kitétetni, hogy az uj adomány magára a familiára nézve semmi egyéb, mint a régi jusnak megerősitése, következőleg bár van birtakban a leányág, bár nincs, ellene fegyverül soha se szolgálhat. – A töbség azonban CSÁSZÁR véleménye szerint abban állapodott meg, hogy itt csak arról lehet szó, valjon a birtokban lévő leány ágot uj adomány erejével ki lehet e a birtokbol szoritani? s itt helyesen mondja a szerkeztetés, hogy nem lehet. Ellenben a birtokban nem lévő leány ág minő bizonyitványoknál fogva nyerhet részt a férfiak birtokából, az ad aequalitatem Juris tartozik.
E szerint tehát a két szakaszbol álló t. cz. minden további érdekes vitatás nélkül jóváhagyatott.*
Proiecta, 7. I. és Diaet. Extraser. 1834. CXIV. szövege megegyezik.
[III.] Következett a Nádori adományrol szólló 4-ik t. cz.* Ennek 1-ő szakaszában az foglaltatik hogy a Nádor ezentul is csak 32 telek erejéig tehet adományozást.*
Proiecta, 8. l.
A nádornak ez a joga az 1446. évi országgyűlés határozatából fejlődött ki, amellyel a kormányzóvá választott Hunyadi János hatáskörét korlátozta. Később egész sor törvény, – így az 1609:66., 1659:30., 1715:33. tc. – erősítette meg és írta körül.
Minthogy a Nádori adománynak természete hogy csak oly jószágokra terjedhet, mellyek a Fiscust illetik ugyan, de általa tetleg, s valósággal még nem birattatnak, – SOMSICS küldőivel egyetemben a latens jus regiumnak ellensége lévén, az egész t. czikelyt elmellőztetni kivánta, azon csekély hasznot, melly egykét magános emberre háromolhat a Nádori adománybol, távolrul sem látván arányban azon kárral, melly a birtok biztoságának éltető elvét sértve az úgy nevezett latens jus regiem miatt az egész hazát nyomja! Ezen inditvány azonban az 1-ő t. cz. alkalmával történt Zalai inditvány megbukása után* többé pártfogásra nem számolhatott.
V. ö. e kötet 216. l.
CSEPCSÁNYI: Ohajtván megszüntetni azon bizontalanságot melly a Nádor által adományozható 32 telek minémüségének határozatlanságábol ered; kivánja törvénybe tétetni, hogy oly telek értessék, mint annak állománya az urbariumban megyéről megyére meg van határozva, s a majorsági földek rétek accessoriumnak ne tekintessenek.
BENYICZKY: Diplomaticai járatossággal kifejti, hogy a telek, a Nádori porta s a t. értelme időszak szerint nagyon különböző volt. 1609: 66. a legelső törvény, melly a Nádornak adományozási hatalmát 32 telekre szoritja,* az előtt korlátlan volt ezen hatalom, pedig vannak régiebb Nádori adományok is, a mellyket sérhetetleneknek kell tekintenünk, ha csak temérdek nemzetségek lételét, a Királyi Fiscus megtámadásának kitenni nem akarjuk. Azon 1609-ki törvény azonban szintén nem határozza meg közelebbről, mit ért a telek alatt, vannak nádori adományok, mellyek több helységekre terjednek a nélkül hogy a 32 telek akkori értelmét meghaladnák, bár most egy pár száz telekre menjenek is, hozná járul, hogy a majorsági földnek bészámitása törvény által kimondva nem volt, s ez által, kivált irtoványok utján a telkek száma nagyon megszaporodhatott a nélkül, hogy a törvényes határt túl lépve lenni állithatnók. Ezekre is vigyázni kell tehát nehogy az ország harmadrésze bizontalan birtoki állásba helyheztessék. – M[ária] Theresia különös decretummal szólitotta fel a Curiát, határozza meg a Nádori 32 telek mértékét, de a Curia azt felelte nagy ezt a mult időkre nézve theoretice, és a priori tenni nem lehet, hanem minden egyes eseteknél a körülmények szerint lehet csak itélni. Tagadhatatlan hogy ez önkény, és bizontalanság, tagadhatatlan hogy egy állandó directorium kivánatos lenne, de bajos lenne olyat felállitani, melly a törvény eddigi oltalma alant nyert birtokot bizontalanságba ne helyheztetné. – Jövendőre nézve semmi nehézség sem fordúl elő, de a multban még el nem itélt esetek a legnagyob vigyázatot kivánják.
A törvénycikk a nádor régi hatáskörének fenntartását hangsúlyozza amidőn 32 telekig terjedő adományozási jogot biztosít számára.
Ennek következésében a körül forgott a tanácskozás, mi hasznosb az országra nézve, az e, ha meghatároztatik a Nádori telek minősége, vagy ha továbbá is az eddigi általánosságban marad. Kik a meghatározásnak ellene voltak, azon szempontbul indultak ki, hogy az adományozni szokott mennyiség minden esetben nagyob, mint a teleknek már jelenleg divatozó értelme, nem kell tehát azt megszoritani, mert ezen az uton sok érdemes hazafi boldogulhat.
NAGY PÁL kérdi, ha valjon ily incidentalis tekintetek legyenek e nekünk mint törvényhozóknak vezéreink? hogy egy század alatt két három ember a zavarban talán boldogulhat, e miatt fel kell e tovább is hagyni a zavart, s birói önkényt? Ugy gondolná hogy rendeltetésünkben áll a zavarnak tisztába hozása, s oly intézeteknek alkotása, mellyek szerint az eddigi kétséges esetek legkönyebben eligazitathassanak, jövendőre pedig a pereknek, amennyire csak lehet eleje vétessék.
BERNÁTH: A Nádornak adományozási hatalmát úgy tekinti, mint ellenőrjét a fejedelem azon kötelességének, melly szerint a fiscalitásokat magányaik meg nem tarthatja, hanem érdemeseknek ajándékozni tartozik. Nem is kételkedik, hogy minden megszoritását a Nádor adományozási hatalmának a kormány két kézzel fogadandja, a mint ennek több jelét látjuk törvénykönyveinkben, midőn oda szoritották az Ország Rendei, hogy csak 32 telket adhat, hogy egy embernek csak egyszer ajándékozhat, hogy nagyob jószágtesteket fel nem oszthat,* a Kormány mindezekre örömest reá állott, mert a Nádor ezen hatalmának eredeti czélja az volt hogy ha nem conferáltatnak a fiscalitások a Király által, conferáltassanak a Nádor által. Ő tehát ellene van minden megszaporitásnak. – ANDRÁSSY azt feleli hogy itt nem megszoritásrol, hanem meghatározásrol van szó. Mondatott az is, hogy ám engedtessék meg a Nádornak minden korlát és megszoritás nélkül az adományozás hatalma, ellenzeni nem fogják; de midőn ezen hatalom csak 32 telek erejéig engedtetik, tudnunk kell, mennyit tészen ezen 32 telek, ha csak az önkényt, s bizontalanságot töbre nem becsüljük mint a törvényt, és bizonyosságot. – Gr. La MOTTE ellenben úgy vélekedik hogy minden meghatározás .a nádori hatóságot korlátozza. Ezen hatóság csak jótékonyan hathat a hazafiakra, ő tehát ellene van a meghatározásnak, s ha e miatt perek támadnának is, nem igen fél az olyan pertől, mellyet birtok ajándék előzött meg. A kérdés voxolás utján döntetett el. 27 megye s a két kerület voxával 22 megye s az Egyházi Rend ellen az határoztatván, hogy igen is szükség azon 32 telek minőségét meghatározni.
L. a 35. jegyzetet.
Ez után tehát maga a meghatározás kerülvén tanácskozás alá – BORCSICZKY azt javallá hogy a 32 telek alatt 32 Aratrum regium értessék, mellynek kiterjedése Verbőczy 1-ő része 133. czimjében oly formán határoztatik meg, hogy az ott kijelelt mérték 16-szor véve teszen egy királyi rőföt (ulna regalis), ez 72-szer hosszában 12-szer szélességben véve testen egy királyi holdat, végre 150 ilyen királyi Hold teszen egy aratrum Regiumot (a ami Tomcsányi számvetése szerint hasonló lenne 1200 ölével számitott 222 holdhoz.)* Következésképen a Nádori 32 telek = 32-szer 150 királyi Hold. – SOMSICS ezen előadásnak csak azt vetette ellene hogy a Tomcsányi könyvében foglalt számvetés hibás, mert a 150 királyi hold, nem 222, hanem 261 mostani 1200 öles holdat teszen.
Tomcsányi Ádám a pesti egyetemen 1801-től a természettan és erőműtan tanára; emlegetett munkájának címe: Propositiones ex universa physica et oeconomia rurali, Budae, 1810.
A javallatnak elfogadása Dókus inditványára attol függesztetett fel, mit fognak a RR a 3-ik §. alkalmával arról határozni, hogy az allodiaturának bé kell e ezen 32 telek mennyiségébe számitatni, vagy sem.
A 10-ik Juniusi kerületti ülést mint már feljebb érintém,* az árverési adományozás elleni sanctió szerkeztetésének rostállása húzta ki, később pedig Országos ülés tartatott, s ebből a még egyesülést nem nyert felirás iránti 8-ik izenet* a fő RRhez által küldetett.*
V. ö. előbb, 219. l.
Iratok, III, k. 13. l.
V. ö. előbb, 219. l.
Junius 11-én kerületi ülés. Előlülők a voltak. – Legelőbb is a Nádori adományrol szólló t. cz. 33-ik §. felolvastatván jóvá hagyatott, s igy az határoztatott: hogy az allodiaturák, nem különben a regalis, és territorialis jóvoltok, a 32 telek be nem számitatnak, hanem ezeknek accessoriumai gyanánt tekintetnek.*
Amint azt a munkálat t is javasolta. (Proiecta, 8. l.)
Most már visza mentek Borcsiczkynek a telek mértéke iránti számvetésére.
FRIMnek nincs reménsége, hogy ezen javallatot a Felség elfogadná, mert az temérdek sokra üt. Hunyady Gubernator volt; még is csak 32 jobbágy telek adományozására kapott az ország rendeitől hatalmat. Igy a Nádori adományrol szólló 1609: 66. czikely is 32 Colonust, az 1659: 30. pedig 32 háztelkes jobbágyat emleget. A jobbágy telek legfeljebb 40–50 holdra megy, a Borcsiczky számitása pedig hatszor annyira menne.
DUBRAVICZKY: A 17-ik században lehetett colonust ajándékozni, de századunkban embert többé csak Muszkaországban ajándékoznak. – DEÁK: Azt is kell tudnunk, mit értettek akkor a jobbágy telek alatt. Tudjuk, voltak az urbariom behozatalával sessiók, mellyekből 7–8 urbéri telek is kitelt. A sessio értelme tehát bizantalan, bizontalannak tartották ezt fő törvényszékeink is. És igy most, midőn az allodiatura szerfelettisége miatt többé a Királyi Fiscus egy Nádori adományt sem fog felforgathatni az országgyülésének törvénymagyarázási hatalmánál fogva meg kell mondanunk, mit értünk mi egy régi, vagy is Nádori sessio alatt? a mire nincs bizonyost mérték, mint az Aratrum regium. Ezen magyarázatnak haszna minden esetre lesz, ha bár törvénybe nem menne is, mert ez Országnak itt kijelentett akaratja csak ugyan vezérül szolgáland minden ilyes kétséges eset elitélésében a Curiának.
Borcsiczkynek inditványa köz értelemmel elfogadtatván, az 1-ő §-ba béiktattatott ily formán: D[ominus] Regni Palatinus s a t. ad vires 32 integrarum sessionum ea ratione conferre possit, ut nulla sessionum earundem unum aratrum regale titulo 133: 1-ae definitum excedat.*
Diaet. Extraser. 1834. CXIV
A 2-ik §-ban az volt javalva, hogy a 32 telket meghaladó nádori adományt a Királyi Fiscus felforgathatja (per fiscum Regium everti potest). – Ez DEÁK inditványára igy módositatott: ad legalem competentiam reduci potest.
A t. cz. többi részei iránt semmi nevezetes vitatás elő nem fordult, s az mindenekben jóvá is hagyatott, kivévén a 7-ik §-ust, hol emlités történik hogy a Cameralis eladás mellet birt javakat a Nádor nem conferálhatja, ugy azokat sem, mellyeket világos magszakadás esetében a Királyi Fiscus az 1715: 25. értelmében* propria authoritate kezéhez vett.* A RR töbsége abban állapodott meg, hogy a Cameralis eladások ne emlitessenek, mert még bizontalan, ami fog irántok rendeltetni, vagy eltörültetnek, s ekkor itt sem lehet emlitetniök, vagy pedig meghagyatnak, s ekkor zálog erejüek lévén, igen természetes, hogy a Zálogos a tulajdonosnak képét viseli, az tehát a Fiscus birtokában lévőnek fog tekintetni, – a második kérdésre pedig abban állapodtak meg a RR hogy a Plana successio kézhez vételének módja felől majd lesz rendelkezés, itt a gyülöletes propria authoritást mintegy előre felállitani nem lehet, ellenben általános elvnek kell lenni, hogy a Fiscusnak csak realis (nem symbolica) kézhez vétele álhat ellen a nádori adománynak. Ezek szerint igy fog állani a 7-ik §.: Bona per Fiscum R[egium] possessa, aut quae Fiscus R[egius] in manifesto legalis successionis casu jam realiter aprehendit, vel intuitu quorum in caducitatibus dubiis viam juris ante collationem Palatinalem ingressus est; esto reale possessorium adeptus non sit, per Dominum Palatinum amplius conferri non possunt.*
A törvénycikk szabályozva a fiscus eljárást, felhatalmazza, hogy mint az utódok nélkül elhúnytaknak törvény áldal kijelölt általános örököse a nyilvánvaló magszakadás esetében a jószágokra bírói eljárás nélkül „propria duntaxat authoritate” kezét rátehesse.
Proiecta 9. l.
Dieat.. Extraser. 1834. CXV.
[IV.] Következett az 5-ik t. cz. de Statutione. Ennek első §-ban emlités történik a Fejedelemről ezen szavakban: per conferentem principem, ezek kitörültettek, minthogy nem csak a fejedelem, de a Nádor is adhat donatiót.
A 4-ik §-hoz hozzá adaték, hogy a Statuensek tartoznak a vármegyének előlegesen magokat bejelenteni.* Ezen hozzáadásnak czélja az, hogy ha a vártmegye törvénybe ütközőnek, nevezetesen a törvénytiltotta árverés utján nyertnek találná a Donatiót, ily esetben a statutiot az 1-ő t. cz. értelmében meggátolhassa.
A pótlólag betoldott rész: „Regius vel palatinalis homines cum testimonio universitati comitatus, in cuius gremio bona sita sunt tempestiva insinuatione legitime peraget. (Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Az 5-ik §-nak elébe tétetett hogy a Statuensek a fatalis napok lefolytátol számitott 15 napok alatt tartoznak a conventnek, vagy káptalannak jelentést tenni.*
A pótlólag betoldott rész: „Regius vet palatinalis homines cum testimoni capitulari vel conventuali super serie qualiter peractae statutionis intra 15 dies a dato evolutionis dierum fatalium numerandos capitulo vet conventui referre tenentur.” (Ua.)
A 6-ik §-hoz hozzá adatott, hogy az oly Contradictorok neveit is tartoznak a Statuensek jelentésökben kitenni, a kik ellenmondásukat később vissza húzták.* Mert az ellenmondás tanúk előtt, a viszahuzás pedig később csak statuensek előtt történik, s a rosz lelkü ember ellenmondását tanúkkal bizonyitván, később a Statuenseket gyanúba hozhatná, hogy ellenmondását rosz lelkűleg kihagyták.
„in posterum nihilominus ad servandum rectum ordinem nomina contradictorum etiamsi sertus interpositae contradictioni renunciaverint, statutorio relatoriis expresse inserenda sunt.” (Ua.)
Egyébiránt a t. cz. jóvá hagyatott ugyan, de minthogy a 4-ik §-ban egyenesen ki van téve, hogy csak birtokos nemes – legyen bár birtoka más megyében – viselheti a Homo regius tisztét, egy új §-ban hozzá tétetett a t. czikelyhez, hogy a Királyi tábla jegyzői (qua tales) jövendőre nem statuálhatnak.*
Erről a pontról a Diaet. Extraser. 1834. CXIV. nem szól.
Junins 12-én folytattatván a törvénykezési tárgy – KÖLCSEY inditványt tőn, hogy mivel senkit sem lehetne a Statutio véghezvitelére kelletlen kénszeriteni, a Homo regius vagy Palatinalis tisztséget elvállalni nem akaró személyre az 1492: 43-ik törvényben ki szabott 6 márca büntetés eltörültessék, annyival inkáb, mivel úgy sincs régóta szokásban. Ezen inditvány elfogadtatván, a Statutiorul szólló t. cz. 9-ik §-ussát* – a juratusok iránti szakasz pedig a 10-iket s utolsót fogják tenni.
Ezt nem említi a Diaet. Extraser. 1834. CXIV., amelyben így az V. articulus, miként a Proiecta-ban is (11. s köv. l.), nyolc pontból áll.
KÖLCSEY még azon inditványt is tette: lágyitassék meg azon embertelenül kemény büntetés, melly a hamis jelentést tevő királyi emberre halált, és minden javainak elvesztését, a Káptalani bizonságra pedig beneficiuma elvesztését, örökös tömlöczöt, és gyalázatos bélyegezést mond.* Ez a büntető törvénykönyvre utasitatott. – Egyébiránt folytatván a RR tanácskozásaikat, az nap az ellenmondásról azólló VI-ik s a Jussok egyenlőségéről szolló VII-ik, – Junius 13-án pedig a Leányi negyedről alkotott VIII-ik t. czikelyeket bérekesztették, a két elsőt némileg módositva, az utolsót pedig egészen helybe hagyva.*
1492:43. tc. 4–6. §.
Olv. részletesen a köv. számban.
A M[éltósá]gos fő RR. Junius 13-án szintén ülést tartván, legelőbb is felvették a Junius 10-én által hozott 8-ik izenetet, s köz akarattal előbbi végzésök mellet maradtak, ismét csak száraz puszta izenettel (már másod izben) határozván a RR-nek tudtokra adatná, hogy semmi uj ok sem lévén felhozva, meggyőződésüktől el nem állanak.
Utóbb a törvényszékek rendbeszedését folytatván, következett a Fiumei itélő székek iránti t. cz. – Ez alkalommal erős harcz folyt a felett, Magyar vagy Horvát országhoz tartozik é Fiume? – A Horváthok jussa mellet erősen harczolt Kukulyevics, Osegovics Püspök és Bedekovics főispán. Magyar ország jusait hatalmasan védé Ürményi tengerparti kormányzó, s mindent legyőző okokkal Gr. Majláth Zemplényi főispán. A végzés az ORSZÁG BIRÁJA javallata szerint oda ütött ki, hogy az eredeti Országos jusok vitatása e helyre nem tartozik, s a kérdés alatt lévő tárgyban csak az 1807-ki törvény és a szokás után lehet indúlni, mellyek Magyarország mellet szóllanak, a RR szerkeztetésének 1-ő §-ussa tehát, a dolog velejét nem sértő módositással elfogadtatott.*
Minderről a köv. szám részletesen szól.
